tag:blogger.com,1999:blog-48369133409406982412024-03-19T04:36:48.653+01:00a vágyak nélküli meztelen magányandrea piovanniandreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.comBlogger483125tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-26021677779235728842021-06-26T13:04:00.002+02:002021-06-26T13:50:11.552+02:00 Egy magánjellegű fecsegés negyvennyolc<p> <span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; white-space: pre-wrap;">Egy magánjellegű fecsegés negyvennyolc</span></p><span id="docs-internal-guid-c617420f-7fff-299c-c037-15662a0ac2a8"><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">sono io</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">anche se </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">non voglio.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Lassan négy hónapja nem írtam ide, persze írogattam ezt azt, főként postai klasszikus leveleket. A három barátomnak. Melyből egy igazi, kettő kitalált, de van, vannak. Fizikailag. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Épp április végéhez közeledünk, a növények elkezdtek növekedni az égfelé, kezdenek zöldbe öltözni élettel telivé válni, az eddigi szürke, fakó sárga élettelen színekből újra kihajtani, s az eddig halottnak hitt táj, úgyra éled, egy újabb feltámadás. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Megújulás, talán ez a szó a jó, ahogy nekünk embereknek is. A milliárd, talán csilliárd és még több megszámlálhatatlan virág is kibontakozik a tavasz lágy szellőjében, és a fény áttör, narancssárga melegségében. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> A cseresznyefa hófehér virágait bámulom, s a mögötte lévő közeli repcemezőt, érzem a föld lélegző illatát, ahogy a puhán és gyengéden a tavaszi szél felkapja és felém tereli. Madárhangok egyre erősödő ereje. Rögvest párt keresnek, majd kis idő elteltével egymásra találnak, s e találkozás után a házasság kötelékében írottan-s íratlanul, fészket is raknak, a közeli körtefánk odújában. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Este van mikor bámulom a hófehér cseresznyefa tonnányi virágait, az utcai lámpák fénye narancsosra színezi, lengedeznek, mély levegőt szívok ebből a friss langyos szélből, vele az illatokkal, érzésekkel, jövőkkel szőtt terveimmel a fejemben. A messzi mezőről róka ordítása töri meg a csendet, mely szinte rémisztő, de jól esően hat, hogy nem vagyok egyedül, repülőgépek hangos robaja most nem töri meg a csendet, néha , apró zajokat, reccsenéseket is lehet hallani, akár a fák növekedését és lélegzését is, s persze saját magam szívdobbanását, mely néha kihagy.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Pár héttel ezelőtt szarvasbőgés hallatszódott ugyanonnan a mező felől, ők is keresnek és találnak. Persze az állatok tudnak-e szerelmesek lenni? Vagy csak ez a biológiai fenntartás náluk ebben az alig 2-3 hetes időszakban?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A lakásba bejőve a könyvespolcom előtt állva választok egy könyvet, ezt a nap utolsó negyedének a részében olvasom. Igen itt tudni szeretnéd mit olvasok igaz? Legyen titok. Talán majd később felfedem.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Eltelt négy hónap az évben, negyvenöt főleg antikvár könyvet vettem, mely, ha kiszámolod csak ezen könyvek elolvasására nem elegendő az idei év. Persze ez attól függ, te, vagy én milyen gyorsan olvasunk és szánunk-e rá elég időt. Nem jön-e a FOMO (Fear of missing out) magyarul a félelem, hogy lemaradsz valamiről. Tizenhárom könyvet olvastam el eddig, bizonyára neked is és nekem is van olyan ismerősöm, aki egész életében csak ennyit olvasott, vagy ennyit se, én négy hónap alatt. Ez sok van kevés? Szubjektív.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Itt a tavasz, napsütés, a napok telnek úgy ahogy. Néha egészen aggasztóan, néha egészen könnyedén, a megszokottól távol és közel.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mínusz egy év a fiatalságból és plusz egy év az öregedés felé, néhány őszhajszál, mélyebb, határozottabb barázdák az arcom vonalain amelyet eddig észre se vettem, de meghatározóbakká lett. A több tudás világból/ról néha több ami kellene..., mint amit meg tudok szerezni és befogadni az olvasással, azaz öregedünk, igaz lassú tempóban, amelyet csak a régen látott barátok és ismerősök vesznek észre, kiket nem láttunk 5- vagy akár 10 éve.</span></p><br /><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*</span><span face="Calibri, sans-serif" style="font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*</span><span face="Calibri, sans-serif" style="font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kicsit később, egy másik magányos estén.</span></p><br /><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Több írógépem van, amelyeknek örülök. Azt hiszem bár vannak feljegyzéseim, (3?) három újabb Olivetti írógépet sikerült megszerezni ebben a negyedévben. Egy ölelésnyi szelet Olaszországot magamnak tudhatóan, igaz legyen ez még három, nem nem a nagyravágyásom miatt, hanem mert még van három modell ami érdekel, és szeretném kezembe fogni és birtokolni, nem mondom, hogy akkor lenne teljes a „gyűjtemény”, mert nem, de...</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A legutóbbit 1941-ben gyártották, azaz nyolcvan éves, megtisztítottam, némi az idők alatt rám ragadt tudásomra szükségem volt, így teljesen tökéletesen működik már, és tisztaságnak és jó illatnak örvend. A világon csak egy darab van eladó online (árat nem írok). Persze az is meglehet, hogy egy olasz piacon fellelhető egy ilyen, vagy több olasz piacon, de aki tudja ennek az értékét ki sem viszi ilyen helyre vagy ha mégis, akkor az árcédula elég súlyos számokkal van tarkítva. Nagyon limitált. Persze ezért ne törj be ide, ha lehet, azért nem egy Reigl Judit festmény ára. Amúgy az önéletrajzi könyvét pont a napokban olvastam az említett tizenhárom könyv között. Számomra is letaglózódó mód olvastam, hogy járt itt, ahol lakom, amely egy vakfolt a térképen, és egy teljes nyarat itt töltött 1937 körül. Reigl Judit 97 éves korában halt meg, Párizshoz közel Marcoussis településen, az egyik leghíresebb és legértékesebb magyar festő. Gát János </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Csillapíthatatlanul szomjazzák a végtelent - Beszélgetések Reigl Judittal</span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> c. könyvét ajánlom.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Betűk és mondatok veszik át a magányos és sötét téli estéket. Tavasszal mi lesz azt nem tudom. Próbálok a víz felszínén maradni.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Bár igazából nem vágyom utazni, ami persze hazugság, mert Rómába szívesen lennék, de ebben a hirtelen és haragos helyzetben semmi nem olyan, mint annak kellene lennie. És ezek az apró, de jelentőségteljes dolgok, ha nincsenek, minden más, és erre a másra fog emlékezni az ember, ha utazik, és a félelem mely gyilkolná az önfeledt vidámságot, mint egy gyorsan jött tavaszi jégeső a friss növényekre. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A káoszban pár héttel ezelőtt egy hajszál választott el attól, hogy felhívjalak, nem nem téged, Őt. De aztán valahogy felülkerekedtem, nehéz próba volt. Három éve nem. Ez hosszú idő. Nosztalgikus állapotban voltam, te bizonyára nem lettél volna abban, azaz Ő, így meg hát azóta minden más, érzések elszálltak, a szerelem elillant. Kérdés, hogy hova tűnik a szerelem, ha egyszer elmúlik? </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az emberek keresik a válaszokat, de egy biztos, erre nincs...</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Felkapja a tavaszi szél, és hoz helyette idővel újat, s ebben a köztes időben rájövünk megannyi bennünk feltett kérdésre s választ adunk magunknak, vagy kapunk mások által. Minden értelmet nyer, vagy épp feleslegessé válik.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A magunkkal hurcolt terhet kiöntjük, mint a talicskából az imént összevert kisház tégláit, beton darabjait, a port, és megyünk egy újabb téglákkal nehéz súlyokkal megrakott sittért, és újra kidobjuk, bár szebb szó az, hogy letesszük, és így tovább. Közben az ember, én te ő, mi ti ők, reménykedünk, hogy nem kell sok nehéz tárgyat vinni és nem kell többször fordulni, mert a törmelékek is elfogynak egyszer, ez a köztes idő. Amit ki kell várni, mi több ajánlott várni ebben a köztesben, szinte meghúzódni, de figyelni. HA nem vársz, több súlyt kapsz, és ez addig lesz, amíg tested nem fogja bírni ezt a parányi de mégis nehéz súlyt nem lesz cél a-ból elvinni b-be, és összerogysz a poros földön félúton. Ha onnan fel fogsz tudni állni, ekkor vagy a köztes létben. Felfedezed magad a körülötted lévőket, a növényeket, állatokat, mindazt, amit nem vettél észre szállítás közben.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Most megyek, vár Provence, Peter Mayle, a napsütés, levendula, olajfák, olívaolaj, meg a szarvasgomba, kaják, építkezés, emberi történetek amelyeket mesél megvettem a jegyet, itt van a fejemben. Most ez van, remélem, hogy a képzelet hasonló lesz majd a valósággal. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 212.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">***</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Itt a tavasz, az újabb halálfélelemben töltött órák és percek között. Csak papíron ama létező bakancslistával, könyvekkel, úti tervekkel, melyekhez, azért szorgos munkával töltött hónapok, évek kellenek még.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A levenduláim is kezdenek éledezni, gmundeni a legszebb, idestova nem is tudom mikor vettem ott, vettük. Pár euroért. Örültem neki, hogy abból az utazásból maradt egy virág, amely ha nem is örökké, de tartja magát és örökké csak a híres „gmundeni levendula” lesz, melyek mögött újra átélhető lesz az a bizonyos utazás. A Traun folyóban fürdeni 39 fokban pár helybélivel, szóval minden felejthetetlen volt és egyszeri. Gondolom neked is van/vannak ilyen emlékeid, amelyeket meg marad örökké, ameddig emlékezedet tart.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Peregnek a napok, hónapok, lassan évek. Tudunk némely dolgot, némelyeket még nem. A normáltól messzemenőleg eltérő életet élünk, ugyanakkor lehet, hogy épp most cseppenünk bele a magunk a világ által gerjesztett felszínességből a való és igazi világba. Abba a letisztult, éles határok által szabdalt életbe, hogy valóban minden percnek van és lesz értelme. Hazaérni időre, nem időtlen ácsorogni egy random boltban nézegetve a cuccokat, amelyek amúgy is feleslegesen venne meg az ember, hasznos-haszontalan. Talán jobban élvezni a napfényt, a színeit, a melegét, értékelni az illatokat amelyet a szél hoz és visz, többet lenni azokkal akik tényleg, de tényleg. Észrevesszük, hogy ketyeg az óra, amely még nagyobb stresszbe rak mindenkit. Akarva akaratlanul. A szülőkkel, barátokkal töltött időt és így tovább, vagy hiányukat.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A szorongási időszak legnagyobb ellenfele az agy. A félelem megfűszerezve fantáziával, ahol csak a szélsőségek táncolnak és a halál. A lehetséges opciók legszörnyübbikje ami dominál.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Így szorongunk, szorongok, van aki már nem. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A napsütés helyett, a virágok nyílásának menetrendjét a természet követése helyett. Persze vannak teendők, pénzszerzés, itt sokszor átlépünk a határokon, amelyek fokozzák a stresszt, a tárgyak felesleges halmozását, de persze a pénz nyugtat, a pénznélküliség épp feszélyez, valahol a köztesben jó lavírozni. A középszerűség ami jelentős, mégis ezt nevezzük láthatatlannak és értéktelennek, mindenki aki itt tartózkodik az alját akarja elkerülni és a legmagasabbhoz tartozni, miközben középen jó lenni. Aki őszinte, becsületes, vannak elvei, hisz valamiben, de mint tudjuk egy lezuhanó repülőn is aki ateistának hiszi magát, rájön arra, hogy hisz valamiben. Most talán ezen a repülőn vagyunk mindannyiunk, így zuhanunk lefelé valamennyi ideig, és eldöntjük, hiszünk-e?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">***</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Rendeltem megint pár könyvet, nem mintha nem könyvek között tölteném a napi munkámat azt a 10en akárhány órát. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Könyvből sosem elég. De viszont hiába szerzek be ennyi könyvet, nem tudom utolérni magam. Az megnyugtat, hogy meg van, de olyan 4-5 év csúszásban vagyok, mivel átlagosan, ha hetente olvasunk el egy könyvet, az 52, és lassan így tavasz előkéjén, vagy közepén meghaladom ezt a számot, ami újabb csúszást eredményez.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Illetve egy újabb könyvespolcot a lakásban, mert telítve vannak a kiadó helyek.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mindent idővel, próbálok türelmes lenni, a könyvespolccal, az autóval, az életemmel. Le kell lassulni, és felfogni, hogy nem az van, mit három éve, most teljesen más van, most az van, ami lesz, amiből én próbálok építeni.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Például a presszóban a pincér lány. Le merem-e szólítani? Vastag földszínű barna hullámos haja van, mint a búzamezők hajladozó szárnak, a szeme is földszínű, és mosolygós, sejtelmes, izgalmas. Az az érzésem támad, hogy meg kellene szólítanom. Jó fejnek lennem, hogy az a bisztró zárásakor megvárjam, és történjen, ami történik. Az ismerkedés.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">De aztán nem szólítom meg. Gyomromban erős görcsárad. Tudom, hogy itt hagyok valamit, és ha most nem, akkor már a további tettek mind inkább távolítják és taszítanak tőle. Gyávaság. Gyávaságom és habitusom gátol ebben. Nem attól félek, hogy élőben leszidna, vagy azt mondaná mit képzelsz? Lehülyézne? Egyszerűen az túl egyszerű lenne. Talán rá várok, a másikra, úgy egyértelmű mindkettőn számára, ezeket a dolgokat szeretem. Ha benne felkeltettem azt a bizonyost, a szikra, bizsergés, lúdbőr, amint sosem tudtam, mert nem vagyok egy úrifiú, sem pedig egy érdekes látvány. Mert a látvány vesz meg minket elsőre nem? Aztán a lélek. Nálam ez fordítva van. Kíváncsivá tesz, hogy abban a testbe zárt és képzelt lélek egyezik-e az én általam kreáltakkal.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Talán a magányra vagyok ítélve tetteim miatt, persze ez bődületesen hülyeség, mintha bűntudat sújtana, de nem. Tettem jót is, rosszat is, de korántsem ekkora rosszat, mint kapok, persze ez meg nem így működik, nem így működnek a dolgok, csupán próbálok valamifajta egyenletet összefabrikálni, megkeresni az x-et az y-ot, egyfajta egyensúlyt keresni az életben, ami persze totál őrültség. Keresem a miértekre a választ, ami annál ragadt, akitől feltettem volna. Két meghatározó embernél. Egyik már nem él, a másik igen is él. Hogy a magánnyal kezdjek is valamit, és szórakoztassam magam, mint egy testvér nélkül felnőtt gyerek, hogy letesznek a sarokban és elvagyok magammal, eljátszom, na hát az nem én vagyok. Persze ez hála nem is így van a való világban. Akinek nincs testvérük, ők sosem magányosak, és látszik is rajtuk, akik testvér nélkül nőttek fel, valahogy bátrabbak mint az átlag, határozottabbak, és ez igen is hidd el, hogy látszik és tetten érhető. Bárhol megállják a helyüket, és teszik, amit tenni kell.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ez már lassan Freudi hülyeségek. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ideje lenne befejezni, másról írni? Magamnak írok, nem neked, hogy kilesd szavaim mondataimból épp mi van velem igazából még magam sem tudom, vagy épp titkolom, és igazából totál nem is érdekel, hogy te kilesd, mi van, ez az egész egy végtelen csacsogás, mint egy egy órás hangüzenet a telefon rögzítőjén, amit senki nem hallgat meg. . Ha most olvasod épp más van, hidd el nekem, ismerem jól magamat.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Én is lassan felfedezem magamat, jobban, mint pár évvel ezelőtt, és ez így van jól, már-már törvényszerű és a magány őrjítő mázsás perceit, átváltoztatni, látni a dolgokat, amelyek fontosak, amelyek nekem fontosak, ezek eltérhetnek és el is fognak térni a tieidtől. Például, hogy találtan egy zsebszámológépet, nem világmárka, és közel 40 éves, állítható a kijelzője, a maiaknak sem az, persze Olivetti olasz. Imádom. A havi kalkuláció számításokat, várt és váratlan kiadásokat azon ütöm be, és írom egy fehér papírra, közel egy két órás ókumlálás a jövőről, amiben bármi, mondom bármi felütheti a fejét, olyan sosem volt, hogy ne ütöttel volna fel mármi, olyan sosem volt, hogy bejött a jóslat és a kalkuláció, ez nem egy meccs végeredményének megtippelése, noha mégis, hármas kimenetelű. A lényeg, hogy sose jön be az ami ígéretes és könnyű az odds. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-left: 212.4pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">***</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Egy 2013-as sanzon-t hallgatok, Bruno Caliciuri előadásában, művésznevén: Cali. Nevéből nem derül ki, de nem olasz, hanem francia. Őt még egy középiskolás osztálytársam ismertette meg velem, Jucus, aki Montpellierben volt egy éven át középiskolásként francia gimnáziumban mint cserediák. Egy évvel idősebb volt, valamilyen okoknál fogva itthon derült ki, hogy az ottani eredményeit nem fogadják el, a gimnázium harmadik osztályához, meg a vizsgákra nem volt idő felkészülni a sok beadandó és dolgozat...így évet kellett ismételnie. Új környezet, bár ehhez már hozzászokhatott az egy év alatt, hogy nyugat, s a nyugaton az a dolgok nyitja, hogy sok újat fogad be az ember, ha akarja, ha nem ezzel megbékél, elfogadja. A 2000-es években járunk, már itt látszódik minek látszódnia kell.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Volt is Cali koncertjén élőben, megvette az addigi 2-3 CD-jét, valószínűleg, hogy emlék legyen. Manapság már a laptopokban nincs CD lejátszó, szinte nem tudjabeletenni a laptopba, vagy Hifi toronyba, hogy meghallgassa.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Gimiben nem volt barátja, hisz akit ismert már mind előtte jártak. Tőlünk mindenki az osztályból, a bukással volt elfoglalva, mert mindenkinek új volt, miközben Rezső osztályfőnökünk elmondta a kezdetektől, hogy nem a tudás hiánya miatt ismétel évet, hanem azért, mert Montpellierben volt Judit egy évet. Az osztály 32 főjéből én fogtam fel ezt egyetlenként. A többiek, mint egy fertőző betegre tekintettek, vagy csak lenézték, mert féltették az addig sem létező pozíciójukat. Vagy éppen amiatt nézték le, hogy Ő már látott...erre nem jöttem még rá, is-is. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Én már a második szünetben azaz a „nagy” szünetben ami 20 perces volt, leszólítottam és beszélgettünk. Juditot nem zavarta a többi osztálytársam viselkedése, valószínűleg ezt csinálták a franciák is vele. Ebben a korban lett iwiw, betárcsázós internet volt, ami sípolt, nyüszített, miközben adatot, vagy honlapot töltöttél be. Okostelefon nem volt, csak színes kijelzős telefon, GPS térképek és akármik nélkül robogtak a napok. Ha valakinek írtál egy üzenetet, másnap, vagy harmadnak ír jobb esetben, nem azonnal. Most tudjuk, hogy mindenki 24 órában elérhető, azonnal válaszol, felpörgött az életünk az elmúlt pár év alatt.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Én itthonról 5 perceket várakoztam, amire betöltött, nyüszített, csörgött az internet, amikor velem korú fotós csaj aznapi fotóit betöltötte az internet. Egy norvég csaj fotóit. Anne így hívják. Olyan szerettem volna lenni, mint ő. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Aztán elkerültem főiskolára, az internet is gyorsult, szempillantás alatt változott meg minden, amit észre sem vettünk.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Én továbbra is figyeltem őt, és arra jöttem rá, hogy én is tudnék így. Én is elveszek a részletekben, amit más nem vesz észre, Ő is ilyen volt, ez pedig a művészek sajátossága. Erős szó a „művész”, mert napjainkban ez is fel hígult, az, hogy egy méregdrága fényképezőgép van a kezedben, vagy egy videókamera akarom mondani digitális kamera, attól nem lesz látásod. És ezt a fajta látást nem lehet tanulni, hanem érezni kell.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ő már akkor a 2000-es években analógra fotózott. Valahogy a norvégokat nem hozta lázba a digitális technika, hanem abban bíztak és azt tanulták ami kiválóan működik. Oslóban tanult Anne, velem korú. 2006-ban kijött egy norvég film, Reprise címmel, Joachim Trier alkotta, Anders Danielsen Lie volt az egyik főszereplő a másik Espen Klouman Høiner, Philip és Erik története, amelyben 20-30 év közötti embereket alakítanak, amelyben a szempont, hogy írók szeretnének lenni. Ezt rá egy évre rá láttam 2007-ben, évente kétszer megnézem ezt a filmet is, mint akár a magyar Moszkva tér c. filmet. Ebben az időben kezdődött a blog is, amit épp olvasol. Ezen összességüknek a hatására. Ami valószínűleg meg volt bennem, de ezen események is kellettek hozzá, mint autó finom és tompa járásához az olaj. Aztán persze a film szubjektív, belső késztetés, hogy neked az adott pillanatban, mi jelenti a szépet és a megfoghatatlant, közvetít-e valami többletet, agyalsz-e a látottak után, kiváltja-e azt a bizonyos megmagyarázhatatlant, amitől bátrabb leszel, és elkezdesz hinni magadban? </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Anne csinált a norvég falujából rengeteg fotót, párat lementettem, és a mai napig az ő fotói számomra a mérce. Egy utcáról a dimbes- dombos, mívoltáról készített négy azaz 4 különböző fotót, az évszakoknak megfelelően. Tél, tavasz, nyár, ősz. 10 éve ezen négy fotó a laptopom háttere észvaknak megfelelően. Szinte már le is tudnám rajzolni az apró részleteket.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Akkor döntöttem el, klassz lenne, ha lenne valamiféle eszközöm ezeket a pillanatokat megörökíteni. És születésnapomkor döntöttem is, egy 25 ezer forintos fényképező, védőtokkal ami igazából alapnak igazán bejött.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Közbe Anna posztolt a szobájáról, bakelit lemezekkel, Macbook laptopjával, Ikeás bútoraival, könyveivel. Számtalan emberről, fesztiválról, Indonéz utazásról, vagy épp Afrikai utazásról. Akkor tetőzött a világ kinyílása. A Myspace-t felváltotta a Facebook, a laptopot, az okostelefon. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Persze nem</span><span style="color: #c00000; font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">csinált olyan fotót, mint Anne-é, sőt, koránt sem. A pillanatokat mégis megörökítettem, sétálásaim folyamán, aztán persze idővel rájön az ember, a fotózás technika hátterére, a lemaradására, de csináltam örömmel, és ezzel a fogyatékosságok nem is érdekeltek, ahogy most sem. Nem a fényképező számít, vagy a technikai háttér, hanem a fotó maga. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Utána olvastam a fotózásnak, a norvégoknak, hogy kb ők születésüktől fogva szinte ezt csinálják, találkoztak az analóg fotózással, aztán amit felváltott a digitális.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Analóg géppel csak párat fotóztam eleinte, anyám fényképezőgépével, amit apámmal vettek, egy egyszerű masina, lenyomod a gombot és kész a kép, mit akármilyen ami digitális gép erre képes, semmi fenszi hülyeség. Noha senki nem is tudott róla, mégis ezek a legmeghatározóbb fotóim, ami persze idővel, hogy ki készítette, teljesen mindegy, ami a fotón van az a lényeg. A szeretteink, akiket nem látunk már viszont, a kattanás pillanatában nem is sejtettük/ sejtettem, hogy az utolsó vidám pillanat előttünk fog zajlani abban a bizonyos kattanásban lezajlani, a tört másodpercben, amit majd x év múlva tudunk meg csak, amit akkor nem is feltételeztünk, hogy az lesz. Ezt is szinte Anne miatt, és mégis évekkel később tudtam igazán élvezni és felfogni az analóg fotózást, mert akkor a digitálisgépek voltak előtérben a menőbbek, kevés embernek volt x százezre fényképezőgépre. A sporolt pénzemből vettem egy belépőszintű Canon gépet, mert eltört amit használtam egy sima egyszerű gép, s két év után a 25 ezer forintos gagyi fényképezőmet felváltotta a fotósokhoz belépőszintű tükörreflexes gép. Elveszítettem nagyapát és itt a pillanat, amikor cselekedni kellett. A spórolt pénzemet feltenni pirosra vagy feketére akár egy monacói játékteremasztalnál. Jóra tettem. Azt hiszem.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A gép megvétele után két- három hónappal később új év, hülye fogadalmak, stb. ÉN azt fogadtam meg, hogy egy éven át, azaz 365 napon át, 1 fotót mindennap feltöltök az online képmegosztó oldalamra (Flickr) amelyből összejön 365 érdekes fotó, úgy, hogy egy tárgy, ember, több fotón nem szerepelhet. Nehéz. Könnyűnek tűnik, de nem.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A kihívás sikerült, aztán épp utazás előtt álltam/tunk, persze, hogy a digitális gép előtte lévő hetekben nem funkciónált. Életed utazása előtt pedig mégsem viszel el egy megbízhatatlan masinát amely közel 40 éves. Így 19-re lapot húzva elvittem mégiscsak a 40 éves ugyancsak Canon analóg filmes gépemet, és 4-5 tekercs filmmel fotóztam végig életem szeretett városát: Rómát. Ott tanultam meg igazán fotózni, hogy a pillanatot kell lefotózni, és nem tárgyakat. A digitális gépemmel bizonyára 2000 fotót vagy többet készítettem volna, miközben a várost alig láttam volna, persze a több ezer fotótból lett volna 4-5 jó fotó ami photoshoppal fel lehetett volna húzni jóra, de ezt mind unalmamban csináltam volna. Mostanra a 4-5 tekercs film ami igazán meghatározó, és mindegyik kép kiváló. A jó és kiváló között tudjuk a kilátásokat. Remélem.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Azóta csak analóggal fotózok, bár volt pár esküvő felkérés, amit a hátam közepére se kívánok senkinek. Lehet, ez valakinek jó eső érzés, de fotózás szempontjából nem egy túl jó esemény. A pénz ebben jelentős szerepet játszik, de az alkotás mívolta elveszik ebben. Az, hogy a fotósok körében is kasztokra lett bonta minden, gáz. Ezek akik lebontják vagy skatujába rakják magukat, hogy csak egy fajta témában fotóznak, azokat én nem tekintem fotósnak. Az igazi fotós azt fotózza le, ami számára értéket közvetít, amiért nem fizetnek, a valóságot ábrázolja a gép által. Nem ítélem el semmiféle esküvőfotóst, vagy csak természet fotóst, vagy street fotóst, ők nem örömmel csinálják ezt, hanem a profit miatt viszi őket előre az egész. Én meg azt mutatom be, ami nekem fontos és amit én látok. De ez az én véleményem, nem kell ezzel egyetérteni. A 80-as években nem csináltak esküvőkről 5 ezer fotót, nem volt jegyes fotózás, ahol bemutatja a pár mennyire szereti egymást, ergo sok olyan felesleges fotó és szolgáltatás van, ami pénzorientált, ezekből az 5 ezer fotóból és eljegyézis fotóból igazából senkit nem érdekel, még a párt se, csak, hogy közzétehessék valamelyik közösségi portálon és várják a lájkokat, megbizonyosodva, hogy tényleg egymásnak ítélte őket Isten vagy nevezzük olyannak amiben épp te hiszel. Ezekt a fotók sok esetben totális képmutatása és visszatükröződése a társadalmunknak és a divatnak. Hány esküvői fotót látsz a pár lakásában felszögelve? Vagy akár kitéve? A mai fotók többnyire értéktelenné válnak, mert tömegével csinálunk minden fotót. Hány telefonos fotódat hívatod elő és szögeled ki a falra? Zero! Egyet sem.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mindenki 0-24 ben elérhető, a fotók is 0-24ben elérhetőek. Ha szakítasz a párod az összes fotódat törli a delete gombbal, ahogy téged is az ő életéből, mintha sosem léteztél volna az életében akárhány évig hű és szoros kapcsolatban voltál vele. Ő töröl, mint egy bármifajta fájlt a számítógépen. Láthatod, hogy ezen cselekedet nem normális, mégis te is én is és sokan ezzel élünk. A másik nem egy adat, nem csak egy fotó fájl, amit lehet törölni, vagy átnevezni, mégis megtesszük és megyünk előre a világ kavargó tengerében keresve a nagy és apró boldogságokat, amit lehet, egy apró beszélgetés megoldott volna, ehelyett váltunk, újra, szebbre , okosabbra a meglévő helyett. Ma már nem beszélünk, csak online, nem kapunk levelet, csak online azt is pár szavasat. Hol maradnak a klasszikus beszélgetések, vagy postai levelezések? Senkinek nincs ideje a másikra, csak saját magára, hogy a pénz elő tudja teremteni egy szebb jövő reményében, amit az adott hónapban el is költ minden felesleges divatos cuccra.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Könyvre persze nem. Arra senki nem ér rá.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Én sajnos ebben a hónapban is két könyvrendelést adtam le. Elfelejtettem a hónap elején friss akciókat, ez volt a második rendelés és hó közepén Hrabal kb összes magyarul megjelent könyvét antikvárból megrendeltem, meg egyebetek, pár száz forintért, ezer forint alatt. Persze a hó eleji akciós könyvek is pár ezer forintba kerültek, 80% akció, bezúzástól megmentés, és ezek a könyvek tényleg jók. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Most Bódi Péter: Hipster c. könyvét olvasom. Korombéli kortárs, és hozzám szól, hozzád szól, és ez jó. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Sok olasz kortárs könyvet vettem még, XX. század kortárs olasz irodalma, ami 1900-tól a főbb írók, Pavese, Pasolini, Dino Buzzatti, Moravia, Carlo Levi, Italo Calvino, Palazzeschi, Svevo, Pirandello, Montale, a többit úgysem ismered, Vittorini...</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Most épp a hőség enyhülni látszik, szinte egy héten keresztül 30 fok felett volt a hőmérséklet, most jön az eső, szürke érett szilva színű fellegek torkollottak, eső az még nincs, szél az jelentős, dörög és villámlik a határban, és búcsúzom is, mert ha itt vihar lesz, nem lesz áram, se internet, ez egy kis falu, így szép az élet. Majd előkerül a gyertya amelyből fény árad a szobában, és másként látjuk az igazi életet, mint ameddig volt, és mégis mi az igazi élet? Tedd is fel magadban a kérdést: Az igazi élet az, amelyet élek és benne vagyok? </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Nem egyszerű a válasz, se az indoklás. Mindenfajta szolgáltatás kényelmesebbé teszi az életedet, amelyért fizetsz is, de ettől az élet még nem igazi, se szép, se jó. A célok és szakadékok, elvesztések átélése nélkül.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az eső az utca porát mocskát elmossa, a növények frissebbek lesznek, ágaskodók, a lélek is kissé megtisztul, egy új fejezet kezdete. Egy elhatározás kezdete, egy akármi... megtisztulva. </span></p><div><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div></span>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-69824698886420002122021-01-31T10:51:00.003+01:002021-01-31T10:51:57.352+01:00Egy magánjellegű fecsegés negyvenhét - Karanténnapló 2.16.<p> <span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; white-space: pre-wrap;">Egy magánjellegű fecsegés negyvenhét - Karanténnapló 2.16.</span></p><span id="docs-internal-guid-8b33ca52-7fff-3138-a40b-f91d643dfe15"><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"><br /> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Allemande</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdALZWoYATYm0ib9JOa0TXu4R542En1BN2tK7QjXibGAA4CRD33tYq1z89NwHYb6HnhASm-LwoftJP_rxqda-YvZdP4bB4LImpCY5S0qLJ60Wt3b-1pcdUsHJ5HqO_foPtIfz8-O3u4NcC/s2048/1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdALZWoYATYm0ib9JOa0TXu4R542En1BN2tK7QjXibGAA4CRD33tYq1z89NwHYb6HnhASm-LwoftJP_rxqda-YvZdP4bB4LImpCY5S0qLJ60Wt3b-1pcdUsHJ5HqO_foPtIfz8-O3u4NcC/s320/1.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Most írhatnám azt, hogy az alcímre ha nem érted google, ahogy barátom mondta, hogy felesleges dolgokkal ne basztassam, mert minden kérdésre választ ad a google, ne fárasszam ezzel, és ne hívjam fel telefonon, mert ha tíz percnél hosszabban beszélek vele úgyis lerakja, amint letelik az a bizonyos tízperc, mert ennél több ideje senkire sincs. A húgára is rárakja a telefont, bármit akar közölni. Itt ugye nem egyértelmű semmi, csak az biztos, ha tíz percnél hosszabb Ő bizony bontja a vonalat bárkinél. Az időbeosztás fontos, de nem ennyire. Amikor nálam csinálta ugyanezt, akkor töröltem a telefonjegyzékemből. </span><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Allemande : „A barokk korból eredő, páros ütemű német népi, majd társasági tánc. 3/4-es formája a bécsi keringőhöz hasonlatos.” vagy „páros ütemű, lassú német néptánc. Régi szvitzenében nyitó vagy II. tétel”</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ha bővebben érdekel akkor google.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Én sokszor láttam zongora kottákon ezt, akkori orosz zongoratanárnőm elmondta mit jelent ez, mi a tempó, és közben ordítozott, ha az én tempómhoz mérten lassabban kell játszani az adott Bach darabot.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Új év akárhányadik napja van, a változó munkarend miatt fogalmam sincs milyen nap van,, hétvége van másnak az biztos, nekem meg munkaidő.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Tegnap szakadó hóesésben „száguldottam” a munkahelyemre, épp egy amerikai podcastat hallgattam. Most alig figyeltem a beszélgetésre, mindinkább a hópelyhekben, a fehér mellettem elsuhanó tájban vesztem el. A fákon megtapadt millió hópehelyeben, a mező, erdő fehérségében, a közeli kis dombok sapkájában. Az úton persze volt aki gyorsasági rally szakasznak nézte az úton lévőket, volt aki még a lámpáját se kapcsolta fel, de hát ilyen egy nyugati országrészben közlekedni főúton:. halál félelmetes. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Autón világít a check lámpa, még pár száz km és elalszik, újabb kétszáz és újra felgyullad. Nyáron műszaki, még egy cirka egy havi fizetést valószínűleg elkér, szeretet gyanánt, de persze megadom neki, csak A-pontból B-be mindig vigyen el, illetve legyen meleg az autóba ezek között a távok között. Itt nem a kigyulladásra gondolok, hanem a sima zökkenőmentes haladásra menetközben, hogy a -5 fokban fűt az autó.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ebben a fehérségben és csodában haladtam kissé késésben a munkahelyemre (gyakorlatilag mindig). Az új év első könyvét el is olvastam, felírhatám valamelyik füzetembe, de az év hátralévő könyveit amit majd elolvasok/ nék, azt úgy is elfelejteném feljegyezni, meg hát nem ez a lényeg, hogy mindenről listát, meg adatbázist készítsünk, az élmény, az út a fontos, nem a cél, csak, egy kis klisét (közhely) is puffogtassak. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kedvenc íróm könyve január 5-én jelent meg a tengerentúlon és a britteknél is egy időben. Olvastam magyar cikket, ami csak a tengerentúli könyvet említi, ilyenkor felhívnám a cikk íróját, hogy vagy ne írjon cikket, vagy alaposabban nézzen utána a dolgoknak. Én már fél éve tudom, hogy lesz új könyve, és azt, hogy eredetileg ez márciusi megjelenés lett volna, de előbbre hozták január elejére. Ki tudja miért, örülök neki. Viszont Angliából nem tudok rendelni a Brexit, meg a Covid újabb, legújabb, méggyorsabb, szupergyorsabb, terjedése miatt. A nagy amerikai, illetve európai cégtől, ami egy folyónak a neve majdnem, attól meg sosem rendeltem ,és mivel az európai raktár is leállt vagy mittudom én, így március 8-a lenne a szállítási határidő, amíg amerikából ideértne a szállítmány, valami óceánjáró teherhajóról, így a könyvrendelést kicsit pár napig szüneteltettem, hátha változik addig a helyzet. Csak azért, mert állítólag a Royal mail, azaz a Britt posta december 29-től reopened, szóval újra szállít. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-indent: 36pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Megjött a vakcina, most érdekes mód, mindenhol megháromszorozódtak a fertőzöttek számai, még olyan helyen is, ahol teljes lezárás van már december közepe óta. Nah nekem ezt magyarázza meg valaki. Hogyan lehetséges ez? Egyfajta hatásgyakorlás arra, hogy beoltassuk magunkat? Vagy ténlyeg mindenkit hülyére vesznek? Vírus van az egyértelmű, kérdés a számokban rejlik. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">No de kanyarodjunk vissza a havazásra az érdekesebb. Mindig várjuk, mintha 5 éves gyerekek lennék és felnézünk a szürke egybefüggő felhőkre és szüleinket kérdezzük mikor lesz hóesés, mikor megyünk szánkózni a közeli hegyre. Várjuk, még talán jobban, mint a karácsonyt, mert ez egyfajta csoda. Az addigi megszokott környezetet belepi egy fehér massza, az addigi bűnös területeket, akár lelkeket is mintha megtisztítaná ezzel. Szűziesen ártatlanná, védtelenné válik minden körülöttünk, amely ránk jó hatással van, mert másképp látjuk az addigi megszokott tájat, a fákat, az utat, az udvart, az autónkat, bármit. Mintha az élet lecsendesítene, ilyenkor feleslegesen nem mászkálsz el, nem nézed a sárga fényszoró izzó előtt megvilágított hópelyhek esését, csak, ha muszájból vagy az úton, mint hazafelé a munkából és ha mégis így történne, felteszed a kérdést, hogy miért nem a pasimmal/ csajommal nézem most együtt a meleg közös lakásból a hóesést forraltborral a kezünkben romantikusan, eközben te küzdesz az autóval, hogy úton tartsd, ne fékezz mélyeket, és hirteleneket, mert akkor az árokban kötsz ki, és a szembejövő autós is normális közlekedési kultúrát vegyen fel, ne most mutassa meg, mekkora jampi azzal a 15 éves német volt prémium TDI Passat kombival, amit tuningchippeltetett még vásárláskor, a szokásos olaj csere, szűrők cseréje, vízpumpa, után egyből, hogy a 150 lovas autót felhúzzák 200 lóerőre valami kínai chiptuning fájlal, ami még ráadásul kevesebbet is fogyaszt mint a gyári érték.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szóval máshol lennél, mint most ahol vagy ebben a romantikus hóesésben. Amit tök megértek. Hatalmas lepedőakrobatikákra gondolsz stb. Aztán hazaérsz, a lakásban 16 fok van, barátod/csajod, még nem is ért haza. Hol lehet? Közben nekiállsz egy teát csinálni, mert nincs otthon bor, nézed az utcák fényében a milliárd hópelyhet, ahogy zuhan a felhőkből az úttestre, a fákra, a kocsidra, mindenhová. Boldog vagy és épp ezt a boldogság érzést jó lenne átadni, de hogyan, lehet?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Pár nappal és éjjel később van.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Rendeltem egy könyvet, Knausgaard legújabb esszégyűjteményét, az angol könyves oldalról nem lehet rendelni a Brexit és az új legújabb vírus miatt, így maradt a magyar oldal, 1500 Ft-tal többe kerül, kíváncsian várom, hogy be tudják-e tényleg szerezni. Az tény, hogy elsők között rendelhettem meg, vagy épp legelsőnek. Bizonyára vannak rajtam kívül is Knausgaard magyar tifozik, de nálam az összes kötet meg van, angolul, magyarul, illetve egy oltári nagy poszter róla a falamon, így úgy gondolom és érzem, hogy kimaxoltam a dolgokat, ja lassan már vallás, mint szimpla szimpátia, inkább ilyen apakép keresés (de erről nem most). </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Befejeztem két könyvet és alig telt el az évből egy hét. Továbbiakban is legyen így. Én nem vagyok ez az exel táblázatba felírós, mit olvastam, mit vettem, vagy épp a fekete füzetembe, mert beköszönt a február, aztán elfelejtem folytatni a táblázatkitöltést. Ez épp olyan felesleges, mint január elsején elkezdeni -3 fokba futni, mert az izmok a mínusz fokokban nem éppen jól reagálnak, főleg, hogy be sincs melegítve a futáshoz rendesen, és csodálkozunk azon, hogy egy hét után fáj minden, a térd, a boka, szar a futócipő, folyik a takony, mert nem öltöztél fel normálisan. Nem ekkor kell eltervezni az egészségesen élek című dolgokat, hanem amikor kitavaszodik és minimum 10 fok van. De hagyjuk is ezt, mindenki azt csinál amit akar.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Folytatom a Brunella Gasperini: Ő és mi c. könyvet, imádom, a szerző 1961-ben írta meg, magyarul 1985-ben lett lefordítva, azóta meg eltelt több évtized, de mégis érthető, átélhető, és akármi, őszinte és jó olvasni. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Más nincs igazából. A benzinkúton a benzinkút csövével megnyomtam valami fekete gombot a tankbetöltőnél, így a max 45 liter helyett többet tudtam tölteni a kocsiba, így kevesebbszer kell tankolnom a hónapban, az a fekete kis pöcök valami szelep, ne kérdezd, 600 kmt mentem és még fél tankot mutatott a műszerfalon a mérő, így inkább rátankoltam, mert azt gondoltam, hogy kiakadt a benzinpumpa kis jelző pöcökje, aztán hogy ez igaz volt-e amit a művszerfalon láttam, vagy valós azt nem tudom, de így is elnyelt még 30 litert, így a 45 literes tankban közel 55 liter benzin van. Így legalább kevesebb tírpák emberrel találkozok a kúton, úgye alig egy hónapja az a vagy berúgott, vagy más anyag miatt más állapotban lévő emberrel való szóváltás, meg a pénztáros miatti hajcihő volt. De aztán azóta is voltak kacifántos és érdekes dolgok, de most ezt hagyjuk is.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Pár napja az egyik nagy kereszteződésben baleset volt, amit láttam a kanyarból kijövet, senki nem állt az úton mármint rendőr, de persze lelassítottam 80-ról, aztán 20-al döcögök, erre egy katonai egyenruhában lévő emberke szól valamit. Megállok. Mondom mi van?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Azt mondja mehet, de lassan, hogy nehogy újabb baleset legyen.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kérdem én, miért nem áll fixen a baleset előtt 50 méterrel valaki fényvisszaverő kis pálcával, meg egyenruhába, vagy akármi. Balesetnél katona fogad. Ennyire elfogytak az emberek?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szóval a helyzet ezek szerint tragikus, ennyire nagy oltári nagy lenne a fertőzöttség, vagy én már nem tudom.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Persze mint a kisangyal gyök öttel jöttem el, épp homokkal szórták fel az olajnyomokat, gyenge pilinkézett a hó, sötét volt, koromsötét, közben a fűtés hármason, néha már én is fulldokoltam a melegtől, de néha meg fáztam még amiatt, hogy a munkahelyemen nincs megfelelő fűtés, de az előzőekből rájöhettél, hogy én bármikor halálra tudok fagyni, évszaktól, napszaktól függetlenül is. Márképpen vagyok bekötve, emiatt ne haragudj. +10 fok alatt, az nálam hideg. Ilyenkor bármi tevékenység az egyenlő a péppéfagyással.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Bár ahogy ünnepek között hoztam haza fejér megyéből az Olivetti írógépet, valami porbafingó faluból, akkor is hazafelé másfél órát álltam a dugóban, már már úgy éreztem magam, mintha pesten lennék, a Keletitől araszolnék az Astoriáig, ahonnan meg mintha semmi dugó nem lett volna, csúcs elvesztegetett időm ott kettő és fél óra, azon az alig 4 km-es szakaszon. Egy keményen átdolgozott pénteki délutánt, másképp és máshogyan is el tudna képzelni az ember, így akkor és ott megfogadtam, hogy nem fél 5- 5 kor kell onnan elindulni, hanem inkább két órával később, de ugyanez a helyzet a Hungária körúton is, totál felesleges ekkor elindulni, mert a birka, ekkor indul meg vidékre, mint ahogy én is akkor. De megfogadtam ezt, és zöldlámpás hullámmal, szinte röpülve átszeltem a fehér Twingo-val a várost, persze nem is 45-tel hasítva...adatokat nem írhatok, de hát zöld volt mindenhol...így képzelheted a hasítást, a tempóm, egy francia autóval. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Én mondjuk élveztem olasz pop slágerek között. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Január első napjaiban a két házzal alrébb lévő szomszéd egy cirka 5 méterig lángcsóvájú „tábortüzet rakott” melynek tompa narancssárga fényei pislákoltak cigarettázásaim közepedte az udvar feketségébe burkolózva. Az idei évtől bármifajta lomégetés tilos, kivéve ha grillparty. Az eset után pár nappal újabb lángok fényei, és a műanyag 50 árnyalatának szagai voltak érezhetőek, de most nem onnan, hanem a szorosból áradóan. Ennyit a szabályokról, hát nem Svácjban élünk. </span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Tegnap kaptam egy hírt, ami megrázott, újra átéltem, amit szinte napra pontosan hat évvel ezelőtt (leírni is fura, hogy már ennyi idő eltelt) aztán másnap egy másik hírt, ami új volt. Mind a kettő eléggé megrázott, sokként ért. Ezekről nem szeretnék írni, vagyis írni szeretnék, de majd a fekete vonalas füzetembe, hogy kiírjam magamból, de itt nem. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Netflixen befejeztem egy 3 évados olasz sorozatot: Suburra, jó volt, kihasználom az ingyen 30-nap adta lehetőségeket, egy dokumentum film miatt regisztráltam amit újév napjától lehetett megnézni, </span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Minimalisták: A kevesebb több címmel</span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">, talán erről már írtam és linkeltem is az elérhetőségét. Alig várom, hogy lemondhassam, mert számomra nem ez a platform jelenti A filmnézést, igen nagy A-val írva. Szeretek én felfedezni új filmeket, és nekem egy algoritmus ne találja ki az ízlésemet, egy az, hogy úgyse fogja, kettő, nyilván nem a világ összes filmje található meg ebben az adatbázisban, majd én eldöntöm mit szeretnék nézni és mikor. És dönteni, nah azt a legjobb az életben. Igazam van?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kezdem unni Max Richter új albumát, viszont levélíráskor még mindig ezt az albumot használom. Fejembe vettem, hogy a hozzám közel állóknak írok írógépes levelet postai feladással, így minden este más barátommal vagyok a lockdown alatt, ami számomra jólesik, kiírhatni magamból dolgokat, persze eltelt egy hét, és egyik levélet sem tudtam befejezni, húzom, hozzáírok, így váltakozva egyikkel másikkal vagyok, gondolati síkon, és fizikálisan majd akkor ha a postás is lesz olyh kegyes kivinni a levelet a megfelelő címre, és bedobni a festéktől málló, rozstától díszes dobozba, remélve azt, hogy az időjárás is kegyes, nem ázik totálisan szarrá a levél épp emiatt.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Pár napja a kedvenc faluba is ellátogattam. Időm és pénzem volt elég, hisz hónap eleje, itt utóbbira gondolok. Köd takarta a tájat, amit amúgyis tudok becsukott szemmel lerajzolni is, de még különlegesebb volt így látni, bár valószínű a 10 év „lejárás” alatt láthattam már így is. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Utána bevásároltam a közeli hiperszuper áruházban, a parkolóban elszívtam egy cigarettát, a mögöttem lévő parkoló autók között Bmw, Volkswagen típusú autók max 2-3 darab. Járó motornál barátok haverok összegyűlve, energiaitalt és cigarettát fogyasztva a -2 fokban. Ezeket sosem értettem, mi értelme, és hogy őszinték legyünk totál nem is érdekel, inkább csak irritál, hogy a mögöttünk lévő generáció, fabatkát sem ért még az életből, csöppnyit sem, amennyit ép ésszel lehetne.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hazafelé besötétedett, így szinte ha lehúztam volna az ablakot és bicskámat kinyújtottam volna vághattam is volna a megfoghatatlant, nem úgy, mint a házi szalonnát otthon, vagy sonkát.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Féltem is, mivel ha az ember elütött már valamit autóval, a félelem mindig is benne lesz, így óvatosabban meg, kivéve persze a rally pilótáknak gondolt friss jogosítványos, apa megvette a TDI-t suhancokat leszámítva, mert a köd az csak egy elfuserált időjárási tényező a sok közül.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Jó, abban egyetértek, hogy sok autós, ha esik az eső, átlagban úgy 20 km/h sebességgel visszavesz addigi megszokott tempójából, havazásban ez még több, az engem is irritál, de mégse kapcsolok vissza kettőt és padlógáz...</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Megjött pár antikvár könyvrendelésem, a másik cégtől rendeltem, két nap alatt megjött, átvettem, mondjuk a kiszolgálás olyan is volt... vagy 5 percig álltam a pultnál, mire végre odajött valaki, hogy mégis mi a fészkes fenét akarok. Itt poénkodhattam volna, hogy Pasolini könyv érdekelne, vagy Thomas Bernhard-tól valami, az eladó megnézett volna üveges szemekkel maga elé, mert fogalmas se lenne, hogy kik ezek, míg meg nem nyitja az adatbázist, vagy a google-t, de a google-ben utánanézni úgyis lemarad mindig, ha az adatbázisban nincs készleten, mert rohadtul nem érdekli, nem akar tájékozódni arról, hogy kik lehetnek ezek az írók, már ha írok, ugye, de számára az sem lényeges, mert nincs sajnos. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Én viszont egy általam 6 éve keresett könyvet találtam meg, átvettem, kifizettem, aláírtam, volt öröm is. Főleg úgy, hogy egy Alfa Romeo 159-es és egy fekete Renault Twingo között találtam csak parkolóhelyet a hamis Ferrari Rosso Seattal. Ha eddig nem jöttél volna rá, kedvenc két autómat jelenti az Alfa Romeo 159 és a Reanult Twingo. Elég szűkös volt a hely, a kocsi ajtaját is alig tudtam kinyitni, bár nem is akartam lekaristolni a metálfestéket az Alfáról, de azért beálltam. Az egész parkoló olyan volt, mint a mostani világunk, hogy „Keep safe distance”, minden parkoló autó mellett egy üres hely, utána újabb parkoló autó. Aztán rögvest szemet szúrt az Alfa Romeo 159 kombi bordó metálfényezésben, mellette az üres hely, az üres hely mellett egy Twingo, hát mondom akkor ezt nekem szánta a sors. Seatot itt hagyom, melyikkel mennék el inkább? Tettem fel magamnak a költői kérdést. Bármelyikkel...nah jó, az Alfa az Alfa, mégha valószínűleg dízel is, mondjuk az isten káromlás autóba (dízel) ilyet venni, mert Alfát csak benzinesbe, de mégiscsak meg van a formája és a belseje tervezve, nem olyan puritán sallangmentes, mint egy Volkswagen, stílustalan és egyszerű. Ha már ültél ilyenben, akkor mindben ültél. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A bevásárló központ parkolójából alig találtam ki, mert a főútra vezető utat lezárták építkezés miatt, a „terelésnél” meg sosincs kiírva semmi, ez ilyen magyar sajátosság, dönts magadról, jobbra, balra, hát mindig persze lebaszom és eltévedek a megyevárosban. Még jó, hogy itt tanultam meg vezetni az oktatómmal, így a néptelen utcára emlékezek, így tudom, ha túl ismerős, akkor most rossz helyen vagyok.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hideg van, megjön a kocsi fűtése, innentől fogva nem érdekel ha el is tévedtem, majd kikötök valahol. Könyvek megvannak, 100-adjára járok erre, ez az én szerénységi bizonyítványom, hogy agyam olyan, mint egy tésztaszűrő, de azért örülnék egy centrum táblának nah. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Aztán persze negyed órával később, már az általam ismert környéken vagyok onnan elevickélek, olyan útszakaszhoz amit felismerek és tudom a dörgést.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A hirtelen kivágódó helyijáratos buszokat még mindig gyűlölöm, főleg ha kivág elém és 35-tel döcögve tarja a meneti dejét, illetve tartalékolja a leszívni való plusz gázolajat a buszból a sofőr, mindenesetre azért dudálok is rá hosszú minimum 5 másodpercig, hogy a taknyos nyákás, csúszos úton lefékeztetett és még az indexét se szúrta ki, hogy ezzel tudjak arra számítani mit akart a „költő”.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az egyik autókereskedésben áll egy királykék Fiat 500-as, nem nem az új, hanem az 1960-as években gyártott példány, esőben, szélben, hóesésben, mint egy királyi ékszer ki van állítva a kereskedés előtt kivilágítva. Munka felvétele előtt, és munka leadása után mindig látom a kis szépségét, a belőle áradó vidámságot, még a 10 cm-es friss hó alatt is, inkább tető alatt lenne, mint, hogy itt rohadjon kint az időjárás viszontagságait elszenvedve így ennyi idősen, megőrizve az utókornak. Jó látni, ugyanakkor nehéz a szívem is. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ja megvenni nem tudnám, ahhoz cirka számításaim szerint 2 és fél évet kellene dolgoznom, úgy hogy nem iszom, nem eszem semmit ez idő alatt, konkrétan annyiba kerül mint egy új Fiat 500-as kicsi extrákkal, mondjuk elektromos üvegtetővel ami nyitható.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ja ha részvényes lennék egy cégnél, vagy valami biszembaszom manager, akkor ja gondolkodás nélkül megvenném és megmenteném, bár a használata is lelkiismeret-furdalással töltene el, de mégis csak egy tárgy, de olyan tárgy, ami 60 éves. Azoknak meg már mégiscsak lelkük van nem(?), nem csak történetük. Legalábbis én így gondolom és érzem.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Sanyargatni úgyis a Seatot használnám, a napi 100-km-re, hóban sós úton, fagyban – 8 fokban és nyáron 45 fok között ingadozva.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nap zárásaként, így éjfélhez közeledtén egy frissen vásárolt kenyeret vágok fel, házikolbásszal, sajttal. Szegény nagyapám, szerintem sírna ha ezt a kenyeret látná, Ő molnár volt, hogy milyen rossz minőségi a kenyér és a liszt, amelyből készült, a sajtról nem is beszélve.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Igen régen minden jobb volt, és ez nem nosztalgia, hanem igaz, a szaktudás hiánya miatt és a fogyasztói társadalom miatt, rohadtul minden rosszabb, csak inkább ezzel élünk, mint teszünk ellene. Eleve többe kerülne, egy normális kenyér ezer forint lenne minimum, ez meg, a legalja. Így rövidítjük meg az életünket az étkezésünkkel, a rossz minőséggel, amely nem hirtelen következik majd be, hanem évekkel, évtizedekkel később, amit észre se veszünk igazán, majd másra fogjuk, hogy másvolt a hülye, mi soha. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Azt észrevehetetted, hogy kissé elveszettem a fonalamat, és más fonalakat vettem fel, rajta vagyok, hogy az eredetit vegyem fel.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">***</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Több kell, mint puszta véletlen, valami erős, de mégis lágy meleg, olyan mint a tavaszi első meleg fuvallat egy elhúzódó tél után és ez pont véletlenszerűen jön, és véletlenszerűen is távozik. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Eltelt a hónap itt a február.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Megint hol voltam? – kérdezem magamat.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hol voltam ez idő alatt?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A comoi tó körül, Szent Mamete-n, Milanóban, Rómában.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Három vagy négy könyvet olvastam ki, ezek itt játszódtak, illetve a két netflixes sorozat is Rómában másik New Yorkban.. Kiléptem a halványan megvilágított udvari lámpa pislákoló fényébe (izzót kellene cserélni), pár sorozatrész után már szinte éreztem újra a római levegőt, mint pár éve ilyenkor. Jó persze azért túlzásokba nem kell esnem.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Rendeltem könyvet Londonból, az előző magyar rendelést lemondtam ugyanezzel a könyvvel, ( mert így olcsóbb,) ez se most volt hanem három hete, talán a születésnapomra megérkezik, </span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Knausgaard: In the Land of the Cyclops, </span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">nem mintha ez rajtam kívül aki olvassa érdekel is.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Sigur Rós-t hallgatok, mint a gimiben, bár már akkor is mindenki furának tartott, most sem vagyok különb. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Bár már legalább találkozok olyan emberekkel, akik nem tartanak annak, tiszteletbeli olasznak minősítenek a puszta 18 Olivetti írógép miatt.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Egy római poéta nicoladalfalco. Stb</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Megosztok egy szöveget :</span></p><br /><p dir="ltr" style="background-color: white; line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="background-color: transparent; color: #050505; font-family: Garamond, serif; font-size: 12.5pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mattia Torre</span></p><p dir="ltr" style="background-color: white; line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="background-color: transparent; color: #050505; font-family: Garamond, serif; font-size: 12.5pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Da "In mezzo al mare"</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A tenger közepén</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Én még azt sem tudom, hogy ki vagyok, vagy inkább csak úgy többé kevésbé tudom, hogy ki vagyok. De valahogy nem bírom azokat az embereket, akik mindenkit ismernek és azt állítják, hogy önmagukkal is teljesen tisztába vannak vagy éppen olyan mondatokkal illetik magukat mint, hogy „én ilyen vagyok”, „ilyen lettem”, „ez/az az oka, hogy így viselkedem és amaz, hogy így reagálok dolgokra”. Ez ennek a korszaknak a betegsége, hogy mindent olyan tökéletesen meg tudunk magyarázni? Nem tudjuk, nem ismerhetjük magunkat ennyire. Mindenesetre ebben a mostani világban az emberek imádják a következők szerint jellemezni magukat: „azok közé tartozom, akik”, „én ha valaki azt mondja nekem…akkor én vagyok az, aki nem habozik neked választ adni, hogy”, „én mindig ugyanígy reagálok erre a dologra”, vagy ezt fokozva „aki ismer az tudja”.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.7999999999999998; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mindenki ismer mindenkit és mindenki teljesen tisztába van önmagával és a képességeivel. Ennek ellenére nekem fogalmam sincs se önmagammról sem a körülöttem lévőkről vagy az ő dolgairól. Olyan jó tudni kimondani, hogy én nem értek semmit. Persze szükség van jó adag bátorságra, tudásra és önbecsülésre, hogy az ember ki tudja mondani „emberek én tényleg szart sem értek ebből az egészből”. Nem értek én az egész világból semmit nehogy magamat, aki csupán egy porszem a szerkezetben. Így a politikát sem a maga összes részletével és működésével</span><span style="color: red; font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. </span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nem értem a barátokat, akiket habár szeretek de teljesen máshogy tudnám elképzelni. Nem értem mások munkáját, nem tudom mit jelent bankban dolgozni, nem tudom mit jelent extrém sportot űzni, nem tudom mit jelent ha van egy tipikus római jégkásaárusító bódéd a Tevere partján. Nem értem pontosan mi is történik Borsa-ban, nem tudom, hogy mi járhat annak a gyönyörű bőrű szépséges pénztáróslánynak a fejében a szupermarketből, ahol a dobozos tortát vettem. Nem tudom mi járhat a fejében amikor olyan magabiztosan nyomkodja a pénztárgép billentyűit, amikor minden vevőt mosolyogva üdvözöl, amikor a körmeit vizslatja…én nem tudom, én nem értem. Akkor sem érteném ha órákig csak őt nézném. Nem tudom, hogy egyáltalán érdekli-e, hogy miért veszek tortát és leginkább azt nem értem, hogy egyáltalán gondolt-e már arra, hogy nem tud semmit arról a több száz emberről akivel nap mint nap találkozik és akiket magától értetődően ő sem ért, ebben biztos vagyok.</span></p><br /></span>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-50670488576981410012021-01-01T23:19:00.008+01:002021-01-01T23:19:37.216+01:00Egy magánjellegű fecsegés negyvenhat - Karanténnapló 2.15.<p class="MsoNormal"></p><div class="separator" style="clear: both; font-size: medium; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRmigtK6mQIMWB8kSHhWMXfD5xlKPr28BcQ1bxEGWTfAv2eTjFgM1HPj0-_nylyhwsuVYr0efd8AiuyEhBhRVg_mIhGOroEqe6iTqR36xqpPKuSCEGU49KGQvsmezqNWcfwL4crRx7nMyA/s1944/50127120_10219865506255195_220384989684957184_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /><img border="0" data-original-height="1296" data-original-width="1944" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRmigtK6mQIMWB8kSHhWMXfD5xlKPr28BcQ1bxEGWTfAv2eTjFgM1HPj0-_nylyhwsuVYr0efd8AiuyEhBhRVg_mIhGOroEqe6iTqR36xqpPKuSCEGU49KGQvsmezqNWcfwL4crRx7nMyA/s320/50127120_10219865506255195_220384989684957184_o.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;"> Két ünnep karácsony és szilveszter között járunk dátum szerint. Sokak már posztolják, hogy bíznak abban, hogy a következő év globálisan csak jobb lehet. Persze ezt hívjuk pozitivitásnak, és hisszük, hogy az ideinél mindenképp jobb lesz. Újra élhetjük a szürke hétköznapokat, adhatunk puszit, ölelést a barátoknak, illetve este nyolc után is találkozhatunk velük. Én is bízom ebben, viszont az, hogy a dátum új lesz, mi és a világ nem fog változni csak úgy.<o:p></o:p></span></span><p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Emberek ilyenkor szoktak fogadalmakat tenni, megtelnek az edzőtermek, elkezdenek futni vagy épp lerajkák a cigarettát, vagy több pénzt raknak félre és nem vesznek felesleges dolgokat stb.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Ezek a fogadalmak az első hónap közepén többünknél kifullad, erejét veszti a kitartás, az önámítás. Így van? Van nem így van? Ez persze egyén függő. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">A dátumfordulás, egy új kezdet, új lehetőségek...egy új titokzatosságokkal és nehézségekkel völgyekkel és hegyekkel járó év, ahogy lenni szokott. A boldogságot nem lehet tartósan fentartani, ha erre bárki képes lenne...a világ persze jobb lenne. Átadná ezt a tudást más embereknek, de nem. Nem lehetséges. Így, ha mélyen vagyunk magunkat kell onnan kirángatni. Erre vannak megfelelő technikák, amelyeket sokszor elfelejtünk használni, a gondolat teremtő hatását.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Ajánlok egy filmet január elsejétől elérhető a netfilxen, <span class="MsoHyperlink"><a href="https://www.netflix.com/title/81074662">https://www.netflix.com/title/81074662</a></span><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><i><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Minimalisták: A kevesebb most több címmel.<o:p></o:p></span></span></i></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">2014-ben könyv is íródott belőle, <i>Minimalisták minden, ami igazán fontos címmel</i>. Érdemes elolvasni, elgondolkodni rajta, és talán a helyes útra térni, de persze ez szubjektív, akár egy fotó, akár egy írás, akár egy könyv, film, mások élete.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;"> Az év utolsó napjaiban a Balatonon voltam, Balatongyörökön anyával. A naplemente ott ért minket a parton. Lenyűgöző volt. Okkal mentünk, amit a közeli barátok tudnak, nem tudom le kellene-e ide írnom, de mégiscsak egy...<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Hattyúk és vadkacsák lebegtek a kissé fodros és ideges balatoni víz felszínén a parthoz közel. A parkolóban alig volt férőhely. A parthoz sétáltunk, a vasút mellett, ami közel van a vasútállomáshoz, közelben egy fehér katolikus templom a kis főterével. Olyan romantikus az egész hely, főleg ősszel és télen, amikor nincs az emberáradat, a tömeg a ricsaj. Minden nyugodt. Pár kerékpáros, és helyi sétáló, illetve gyüttmentek, akárcsak mi szívja a friss iszapos balaton víz illatot, na, tudod miről beszélek. A parton, mint írtam hattyúk tucat számban, és vadkacsák hullámoznak, vagy épp élelmet gyűjtenek maguknak így csak a fenekük és narancssárga lábuk látszódik ki a vízből, a csőrük a hideg vízben turkál. A száraz nádast fújja a hideg szellő, zizegő érdes hullámzó hang hallatszik felőlük. Pár sirály rikácsol körözve a nádas és a tó felszíne felett, ettől épp Rómában vagy Livorno Terazza Mascgani terén érezem magamat, mint egyfajta időutazás, legutóbb ott láttam megszámlálhatatlan sirályokat, és hangjukat. Jólesően erre a pillanatra gondolok, körül fogom magamban az érzést, ízlelem, lehunyom pár másodpercre a szememet, mintha tegnap lett volna, és nem sok évvel ezelőtt. Kicsit átszellemülök, hogy ott vagyok, érzem a sós tenger illatot a szél illatát, az exem parfümjének illatát, ja ez is egy boldog pillanat volt, de ezt már akkor tudtam, hogy ez egy boldog pillanat, mert felismertem. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Azért vagyunk itt, mert apám hamvait itt szórtuk szét. Megemlékezés, az örömök és bánatok viharában, a fodros Balatonnal, a hideg szellővel karöltve. Az odafelé vezető úton anyámmal kagylót és kavicsokat gyűjtünk a parton, amit a kabátjaink zsebeibe rakunk. Némán sétálunk és gyűjtjük ezeket, pár méteres távolságból követjük egymást, illetve anya megy elől, én követem, így a helyes. Hagyjuk egymást újra átélni a...<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Ahol apám hamvait szétszórtuk, megállunk. Anya bedobja a saját maga által készített koszorút, elmondunk magunkban pár imát, nézzük a fodrozódó Balatont, a különleges naplemente színeit, a szilvakék felhő alól kikandikáló narancssárga fényt, amely a Balatonon tükröződik, és áthatol egészen Füredig, vagy Tihanyig. Nézzük a koszorút, a lebegését, apára emlékezünk, jó lenne, ha itt lenne, de csak mi vagyunk, ő máshol. Ez az élet, mindenki mást kap és ez az életben az igazságtalanság. Valaki 78 éves amikor meg az édesanya 98 éves korában meghal, van aki 15 éves amikor elveszti egyik szülőjét, nem mindegy az amin keresztül kell menni.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">És igen amint a Keresztapa c. filmben elhangzik, a család fontos, becsüld meg vagy valami ilyesmi, ezt sokunk elfelejti, csak akkor eszmél rá, ha már nincs. Itt ez a vírus, millió család nem érintkezhetett egymással mert fél a haláltól, vagy épp a távolság miatt nem találkoztak, vagy az országok közötti tiltások miatt. Minden más. Nincs szentmise, vagy épp korábban van, minden átalakul, nem a megszokott. Világháborúban nem volt ilyen, mi épp ebben vagyunk, és én is remélem, hogy ennek vége lesz hamarosan, tavaszra, amikor nyílnak a gyümölcsfák sokszínű virágai, a hideget felváltja a tavaszi meleg szél, a szerelem, az összetartozás, amikor a fiú rátalál a lányra, és a lány rátalál a fiúra, életük eggyé válik közös sáros úton indulnak, amelyet a szél felszárít, majd utuk könnyebb lesz, a poros úton, aztán eljutnak valahova, ez pedig rajtuk múlik majd, hogy hova és meddig.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;"> Brunella Gasperini-t olvasom, rengeteg olvasni valóm lenne, de elkalandozok az agyamban és teljesen mást csinálok. Terveket szövögetek, eddig leírtalan gondolatokat, hogy 2021-ben mit és hogyan kellene, máshogyan és jobban. Ami eddig hiányzott az életemből újra megtenni és csinálni, és folytatni azt ami a lényem. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoListParagraph" style="margin-left: 53.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: "Garamond",serif; mso-bidi-font-family: Garamond; mso-fareast-font-family: Garamond;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-stretch: normal; line-height: normal;"> </span></span><!--[endif]--><i><span style="font-family: Garamond, serif;">„Éjszaka amíg ti alszotok, tudjátok mit csinálok? Írok. Dolgokról, amiket látok, amit gondolok, amit el akarok mondani. Mind valósággá válik. Le tudom írni, amit érzek nem úgy, mint a valós életben. Nem tudom, hogy mondjam el. Ez az, amit az életben akarok, írni akarok. Néhány napja, egy levél érkezett Rómába. Az áll benne, hogy nem adják ki a regényemet, amit írtam. Nem tetszett nekik, de engem nem érdekel. Írok egy másikat.. és még egyet. Ha azokat sem adják ki, majd megírom őket magamnak.”<o:p></o:p></span></i></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Ez egy filmből volt idézet, akkor jobban hatott rám, mint most ahogy leírtam ide. Több emócióval dúlta el a szívem.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Listámat nem közlöm itt, majd a fekete vonalas füzeteim egyikébe felvázolom a 2020 jó és rossz dolgait, gondolkozom rajta, hogy 2021-re jobb legyek, ne csak magamban, hanem mások szemében is, hisz ezáltal emlékezünk egymásra, ha utolér a halál fekete palástja. </span><span style="font-size: small;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-size: medium;"><span style="font-family: Garamond, serif;"> <o:p></o:p></span></p><style class="WebKit-mso-list-quirks-style">
<!--
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoHeader, li.MsoHeader, div.MsoHeader
{mso-style-priority:99;
mso-style-link:"Élőfej Char";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
tab-stops:center 8.0cm right 16.0cm;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoFooter, li.MsoFooter, div.MsoFooter
{mso-style-priority:99;
mso-style-link:"Élőláb Char";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
tab-stops:center 8.0cm right 16.0cm;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
a:link, span.MsoHyperlink
{mso-style-priority:99;
color:#0563C1;
mso-themecolor:hyperlink;
text-decoration:underline;
text-underline:single;}
a:visited, span.MsoHyperlinkFollowed
{mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
color:#954F72;
mso-themecolor:followedhyperlink;
text-decoration:underline;
text-underline:single;}
p.MsoListParagraph, li.MsoListParagraph, div.MsoListParagraph
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraphCxSpFirst, li.MsoListParagraphCxSpFirst, div.MsoListParagraphCxSpFirst
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-type:export-only;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraphCxSpMiddle, li.MsoListParagraphCxSpMiddle, div.MsoListParagraphCxSpMiddle
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-type:export-only;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraphCxSpLast, li.MsoListParagraphCxSpLast, div.MsoListParagraphCxSpLast
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-type:export-only;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
span.llbChar
{mso-style-name:"Élőláb Char";
mso-style-priority:99;
mso-style-unhide:no;
mso-style-locked:yes;
mso-style-link:Élőláb;}
span.lfejChar
{mso-style-name:"Élőfej Char";
mso-style-priority:99;
mso-style-unhide:no;
mso-style-locked:yes;
mso-style-link:Élőfej;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
@page WordSection1
{size:595.0pt 842.0pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection1
{page:WordSection1;}
/* List Definitions */
@list l0
{mso-list-id:1165432374;
mso-list-type:hybrid;
mso-list-template-ids:2104931418 486059712 68026371 68026373 68026369 68026371 68026373 68026369 68026371 68026373;}
@list l0:level1
{mso-level-start-at:2014;
mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:-;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:53.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Garamond",serif;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
@list l0:level2
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:o;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:89.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Courier New";}
@list l0:level3
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:125.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Wingdings;}
@list l0:level4
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:161.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Symbol;}
@list l0:level5
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:o;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:197.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Courier New";}
@list l0:level6
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:233.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Wingdings;}
@list l0:level7
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:269.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Symbol;}
@list l0:level8
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:o;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:305.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Courier New";}
@list l0:level9
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:341.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Wingdings;}
-->
</style>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-35666913072870038202020-12-28T22:59:00.016+01:002020-12-29T00:41:16.694+01:00 egy magánjellegű fecsegés negyvenöt - Karanténnapló 2.14.<p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Most épp Garamond betűtípusra váltottam a jól megszokottól eltérően. De oda se neki, a blog nem képes ezeket kezelni, így ez csak nekem öröm, te nem fogod látni.</span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Vége a karácsony előtti időszaknak, húzós volt a könyvesboltban, de egyfajta öröm is.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Itthon minden rendben zajlott. Ezt tudnám fokozni, az otthon felejtett ajándékkal, a kocsiban nincs elég benzinnel, így a kehes Seat vérvörösszínben pompázóval kellett korrigálni a hibákat, a felnőttek összenézéseit, a gyerekek szemében pedig az izgalmat és az igazi örömteli kacarászásukat hallani a karácsonyi dallamok alatt, ami szigorúan a pakelit lemez „Csendes éj” című, mint amióta az eszemet és létezésemet tudom. <o:p></o:p></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwqlWspPwAtA-LTAoYGANNTEGHqXFZNHQOg_p_qKoeS828c6Mp22gq2dALPBCVwnzGT-45-Ogx_kT1Ks2CG9_4v8G402pnT5H8J4aHlbkgKlROu3yL2PdOdpqbO8j6kaPhcyjlPhckvBN6/s2048/JVBIMN_still6_Tomas%252BEspedal_foto%252BLars%252B%25C3%2598ymo.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="858" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwqlWspPwAtA-LTAoYGANNTEGHqXFZNHQOg_p_qKoeS828c6Mp22gq2dALPBCVwnzGT-45-Ogx_kT1Ks2CG9_4v8G402pnT5H8J4aHlbkgKlROu3yL2PdOdpqbO8j6kaPhcyjlPhckvBN6/s320/JVBIMN_still6_Tomas%252BEspedal_foto%252BLars%252B%25C3%2598ymo.jpg" width="320" /></span></a></div><p></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Névnapomon nem köszöntött fel anyámon kívül senki, mondjuk az excsajom ezért is rakta át augusztus 20-ára az egészet, de jól is tette.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Check engine lámpa pont szenteste délelőtt kihunyt, mint érzékeltetve, hogy ez a szeretet ünnepe, bár tudtam, hogy kihunyás után 200 km-rel újra felfog gyulladni. Oda se neki.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Magamnak az ajándékokat már megvettem, így minden mástól kapott egyfajta tényleg öröm és meglepettség.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Klimt csók című börgre, Klimt naptár, bár itt jegyzem meg, hogy Klimt február 6-án halt meg, 1918-ban, így némiképp kötődünk egymáshoz. Ez egyfajta tradíció, már lassan 8 éve, hogy Klimtes falinaptáram van, lesz. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Az új Max Richter albumot hallgatom, csodálatos. Karácsonyi szekciót szeretném folytatni, de az tényleg magánjellegű, így áttérek a mai napra.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Mai nap egy 1933-as Olivetti Ico MP1 típúsú írógépet vettem, 87 éves. Kicsi törődésre vágyódik, és az idők alatt meg is fogja kapni, illetve egy alkatrésze hiányzik, ez is tervben van, mert egy oldalon van egy teljesen haszontalan szétmállott ilyen írógép, de pont az az alkatrész ami ép, az ebbe az írógépbe jó lenne. Ezen még gondolkodni kell, megéri-e. Ami persze, hogy megéri, mégiscsak 87 éves. Felújításra vár, illetve a múltkori metódusokat végig zongorázva, megtisztítani a 87 év gondatlanságától.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Itt is jelen van, a tipikus Olivetti illat. Van ilyen írógépem, de ez más, több szempontból eltérnek egymástól, kinézetben nem. Festésben. A billentyűk színében, amim van azon fekete alapon fehérrel vannak a betűk, itt ellentétes itt fehér alapú és fekete a billentyű karaktere. Az enyémnek érdes a festése, az újnak sima fekete. Illetve a gyártási száma 8294, mindez 130 ezer közül, szóval a leglegelső széria. Ja ez nem jelent számodra semmit, másnak se valószínűleg, nekem a múltat.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Sajnos, és bajos, hogy nem tudnak ezek a tárgyak beszélni. Mit láttak, kié volt, ki bírtokolta, miket írtak rajtuk, milyen titkos és életmentő leveleket? 1933-ban született a nagymamám.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Furcsa, hogy épp ez az írógép is annyi idős, mint ő lenne most ebben a hirtelen helyzetű évben, de ő már nincs.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Ma, ahogy indultam az Olivetti írógépért szakadt a hó, karácsonyi hangulatom támadt, pedig pár napja volt. Furcsa érzések ezek. Szinte alig tudtam a kocsit az úton tartani, mert annyira csúszott. Pár hete plusz fokokba szarrá sózták a főutat, ma meg leesik 2mm hó, és jégpáncél volt minden. Sehol egy útsószóró autó, semmi. Érdekes. Hála én megúsztam az árokba csúszást, másik 8-9 autóstársam nem.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Hazafelé dugóban álltam vagy másfél órát, a csomagtartóban az írógép, akkor még nem tudtam hány éves, de sejtettem, hogy minimum 80 éves, mivel a másik ilyen típusú is annyi. Nem kellene fejreállni, persze a Seat többet ér stb.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Apropó, van vakcina már, oltják az embereket, ami jó hír. Erre vártuk március óta, amikor minden héten ezzel hitegettek minket.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Csak legyen vége ennek a hirtelen helyzetnek. Lehessen újra színházba, moziba, koncertekre járni. És amit írtam a comói tó körüli túra, nos azt a Seattal teljesíteni. Nem lenne ugyanolyan élmény, mint egy vérvörös Alfával, de hát a Seat is piros, meg amúgyis csak 40-el lehet körbemenni, mert annyi látnivaló van ott...gondolom én. Bár valószínűleg ott lehelné ki a lelkét, de jó lenne ha már ilyesmi dolgokat is lehetne egy kicsit tervezni, ha kicsit is olyan lenne az élet és a tervezés, mint régen. De tudni kell mértéket tartani. A repjegyek biztos, hogy a csillagászati árakat fogják nyaldosni ha kezdünk visszaállni, hogy a profit és a tökömtudja mi meglegyen, mint ahogy régen, az olcsóság valószínű el fog veszni, így pl a norvég házaspár hétvégét nem Thaiföldön fogja tölteni, mint pár évvel ezelőtt, hogy hétfőn mind a ketten a munkahelyükön dicsekedjenek, hogy ők a hétvégét hol töltötték stb, de a sok észnélküli utazás talán lecsitul, és megpróbálunk arra fókuszálni, ami fontos.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Az igazi életre.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Jó lenne ezzel a reménnyel nyitni az évet, és zárni ezt a rosszat, de persze a dátum új lesz, ez a hirtelen rossz világ, még nem ér véget koránt sem. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Törekedünk arra, hogy felfogjuk ezt a rossz évet, és még fél évig biztosan kitart, ez sok mindentől függ, meglátjuk, remélem, hogy meglátjuk.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Holnap (dec.-27) megyek utoljára munkába, már várom az 5 nap szabadnapot. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Anyával megyünk ide oda, nem nem vásárolni, olyan helyekre amelyek nekünk fontosak, megemlékezni, újra átélni, újra a múltban és jelenben lenni, talán köszönetet mondani, és tudni, hogy ha a múlt véget ért, mi itt vagyunk, tesszük amit teszünk, építkezünk, mégha nem is látványosan.<o:p></o:p></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4D6uKvdt6YCAdyl-g7fXBrKBJdWqs0xImPbhiJDIxw8emg-88QHB0Lem5mtq0ivztQSVrW9o9EKZFjsfN3uUu9o26WJctkueRg5AIqKL0u9P8M_-AR5qmSlAvMlNDDAPQOkSomFptSYsT/s500/tumblr_opc0yfoy9F1qidyw2o2_500.png" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="261" data-original-width="500" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4D6uKvdt6YCAdyl-g7fXBrKBJdWqs0xImPbhiJDIxw8emg-88QHB0Lem5mtq0ivztQSVrW9o9EKZFjsfN3uUu9o26WJctkueRg5AIqKL0u9P8M_-AR5qmSlAvMlNDDAPQOkSomFptSYsT/s320/tumblr_opc0yfoy9F1qidyw2o2_500.png" width="320" /></span></a></div><p></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">„<i>Álmod úgy valósul meg, ha apránként építesz. Ne tégy sokat, de azt jól, öröm lesz a bére. Életed éld szabadon, szánj időt a szépre, kőre követ nap mint nap, titkod lassan érik. Így növekszel nap mint nap, míg felérsz az égig</i>” Napfivér, Holdnővér c. filmből.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Horoszkópom azt írja, hogy anyagi ügyeim jól alakulhatnak. Itt a hangsúly a hatnak, momentám kettő éve nem úgy alakulnak, sőt a szerelme se jött be, amit félévente ígérgetnek, nem is tudom minek olvasom. Egyfajta motiváció, ha bejön, tudom azt mondani, hogy hoppszálá és tényleg bejött, amit írtak. <br /><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Max Richter: Voices az új albumának címe. Közel fél éves, de nekem új. A lelkem bugyraiba ér le, és ez jó. Hazafelé úton a sírás kerülgetett, amikor hallgattam közel egy órán, annyira mély. Nem is tudok jobb és szebb szavakkal élni. Egyszerűen spectacular jó ez mutatós, látványost jelent angolul. Magnificent Magnifico – káprázatos, angolul és olaszul, ja meg magyarul. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Ma volt az utolsó munkanapom az évben. Öt nap szabadnapom lesz, próbálok nem minden este berúgni, és arra gondolni, hogy az új dátum, csak sokkal jobbat hozhat, mert az egyfajta önbecsapás, önámítás, az első napokban ez kitart, aztán elillan, akárcsak a szerelem, mihelyst megérinti a hajnal első narancssárga fénye a ködön át, persze ezt Bukowski jobban elmondta, de ez van. Minden csak illúzió, a szerelem is, meg az önámítás is, ha becsapjuk magunkat az hamar arcul csap, és így tovább.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Keressük azt aki szeret, akitől szeretet kapunk, mintha a világ csak ezen állna és bukna. Visszacsatolást igazolva, arra, hogy mégsem vagyunk annyira balfaszok, mint amennyire vagyunk.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Én vállalok mindent. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Semmihez nem értek, kevés a fizetésem, mindig túlköltekezem, amit főleg könyvekre költök, amelyekről úgy gondolkozom, hogy majd után múlva szerint elolvasok, és porosodik a polcon, vagy Olivetti írógépeket veszek, azzal a célzattal, hogy majd leveleket írok rajtuk- köztük szerelmes leveleket a szerelmemnek, mint 1960-ban, aztán a szerelmem visszaír, és két dimenzióban beszélgetünk, élőben fizikálisan, oltáriakat beszélgetve egy mezőn naplementét néve, vagy kávézás közben, vagy a comó-i tó körül járva autóval, vagy szeretkezés után, előtt, közben, folyamatosan beszélgetnék, és én akkor érezném azt ,hogy nah ő az, ez a szerelem. Meg ilyen hülyeségek, amelyekről neked nem is kellene tudnod, de én ebben a bezártságban mégis leírom Max Richtert hallgatva, mert megnyílt a lelkem, és a szívem, meg ami bennem van. A megfestett hangokkal amelyben a hegedű húrjainak rezdülései, az én rezdülésem lesz, az én szívritmusom, az én pulzusom, levegővételem, amely megmelengetve lelkem megmaradt ruhafoszlányait, mint tavaszi meleg szellőben a frissen kiteregetett fehér lepedő a kora naplementei fényekben, s a fehér lepedő sarkain összegyűlölt zuhanásban igyekvő cseppeken áthaladó, tompa, narancssárga napsugarak átcsillannak, mint egy prizmán, amely megtörik millió irányban , az a tompa de mégis élénk meleg fény, ez a pillanat volnék én, most... <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Csak jönne már ez a szerelem, a mélybarna szemeivel, a szépségpöttyeivel a testén, amelyekből a kisgöncölt, meg a nagygöncölt össze tudom egy fekete golyóstollal kötni a bőrén, amin kacarásznánk, mert persze nem olyan lenne, mint az eredeti, hanem csak hasonló. Végig simítanám a kezemet a világon a legszebb íven, egy nő, az én nőm csípője vonalán, melytől libabőrözbe a gerincén végig, s karjain apró pihepuha szőrei az égig mocorognának, karacásznánk közben, hogy milyen érzékeny, de mindketten tudnánk, hogy ez korántsem az érzékenység, mert én még érzékenyebb vagyok, viszont nem testileg, hanem lelkileg. Ő ezt tudná.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Comói tó körül szürcsölnénk egy eszpresszót, a világ legjobb és legfinomabb eszpresszója lenne, de csak miattunk. Néznénk a körülöttünk lévő víz tükrének csillanását, a kávéillatban, a mostban, a forró kávébolt előtti széken ülve, elgondolnánk, melyik villában élnénk úgy istenigazán, és itt tennénk a szépet, ha...<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">A választék rengeteg. A közelben azért legyen egy könyvesbolt, a forgalom eldugott legyen, egy zsákutcaszerű, posta, hogy feladjuk a leveleket írógéppel, egy Olivetti írógéppel, 1933-ból, lenne egy 80’-as évekbeli türkiz színű Fiat Pandánk, a mindenhol kihelyezett max 40 km/h-s korlátozó sebességtábla mellett egy vérvörös Ferrari nem lelné örömét ebben a szűkös, sziklákkal melyek tetején egy villa található, vagy egy szalagkorlát minimális „két”sávú főút szakasznak, amely a végtelenbe ér. Túl hivalkodó lenne és pukkasztó. Mi nem akarnánk senkit megpukkasztani, mi csak csodálni szeretnénk a tájat, és élni az életet, ami még lenne együtt, a három év gyorsan és szorgosan letelik, és puff...<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Persze ez csak álom, mint amilyen egy erdő közepén fekvő kis kuckó, az első három hónapban emberek, rendes víz, rendes térerő, rendes internet nélkül. Felromanticizáljuk, a semmit, meg azt is, hogy ezek nélkül képesek vagyunk a rendes életre. Mindenkinek más a rendes élet. De ha nem látsz embert, nem tudod elmondani a dolgaidat, csak a fenyőfák mély és bizarr zúgását hallod esténként a teraszon ülve a hintaszékben...idővel rájössz. Az ember az emberért van, tárgy az emberért, és nem fordítva.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Itt írom a hülyeségeket igaz, mintha valami couch lennék, vagy hogy hívják közben figom sincs az életről. Se a mélységekről (bár volt benne részem) se a magasságokból (ebben is volt részem) viszont csak a mélységet tudtam észlelni, amely fizikálisan is jelen volt. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Elfelejtünk az örömről? Az öröm nem az amivel megleped magad, hanem amit adsz, ezt sose felejtsd el. Az vagy, amit másoknak adtál/adsz csupasz jelenléteddel, tetteiddel, mondataiddal, fotóiddal, mert erre fognak emlékezni mások, ez fog visszacsillanni mások szemeiből tekinteteikből, mégha nem is mondják ki, de te látod, hallod és érzed, hogy jót cselekedtél.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Van erre is egy sztorim. Születésnapom volt, sétáltam az exszerelmemmel Budapesten a Bazilika körül, egy kendős néni térdelt, egy felirat volt csupán előtte, mozdulatlan volt, mintha imádkozna egy templomban, a születésnapom előtti időkben is többször láttam ugyanazon a helyen, le szerettem volna fotózni, de ez olyan, ez már túl sok volt nekem, az emberi szenvedést lefotózni, mert nem vagyunk egyenlők. Mindig valakinek jobb, és szebb az élete stb. Nem voltam bátor, hogy ezt a pillanatot megörökítsem, mely mégicsak az igazi életet jelentette volna, s talán életem képe. Életem képe, más szenvedése? Nah itt...ez megint egy jókora kérdés. Másból hasznot...<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">A negyvenéves fényképezőt nem kattintottam el, kéz a kézben haladtunk sétálva a hideg téli szélben, hópelyhek sokaságában, kivilágított karácsonyi fényekben az ünnepre hangolódva. Boldog voltam, csak épp nem vettem észre, hogy exszerelmemmel (első és talán utolsó) sétáltam kéz a kézben, s a fagyos téli szélben mégis meleg volt csupasz kezünk, egymást melegítettük egymással, egymás lelkét és szívét. Szembesülve, hogy mindenki élete fontos, és nem elhanyagolható. Valakinek jó, valakinek jobb, valakinek épp fordítva. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">A tavasz kezdett kibontakozni, mert globális felmelegedés, eljött a születésnapom, valamilyen oknál fogva újra a Bazilika körül sétáltunk, az öreghölgy, kendővel a fején ugyazon a helyen térdepelt, mintha templomban imádkozna. Mellbevágó volt. A kezeink melegítették egymást, boldog voltam, miközben nem vettem észre. A fényképezőgépem a nyakamban lógott, ugyaz a kérdés fordult meg a fejemben. Klassz fotó lenne, de mégis más szenvedéséből csikarnék magamnak hasznot? A fotó újra nem készült el. Ő nem az utca tartozéka, nem egy tárgy, egyenlők az egyenlőtlenebbek között. A pénztárcámban kutattam. Az összes fémpénzemet, kivettem belőle, és a kendős néni előtti papír kávésbödönbe tettem. Beleértve a féltett és több éve őrzött a római útra emlékeztető eurókat, eurócenteket, valamelyik hátoldalán a Colosseum is látható, fogtam mindet és a kendős néni elé helyeztem gondolkodás nélkül. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">25 évesen voltam először Rómában, a kedvenc városomban a szerelmemmel, azóta két év telt el, és most nem lehetek Rómában, de akkor a meleg szinte mediterrán budapesti napfényes sétakor ismét a szerelmemmel voltam, meleg két kéz a kézben, boldogságban, egy irányban haladtunk miközben az élet körülöttünk... (fejezd be a mondatot)<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Befejezem én: szétesik. Minden régi, szétesik, és emlék marad. (Jó vagy rossz?)<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">Ki tudja. Ez az élet.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">ui.: A fotocellás ajtón újra belépett Ő, nevét is tudom már, telefonszámát is. A kérdés a hogyan, illetve...<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><span style="font-size: medium;">de a partitúra véges, az ajtó bezárult először (miattam), és most kaptam egy újat is (az is) végleg, új partitúra készül mással és várom, hogy rám találjon, egymásra találjunk, Ő is rám vár most épp, én is rá, s ezt a szikrát lilaködben, amelyet szerelemnek hívunk, úgyis csak három évig tart.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><h3 style="text-align: left;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i style="font-weight: normal;">Max Richter- <br /><yt-formatted-string class="style-scope ytd-video-primary-info-renderer" force-default-style="" style="word-break: break-word;">Mercy (Official Music Video by Yulia Mahr)<br /></yt-formatted-string>ZENE: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=uWrc6ihmaE0">https://www.youtube.com/watch?v=uWrc6ihmaE0<br /></a><span><span> </span></span></i></span></h3><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: medium;"></span></p><p></p></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: medium;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"></p><p></p></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: medium;"><o:p></o:p></span></p></blockquote>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-14307090062465931882020-12-21T22:29:00.008+01:002020-12-23T22:31:25.424+01:00 egy magánjellegű fecsegés negyvennégy <p><span style="font-size: medium;"> <span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">egy magánjellegű fecsegés negyvennégy</span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Karanténnapló 2.13.</span></span></p><span style="font-size: medium;"><style class="WebKit-mso-list-quirks-style">
<!--
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoFooter, li.MsoFooter, div.MsoFooter
{mso-style-priority:99;
mso-style-link:"Élőláb Char";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
tab-stops:center 8.0cm right 16.0cm;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraph, li.MsoListParagraph, div.MsoListParagraph
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraphCxSpFirst, li.MsoListParagraphCxSpFirst, div.MsoListParagraphCxSpFirst
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-type:export-only;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraphCxSpMiddle, li.MsoListParagraphCxSpMiddle, div.MsoListParagraphCxSpMiddle
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-type:export-only;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraphCxSpLast, li.MsoListParagraphCxSpLast, div.MsoListParagraphCxSpLast
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-type:export-only;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
span.llbChar
{mso-style-name:"Élőláb Char";
mso-style-priority:99;
mso-style-unhide:no;
mso-style-locked:yes;
mso-style-link:Élőláb;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
@page WordSection1
{size:595.0pt 842.0pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection1
{page:WordSection1;}
/* List Definitions */
@list l0
{mso-list-id:1989893678;
mso-list-type:hybrid;
mso-list-template-ids:2115113670 -632002292 68026371 68026373 68026369 68026371 68026373 68026369 68026371 68026373;}
@list l0:level1
{mso-level-start-at:0;
mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:-;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:53.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Bookman Old Style",serif;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
@list l0:level2
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:o;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:89.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Courier New";}
@list l0:level3
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:125.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Wingdings;}
@list l0:level4
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:161.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Symbol;}
@list l0:level5
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:o;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:197.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Courier New";}
@list l0:level6
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:233.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Wingdings;}
@list l0:level7
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:269.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Symbol;}
@list l0:level8
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:o;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:305.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Courier New";}
@list l0:level9
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:341.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Wingdings;}
-->
</style></span><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVo4X8GLZohMD6QTNRyYsM2RrUv2YIpuyigZe9D2Do_85WD1QxP6pkCL21H-gOLkdFQRfbgWm7OydmDnHZ-KIXKIhkNlWjF7hONUN0lidwxm3OIvEIrfix7i0GL0a5LcXj3YGbKFGCtir4/s540/tumblr_pyjd1gxouo1rpuw07o1_540.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></a></div><p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Megérkezett a londoni könyvrendelés, ahogy sejtettem a postást a környezeti behatások nem korlátozták abban, hogy a kapura felakasztva hagyja a csomagot win-win, bár az apró ködesés nem segített a könyv állapotában, hála jól be volt csomagolva, így nem ázott szarrá.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Munkában jó lenni, szeretem csinálni, bár szokatlan érzés mindig, hogy az utolsó pillanatban, kifacsarva esek a karácsonyfa alá, de erről nem szeretnék írni, amúgy is hazugság volt a mondat első fele, a második fele meg igaz.<o:p></o:p></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBf4mmoM7C3sMy0F3r9B03KnLlmdoQyGDvXjSKASXo-Y02Twt8R26M4LPeY55kinmDQT3Ge30wf4DaCBj2EN_VyL1LcD7_Db8vZs-FBvVHCoUkfR7YmQGKlzxBOu_1ZYSK0kuZHUrihn-E/s540/tumblr_pyjd1gxouo1rpuw07o1_540.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="540" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBf4mmoM7C3sMy0F3r9B03KnLlmdoQyGDvXjSKASXo-Y02Twt8R26M4LPeY55kinmDQT3Ge30wf4DaCBj2EN_VyL1LcD7_Db8vZs-FBvVHCoUkfR7YmQGKlzxBOu_1ZYSK0kuZHUrihn-E/s320/tumblr_pyjd1gxouo1rpuw07o1_540.jpg" width="320" /></span></a></div><p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Dániából is megérkezett a tolltartóm, ez nem rendelés, még szeptemberben láttam a nagy bútoráruház kínálatában interneten egy bizonyos fémtolltartót ( Illbatting név alatt), amely pár nap alatt kiderült, hogy Magyarországon nem lesz elérhető, mivel írtam emailt a helpdesknek és tájékoztattak. Ez egy termékcsalád, aminek ez egy szeletke része, és persze külön-külön elérhető, de ez bonyolultabb, a sztori, meg minden.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">A lényeg, hogy tolltartó, itthon nem lesz, a termékcsalád többi része igen.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">De azért még mielőtt a tájékoztatás megjött volna, öt budapesti, közeli ismerősömet, aki közel laknak a nagy bútoráruházhoz, 2-3 km-en belül, megkértem, hogy nézze meg nekem. Az ismerősök közül senki nem ment el megnézni, őket azóta unfollowoltam minden platformon, valószínűleg észre se vették ezt, mert mindenki csinálja a tyúkszaros életét. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Aztán elkezdtem a környező országokban is a jelenlévő, nagy bútoráruház oldalait nézni. Ausztriában van, Szlovákiában még kevesebb ehhez a termékcsaládhoz tartozó dolog, Németországban van. Oké, aztán itt jött, hogy melyik országban van ismerősöm, és kiből nézem azt ki, hogy segít.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Van Ausztriában, van Németországban haver. Mind a kettőjüknek írtam, és fél órám belül írtak, hogy igaz, hogy messze laknak a nagy bútoráruháztól, de persze segítenek, még abban is, hogy odapostázzák nekem, mert olcsó, és ne törődjek a pénzzel. Ez a felfogás totál meglepett. Nyilván nem egy üvegajtós könyvszekrényről beszélünk, hanem egy filléres cuccról.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Aztán eszebe jutott, hogy Dániában is van egy ismerősöm. Neki is írtam. Ő 1km-en belül lakik a nagy bútoráruháztól, és azon a szeptember közepi hétvégén menni is fog. Win-win. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Amúgy még az a meglepő számomra, hogy Ausztriában ez a termék 2 euro, amíg a németeknél a duplája. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Ismerősöknek írtam (ausztria, német), hogy köszönöm a segítséget, mert közben a dániai ismerősöm megszerezte, épp le is volt akciózva, 50%-al, mivel ez iskolakezdésre volt beidőzítve ez a termék. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Ennek a sok mondatos dolognak a segítés volt a lényege. Aki nyugaton lakik sokkal szívesebben segít, más a dolgokról az értékrendje, felfogása, mint aki idehaza van.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Aztán így karácsony előtt jött haza barátom messziből, már ősszel erre készült, meg mondtuk is, hogy többe kerülne a posta, mint maga a termék, így abban maradtunk, hogyha sikerül hazaérkeznie (covid miatt), majd behozza nekem a könyvesboltba, és így is lett (sikerült). Kettő tolltartót kértem és mivel filléres dolog volt, s annak is a fele, mondta, hogy hagyjuk, ezer forintba se került. Én megköszöntem neki sokszor, és örültem.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> És az elmúlt napokban felpörgött minden, annak örülne az ember, ha minden hónapban ennyi darab könyvet venne az ember, nem csak karácsony előtt, és ami talán azt jelentené, hogy az emberek érdeklődnek újra az olvasás, tudás iránt, de ez mind csak ajándékba lesz, nem saját részre.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Mennyivel jobb lenne a világ, hogy az applikációk, facebook, instagram helyett inkább olvasna az ember, tágítaná az elméjét, a szókincsét, és egyáltalán....<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> De ezt mindenki maga dönti el, mi a szüksége. Valakinek a nyüzsgő tömegben levés, mint egy áramlatba vergődött hal halad a folyamatos melegáramlattal a tengerben, vagy egy erdőben, magányosan, vagy épp élete (élete most pillanatában) enyhe köd szemerkélésben túrázik a halott falevelek és még élőnek tettetők között egy sáros földúton az erdőben, és hallja a csendet, a madarak különböző hangjait, a rémült őzgidák suhanását a fenyvesek között, vagy vadnyulakét. Szóval van ez a fajta, meg van az a fajta.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Én ez az erdőben sétálós lennék, de nem tehetem meg. Az áramlattal vergődő vagyok, ez a nem „szabadonválasztott” kategória, hanem a muszáj. Ha nem muszáj, akkor nincs pénz, nincs semmi, valahogy túl kell élni és még három nap, vagy három és fél, a felet nem számítom, pedig az is súlyos lelkileg, de így könnyebb túlélni, mondjuk azt se tudom melyik nap van, mert már a naptárban egy nappal előrébb járok, ami ugyancsak az önbecsapást igazolja.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Főúton lengyel és román sofőrök kísértenek, amitől sziporkázva megnövekedik a pulzusom, amelyet már a munkahelyemen sem türelmes tekintettel tolerálok, nem, hogy hazafelé, magáncéllal, persze, hogy tunkolom a dudát, rángatom a reflektor karját a műanyag recsegésig (csak el ne törjön, mert erre is költeni kell), mint feszültség levezetés. A pszichológiája meg van a dudának, főleg a Twingo dudájánál, mert ott oldalt kell az egyik bajuszkapcsolót ütni, nem hiába városi autó, így kiadhatod a feszültséget, huszonakárhány év után még kinézetben, és beltérben is tartja a frontot ez az autó, mondhatom úgy, hogy egyedi, bár nem ilyenem van, de tudom (fél évig volt).<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Macskáim a kanapén alszanak, most épp a két fekete cica, Albert és Panni, míg a padláson vígan rakoncátlankodik valami. Pár órával ezelőtt voltak is a padláson, de ijedtükbe mind a ketten ordítottak a második órájukban amíg fent töltötték az időt, aztán meguntam és leengedtem őket, azóta békésen tervezik álmukat a melegben, majd vehetek egérírtót, vagy valami hasonló. Jó a macska a háznál. Padlásteret nem szeretik, de a mezőről folyamat hozzák a zsákmányt , bemutatják a szerzett trófeát, úgyhogy nem elkényeztetett úrfijuk, és úrhölgyek, ja meg még van két másik macska is, az egyik úrfijú, és a másik úrhölgy, most épp csatangolnak a szomszédnál, a szomszédkertjében, vagy valahol itt a környéken. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Pár éve néztem egy interjút a kedvenc írómtól (Karl Ove Knausgaard), amiben különböző kérdéseket tettek fel neki.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Nyers fordításban<o:p></o:p></span></p><p class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-left: 53pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18pt;"><span style="font-size: medium;"><!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; mso-bidi-font-family: "Bookman Old Style"; mso-fareast-font-family: "Bookman Old Style";">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-stretch: normal; line-height: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Mi a főbb személyiség jegyei?<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 53pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18pt;"><span style="font-size: medium;"><!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; mso-bidi-font-family: "Bookman Old Style"; mso-fareast-font-family: "Bookman Old Style";">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-stretch: normal; line-height: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Szenzitív, határtalan, önmarcangoló.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 53pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18pt;"><span style="font-size: medium;"><!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; mso-bidi-font-family: "Bookman Old Style"; mso-fareast-font-family: "Bookman Old Style";">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-stretch: normal; line-height: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Mi az az emberi tulajdonság, amit értékel egy férfiban?<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-left: 53pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18pt;"><span style="font-size: medium;"><!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; mso-bidi-font-family: "Bookman Old Style"; mso-fareast-font-family: "Bookman Old Style";">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-stretch: normal; line-height: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">A hűséget.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 35pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">-Mi az az emberi tulajdonság, amit értékel egy nőben?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 35pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">-Érzékiség, kíváncsiság, humorérzék, <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 35pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">-Mi az az emberi tulajdonság, amit értékel a barátaiban?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 35pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">-A Hűséget.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">És az interjú folytatódott még, de elgondolkoztam, ezeken a kérdéseken én is. Magamban meg is válaszoltam, de ugyan ezekre jutottam.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Nos talán ez nem volt idevaló, de kit érdekel, felírtam a fekete kis noteszembe, ami nem moleskine, mert arra nincs pénzem, ez a „tesco-s” hasonmása, ugyanaz, csak épp 700 forintért, és nem 4 ezerért. Teljesen ugyanaz, jó az anyagminőség nem, de vonalas, gumi fogja össze a füzetet, fekete, a hátuljában egy papírtartóka van, műbőr kötés, könyvjelző szalag. (A könyvnél is ha nincs benne ilyen, az számomra nem igazi könyv. De hát ez is csak egy vélemény és nézőpont.)<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">A füzet A6-os méretű, de van A5-ösben, meg A4-esben is. Füzet és toll mániás vagyok, szeretem. Plusz a kis kellékeket, tolltartó ugyebár, faragó, csipesz (több méretben), színes gémkapocs, cellux és vágó stb., mintha bármelyiket használnám az íráshoz, de ha nincs, akkor persze használnám.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Szeretnék egy vagy két napot és csak beülni a kocsiba, és menni valamerre, feltöltődni, ki se szeretnék szállni a kocsiból, persze csak akkor ha lehet jó fotót csinálni az analóg negyven éves fényképezőgépemmel, valamiről, amíg meg úton lenni..., követni a szaggatott vonalat valamelyik fő, vagy országúton, és látni dombokat, hegyeket, patakokat, folyókat, madarakat, ja embereket azt nem, se autósokat. Repülőket meg úgysem látok a betonszürke felhők miatt. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Bár tisztára mediterrán idő lesz karácsonykor is.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Valamelyik este néztem, hogy Osloban plusz 7 fok, itthon nálunk meg 2 fok.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Egyik sem túl bíztató adat, és fordítva szokott ez lenni, és akkor is október elején, nem december közepe után. És ez nem egyszeri kihágása az időjárásnak.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Az elsőhullám karanténbabái most születnek meg, majdnem kétszáz a napi halottak száma a covid miatt, mégis zsúfolt az összes bolt, mintha mindenki tagadná létezését, van, aki elfelejt boltba lépéskor maszkot felvenni, mintha nem ebben élnénk már egy éve, úristen, már egy éve.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Hol voltam ez idő alatt, hogy már eltelt egy év? És hol voltál te?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Miket csináltunk, mily dolgokat s ha nem is világmegváltó dolgokat, de magunkban annak hitt világmegváltó dolgokat? Vagy épp letisztáztam-e valamit magamban magammal kapcsolatban? A mit nem akarok/szeretnék tudása, közelebb visz talán... a mit akarok majd után múlva szerint, ha vége a covidnak. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Az is rengeteg idő lesz még, sajnos, de nem akarlak elkedvetleníteni kedves olvasóm, köszönöm, hogy itt vagy, a magányos sötét órákban, amellyel magamat szórakoztatom főleg. Ebben a főlegben, és szórakoztatásban rájövök, hogy rosszul építettem fel évtizedeken a mércémet, az időmet a félelmeimet elnyomom, próbálom elnyomni a bennem lévő gátlásokat, hogy megnyíljak. Ez nem egy napló, ez egy szöveg. Nyilván nyomokban találhatsz belőlem is, sőt nagyobb nyomokban, mivel én írom a szöveget E/1-ben, de ez egy különálló, az „én”mentes szöveg, amit persze nehezen fogsz kettéválasztani.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Várom az év végét, lesz három teljes, azaz számmal: 3-, írom betűkkel, három szabadnapom.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Arra nem számítottam, hogy újra látom Őt, kapok egy újabb esélyt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">De egy partitúra meg van írva, ha attól eltérünk bezáródnak az ajtók, amire talán az a válasz, hogy ez nem az én utam. Most jött újra Ő, egy újabb partitúra, és újra bezáródott az ajtó. Ha mertem volna, vagy akármi, talán nem záródott volna be, egy újabb tanulás, keresve a szirom formában azon belül is a fekete részben azt az apró de lényeges fehér pontot, a fehér részben azt az apró fekete pontot, amely az élet leképezi, értelmet találhatunk benne, de csak akkor ha keressük is. Még nincs itt az ideje, hogy Ő legyen, pedig szeretném, hogy tudjak szeretni, és én viszont.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> </span></p>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-68508173639973498122020-12-16T23:10:00.000+01:002020-12-23T22:29:32.232+01:00 Egy magánjellegű fecsegés negyvenhárom (Karanténnapló 2.12.)<p><span style="font-size: medium;"> <span style="font-family: georgia;"><span>Egy magánjellegű fecsegés negyvenhárom</span><span> </span><span> </span></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> <span> <span> <span> (</span></span></span>Karanténnapló 2.12.)<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> </span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCu_JN-bDk8nQD_f8kM2QdRRyL7iDD9yfZZXoAoG4_HIeS5haFTgBq1cp1SpEy99Q-bLbMLVJ_zwkchjfNj8P7lEznUSsuim8Zf8Wz9zNW2PdhlguRt5D33d_q1AvXYN7jV-F5Ccdo6t_a/s1560/85067611_554437088615405_2970783321925091328_n.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="878" data-original-width="1560" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCu_JN-bDk8nQD_f8kM2QdRRyL7iDD9yfZZXoAoG4_HIeS5haFTgBq1cp1SpEy99Q-bLbMLVJ_zwkchjfNj8P7lEznUSsuim8Zf8Wz9zNW2PdhlguRt5D33d_q1AvXYN7jV-F5Ccdo6t_a/s320/85067611_554437088615405_2970783321925091328_n.jpg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> December 12-e körül járunk, az év legsötétebb napjai jönnek, aztán hamarosan eltűnnek majd, onnantól fogva az éjszakák intervallumai szűkösödnek, a nappalok hosszabbodnak, a fény több ideig fog szétáradni, és így több időnk lesz beengedni azt, a fényt, amely nélkül...<o:p></o:p></span><p></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> Írógép megjött, csodaszép, jellegzetes Olivetti fémes illata van, semmihez sem hasonlítható. Kettő-három órát tisztítottam, a fémkeretét leszereltem róla, kibújtattam az eddigi érintetlen helyéről, amit még 1966-ban rakott össze, egy olasz munkáskéz, így maradt a csupasz technika előttem, illetve a benne lévő kosz. Mint szinte fanatikus, a tisztítási lépéseket magamban már kialakítottam jó pár Olivetti írógép előtt. Miszerint: porszívó, minimum 10 perc, pókháló egyéb szennyeződések így kijönnek belőle, dolgok, amelyeknek pehelysúlyuk van, aztán szétcsavarozni, itt közlöm, hogy 1966-os termékről beszélünk, itt mindennek lényege, értelme, érzelme van, nem csak úgy puff bele, lesz, ami lesz alapon nyúlok hozzá. Ha egy csavar igencsak megakad, nem akaródzik neki meg(ki)nyílni, akkor nem feszegetem és inkább hagyom. Ha sikerül minden, persze ver ilyenkor a halálos víz, csavarok külön rakva, mit hova kell majd visszarakni, mintha nem tudnám, de fő a biztonság, (így külön tálkába raktam a csavarokat,) mintha az autószerelőm lennék. Újabb porszívózás, aztán a nagy 2 colos festőecsettel portalanítás, utána kis festőecsettel portalanítás ... még jobban, a cigaretta hamu kibányászása a több éves olajközé keveredve, újabb porszívózás. A sorvégét jelző csengő nem működött, ezt már a doboz felbontása után érzékeltem az első perces gyorsteszten (ennek részleteit nem írom le), persze vakartam a fejem, hogy ezt miként kellene majd valahogy megoldani... ezen törtem a fejemet a munkahelyen. Állítottam ezt azt, (ez titok,) hű társam ilyen nehéz időkben a WD-40, és lám, újra szól az Olivetti Lettera 32-es made in Ivrea csengettyűje. Egy kis minimális vizes ciffes víz, hogy az írógép színe előjöjjön, durva anyagokat nem használva, hogy az 54 éve elkészült váz, festés, egyéb dolgok ne karcolódjanak tovább, óvatosan kezdett megszépülni és fellélegezni az évtizedes kosz után. Munka végeztével örömmel zártam a napot, bár eddig egy karaktert sem írtam még az írógéppel. Az egy következő fázis, amit muszáj másnapra tenni. Ha a boldogság gyorsan is jön, nem kell és szabad túlzásokba esni, olyan ez, mint egy párkapcsolat kezdetei, nem lehet az elején mindent, azonnal, meg kell ismerni a másikat a lelkét, az illatát, a rezdüléseit. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> Eltelt egy-két nap, untam magam az esti bezártságban, Franciska barátomnak kezdtem rajta levelet írni. És tudja, amire kitalálták (az írógép, még nincs neve, de közben lett: <i>Giuditta</i>) még így 54 év elteltével is, rozsdamentesen, minden mentesen, tudja... örök élet. A 20 éve az orsóba befűzött írógépszalagon a tinta se száradt ki, felesleges lett volna újra cserélnem, bár most nincs is itthon a fiókomban, pedig szokott lenni (már én sem vagyok a régi.). A levél harmadik oldalát írtam, mire egy parányi kellemetlenségre lettem figyelmes. Az orsó irányt figyelő kis pöcök nem akad be rendesen. Ez azt jelenti, hogy a szalag, mivel nem végtelen hosszúságú, és ezt érzékeli az írógép, majd az ember (én), át kell állítani kézzel, hogy az orsó forgásának iránya megváltozzon, visszafelé forogjon. Így friss tinta gördül a leütött karakterek elé s majd a papírra. Minden egyes karakter leütésekor a szalag arrébb ugrik egy karakternyit, így garantálva a friss tintamennyiséget. Nem egy Nobel díjas felfedezés. Itt jelen esetben fogalmam sincs mi-miatt nem sikerül a dolog, az orsó forgási irányát megváltoztatni, valószínűleg az egyik rugó megadta magát. Ez további időt venne igénybe, amivel rendelkezem, viszont félve zúznám és rontanám el az írógépet, így a legegyszerűbb dolgot választottam, a két orsót felcseréltem, win-win szituáció. Látom, amit írok, írni szeretnék a fehér üres lapra, nem elkopottan, és az is akinek szánom majd a levelet.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> Szóval így 54 év után nem 100%-os, csak 96, de ez nem elvárható, egy 54 éves tárgytól. Apropó, nem írt senki arra válaszolva, hogy van-e a lakásában 30 évnél idősebb tárgya, amit havi rendszerességgel használ és még működik. A válasz egyszerű: nincs ilyen. Főleg a fogyasztói társadalomban. Ha esetleg van, akkor azon ne adj túl, túrbózd fel és használd, mert mosolyt fog csalni az arcodra. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><b><i><span>Love People use things. </span></i></b><span>(Szeresd az embert, a tárgyakat használd – nyersfordításban. - Amiből könyv is jelenik meg júliusban, angolul, de valószínűleg lesz magyar fordításban is, majd... )<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span> Sétálás a hegyen egyedül, hangüzenetgyártásban, fotózást azt hanyagoltam, mivel már vagy 5 hete nem sütött ki a nap,(</span><span face="Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #202122;"> „</span><i><span style="background-color: white; color: #202122;">Süss fel, nap! Fényes nap!</span></i><i><span style="color: #202122;"> <span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial;">kertek alatt a ludaim megfagynak”<b> </b></span></span></i><span>) csak nyomokban, de az is elenyésző, inkább szürke, cement és betonszürkeszíntelen, fakó minden. Vannak pillanatok, amelyek mégis megérnék a fotót, hogy szürke ködből pár (2) kilóméter ideig, átmenetben az árnyékok, fényjátékok, a tompa narancssárga felkelő nap fényét amely épp áttörné a betonszürke ködfelhő rostjait, megérné, sőt érdemes lenne lefotózni, megállni az út szélén, munkába menet az autóból, de idő az, ami hajtja az embert, főleg, ha késésben van, mint egy álfélolasz. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Egy idézet jut eszembe Bukowskitól a szerelemről 1983-as interjújában hallottam, talán nem tökéletes ahogy lefordítottam magamnak, de megosztom veled, kedves olvasóm, ha már itt vagy.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> <i>-Hogyan határozná meg a szerelmet?<o:p></o:p></i></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><i><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> -A szerelem...olyan, mint a hajnali köd ébredékor, pirkadat előtt. A fénytől rögtön elillan.<o:p></o:p></span></span></i></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><i><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> -Elillan?<o:p></o:p></span></span></i></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><i><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> -De el ám, azonnal.<o:p></o:p></span></span></i></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><i><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> -A szerelem ködpára, amit felszárít a valóság első sugara. (Love is a fog burns with first daylight of reality.)<o:p></o:p></span></span></i></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> Bevásárlás, kerülgetni és nem felöklelni az embereket, maszk mögött mégis mondani hangosan amit jobb estben csak magadban mondanál, de most hangosan kimondod végre magadból a másiknak a szemébe és ránézve, de a zajtól nem érti, vagy nem érdekli, kikerülöd, de csak félig mert mindenhol tömegével vannak ilyenkor karácsony közeledtével, átléped, megkerülöd, kabátok súrlódnak egymással, izzik a szikra, mintha követ csiszolnál az erdőben a túlélésért, hogy legyen tűz. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Persze itt nem erről van szó. Sok esetben a rengeteg ember, csak lézeng, nézelődik, mint normál esetben szokott lenni ilyenkor, de most nem normális helyzet van, és sokan erre nagyon tesznek (csak, hogy ne káromkodva fejezzem ki magamat). Mondjuk addig se kell fűteni otthon, meg nézni a szerelmed képét amit már utálsz, unod, én megértem, de nah...<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Cilinéni is megmondta, hogy ezt kerüljük, sokan, rengeteg embert ez nem érdekel, mert kikéri magának és... „én soha nem lesznek betegek, semmitől” – mondják magukban.” Nehogy már pont én kapjam el...semmibajom...gondolkozásúak. És csak lézengenek, nézegetnek, feltérképezek azokat a cuccokat, amelyeket megvásárolnának, tanakodnak rajta 2-3 napot és újra belevetik magukat a forgatagba a tárgy megszerzéséért, amikorra már nem lesz meg, így újabb tárgy után kutatnak, és újra tanakodnak, a tanakodás közben az is elfogy és így tovább, 23-áig. Ha a tárgyat megveszik és semmi hasznuk nincs, azon kívül, hogy megkönnyebbülnek (vásárláskor), és pár percig boldogok lesznek tőlük, mármint a cuccoktól, aztán ünnepek között viszik vissza a boltba cserére, álindokokat előhozva miért nem kell (kétszer megvettük, jobb feketében, mint fehérben, nem jó a méret) hanem egymásik kell, pénz nem számít címszóval. Aztán mennek a kuka konténerébe ezek a tárgyak fél, egy évre rá...<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Semmit nem szűrünk le a furcsa helyzetből, pedig rengeteg pozitív dolgot le lehetne szűrni. Ugyanúgy, mint minden évben megyünk, pénzt költünk felesleges ajándékokra, magunkra, mintha semmi sem történt volna az elmúlt 1 évben körülöttünk, olyannak és ugyanúgy akarunk mindent látni és tenni, mintha nem lenne ez az őrült helyzet. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Semmiből sem tanulunk, folytatni akarjuk a megszokott tyúkszaros életünket. Mintha senkinek nem tűnt volna fel, hogy ez az év szöges ellentéte bárminek, amit eddig átéltünk életünkben, és az amit a nagyszüleink meséltek, más mint egy háború (két világháború) és szűkölködés, bármi.... <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Most ugye számonkéred a pozitív hatásokat, hogy írjak példákat. (?) Szar, hogy 11 hónap alatt nem jöttél semmire rá? Tőlem várod a megmondást?<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Hát jó.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> Rájöhettél volna ezen idő alatt: - mit akarok az élettől? miért azt a társamat választottam, akivel x éve együtt vagyok? Mit szeretek benne, miket fogadok el benne, ő miért szeret, és miket fogad el bennem, olyannak mit amilyen vagyok? Jó munkát csinálok-e ?(értelmeset, ami másoknak ad) Mármint oké, hogy jól keresek, de a pénzt jól fektetem-e be, vagy csak elkótyavetyélem? Ettől boldog vagyok-e, szeretem csinálni (munka) ? Ha igen, miért, ha nem miért nem?<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Ha egyedül vagy, miért nem találsz társat? (Ezt érdemlem? Lófaszt. )<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Mi lehet ennek az oka? A felhalmozott szabadidőt értelmesen töltöm-e el? Hagyok-e teret a hobbimnak? (reméljük, hogy van hobbid) Ha nincs miért nincs hobbid? (Olyan dolog, ami boldoggá tesz.) Tettek, hogyan s miként viselkedem másokkal. Segítek-e olyannak, akiről tudom, hogy segítségre szorul? Ha igen miért nem, és ha igen, miért igen.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">És még lehetne folytatni. Elfogadod-e olyannak magad, mint amilyen vagy(külső- belső)? Ismered-e igazán önmagadat, mit látsz a tükörből, mi néz vissza rád, és mit látnak ebből mások? <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> </span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A testi ölelések, puszik, kézfogás, nem kézfogás és egyéb üdvözléseknél mindenki kisebb pánikban van, maszkot fel, le, most akkor mégis mi legyen, mi a helyes, nem akarok meghalni, de mi van, ha a másik koronás és meghalok, inkább felveszem a maszkot, be se hívom, csak a küszöbig, kínos pillanatok....stb. Félünk egymástól. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> </span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> Olvasol-e eleget? Vagy bővíted-e a tudásodat. Az nem olvasás, hogy a Netflixen feliratosan nézel egy filmet, és dühöngsz azon, hogy miért nincs leszinkronizálva, ( mert utálod feltenni a szemüvegedet, meg olvasni kell). A film jó, oké, hozzáad az életedhez, remélhetően nem találtad ki az első 4 percben, mi lesz a film vége.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A látásmódodat bővíted-e? A könyvek terén? Miért nem olvasol? Csak nézed bambán a szocialmédiát, (fészbúk, instagram a bújtatott hirdetéseket, 5 posztból 4 hirdetés, de még ezt sem veszed észre, értelmetlen embereket követsz, ki tudja miért? Szóval miért? ) a filmeket, oké, megy az idő, és ez hova vezet? A hirdetések nem zavarnak? Hogy 5 posztból 4 hirdetés? A saját idődet veszed el ezzel. Ha éves szinten kiszámolod, hogy ez hány percedbe került...nagyon meglepődnél, és hirtelen totál mást cselekednél ahelyett, hogy bújod a telefonod kijelzőjét, mert nem maradsz le semmiről, csak felszínes, hirdető emberekről, akiknek te jelented a pénzt. Éld az életedet, és ezeket az embereket pedig kövesd ki, de persze az életed perceivel, óráival heteivel amit velük töltesz feleslegesen, mint idő elkótyavetyélés, de döntöd el mit kezdesz. Egy év alatt, ha 30 percet töltesz hirdetések nézésével, 30 perc x 365 nap. Számold ki órában, meg fogsz kurvára lepődni mennyi jön ki a végén, és ez bőven az átlag alatti feltételezés a 30 perc, ennél jócskán több 2-3 óra számold ki ezzel a számmal is.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> Igen a mi (30-as ) korosztályunk még egy nokedlitésztájú, tud mértékeket tartani, de az alattunk lévő még fiatalabb generáció, mintha rá lenne kódolva arra, hogy folyamat jöjjenek az értesítések, folyamat csináljon valamit, mert álló pillanatában azonnal szétunja magát, nem tud mit kezdeni magával, állandóan úton legyen, nyomkodja a telefont, A és B út között fel se néz a telefonból. A cél a lényeg számára, pedig nem a cél a lényeg, de ezt elveszi magától, mert még nem tudja, hogy a köztes, ami fontos, és összességében minden, a részletek...<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> De az meg rosszabb, hogy ha hazaérkezel (külföldről, hosszabb ideig nem voltál odahaza, egy év), a családi házban, feszélyezve érzed magad és onnan is menekülsz, (mert tudod, hogy számtalan pillanatot nem éltél át, hiányérzeted alakul ki ) mikor ez tartotta benned a lelked féléve, 1420 km távolságból. Nem tudsz a fenekeden ülni, folyamatos mozgásban akarsz lenni, mint a világ. Talán attól félsz, hogy lemaradsz valamiről (fomo=Fear of missing out) azaz a félelem, hogy kimaradsz valamiből ), valami fontosról, miközben a fontos ott van körülötted, te teremtetted és hagyod elveszi a részleteket, a momentumokat, a beszélgetést azokkal akiket szeretsz.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> És én sem tudok a fenekemen ülni.... Ha van szabadnapom és pár ezer forintom benzinre költöm, hogy a kocsiban ülve menjek valamerre, az mindegy, hogy merre, csak fedezzek fel olyan apró falvakat, helyeket, ahová a pillanat hevében azonnal odaköltöznék, a táj látványa, vagy érzések miatt, és elképzelem magamat oda, mintha ott élnék mindennap, és ez mennyire totál igaz lenne rám, vagy téves. Pl: egy zsákfaluban élni, egy parányi közösségben az erdő ölelésében (a tökéletesség lenne). Vagy saras, földes nehezen megközelíthető úton elérni a házamat, az otthont a falut...mindentől távol, mégis igaz lenne.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A szabadság néha túlzott mértéket ölt és mindenkinél máshogyan jön ki.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Persze jó lenne most a como-i tó körül egy vérvörös Alfa Berlina 2000-el száguldozni, oltári jó zenét hallgatni, amit az Alfa motorhangja amúgy is szétcsapna, üvöltő hangjával amit, a tó, a kastélyok, a fák, az erdők a sziklák visszadobnának, még nagyobb őrületet gerjesztve, amitől karomon felállna az összes szőr, a gerincemen folyamatos bizsergés cikázna, le és fel, keresztbe kasul, és a kastélyok, fák, sziklák, a tavon megcsillanó őszi narancssárga tompa fény, az illatok, a nedves erdő illata, a benzingőz, a sebesség, az a sok...80 km/h sebesség, amely belepréselne az autóba, a fakormány, amelyet a bőrkesztyűmben izzadva tartanám a kezemben, a suhanás... ez csak egy pillanat, amelytől boldog lehet az ember, de a képzeletemben mégis megtörtént, ahogy ezeket a sorokat leírtam. Ha most valaki beültetne az Alfa Berlina 2000-esbe, és a comói tó körül mennénk, ugyanezeket írnám le, ugyanezekkel a szavakkal. A képzelet határtalan, és néha megegyezik az igazzal.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> Az autóm....khm, autószerelőm 10 hét után jelentkezett, bár az is volt már vagy két héttel ezelőtt, és a „jövőhéten hívlak szöveggel” zárul a telefonbeszélgetés. Az utóbbi 200 km-en már a check lámpa se világít, autó megműti magát, nem perfekt, de teszi a dolgát, mint egy céges autó.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Marci megjegyezte, gyors számítást vetve, hogy ő megy ennyit a céges autójával havonta, mint én a sajátommal. Bár ő márkaszervízbe viszi, és nem ő fizeti (hanem a cég), így lényegesen könnyebb feldolgozni a drámákat. Nálam ez ezzel jár, benyelem, hogy szakszerűen válaszoljak. Nem éri meg a városban bérelni lakást, mert minuszban jönnék ki, még ennél is jobban. Meg panelben megpusztulnék. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> A londoni könyvrendelésem úton, összekészített és feladott állapotban van. A múlthavi csomagomat Ausztrián keresztül adták fel Londonból, úgy került ide. Ingyen szállítás, de még így is olcsóbb, mintha egy magyar kereskedőtől vennél idegennyelvű könyvet, mert mindenki rárak egy pici %-ot, meg az Áfa, Béfa, céfa, szállítás, aztán máris 4 ezerrel többe kerül. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Ez a leleményesség.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> Olvass valami könyvet, ami hozzáad az életedhez, a tudásodhoz. Nyiss, még ha be is van „zárva”.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> Aztán eljött a csütörtök, nem sejtettem, és nem is vártam. Jó hazudok régóta vártam már.... és a fotocellás ajtón belépett Ő, a nő...<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">minden rajtam áll... , <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">merek vagy felelek. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Akár mint, a <i>Notting Hill</i> című filmben. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Vagy a Dash és Lilly c. sorozatban, <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">vagy hmmm a <i>You've Got Mail.</i><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Öt percbe se telt, hogy beszélgetésünk alatt megtörtént. Belezúgtam.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">És itt jön újra Bukowski. <i>„Love is a fog that burns with the first daylight of reality.” „Just burns away, relativly quickly.”</i></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> </span><span style="font-family: Calibri, sans-serif;"><o:p></o:p></span></span></p>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-79803151969268928732020-12-13T19:56:00.001+01:002020-12-13T19:57:08.205+01:00 Egy magánjellegű fecsegés negyvenkettő Karanténnapló 2.11<p><span style="font-size: medium;">( <span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Karanténnapló 2.11)</span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> <span> </span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; text-indent: 35.4pt;">2020. december 4.</span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; text-indent: 35.4pt;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjIcRd4sUxj0QGITlRB8Ms2x2ZS66G1ZVkx6bMEE6sJ2mBTlW2wc6hGTyLG3GNrk2PhTQvF-l6Ml54ZAdBeF519LuZrfaykbqTsb8RQlbtHVl4KJve7_l8eXxDJfO63rY5xtC_zSkI0leI/s960/tumblr_pwt0y9anAV1s28ej9o1_1280.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="960" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjIcRd4sUxj0QGITlRB8Ms2x2ZS66G1ZVkx6bMEE6sJ2mBTlW2wc6hGTyLG3GNrk2PhTQvF-l6Ml54ZAdBeF519LuZrfaykbqTsb8RQlbtHVl4KJve7_l8eXxDJfO63rY5xtC_zSkI0leI/s320/tumblr_pwt0y9anAV1s28ej9o1_1280.jpg" width="320" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"> KATARÍNA MÁLIKOVÁ koncertet hallgatok (Marcinak köszönhetően, innen köszönöm neki) szlovák csajszi Garamszécsről, annyi idős mint én, Avantgárd jazz műfajban tevékenykedik adok egy linket amin meg tudod hallgatni, de térj vissza ide a szövegre (ctrl plusz kattintás így új lapon jelenik meg ) link : <span class="MsoHyperlink" style="color: #0563c1; text-decoration: underline;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=Tkp7Xwy2oi8" style="color: #954f72;">https://www.youtube.com/watch?v=Tkp7Xwy2oi8</a></span><o:p></o:p></span><p></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Azt most ne kérdezd meg tőlem, hogy mit jelent az avantgárd jazz, csak hallgasd. Nekem, az én lelkemnek jól esett, hátha a tiédnek is.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> A londonból rendelt könyvem megérkezett Knausgaard: Autumn címmel. A fizetésem is, így megrendeltem magamnak karácsonyra a második részt <i>Winter</i> címmel, bár ezt csak puha könyvkötésben, mert úgy olcsóbb. Szentestére talán ideér. Ezt most ecsetelhetném, hogy kötött kemény kötés, puhakötés, miben más a borítója, de csak parányit, de hagyjuk, majd valamikor megjön. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Pár antikvár könyvet is rendeltem, de az egyikkel probléma van, valószínűleg nem teljesíthető, amit sajnálok, de majd máskor, így legalább három ezerrel kevesebbet kell fizetnem (aztán végül lemondtam az egészet, amit nagyon sajnálok). Amúgy is decemberben a karácsony miatt túlköltekezik az ember. Minél grandiózusabb meglepetést adjon. Itt megjegyzem, hogy én nem ilyen vagyok. Próbálok a másik agyával gondolkozni, nem sokszor jön össze.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-size: medium;"><i><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Minimalisták, minden ami igazán fontos</span></i><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> c. könyvet ajánlom elolvasásra, és az ő általuk készített podcast adásokat(csak angol), és akkor ráeszmélsz mindenre.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Ha nem tudod meghallgatni, vagy nem tudsz angolul itt leírom a lényeget.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Az embereket szeresd, ne a tárgyakat. Nem tudod tárgyakkal megvenni mások szeretetét, CSAK azzal tudsz fontosat adni, a tetteiddel, élményeiddel, amelyeket átéltél, és ennek az érzelemnek az átadásával. A tetteid határoznak meg, nem pedig a tárgyak. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Bronz vasárnap van. Egy újabb előadást hallgatok a the minimalists podcast előadásából. Pont 40 perc, autó indítása után beállítom, lenémítom a telefon, hogy menetközben a telefonhívásnál, ne zavarjanak, bár senki nem hív. Az egy órás munkahelyemre való utazás időtartamát kitölti a meghallgatása, persze a déli várost elkerülő szakasszal egyben, amit épp felújítanak 25 milliárdból 6 km-t. Állok a főúton a dugóban, most helyezik a felüljáró darabkáit a helyükre óriásdaruval. Állok az autósorban, az autó check lámpja elaludt a szöveg megírása előtt 70 km-rel, most itt az álló sorban újra felgyullad, egyből gyomorgörcsöm lett, pedig számítani lehetett rá, hogy hiába aludt ki, újra meg fog jelenni a 17 éves autón. Legyintek egyet a bőrkesztyűmben. Max fűtésen megy a kocsiban a ventillátor, utálok fázni.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Napsütésben 12 fokban indultam el otthonról. Rajtam a narancssárga filteres napszemüvegem, olyan érzések futottak át a gerincem hosszán, mintha Rómában lennék, olyan illatok, a szél áramlása, a fény besütési szöge, valami áttört bennem, mintha kijutottam volna egy alagútból, és az a fajta érzés. Aztán megyek a ferrarirosso színű autóval 16 és fél kilómétert, és mintha behúzták volna a függönyt, köd és szürkeség fogad. Az autó kinti hőmérője lecsökkent egyből 4 fokot. A 14-dik km-nél tartottam, a szembe jövő ködlámpával vakított szemen, fényes nappal. Hevesen a kezemmel gesztikuláltam mint ahogy a félolaszok szoktak. „Ön teljesen őrült? Elmentek otthonról?” Aztán rá 4 percre beértem valami teljesen másba, mint ami mögöttem volt és az elképzelésem.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Váltottam én is, muszáj volt. A podcast miatt is, bővítettem a tudásomat, másnak éreztem magam, mint mikor elindultam, máshová képzeltem magam, mint ahol és ahova éppen tartottam. Gyorsan be lehet csapni az agyat, de csak másodpercekre, a rejtett római levegővel. Hagyjuk.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Húzós volt a szombat és a mai vasárnap is. De ez ilyen.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Várjuk a további fejleményeket, hogy bejelentik holnap, hogy majd két nap múlva bejelentenek valamit és ehhez kell alkalmazkodni.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Azért holnap (hétfő) megpróbálok az Óvárosi részen parkolóhelyet keresni, hogy az analóg filmtekercsemet le tudjam adni előhívásra, hogy következő hétfőn kész legyen, az megint egy másik kérdés, hogy mikor tudom fizikálisan is átvenni. Ha nem sikerül parkolóhelyet találni, a spanyol autóval spanyolosan kiteszem a vészvillogót a bolt előtt a megállni tilos tábla előtt, a parkoló autók mellett, azaz elfoglalok egy sávot az útból, aztán majd kikerülnek, ahogy spanyolba teszik. Szarni rá, dolgom van, majd nem udvarolok a fotóboltos csajnak túl hosszan, és nem ecsetelem, hogy ez milyen fontos ez a filmtekercs mielőbbi előhívása, mert, hogy életem fotói vannak rajta tudniillik. Aztán majd pirulva mondja, hogy jövőhétnél előbb nem tudja, bármi esetre se, de kíváncsian várja ő is, ha igaz, ami igaz.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Persze, hogy igaz. Hazudom, úgy, hogy a hatvanadik tekercs filmet rosszul fűztem be életemben először és vélhetően utoljára. És ez nekem mekkora ciki, hogy fél évig gyűjtöttem az emlékeket és noha az emlékek emlékek maradtak, azok nem lettek kézzel foghatóak, csak fekete paca 36 kocka filmen át, és persze egy vagyon is, mivel valaki dolgozott vele, mire kiderült a hiba a felhasználónál, de ez még nyáron volt, azóta vannak új emlékek, ha odaérek, és eltelik két hétfő, kiderül, HA sikerül megállnom, ha nem, akkor majd jövőre 2021-ben.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> <i>Egy nő és egyéb állatfajták</i> Brunella Gasperini könyvét olvasom. Nem ez nem az Ő és én sorozat része, ez különálló. Az első részt befejeztem, mint írtam, viszont a második rész Budapesten van az elhagyott és lakott kerületemben a legjobb barátomnál, mert Magyarországon kettő eladott közül egy Pesten volt, így megvette nekem, viszont, hogy mikor tudunk találkozni, az kétely. Előbb vagy utóbb. Gyanítom, hogy utóbb.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Aztán a munkahelyemen kezembe került Ferenc pápa új könyve: <i>Álmodjunk együtt</i> c. könyve, így ott azt olvasom, itthon meg Gasperini-t.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Talán hétfőn megjön az írógép (17-dik) Olivetti írógépem, amit nagyon várok már. Ebből a típusból van már négy, de mindegyik más kivitel, és ez az ötödik is az (más). Szóval valószínűleg a világon egyedülálló módon nálam lesz öt ugyanolyan típusú és színű Olivetti írógép, mely mégis eltér apró részleteiben a másiktól, így nem tudom ikreknek hívni egyiket se a másiktól. Az egy dolog, hogy az évjárat ingadozó, a forma ugyanaz, a feliratokban eltérnek egymástól.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">A mostanit kb a ’60-as években gyártották Olaszországban. Van ilyenem a ’60-as évekből, viszont az üres lap befűzésekor a lap tartója, amin a margó cm-ei vannak egy Olivetti felirat látható, ami az előzőn nem. Pl ez már ugye egy eltérés. Ez az Olivetti Lettera 22-esnél van, lehetséges, hogy onnan lett átemelve ez az elem, viszont akkor atomjaira kellett volna szedni, és ez nem valószínű. Ha megérkezik a serial number (gyártási számából) utána lehet keresni, hogy mikor készült, melyik évben.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Izgalmas dolog. Egy darab Sacher torta szelet, és ha édességre vágysz sosem a torta kell, hanem csak egy szelet. Így vagyok én Olaszországgal. Ha az egész kellene (bár nagyon is klassz lenne), akkor római levegőt szívnék most is, bár ugye a vírus ott is ott van. Ha véget ér, újra lemenni Muttival és Francival közösen. Ott állni Róma bármelyik és mindegyik utcáján egy forró eszpresszó kávé után. Elképzelni, milyen lenne huzamosabb ideig itt élni, és püfölni egy Olivetti írógépet, amit én őriztem meg eddig, és használtam is. Nem is tudom melyiket vinném el oda a 17 közül. A legöregebbet? A legújabb beszerzésűt? A múlttal rendelkezőt? Mindegyiknek van múltja, de némelyiknek több.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Az egyik egy jogiosztályról való, az -a-s-d-e billentyűkön olyan erővel gépeltek, hogy elferdültek, meghajlott a műanyag billentyűje s lecsiszolódott.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">És van olyan írógépem, ami alig használt, gyári zsírozású, ilyen lehetett a ’70-es években, ha vettél egy újat. A legidősebb, 90 éves. Teszi a dolgát gondtalanul. Azon a legkényelmesebb és leghalkabb a gépelés különös mód. Van-e olyan 40 éves tárgy, amit még használ a családod legalább egy hónapban egyszer és működik? Itt 90 évről beszélünk. Két világháború, gazdasági világválság, kommunizmus, rendszerváltás, mostani idő.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Fel tudod fogni? Mondj egy olyan tárgyat körülötted, ami 90 éves és használsz. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Ezek az írógépek felbecsülhetetlenek. Mégsem úgy tekintünk rá, mert mindenre lehet árat biggyeszteni. Ilyet nem tudsz venni bárhol, csak találni lehet.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">És birtokolni, megőrizni míg tart az életed. Ha már meghaltál előtte gondoskodni, hogy valaki olyan őrizze tovább, aki érzi, megőrzi és így tovább. Érted már?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Szóval mégsem birtoklod, mivel a sírba nem viszel semmit, csak a testedet és a lelkedet. Őrzöd, speciel ezeket én őrzöm, egy szeletet, 16 és fél szeletet.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Elszívok egy késő éjjeli cigit, a heves déli mediterrán langyos szélben. Olvasnám Papa Francesco könyvét, de most nincs nálam. Marad a vicces Brunella Gasperini 10-20 oldalig, csupán ennyit, mert már annyira fáradt vagyok. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-63535257867937892162020-12-11T22:46:00.006+01:002020-12-11T23:09:39.100+01:00Egy magánjellegű fecsegés negyvenegy ( Karanténnapló 2.10)<p><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipa97eZ0U-BdohM-LSN_C7dw0J1pPgkiTjtqZdMdVUAxwQAFI8WtWJLpYy-6LbEQeZI97_4s7k4Dgb1ysGChTgPCda4wrds2J0y3PaJAdAc_oojbxQTDbDBm2sONji_IQYcm-x3LoK8BVm/s1736/tumblr_0ad5557eb8452b8ff6eee300961a4010_09c3d6fd_1280.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1736" data-original-width="1280" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipa97eZ0U-BdohM-LSN_C7dw0J1pPgkiTjtqZdMdVUAxwQAFI8WtWJLpYy-6LbEQeZI97_4s7k4Dgb1ysGChTgPCda4wrds2J0y3PaJAdAc_oojbxQTDbDBm2sONji_IQYcm-x3LoK8BVm/s320/tumblr_0ad5557eb8452b8ff6eee300961a4010_09c3d6fd_1280.jpg" /></a></div><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Szerda van, december 2-a. Pilinkézik a hó. Hazafelé majdnem félórás csúszásban voltam, a hópelyhek cikáztak a kocsi fényszórói előtt. Késésben voltam, nem magam miatt, hanem a benzinkúton félig részeg 20 éves srác miatt. Végig kellett nézni, ahogy esetlenül a farmernadrágján lévő összes zsebét végig kotorássza a papírpénzért kutatva, amellyel fizetni akart, miközben végig a kezében volt. Majd 10 perc múlva ráordítottam a sorból, mint negyedik, hogy a kezedben van a Mátyáskirály papírpénz basszameg, ne tartsd fel a sort. Érdekes mód, mindenki a sorból úgy viselkedett közömbösen, mintha az Opera páholyából nézné a hihetetlen előadást, és úgy gondolták, hogy ez egy igazi performansz, nem illik ilyenkor zavarni az előadót. Sőt az eladó se szólt semmit, miközben látta a helyzetet, a performansz alatt, miközben 4 üvegsör árválkodott a pulton a vásárló előtt, és kettő snickers csoki, mert épp a 20 éves srác előtt ez volt a legközelebbi, amit a sörök mellé tudott még rakni. Vártuk a végkifejletet a pénzkutatás után. A srác farzsebéből egy kék Szófiáén cigi lógott ki, meglepő mód nem egy csúcs Iphone készülék. Mindenki türelmesen várt a sorára, néztük a képsorokat, mint egy művész film alatt, amikor szinte megfagy a levegő, mert annyira értelmezhetetlen és felfoghatatlan az újszerű képi megjelenés és szituáció, amelyet normális agy nem fog fel. </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Aztán a hangos ordításomra mintha mindenki felébredt volna ebből a hamupipőke állapotból, a gép forgott tovább... Csak 10 percet baszott el mindenki az életéből, s ez a közömbös nézőnek fel se tűnt, (viszont ha az 5 vagy 10 forintját nem kapja vissza a kasszástól, akkor kiveri a balhét, mint igazi fillérbaszó)</span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">engem speciel dühített, mert az idő pénz.<span> </span></span></span><p></p><p><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"><span> </span>A berúgott vagy beszívott csávó után még a sor további három delikvensét is ki kellett várni, persze most kell átvenni a csomagponton a kibaszott blackfriday-os kávéfőzőt akciósan este fél 8-kor, újabb 5 perc ment el az életemből, hogy fizetni tudnék a tankolásért. Az persze nem annyira mellékes, hogy a csóri aki megvette a hiperszuper kávéfőzőt, amin a vízkeménységét is be lehet állítani, hangvezérléssel, ami tud magyarul (kuriózum), mennyire érte meg megvenni, valószínű ugyanannyiért sózták rá, mintha nem lett volna feketepéntek, de át volt húzva egy összeg, hogy annyiról lett leakciózva, ő meg megvette jóhiszemben, hogy mennyire jól járt, másnap, ugyanennyibe kerül akció nélkül is, és ez már senkit nem érdekel, a tárgyközpontú fogyasztói társadalomban, ahol az élet és a lélek senkit nem érdekel, csak az, hogy mit birtokolsz. „<i>Amit birtokolsz birtokba vesz.” </i>Azt gondoljuk, mi birtokoljuk a tárgyakat, de épp fordítva, ők birtokolnak minket. A jobb kell a régi helyett, a drágább, mert több funkciója van, ami amúgy parasztvakítás, de akkor is kell, mert új, nem romlik el (van rá garancia 1 év, ), és már egy éve a „régi” kávéfőzőt használjuk(kiment a divatból), amúgyis... szar kávét csinál, sosem olyan az ízvilága, mint a 30 éves kotyogósnak amit lefőzött és</span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">üvegpohárból kínált a nagyanyám falun. De ez tud mindent, vízkeménységre rákérdez, meg tejhabosítást, olyan, mint egy olasz kávézóban. Nem, tévedsz. Sosem voltál Olaszországban, és sosem ittál olasz kávét. A lepukkant nevesincs olasz faluban is jobb kávét adnak tört euro centekért, mint amit te otthon kávéfőzésgyanánt gondolsz. Miközben közel negyedmilliós a kávéfőződ. De hagyjuk is a témát. A legjobb kávéra egy eldugott olasz faluban fogsz rá találni, ez biztos, akkor amikor egy véletlenszerű utazáson veszel részt, azzal, akit szeretsz szerelemmel, vagy csak szeretsz mert saját véred(rokon). Itt fontos minden összetevő a véletlenszerű utazás, a merészség, és a véletlenszerű olasz falu, s abban lakó kávékészítő, az úton levés érzése stb. Ezen összetevőkből lesz jó egy kávé(jó ez enyhe ferdítés). Érted már? Úgyis érted.</span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Hazafelé eseménytelen az út. A check engine világít, Volkswagen TDI-k előznek meg, ők azt gondolják, mintha világbajnok f1-es futamon lennének amiért pontokat adnak s a pontokért meg dollár eurókat, előzni kell a győzelemért, azért a 10 másodpercért, hogy előbb jussanak haza. Az autóban teljes csend, csak a fűtő ventillátor zakatolását hallom, mint írtam sokkal ezelőtt, nem bírom a hideget, az Öreg, mármint az autó, ezt tudja, fűt is, hála, ezzel nincs baj. Az este mínusz fokaival haladok a sötétben, követem az út szaggatott vonalát, a forgalom felettébb magányos, szinte nincs senki rajtam kívül a főúton.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Kisebb pánik fog el, nehogy valamilyen vadállat ugorjon elém a tompa köddel és friss hóval takart tájon.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Itt a december, megkaptam a fizetésemet az előző hónap munkájaként. Jól be kellene osztanom a maradék összeget, ami az előzőhónap viszontagságaiból maradt, még vár rám az autószerelőm, aki sosem ér rá, szóval inkább én várok rá, ő random mód néha megjelenik, hogy kicsit megnyugtasson, ezért fizetek is.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Aztán itt a karácsony, az elképzelt szerelmek kibontakozása is, hogy a plátói szerelmemnek küldjek-e valamit Sopronba. Ezer emberből 999 semmit nem küldene, de marad az az 1%-ék, nah ez volnék én. Valami grandiózus, sosem várt értékes ajándék lenne az. A terv az meg van, a küldés még kérdéses. Megéri? Jó tudod, hogy nem, inkább megbánja az ember, hogy ennyire őszinte és felvállalja magát az "elképzelt szerelmet", főleg úgy, hogy el kell fogadnia, hogy a plátói szerelme máshoz tartozik, nincs közös jövőtök, az lehet, hogy egyszer lesz, de nem belátható időn belül, és az idő pénz. Másnak saját lakása van, új autója, gyereke stb. Bár én sosem foglalkozom mással, így ezek a tárgyak nem érdekelnek, kinek mi a státusza. Bennem érzések érzelmek vannak, amelyek veszélyesek.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Bookman Old Style, serif; font-size: medium;">Ez is egy módja az egy életed van kihíváshoz. Ő gazdagabb lenne egy szinte felbecsülhetetlen tárggyal, én szegényebb lennék. Ő félné elmondani, hogy kitől kapta, talán félné használni, megmaradna örökké titoknak a tárgy hogyanléte és küldője, amolyan titkos befutó egy 8 pályás futóversenyen és győzne az esélyes a titkos befutóval szemben. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Megéri? Azt se tudom milyen az igazi szerelem, csak feltételezem, hogy az előző bennem és benne keltett érzés hasonló ezzel, a soproni egy általam elképzelt illúzió (azt tudom). Itt jut eszembe egy Márai idézet „<i>Az igazit elhagyjuk a többiért. A többit az igaziért”<o:p></o:p></i></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: Bookman Old Style, serif; font-size: medium;">A lány szép. Szép a szemednek. Van kisugárzása, (femme fatale) árad belőle valami ösztönös örök boldogság fénye (ami belőled hiányzik, de benne meg van), a szemében a csillogás, a kíváncsiság, a vastagszálú barna haja, a nevetésének mélyről feltörő ereje, mely kalitkába zár. Bezárt téged úgy, hogy nem tudsz menekülni. A szerelem nem ilyen. A szerelmet nem zárják kalitkába, mint az előző nő, akit szerettél. (Szerettél? Vagy elképzelt?)<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> A hó pilinkézik. Megszépül a táj, minden hófehérbe borul. A rossz dolgok eltűnnek, és a rossz dolgok átalakulnak széppé. Minden más lesz, mint egy határvonal. <i>Ludivoco Einaudi Between Us</i> új zenéjét hallgatom. Ez is kell mindenhez, a mélységhez.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Nehéz napom volt. Fáradt vagyok, szemem karikás az alváshiánytól. Egy kék boríték fogad az íróasztalomon, az Olivetti írógépem mellett.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">A boríték tollal írt címzéséből tudom ki a feladó. Fel se nyitom, de már sírok. Valami olyan hangot szeretnék a levél felolvasásához, amely még mélyebbre visz, Ludovico Einaudi szól, a kék borítékot felnyitom. Igen ő az, akire számítottam, meglepett amúgy, viszont feltöltötte a lelkemet a meglepetés ereje, a szavai, a sorai, a szép kézírása, amely kicsit balradőlő, a neve aláírása, a csak rá jellemző betűivel. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Egy képeslapon egy őszi táj, nyírfákkal egy tó vagy folyó mellett, egy erdei sétányon, mintha egy padon ülnék vele, miközben olvasom a szavait, a sorait. Ott vagyunk ketten, együtt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">A narancssárga fényekkel, a nyírfák fehér törzseivel, a tavon vagy folyón megcsillámló narancssárga fénytörésben, a kissé hűvös őszi hideggel.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Ő az elvesztett lelkem az előző életemből, két éve egy őszi nap találtam rá, mint a képeslapon megfestett táj.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Csodálatos nap volt, azóta sem fordul elő velem ilyen, az életem töréspontjának befoltozása, a karma ily mód ad vissza, vagy áll helyre, viszont azóta hiszek a csodákban, a véletlenekben, a részletekben, abban, hogy ami körül vesz igazibb, mint az, amit én képzelek a fejemben a világról, érzésekről, szerelmekről, barátokról, haverokról, olyanokról akik végig kísérnék az életen, az életem meghatározott/meghatározhatatlan töréseinél, a fájdalom, a boldogság, a felszabadulások, és rabságban töltött időben ott vannak, mint egy el nem múló nyírfa a fehér törzsévvel nyolcadmagával a fenyvesek között. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Bookman Old Style, serif; font-size: medium;">Örök, míg a természet, s az élet hagyja növekedni, hagyja, hogy a széllel barátkozzon, ágai szerte mozogjanak kölcsönösen, s a délről jövő meleg szél, felpumpálja megerősítse ágainak leveleit, így mód a földben lévő erős gyökérzetét a sötétbarna földben, még ha szokatlan is, a délről jövő szellő, megszokják egymást, mert kölcsönösen boldogok lesznek egymástól az elmúlásig. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Rendeltem Londonból egy újabb Knausgaard kötetet: Winter címmel, már összekészített, karácsonyra ideér (talán) , mint tökéletes ajándék számomra.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Azzal nem kalkuláltam, hogy egy újabb írógépet is veszek. Ő is úton van. A gyűjtemény tizenhetedik, igazából tizennyolcadik darabja lesz, csupán azért egy darabbal kevesebb, mert az egyik ott van a lelkem másik felénél a kék levélboríték feladójánál, totálisan jó helyen.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"><span style="font-size: medium;">Izgatottan várom a könyvet, és az újabb olasz írógépet. (folytatás jövő pénteken.)</span><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> <o:p></o:p></span></p>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-63843779877847907562020-12-05T23:19:00.006+01:002020-12-05T23:22:55.991+01:00 Karanténnapló 2.9<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQXS402h52xPw12P3_Sgcim5zoxjvg9qnpYXpdEboP5mR5nSw7ihDD7xgozcgK8WaZ21mUQBn2wzF0MWAG7hRURl8qgWEcq5YmnSZFibQozcCP-VMgFjJrIVcleUSYoNDBh5jLT3qJaq1c/s960/71085011_10221986173190543_2631919301442928640_n.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="960" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQXS402h52xPw12P3_Sgcim5zoxjvg9qnpYXpdEboP5mR5nSw7ihDD7xgozcgK8WaZ21mUQBn2wzF0MWAG7hRURl8qgWEcq5YmnSZFibQozcCP-VMgFjJrIVcleUSYoNDBh5jLT3qJaq1c/s320/71085011_10221986173190543_2631919301442928640_n.jpg" width="320" /></a></div><h2 style="text-align: left;"><span style="caret-color: rgb(114, 114, 114); font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12px; font-weight: normal;">A szövegben feltűnő személyek, helyszínek, események, mind a képzeletem szüleménye, bármilyen hasonlóságot vélsz felfedezni a sorok mögött az csupán a véletlen műve, és ez a te képzeleted csupán. Lehet, hogy igazad van a személyekkel, helyszínekkel, eseményekkel kapcsolatban , viszont az már a te képzeleted szüleménye.</span><span style="caret-color: rgb(114, 114, 114); font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12px;"> </span></h2><div style="text-align: left;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> <span style="font-size: medium;"> Megint az a helyzet, hogy fogalmam sincs melyik nap van és hanyadika, az írással a napi penzummal biztos, hogy csúszom, sőt munkatársam is beszólt, - mivel ecseteltem neki a blogról, hogy igazából nincs karantén, meg full lezárás, így értelmetlen a fenti cím. Totál egyet értek vele, viszont valahogy el kellett neveztem a bejegyzéseket, és külön címet adni nekük, mint ha, de hála még nem ez van. Lehetne a címe „önismereti írások felé”, vagy „kedves naplóm” vagy a már megszokott „Egy magánjellegű fecsegés”, <br /></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Fél korlátozások, vagy félig karantén, nah szóval sehogy se adta ki, így lett ez a cím, talán karácsonyig marad is ez az egész, mármint ami most van ez a fél lockdown, félig bezártság. Lehet is, meg nem is. Engem speciel megzavar, mert nem tudok este 20 óra után sétálni, kb 22 óra körül szoktam itt a kisfaluban, és ha előbb megyek se találkozok emberrel, nemhogy 22 óra után. Csak más az időbeosztás, marad is, bár főleg megmarad is. Ezt népsűrűséghez kellett volna kiterjeszteni, vagy népességhez, mert nem túl éltszerű az, hogy mindenki szív. Eleve a pesti V. ker-ben ez megállja a helyét, és segít, de egy pár ezer főt számláló településen, meg megszokott, hogy nincs senki este 20 óra után az utcán, csak az akinek dolga van. De hagyjuk is ezt.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Péntek van ez biztos - (amikor a szöveget „javítom” már a másik péntek, egy héttel később, de persze a következő szöveg kész van, csak nincs kijavítva, magyarul nincs kész, bár egy szöveg sosincs kész...), - mert utána néztem, szabadnapon vagyok a teljes hétvégén, ami nem sűrűn fordul elő velem, csak havonta egyszer. Kissé pánikba esek mit csinálok hétvégén. Szinte időbeosztást csinálok magamnak, hogy akkor x órakor séta után x ideig plusz minusz, este film plusz mínusz, közben lockdown, este fürdés hajmosás, aztán olvasás, írás, alvás, aztán csak hajnal 5 lesz, de akkor úgyis alszom, általában mindig.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Bár voltam egy embernél még (pár éve), és gondoltam is már rá régen, addig se, és most se hiszek 100%-ban az előző életben, de fura mód, mindig hajnali 5 előtt felkelek. Itt gondolhatsz bármit, lehet, hogy időeltolódásban 2 órával ezelőtti volt az előző életem vagy ugyanúgy európában életem, de furcsa, hogy bármikor, bármilyen fáradt vagyok hajnali 5 előtt felébredek, aztán persze visszaalszom, mindenesetre fura, óramű pontossággal marad ez a hajnali 5 előtti ébredés.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Aztán ez az ember mondott egy-két dolgot, meg hogy megszabadított tőle, - mármint az előző életemtől vagy mi, persze mosolyogva mondom, jól tette, ha ettől nekem jobb lesz most, vagy később.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Tettem valami fogadalmat, persze ez is így elég tág, lehetne lehántolni a dolgokat, mint a vöröshagymáról a héját, de ezt rád bízom kik tesznek fogadalmat, és kik kelnek 5 órakor. <br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Sétáltam a hegyen, vittem a 40 éves filmes fényképezőmet, befűzött filmmel, amit még három hete vettem, s a két hónappal ezelőtti látványt szerettem volna lefotózni, akkor is vittem gépet, de pont ott és pont akkor fogyott el a filmem. Így újra próbálkoztam, azt tudtam, hogy a két hónappal ezelőtti természetet nem tudom rekonstruálni, de egy borospincét szemeltem ki, diófa előtte, mondom így is szép lesz, legalább látni a diófa ágainak vonulatát, és stb, ha már 2 hónappal ezelőtt még betakarták a zöld, sárguló és vörösbehajló levelei. Olyan akár Andre Kertész Párizs téli felvételei, szóval menő lesz. Jó persze nem vagyok Andre Kertész, sem fekete-fehér filmre fotózom...se Párizs...<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">És odaérek a helyszínre sétálva, kezem vacog a kicsit fagypont feletti ködös időben és a döbbenet fogad, a látvány, hogy a diófa elkorhadt ágai le vannak vágva, gallyazva a Pantone zöld árnyalatú pince előtt hevernek a diófa elrothadt nedves ágai levágva. <br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Ilyen az élet. Csináltam így is pár felvételt, meg a közeli kökényről, ami még maradt a bokrokon mint madáreleség,- a természet ad, és visszaad, örök körforgás, de hát, ja ez már nem az, lemaradtam, sajnáltam is, és mérges voltam magamra.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Az előző film, ami a fényképezőgépembe volt, az is egy éves szinte, egy éve porosodik a Canon-ba, a film kémiai rétegei kopnak a fényképezőgépen belül. Talán ez az év eddigi egyetlen alulteljesített éve, volt 2014-ben amikor 52 tekercs filmet lőttem el és hívattam elő egy év alatt, most meg csak egy szem darabot, szánalmas teljesítmény. Sőt az is csak lefotózva van, előhívatva még nem, bár találnék parkolóhelyet délelőtt a megye városának óváros részén.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Agyalni kell mikor hívatom elő, hívatják elő, mert nem pesten élek, hogy másnapra, vagy harmadnapra kész, itt hetek kérdése.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Brunella Gasperini: Én és Ők c. könyvét elolvastam. Remek volt, szerezd be, olvasd el, nem fogsz csalódni. Most folytatom a Berta Isla-t Javier Marias-tól. Felénél tartok, olaszból most spanyolba csapok át, mármint, ha az írót nézzük.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Autóval egy métert nem mentem, az Öreggel, nehogy nekem a legfontosabb hónapban adja megint meg magát decemberben. Úgyhogy félve használom, csak amikor kell, így hagytam három napig pihenni. Bár pénteken bevásároltunk Muttival. Nem szereti, ha így hívom. Black Friday volt, de csak hazaúton beszéltük a kocsiban, azt, hogy többen voltak, mint szoktak, azt se tudtuk, hogy fekete péntek van. Nah jó, tudtuk, de csak az egyik boltba kiírva, hogy mindenre 20% akció. Az egyik drogeriánál, ami mindent árul. Vettem is Klimt-es naptárt, a jövőévit, de ez tervezett volt, mármint a naptár megvétele, szokásos december első heti program, hogy biztosan legyen. Már vagy hat írom számmal 6 éves tradició nálam. Klimt 1918. február 6-án halt meg, én 1989. február 6-án születtem, ez a közös bennünk.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Születés és halál. Spanyolnáthában halt meg, mint akkor a bécsi szecesszió összes tagja, ott ért véget, minden, bár valószínűleg nem így tervezték. <br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Ehhez kapcsolódóan tudok ajánlani egy dokumentumfilmet. (<i>Klimt és Schiele: Amor és Psyche - A szecesszió születése<br /><o:p></o:p></i></span><i><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">angolul: Klimt & Schiele - Eros and Psyche , - olasz ismeretterjesztő film)<br /></span></i><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Érdemes megnézni. Bár lehangoló, hogy az összes jeles szecesszió képviselő spanyolnáthában halt meg, főleg a bécsiek. Ezeknek olvass utána, bővítsed a tudásodat, abból sosem lesz baj.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Szóval aztán egy másik helyen, egy kertészetben, meg limitált kiadású Klimt-es kávésbörgék, teásbörgék, párnák, asztali abroszok, pénztárcák és társai. Mutti mondta, hogy belőlük válasszak valamit karácsonyra. Mivel szinte csak kávézom, úgy 4 óránként, napszaktól és időtől, bármitől függetlenül, így maradt a kávés Klimt-es bögre, ezt majd szenteste kapom tőle.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Klimt-es bevásárlótáskám van, bár ezt érdekes mód került hozzám (nem fejtem ki) lesz egy bögrém, meg a naptár, valószínűleg azt gondolod, hogy Klimt fanatikus és egy csepp egyediség sincs, hát tedd. <br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Bécsig még nem jutottam el, hogy megnézzem a festményeit, fent van a bakancsilistámon, sőt az akkori kettőnknek volt fent a bakacslistáján, de nem jött még el az idő.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Feltűnhet, hogy sokszor a múltról is írok, de ez így van rendjén. Az már elmúlt, megtörtént. A jelenről senki nem ír, az teljesen képlékeny, a jövőről is sokkal többet beszélnek és írnak, mint ami most van a jelenben. Mert a most azaz a jelent nem lehet megfogni. Ha leírnám, a jelent, hogy kint cigizek vaksötétben és Bandi a vörösmacskám ordít, hogy engedjem be a lakásba, mert hatodjára is enni szeretne, nem volt elég számára az, hogy egy órán belül adtam neki enni, az is múlt lenne. A jelen az egy megfoghatatlan valami és senki nem kíváncsi rá, mert az múlttá pörög. A jövő, meg a holnap. Holnap talán jobb lesz, nem leszek szomorú, pedig most sem vagyok az, de bízom, bízunk, mint mindenki, hogy jobb lesz, mint a mai nap, de hol a jelen pillanata?<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Jelen pillanatban boldog vagyok, írok, zenét hallgatok : Bach-ot, egy orgona fúgát, csak mert ez tölt fel most. Holnap lehet, hogy techno zene, valamelyik holland női dj-től (amelie lens bár ő belga, Charlotte de Witte mondjuk ő is az) olaszt speciel nem tudok, de Marci küldött át valamelyik nap olasz női dj-t és majd rákeresek valamikor, most húzós a könyvesbolt is, hó vége, hó eleje, akciók jönnek és cserélődnek, meg a havizárás ami macera, de hát zajlik az élet. Nos így változik a jelen, szóval sosincs, mégis van, és ez alakítja a jövőt.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Hogy fér meg a klasszikus zene és a techno egymás mellett? – teszed fel a kérdést. (?) Elég jól, hidd el. Pop-ot nem hallgatok, sosem érdekeltek a közhelyes semmit mondó szövegek, meg a három akkordból álló dalok, amelyeket nem tudsz kitörölni az agyadból három napon át. <br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Bachnál sikítasz három- négy ütemtől, mert már túl sok hangot és dallamot hallatsz egyszerre, azért mondod rá, hogy szar, nem tudod befogadni. <br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Ellenben a Pop daloknál, elég a három hang. Mindenki más, és mindenkinek más tetszik, így van jól. Ilyen az ember és ilyen a világ. Hála nem vagyunk egyformák. Kivéve, ha fast fashionból öltözködsz, nem olvasol könyveket, nem nézel filmeket, nincs véleményed, sem aktuálpolitikáról, történelemről, és semmiről, mert nem tartod lényegesnek. Igazából csak vagy, a fizetésed 125%-át elköltöd, azaz túl költekezel, felesleges cuccokra, amelyek az ego-dat boldoggá teszik jómagadat nem, de azt hiszed boldoggá tesznek, és hó közepén görcsölsz, és szomorú vagy, attól, hogy nem vagy boldog, miközben más az körülötted.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Van még három sárgacsekked, de még jó lenne ez a kabát, mert kinéznek a kávézóból. Így a sárgacsekk marad, nem fizeted be, kabát jön, akciós, black friday, kihagyhatatlan. Hogy pénzhez juss, keresd meg a hülyét, adj nekik valami apró dolgot, vedd el a pénzüket, így működik a világ. Egyet pislantasz és már más van. A divat épp ilyen. Egyet pislantasz és kimentél a divatból. A ruhádtól lehetsz egyedi, de olyat is válassz, amelyik tartós, ezt nem a fast fashion boltban fogod megtalálni, sem az eredetiséged, hanem a fejedben.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> A fejedben lévő gondolatoktól, érzésektől, tettektől leszel az, aki vagy.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Persze lehetséges, hogy ezek a gondolatok nem jönnek maguktól, nincs ezzel semmi probléma. A megnyugvás eljön. Sok tízezer forint óránként (pszichológusnál). Ha vannak barátaid akkor ingyen van. <br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> A hegyi doktor újra rendel sokadik évadát(11.) nézem. Nem maga a sztori miatt, mindinkább a hegyek vonulatai miatt, a táj, ahol olyan mintha nem létezne a gonosz plusz 1000 méter magasan közelebb Istenhez.(inkább csak távol a hülyéktől.) Valószínűleg a menyország ilyen csodálatos,(mármint a hegyek és a természet, felhők, napsütés, köd stb. a hegy tetejéről nézve) de ha létezik a földön, akkor még ennél jobb a menyország. Viszont, ha láthatjuk ép elmével, ki kívánkozna még a menyországba? Majd egyszer...ha ránk kerül a sor, amire valamikor sor kerül.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Szóval vágyakozom a képek láttán ide a hegyekben, mert olyan romantikus. Mindennap más. De az én hegyemről is mindennap más a naplemente, a harangzúgása is, épp ahogy én, a jelenben. Észreveszem? Próbálom.<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Te próbálod észrevenni a részleteket magad körül? Ott van, mégis nehéz tudom, de ott van. A szürke hétköznap így lesz sokszínű, csak épp nem akarod észrevenni. Élményekkel, színekkel érzelmekkel gazdag. Próbáld észrevenni, kérlek. Vessz el az út melletti bokrokban, a fákban, az épületekben az épületek színeiben, díszeiben, mert vannak, aztán vessz el, az emberekben (persze csak 1,5 méter távolságból figyelve ami pont jó), ki milyen vidám vagy épp mogorva, találd ki, mivel foglalkozik, kivel telefonál épp, ha így tesz, honnan jön- hová megy, mit gondolsz róla, mi az első benyomásod. Szórakoztasd magad, látod.... <br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Megy ez.... Tényleg megy???<br /></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Eddig is ilyen volt, csak nem vetted észre.</span></span></div>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-51447911266162173982020-11-27T20:35:00.003+01:002020-12-05T23:23:24.611+01:00 Karanténnapló 2.8<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAsUh014MleFfcL7oB4Inet4ZLtnoDCUg3ABudC3RFlTiNUctdZttxsGYiz7lRY61dNN0f2Dj0kpe7srcg-t9fZAkkg2PlSQ0G03Cyyr31j-fAFeNn4xt7Wx4zJzUEcd4zwAuqwcSsmSc0/s540/tumblr_pyjd1gxouo1rpuw07o1_540.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="540" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAsUh014MleFfcL7oB4Inet4ZLtnoDCUg3ABudC3RFlTiNUctdZttxsGYiz7lRY61dNN0f2Dj0kpe7srcg-t9fZAkkg2PlSQ0G03Cyyr31j-fAFeNn4xt7Wx4zJzUEcd4zwAuqwcSsmSc0/s320/tumblr_pyjd1gxouo1rpuw07o1_540.jpg" width="320" /></a></div><p><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Túl vagyok a betűtípus beállításon, meg minden...Fogalmam sincs milyen nap van. A Macbook dátuma mellett egy „V” ficeg, így akkor vasárnap van.</span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">15 év álmodozás után tavaly vettem egy használt Macbookot jó döntés volt. Knausgard (norvég) is ezt használja meg a másik kedvenc íróm is Fabio Volo (olasz). Persze az írás nem a géptől függ, meg semmi egyéb, de valahogy a fejemben ez van már 15 éve, hogy szeretnék egy ilyen gépet. Mitől jobb, mint egy sima Windows laptop, hát elmondom, ég és föld. Itt nincs görcs, hogy előjön a kék halál, vagy újraindul kérdezés nélkül, mert frissíti magát, nyugalom van, te kezeled a gépet, és nem ő téged. Nem jöttek elő a google hirdetések a facebookon, nem kémkedik utánad a rendszer, ha téligumit néztél a kocsira, akkor a facebookot nem lepik el a téligumi hirdetések és így tovább, ellenben egy windowsos gépen, ahol minden apró google keresésedet egy algoritmus tovább generálja és az arcodba tolja a terméket, ez kihagyhatatlan és így tovább. Persze nem nem ez volt ami megfogott, hanem más tehetsége, Knausgard-é akivel egy éve találkoztam is és dedikáltattam a könyvét, kezet fogtunk, rákérdezett, hogy pontosan, hogy is kellene írnia a nevemet a könyvbe, én tört angollal betűztem neki, a végén siker. Biztos, egy hülyének gondolt. De ezt hagyjuk. Ki tudja mit gondolt, valószínűleg semmit, csak jól akarta golyóstollával belevésni a saját nevemet az ő saját könyvébe. Azt hiszem akkor voltam utoljára pesten. Valahogy nem vonz az egész, persze hazudnék, mert vonz, mégiscsak van ott élet, nem, mint itt.</span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">A reggel elég morcosan csípős volt. Kellemetlen volt a cigaretta, meleg eszpresszó a -4 fokban deres fűben napsütésben elfogyasztani pizsamában és télikabátban, de hát a következő napok már csak ilyenek lesznek. Gyűlölöm a hideget. Ma meccs nap. Roma – Parma olasz bajnoki. Remélem nyer a csapat. Ha nem nyer az akkor egy szar nap. Nem egy top csapat az As.Roma, de a 2000 évek körül Totti rúgott egy panenkát, nah, ott lettem Roma szurkoló, akkor voltam 10 év körüli srác. Ez a férfi ez jó... jegyeztem meg magamban, bátor, pökhendi, elég merész. Válogatott meccs volt, azt hiszem a Franciákkal, Eb, Vb, teljesen mindegy, ha tudod a pontos dátumot nem az a lényeg, 11 éves voltam, honnan tudhattam volna ezeket, internet se volt csak a tv-n teletex, azunk se volt. Aztán csurrantak az információk a srácról, Tottinak hívják, As. Roma játékos, bordó narancssárga fekete a mezük. Apámmal szombatonként német bajnokságot néztük a műholdvevőről, parabolaantennán keresztül ( de rég le akartam írni ezt a szót.) a DFS-en, (Deutsche Sportfernsehen), lehet azóta nincs már. Főleg Bayern München meccseket adtak, vagy Borussia Dortmundot. Télen a bajnokság leállt, akkor az Eurosporton télisportokat néztünk, szánkó, bob, síugrás, gyors lesiklás, hó tömkelegével. Rohadtul vártam a havat, mert, ha Németországba esett, akkor lassan ide is ér... gondoltam gyerek fejjel, és mindig felnéztem a cementszürke égre. Akkor még voltak igazi telek, hogy délután 16 órától 22 óráig leesett fél méteres hó és stb. Bedugult minden, járni sem lehetett, információ és pánik nélkül mégis szép volt az élet gyertyafényben ücsörögve a lakásban, mert persze akkor áramkimaradás is tetézte a hideg hóesést.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Trabantunk volt, törtfehér, szedan, s a rajta lévő „tuning” az annyi volt, hogy a hűtőrács az feketére volt fújva, ami acélszürke szokott lenni, meg az állégbeömlők a kocsi oldalfalán az is fekete, „króm” helyett. Jó gép volt, jogsi nélkül vezettem egy földúton. többször, meg az udvaron a garázsba és az utcáig vissza. Néha-néha visszatérő álmom, hogy valahogy visszavásároltuk a Trabantunkat, és azzal megyek dolgozni a könyvesboltban, és fülig ér a szám ettől az érzéstől, és stresszelek, hogy lejárt-e a műszakija, de aztán menet közben valahogy a kezembe kerül a törzskönyv meg a forgalmi, és megnyugszom, minden okés sőt a balesetbiztosítás is be van fizetve és, hogy a Trabant is meg van, nem lett eladva, ilyenkor heves szívdobbanásra ébredek fel, mert többször szoktam ezt álmodni, eddig nem jöttem rá, hogy miért, talán nem is fogok. Közlekedésre alkalmas, így haladok tovább a Trabanttal az úton, megnyugodva. Benzincsap nyitva, ha nem indul akkor a szivatót kell kihúzni a kormány alatti bal húzókarral. Pöfög, meleg az csak 20 km múlva létezik a kocsiban, amit fűtésnek neméppen lehet nevezni, szivargyújtó...nah arra nem emlékszem, de szerintem nem volt benne, se fordulatszámmérő, meg ilyen hülyeségek, elektorinika meg pláne, ez még nem a mostani korszak. Én imádtam, kár, hogy nem jogsival vezettem, örökre megtartottam volna és használtam volna, hiába néztek volna ki az emberek, hogy ez egy őskövület(a Traban), meg aki vezeti (is, meg csóró). Ez egy igazi éltérzés. A mostani autónk egy hengerrel többet tud, mint a Trabant. Szóval, ha lesz következő autónk, akkor így tudunk a hengerekkel tovább lépni. Mit nekünk tolatókamera, meg sávkövető radar, meg ülésfűtés. A hengerek számának növelése, nah az már valami, és a végén majd kilyukadunk egy Audi öt hengeresnél, vagy egy Volvo öthengeresnél, vagy Bmw hathengeresnél, stb, de azok addigra szétporladnak. A mai divat a minél kisebb ccm motorú turbóval ellátott motor, mert itt nem az örök élet plusz egy nap a cél, hanem a max 100 ezer km, mert a vásárló úgyis lecseréli az autót, az újdonságok miatt. (Fogyasztói társadalom) meg a forma kimegy a divatból. Ha mégis megtartja, akkor meg súlyos Forintok úsznak el, a betervezett hibák miatt, ami a kocsi értékének a duplája, ergó egy pénztemető.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> A megyei város felé tartva annak is a 6-dik kilóméterénél újra megjelenik a check engine lámpa. Kár volt pár napja leírnom, hogy minden helyére került, és magától megjavult a Seat. A gyomrom görcsbe rándult. Mögöttem egy MAN kamion román rendszámmal próbál letolni az útról ködlámpával, pedig köd sincs, szimplán tirpák a kamionsofőr. Indexelek jobbra, hogy előzzön meg, ezt meg is teszi, persze meg se köszöni. Stresszhelyzetben leblokkolok. Rádiót se kapcsolok, csak némán haladok a könyvesbolthoz. És még oda se értem, már a visszaúton görcsölök, hogy a főút melyik kilóméterénél adja meg magát a kocsi, meg amúgyis lassan a kijárási korlátozás lesz, ki fog megmenteni? De próbálom elengedni...<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">A nap alig süt be a boltba, folytatom a könyvemet, amit antikvárból rendeltem <i>Brunella Gasperini: Én és Ők</i>címmel. Jól láthatod olasz, mint bármi, amit használok, és imádok, kivéve az autó. Szóval ez egy ilyen vicces családregény három kötetes, viszont a második kötetét nem tudtam megvenni, csak az elsőt és a harmadikat. Most az elsőt olvasom, és nagyon tetszik, így minden erőmet a második rész megvásárlására fordítom, amiből az országban kettő elérhető, a harmadik meg van(mint írtam már), de mégse lehet azzal folytatni, ha már van második rész. Olasz írónő, újságíró, írta még ’59-ben, ez lett lefordítva magyarra ’79-ben. Hatalmasakat röhögök a könyvesboltban, ami szinte kong az ürességtől, vagy ha épp betoppan egy vásárló, mosolyogva közelítenek és teszik fel a bugyuta kérdéseiket hozzám, még jó, hogy a maszk takar, de a szem körüli mimikából ráncokból, mert sajnos akadnak hiába múltam alig 30, látszódnak a nevetésem ráncai. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> A könyvesboltban a forgalom elég aggasztó, a mellettünk lévő sportboltban többen vannak sajnos. Jógaszőnyeg, sportmelltartó, futócipő így a bezártság miatt kihozza mindenkiből az egészséges életmódot meg a protein shake függőséget. Ha fitt vagy, nem ér el a vírus, nem halsz meg, legalábbis nem most, mert amúgy mindenki meghal, csak ki tudja mikor.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Meló közben használtautókat nézek, néha visszasírom a Twingo-m, bár a szarvasos ütközésnél meghaltam volna benne, vagy bármifajta ütközésnél.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Amúgy francia autókon vagy román autón sosem értem az Árpádsávos Nagymagyarország matricát virítani. Valószínűleg ők pont akkor voltak influenzások, amikor a tananyagban ott tartottak, vagy éppen provokálni akarnak másokat. Mert valljuk be őszintén, egy francia autón egy nagymagyarország matricát látni, az elég meredek. Nem volt ott, vagy nem figyelt oda, de ez egyfajta óvatos gyalázás a történelemnek. Ha ősmagyarnak gondolja magát, meg pláne ultragáz, hogy egy Dacia Dusteren ott ficeg a matrica vagy bármelyik Renault-on. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Hatkor zártam, utána kiporszívóztam a boltban, hála a főnökséget sikerült meg győzöm, hogy egy egyszerű porszívó a 200nm es boltban elég kevés és alábecsülés, kellene egy ipari porszívó. Három nap múlva jött is, made in hungary porszívó, meglepődtem, ezt is gyártunk. Sőt a telefont is lehet vele tölteni, ha épp kéznél van, mert van rajta 220V-s konnektor, persze gyárilag a fúrónak, de így akár a telefont is lehet vele tölteni, az kisebb energiát vesz fel (persze ez poén, még nem próbáltam). Fél óra időspórolás a felsöprés helyett meg persze precízebb, aztán a felmosás a fehér laminált padlón. Ez különösen ősszel és télen kényes. Jó hazudtam, bármikor kényes egy 200 nm-es fehér felület, amin emberek járnak. Kiporszívóztam, felmostam, ketyeg az óra, mindjárt hét óra, de van papírom, hogy kint tartózkodhatok még mindig nem szoktam meg ezt a helyzetet. Hatkor bezártam, 19:15ig takarítottam, onnan bő egy óra hazaút a főúton. Szép tiszta minden, a holnapi nyitás után 2 órával, mintha semmi sem történt volna, mintha semmit se csináltam volna, mivel a fehéren minden meglátszik.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> A kocsi indul. Headseatemet a fülembe nyomom, hangfelvétel on, Francinak, kocsi melegedik, lámpa ég, mármint a check engine, leszarom, bőrkesztyűt felhúzom, mintha egy Alfa Romeo-t vezetnék, szóval megadom a módját. Utálom, ha 10 fok alá esik a hőmérséklet, és fázom, igazi mediterrán alkat vagyok, Rómára gondolok, hogy ott nem fáznék, este 22 után zárnám a könyvesboltot, és még maradna időm egy pizzára valamelyik étteremben Francescával. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Hazafelé eseménytelen az út. Pofázok a mai napról, könyvekről, filmekről Francinak, elmondom mit lenne érdemes elolvasnia ilyesmi, és a totál kétségbeeséseimet, az anyagi helyzetemet, de ezt max 2 percben(mármint az anyagi helyzetem), meg hogy nincs csajom, pedig így két év gyász után, már klassz lenne, ha szeretni tudnék, és szeretve lennék.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Aztán hazaérésem után, az este folyamán mit szeretnék csinálni. Írni, olvasni, ő ezt tudja, neked nem kell, mert még nem vagyunk olyan viszonyban.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Dash és Lily c. netflixes sorozatot azért nézd meg, van belőle könyv is, akár vedd meg és olvasd el. Tetszeni fog hidd el. Nem egy hétköznapi dolog, nem fogod kitalálni előre, miről fog szólni. Sírni szerintem fogsz, de persze nem fogod bevallani.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Nem egy Notting Hill (magyarul: Sztárom a párom), mint amire én vágyom, hogy a fotocellás ajtón belép a nagy szerelem, és húú, vagy az Autumn in New York (Ősz New Yorkban), Porto 35mm, vagy az A Good Year (Bor mámor Provencben), A szerelem három évig tart c. film, Beetween Us, hú az ott van a szeren, vagy a Kizárólag öttől hétig (5 to 7 angolul).<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Ezek keveréke, volnék. Meg még pár ezeré, de inkább dráma, mint vígjáték.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Mindjárt fizetés. Kinézek magamnak pár beszerezhetetlen könyvet, hogy legyen kihívás megszerezni, rajta vagyok. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">A Knausgaard: Winter a második rész az Autumn után, hogy karácsonyra ideérjen (rendelési határidő: december 9. ), kötött verzióban és megegyezzen az első rész kiadójával (Harvill Secker, amiről neked fogalmad sincs hogy létezik, de mindegy). Adjunk az eleganciára, legyen egységes a sorozat. Ez egy amerikai kiadó amúgy. Jó lenne az eladó Olivetti Valentine a facebook marketplacen megvenni, hogy a gyűjteményemben tudhassam, de 50 ezer, nem tudom lealkudni, ami elszomorító, pedig gyűjtő vagyok, a gyűjtőknek nem kell ezen balfaszkodniuk, de hát ott az Öreg (mármint a kocsi) szeretetéhesége van, kicsit több szeretetet igényel, és ezt meg kell adni neki, mint általában az elvárható lenne tőle, de hát Ő ilyen, mármint az öreg, babusgatni kell és szeretni. Csak ne romlana el, úgy fél évig, mert ennyi idő lenne, hogy anyagilag helyre jönnék, azt imádnám.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Meg persze imádnám, hogy valaki ezzel lepne meg (Olivetti Valentine), mert az igazi öröm lenne, felszíneskedés nélküli, a gyűjteménybe hiányzó darab. Mint egy puzzle utolsó előtti... előtti darabja, pont belevaló.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Ja amúgy találtam egy alig 50 ezer km-t futott Twingot 2003-as (700ezer) sok pénzért nem messze innen, nekem kiváló lenne (ha lenne pénzem fél misin túl, és nem lennék két havi fizummal negatívban), az is adná, nem kell Alfa Romeo- hogy szívjak vele, úgyis minden hónapban találkozom az autószerelőmmel, hát még ha alfám lenne..., viszont, ha Twingom, akkor csak olajcsere, és kerékcsere évi kettő alkalom. Ebben kiegyeznék, és még az oldalt töltős mosógép is belefér a csomagtartóba, vagy bármi, ami az öregbe nem.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Iszom egy Heinekent, Marci leszólta, hogy túl kommersz, de Peroni-t (olasz sör) nem tudom, hol tudnék venni, így hát marad ez. Ja, majd ha véget ér, ez az egész fos, majd Rómában iszom két üveggel (Peronit) már a reptéren. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-84877504895905437252020-11-24T22:07:00.002+01:002020-12-05T23:23:47.963+01:00Karanténnapló 2.7<h3 style="text-align: left;"><span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">A szövegben feltűnő személyek, helyszínek, események, mind a képzeletem szüleménye, bármilyen hasonlóságot vélsz felfedezni a sorok mögött az csupán a véletlen műve, és ez a te képzeleted csupán. Lehet, hogy igazad van a személyekkel, helyszínekkel, eseményekkel kapcsolatban , viszont az már a te képzeleted szüleménye.</span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></span></h3><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Talán szerda van, de nem vagyok benne biztos. Az, hogy kettő éve totál rendszertelenül járok dolgozni, már hozzászoktam, hogy fogalmam sincs hétfő, péntek, vagy épp vasárnap. Irigylem is aki rendszeresen, hétfőtől péntekig dolgozik. Hidd el sokkal jobb. Tiszta maszat a Macbookom kijelzője, gyorsan letörlőm, majd beállítom a kedvenc betűtípusomat. Igen van Olivetti írógép betűtípus a word-be, szóval olyan, mintha a 90 éves legrégebbi írógépjeim egyikén pötyögnék, de nem hazudnék, totál más. Ott nem tudod visszatörölni amit leírtál, csak x-eket tudsz helyette csapdosni. Nincs delete gomb és törlőd az életed nem kívánt fotóit, mondatait, tetteit, ez nem egy virtuális shit. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Szépen süt a nap, viszonylag meleg is van, langyosan meleg, mintha október vége lenne, ilyenkor november közepén ez már szokatlan, hogy szinte római meleg legyen. Elmentem sétálni a közeli hegyre, a kápolnához a kedvenc helyemre és haza. Közel másfél óra. A Londonból rendelt könyvemnek még mindig semmi előszele. Már 10 napja adták postára, hát azért nyugaton se úgy működnek a dolgok, ahogyan elképzeljük, meg persze azért közel 1700 km. Ingyen szállítás, szóval mit idegeskedek (?) <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Hazaérek, iszom egy kávét, felveszem a játszós télikabátomat, és kisétálok ásóval a kertbe. Dél felé fordulok (mármint égtáj), onnan süt a nap. Eddig északfelé fordulva ástam mindig a kertet. Nagynéném szólt be pár héttel ezelőtt, hogy mi lesz belőlem, mert így semmire se viszem az életben, hogy a könyvesboltban dolgozom kevés pénzért, foglaljam le magam, és nem is tudom még mit mondott, de talán így jobb is, mert akkor nem ezen kattogok, nem esek még jobban pánikba, mint amiben vagyok. Egy két éve tartó nokedlitésztájú valamiben, anyagilag nem hogy zeró-n, hanem 2 havi fizetésemmel negatívban. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Kispál szám jutott eszembe, hú de rég hallgattam <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">„<i>Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél<br />És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj”<o:p></o:p></i></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Néha olyan, mintha már mindent megfestettek, megrajzoltak, lefotóztak, megírtak volna előtted. Elveszik a saját gondolataidat. Amik igazából hiába sajátok, más már rájött mindenre.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">„Élni lehet is, nem csak muszáj”- ezt mondogatom magamban, miközben az ásót a nedves földbe szúrom. Egy- két, egy-két.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">A nap megpirítja az arcomat, leizzadok, a hátteret nézem magam előtt, a közeli mezőt, erdőt a nyírfákkal, ami 8 darab kakukktojás a fenyveserdő közepén. Én vagyok a nyírfa a fehér törzsével, mások a fenyvesek a szokásos sötét megszokott fatörzzsel.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Megy a pánik, de jól esik a kétkezi munka. Azon filózok, hogyan is bírtam én a napi 25 km sétát, és a 6-7 tonna könyv átmozgatását a VIII. kerben. A karácsonyi időszak meg másfélszer kétszer ennyi volt. Miért nem csuklottam össze. Van kitartásom. Egy-két, egy-két beszúr, átemel, beszúr átemel. Élni lehet is nem csak muszáj. Hogy kell élni? Azt tiszta sor mindenki számára, hogy a világ működése, és minden ezzel járó fogyasztói társadalma, pénzherdálása már rég nem visszafordítható. Senki nem fogja fel, hogy <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-size: medium;"><i><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">„Dönthetsz úgy, hogy kevéssel is beéred, szabadon, távol a fényűzéstől, mert itt bent van a boldogságod (a fejedben) máskülönben sehová sem jutsz el. Nem a szegénységet dicsőítem, hanem a mértékletességet. Amióta feltaláltuk a fogyasztói társadalmat, a gazdaságnak folyamatosan növekednie kell. HA nem növekszik, akkor az tragédia. Kitaláltunk egy halom teljesen felesleges szükségletet is. Megvásároljuk az újat, eldobjuk a régit...</span></i><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-size: medium;"><i><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Ezzel pocsékoljuk el az életünket, ha vásárlok valamit, vagy vásárolsz valamit, akkor nem a pénzeddel fizetsz, <b>hanem életed azon óráival, amíg azt a pénzt elő tudod teremteni.</b></span></i><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-size: medium;"><i><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">A különbség az, hogy egyetlen dolog, amit nem lehet megvenni, az maga az élet. Az élet rövidebb és rövidebb lesz.”</span></i><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Nem érted ugye? <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Persze ezalatt bármit lehet érteni, de miközben a lényeg benne van. Ne költs olyan dologra, amit csak a pillanat hevében gondolsz olyannak, amitől boldog lehetsz, amitől azt gondolod, megoldja minden problémádat és fenntartod a „rendszert”. Gyűjts, inkább élményeket. Szállj fel a legközelebbi BKV-re amellyel mindennap közlekedsz, szállj le a végállomáson, és más közlekedési eszközzel érj haza, vagy sétálva, amivel jobban jársz. Így felfedezet azokat a dolgokat, tárgyakat, amelyek mellett nap mint nap elhaladsz, de nem veszed észre vagy nem akarod észrevenni.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Én például a 110 busz végállomását vagy az ott tartózkodásom utolsó napjaiban fedeztem fel, úgy, hogy vittek, és rádöbbentem, hogy a végállomáson lévő táj, nem is olyan, mint az a fejemben volt, totális ellentéte mindennek. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> A kert felásva, a munkám hagy némi kívánnivalót maga után. Papámnak speciel tudom, hogy nem tetszene.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Nagyinak ma lenne a születésnapja, sötétedéskor a sírjánál gyújtok gyertyát anyámmal. Három mécses a papa oldalára, három a mama oldalára, mert így igazságos. Nagy a szél, így a mécseseket a mécsestartóba gyújtom meg, egy fél Korona márkájú gyufát használok el mindehhez, hideg is van. Pár hete minden síron világított gyertyafény, most csak a mi szeretteinknél. Elmondunk egy Miatyánkot, Üdvözlégyet. Kérem, hogy fentről segítsenek, ha bajban lennénk, legyenek mellettünk, súgják meg mi lenne az igaz, ha rosszul döntenénk, vagy valami ilyesmi.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Halász Rita: Mélylevegő című könyvét folytatom este. Szinte gyomorgörcsöm van az autó miatt. Még van 4 napom megoldani a kocsit, hogy ne világítson az a kurva lámpa.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Másnap bevásárolok a közeli Abcbe, Francival beszélek telefonon, mindenki kinéz a boltból, hogy ki ez az idióta Klimt-es táskával a vállán, biztos, valami bunkó pesti. Alig találok meg valamit a listáról, de fél óra elteltével sikerül. Franci röhög a fülemben, mert persze headseattel dumálunk. Szólja, ha végeztél a kasszánál. Hallja a vonalkódolvasó csipogását, némán szótlanul várja, mire jutottam. Bevágódok a kocsiba, a hátsóülésre helyezem a Klimtes táskát, benne a listán felírt dolgokkal.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Annyira szépen süt megint a nap (ez már egy másik nap, nem az ásós), hogy ismét felmegyek a hegyre, viszont a lenti parkolóban hagyom az autót, nem kínzom a meredek emelkedővel, meg a kanyar utáni sárral, ami a két nappal ezelőtti eső miatt tuti fennakadna a kocsi, és mehetnék autómosóba, a felhordott sár miatt (hát nem egy SUV, nah). Így gyalog mászom meg a dombot a kápolnáig. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Szinte kiköpöm a tüdőm, lehet, hogy covid-os vagyok, mondom Francinak, akinek meg légcsőhurut gyulladása van, és hat másodpercenként olyanokat köhög, hogy a fülemen lévő headseaten beszakad a dobhártyám, persze nem mondom neki, mert imádom hallani a hangját, meg beszélni vele, viszont a random tüsszentésektől mindig megriadok. Allergiás a macskákra, van is neki 4 db, vagyis volt, mert most másik helyen él, de ott is van macskája, nem tud macska nélkül élni, én se tudnék.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Felkaptattam a domboldalon, egy csajjal sétáltam itt legutoljára erdélyi, talán két hónapja, vagy három. Azóta nem is találkoztam vele, pedig itt él nem messze. Mindegy, hosszú.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> A kápolnához felérve rágyújtok, leülök a padra, nézem a közeli tanúhegyet nyugatfelé, meg az Alpokat, mert most épp olyan tiszta, hogy nem csak a sziluettjei, hanem erőteljesen látszik. Egy lányra gondolok, aki arrafelé lakik, meg mással is él. Hanyagoljuk ezt a sztorit is most, majd valamikor máskor. Bár írtam róla itt a blogon, de csak Franci tudja, hogy az a sztori, a távolban élő csaj, az alpok alatt, aki Cataniában volt a nyáron, és barackot vásárolt egy helyi termelőnél, jó sztori lett.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">A szerelem van, nem kérelmezi útját, lilaköd, nehezen száll fel, inkább egy illúzió, amely átlendít a problémákon, mondjuk a check enginen ez se lendítene, pedig eléggé bejön a lány, az esetem.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Franci a fülével megnyomja a videóhívást, én is bekapcsolom, azt hittem, hogy csak poén, de véletlen. Mutatom neki a tájat, tavasszal volt itt. Elámul a színes kavalkádon, mennyire más, mennyivel élettelibb, sajnálja, hogy nem lehet itt, de totál szarul van, és köhög hangosan.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Elmormoltam egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet, kértem, hogy küldjön valakit aki ért ehhez a check engine lámpához, mert rohadtul dühít, vagy valami történjen. Néztem a tájat, valami német házaspárral, nem tudom, hogyan kerültek ide, köszönünk egymásnak. Remélem nem kérdeznek semmit tőlem, mert nem tudom hol vannak a menő pincék, meg hol lehet michlencsillagos vagy ahhoz hasonló kaját kapni itt, meg németül se szólaltam meg általános iskola óta, úgyhogy...<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Cigimet elszívtam, könyvekről dumálunk Francival, lefelé tartok a kocsihoz. Remélem nem gyulladt ki azóta, mert most az olajat is eregeti, de még nem durván. Pár napja ugyanott parkoltam, ahol most, Y- ba fordultam meg a betonos úton, de az elsőkerék túlment a padkán, így lehúztam alul valamit, de nem durván, bár erőteljes robaj volt a kormány mögül is. Minden új, nyugtatom magam, az első futómű is, bírnia kell. A cseresznyefa levelei nem igazán akarnak lehullani a földre. Három hónapja még millió cseresznye volt rajta, Júli mondta lopjak neki pár szemet, mert ő nem mer. A legtetején érett csak, ahol jól sütötte a nap, még pár nap kell, hogy érjen felelem. Tényleg rózsaszín volt, azaz éretlen.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">A közeli műemlék védelem alatt álló pince előtt sétálunk. A teteje becsuklott a pincébe, növénnyel Sommal van körbe nőve, ez már az idő bekebelezte magának. Ettől még szép, olyan, mint az élet. Semmi sem tart örökké. Egy méregzöld növényzet, csak az utcafrontra néző eleme, ami tisztán kirajzolódik (nem tudom, biztos erre van valami szakszó, tűzfal, támasztófal, de jó ez a homlokzatifal.)<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Szóval a homlokzatifal áll, bár a támasztófalak is egyben vannak, viszont a tetőt már nem bírná el, így csak pénznyelő bármit kezdeni vele, erre eu-s bármit felvenni totális hülyeség. 5 éve szebben nézett ki, így az 5 évvel ezelőtti fotómon is. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Sétálok lefelé, kocsi nem gyulladt ki. Boldognak hazudom magam, az élet szép, hitelkeretemet épp, hogy háromezerrel nem maximalizálom ki és még vissza van a hónapnak a fele talán. Tutto bene. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Egy fehér Hondás parkol le a kocsi elé. Nő vezet, a férfi ül az anyósülésen. Mind a ketten a kabátjukat a hátsó ülésekről összehajtogatva veszik fel. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Sosem ültem a kocsiban kabát nélkül ősszel, vagy télen, más kérdés, hogy ha 10 fok alatt van a hőmérséklet az már nálam hideg (nézd el nekem). Ez ilyen sznob dolog gondoltam magamban, mármint a kabát a csomagtartóban, vagy a hátsó ülésen. Egyszál ingben meg pulóverben az autóba. A férfi a pufidzsekijét felvéve egyből a szőlőtőkékhez rohan, leszed egy megsárgult szőlőlevelet és összedörzsöli a tenyerében. Hahó ember, ez nem levendula. Akkor megértem, hogy ez valami új hóbort, így lesz a csodálatos zamatos bármitrámondhatunkmertúgyismindegyaz típusú bor, szinte Shakespearéket megszégyenítve mondják el, hogy mit is kell felfedezni a borban című főhős. A nő, meg szintén felveszi a kabátját és a közeli bejárathoz indul.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> Talán akkor zúztam le a kocsi alját is nem tudom, nah jó, akkor, ez előbb volt, mint akkor, de tök mindegy.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> A kocsit indítom, Francival dumálok még mindig közel két órája, tanulnia kellene, mert december elején Pesten vizsgázik valamiből, de azt se tudja lesz-e, digitális anyagot nem is kapott, idegbe rakja ő is magát. A múltkori autóalja lezúzásból okulva a 100 méterrel feljebb lévő betonos területen fordulok meg Y-ba, mert kevés a hely. Majdnem betolatok egy szőlőtartótükébe, mondom én, hogy kevés a helye, nem amúgy nem vagyok ennyire balfasz autót vezetni, 16 éve van jogsim, de ha elütsz fényes nappal egy 300 kilós szarvast egy nyíl egyenes úton, és ezek után autóba mersz ülni, akkor meggondolod, mit hogyan csinálj. Mondanom se kell, hogy max 80-al mentem akkor is, mert kevés volt a pénzem benzinre, de a másfél méteres gazból nem láttam a megtermett őztehenet. Kocsi majdnem totálkár, 600 ezerből javítható, csajom három hónapja dobott, új munkahelyem van. Ja lepörgött előttem az életem mondhatni. Egy srác rohant oda hozzám, hogy jól vagyok-e. A motor felől gőzfelhő a piros motorháztető felgyűrődve, szélvédő betörve. Kiszállok, mondom ja én jól vagyok, közben a szemeim előtt dollárjelek peregtek le, mint a Tom és Jerry-ben vagy valamelyik mesében, hogy mennyiből is jön ez ki. A srác elment, én meg ott maradtam a kocsi romjaival. A visszapillantó tükrömet 50méterről szedtem össze, aztán bebasztam a csomagtartóba, vagy a hátsó ülésre. Hívtam egyik ismerősömet, mondom van egy kis baj. 20 perc múlva jött is. Nem szép látvány. Nagy volt? Hát mondom nem látszik? De hisz világos van. Nem vetted észre vak vagy?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Van vontatóköteled? Hogy lenne. Nekem sincs. Be kell menni a 15 kmre lévő városba, ahova eredetileg indultam egy csaj miatt(természetesen). A kávét azt tőle kértem a benzinkúton. Elmeséltem, hogy mi történt, sajnálja. Ő azt se tudja minek jöttem megint, én se. Azt hittem szerelmes vagyok belé, bár ez nem derült ki eddig sosem azóta, hogy igaz volt-e.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Az őztehén elszaladt, nem lett baja, megnyugodhatsz, nekem nagyobb bajom is lehetett volna, ha a Fehérrel vagyok, és nem a Pirossal. A fehér az előző közös autónk, a piros meg a családé. A fehérben meghaltam volna, pirossal túléltem, bár ehhez kellett az is, hogy ne rántsam jobbra kormányt, mert 2 méteres árokba zuhantam volna. Segítőm (haverom), aki elvontatott, oktatott ki jó pár évvel azelőtt, ha állatot látsz bárhol, ne rántsd el a kormányt. Hát így tettem, és jól, mert most akkor totálkáros lenne az autó.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Bár most, hogy ég a check engine-je lehet, hogy jobban jártam volna, mert azóta egy Alfa Romeo 147-est tudtam volna venni a rálocsolt pénzből, amit szintén havonta vihetnék autószerelőhöz, de az Alfa az egy életérzés, ez a Piros meg nem éppen, ha kétszer ennyi lova lenne, de nem. Ez csak egy közlekedési eszköz, Aból Bébe. Bár azt írni akartam, hogy igazából az útszélén sosem hagyott, úgyhogy...jó ez. Az összes szerelő, akinél jártam a héten mondta, hogy ez is típushiba, az is, jaa meg azt elfelejtettem mondani amaz is, de attól még jó. Vagy szétesik 150 ezer kmnél, vagy bírja 500 ezer km-ig, persze ha oda van rá figyelve. Ja szerintem az egész kocsi egy típushiba, de ezt hagyjuk, szeretem amúgy. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Az összes szerelőm azt se tudja, hol a kocsi ODB csatlakozója, akkor egy Map szenzort mondom, hogy cserélje ki, vagy bármi szenzort, mert én arra gyanakszom mivel 17 éve ezt vezetem, akkor kiben bízzak, ha a csatlakozót tőlem kérdezi, hogy hol van? Hány ilyen autót látott már? Mondom a zéróhoz közel.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCDln9TvU91ScNadT220ELCgLKm9LRmZgYWQjJ6SBLJCtOaHdF-cas4D8bU1hvxozOsWR_1HAM1lssa8Okiajf_1DqpScmFUlNVC9BSz3tZAyYyHsHbAJeX0z8KgIVmqEAGYhSvc4gMyKv/s2048/1400x2100x2.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1365" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCDln9TvU91ScNadT220ELCgLKm9LRmZgYWQjJ6SBLJCtOaHdF-cas4D8bU1hvxozOsWR_1HAM1lssa8Okiajf_1DqpScmFUlNVC9BSz3tZAyYyHsHbAJeX0z8KgIVmqEAGYhSvc4gMyKv/s320/1400x2100x2.jpg" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"> A kocsit indítom, Y-ba fordulok. A nap a szemembe süt, Francival beszélek, mondom neki, hogy még 10 perc, és hazaérek. Addig beszélhetünk, mert tényleg tanulnia kellene már, de nem bírja magát erre rávenni. Együtt érzek vele, én már azt se tudom, hogy kell.<o:p></o:p></span><p></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Mennék Rómába, ugyanazon az útvonalon amelyiken 7 éve, itt van a retinám előtt, de nem lehet, meg ha vége is ennek a szarnak, akkor majd csak méregdrágán lehet repülővel, autóval meg, mint a 80-as években hosszadalmas, bár addig mégj obban kitapasztalom az „ez csak típushiba” szöveget, és már zsigerből tudom mi a baja, és miért világít a check lámpa.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Szóval még 10 perc. Egy Audi TDI-s koromfelhővel előz meg, bukott rallypilótának képzeli magát, csak nehogy a fa állítson meg, közben dudálok rá, Franci nevet a telefon másik végén. Olyan jóízű a nevetése, imádom. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">A Stoptáblánál várom a főúton haladókat, hogy ki tudjak én is szökni rá, hosszú percek telnek el. Akkor pillantok a műszerfalra. Eltűnt. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Nem is mondom a telefonban.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Végre szabad az út. Egyest szúrok, kettest. Lepillantok újra. Látom nem világít. Most ez mi? Beugratás? Kérdezem a kocsitól. Franci hallja. Mi van? – kérdezi. Nem világít. – mondom. Nah látod... nem tudom mitől fostál be, nekem már 25 ezer km óta világít folyamatosan, leszarom. – mondja és nevet megint. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Én értetlenkedek, akkor tényleg a benzinnel volt a probléma. Nem kedveli a 100-as versenyzésre kifejlesztett benzint, vagy megpimpósodott. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">Franci kérdezi, mi az, hogy megpimpósodott, ezt nem tudja értelmezni, mit jelent. – Sokat állt. – válaszolom.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;">A vasúti sorompó előtt állok. A vonaton 3-an vannak, ebből 1 a kaller. Ismét Olaszország jut eszembe, hogy én ott le se tudtam ülni a Pisa- Empoli- Siena járaton, ami átszállásos is volt és mintha a divathétről egy manager jött volna oda a vonaton helyet keresve, pedig csak annyit mondott, hogy ticket prego. Ő volt a kaller, a jószabású zakójában, sállal a nyakán Empoli utáni kisfaluban hol a Caldini nevezetű csaj leszállt, mert vele beszélgettem pár percet, hogy kb. mennyi megálló Siena. Le kellett volna akkor szállnom vele, Poggibonsi-ban(ez egy olasz falu Empoli és Firenze között). Nem dehogy kellett volna. (majd)<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> A mostban, úgy tűnik megjavult a kocsi, két nap múlva megyek dolgozni 50 km oda, 50 vissza, meglátjuk. Erős görcs van bennem. Tuti újra ki fog gyulladni a lámpa. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: medium;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-17828646208867165552020-11-17T19:49:00.014+01:002020-11-20T20:02:21.877+01:00Karanténnapló 2.6<p> <span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">2020. november 17.</span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Jó ne gondold, hogy mindennap írok. Nem mintha nem telne ki az időmből, főleg úgy, hogy a héten szabadnapon vagyok, szabadságon, és csak hétvégén megyek dolgozni, amikor te vásárolsz. Minden fontosnak gondolt felesleges dolgot a háztartásban, de inkább fogalmazok erősebben, ami neked kell, és amitől boldognak hiszed majd magad (ez van a fejedben), pedig nem leszel.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Autóm még mindig „romokban”, de azt hiszem innentől fel kell adnom, check engine felirattal járok kelek majd. A hibakód más 9 esetleges hibára vezethető vissza, aminek átvizsgálása és esetleges alkatrész kicserélése, a kocsi értékét már rég nem tükrözi vissza. Amúgy is már az eredeti árának duplája van anyagilag beleölve. Hibakód 16555, vagy p0171 Volkswagen csoport. De ezt hagyjuk is el.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> A könyvem Londonból már 12 napja nem érkezett meg (Knausgaard: Autumn). Naponta megyek be a falu postájára, megkérdezem, jött-e csomagom, nem nem jött, csak az unokatesóm nevére, aki nő. Felolvassa a nevet. Mondom nőnek tűnők? Az ő csomagját nem veszem át, mert nem vagyunk túlzottan rosszban, de jóban sem. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Megyek az autóval egy 120km-es kört. A kedvenc falumat is érintem a kőházzal, ami számomra az igazi otthon (elképzelt hülyeség), persze sose láttam belülről, csak kívülről. Egy zsákfalu, a Balaton felett. Közel 12 éve járok oda, bármiféle indok és előjel nélkül, ott kötök ki, ha baj van magammal. Aztán a 3-dik év telik el rendszeres oda járogatás és fotózás után, egyik este itthon a családi albumokat nézve, egy fekete-fehér kendővel átkötött idős néni fotója került a kezembe. Anyát kérdeztem, ki ez a néni?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">A nagypapám anyukája. – feleli. A fotó hátulján 1957 és a falu neve, ahová úton útfélen kilyukadtam az addigi három évben. Nem tudtam erről. Dédi? A gerincem mentén kirázott a hideg, lúdbőr a kezemen. A pulzusom kissé kihagyott, nem tudtam hová tenni ezt az egészet. Ez lenne a Secret – A titok, mint a filmben? Vagy hol a kandikamera? Rajtam és a csajomon kívül senki más nem tudott róla, hogy én ebben a faluban kötök ki olykor, bár szerintem amikor először jártam ott, még nem is tudtam a csajom létezéséről, csak vágytam rá, hogy majd egyszer elmesélhessem és bemutathassam neki ezt a zsákfalut, a fotó akkor még nem került elő, a magányommal töltött időkben, amikor elkötöm a kocsit gyakorta, és fotózgatok , feltérképezem a megyét a fényképezőgép tulajdonságait, a szabadság déli szele az arcomon, a saját pénzemből megvett első igazi fényképezőgépemmel, minden olyan romantikus, mint egy B kategóriás amerikai romi filmben ugye? <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Aztán erről az egész sztoriról írtam egy alig 180 oldalas történetet, amivel mára megakadtam, pedig jónak gondolom most is, de félek a saját gondolataimtól, attól, amit leírtam benne a közel x év alatt. Átolvasni sem merem, viszont tudom, hogy hol hagytam abba a sztorit, elég az utolsó bekezdést elolvasnom, és már ott is vagyok a szövegben. A faluban, a kitalált karakterekben, a kitalált szituációban, a kitalált kőházammal ami nagyon is valódi, autómmal, a vendégemmel aki Erdélyből jött (a szerelmemmel, aki nem erdélyi lett végül, de már el is ment az életemből ) és csellózik Bécsben, a magyarvizsláimmal, mert kettő van, nevük is van/lesz, az autómmal ami egy Volvo V70 a régebbi koporsó formájú, sötétzöldmetál színben (ami a kedvenc norvég filmemben is – Szerzők címmel .- pár másodpercre látható ). <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Jap, szóval a könyvem a Knausgaard: Autumn kötött verzióban, mert olyan egy igazi könyv még nem érkezett meg, pedig kártyával fizettem ki. Most vagy buktam 6 ezret, vagy nem. Azért szomorítja a lelket ez a bizonytalanság, no meg a kocsi check engine-je, de ez van, 17 évig nem láttam, érhető a félelem, meg nem is. Két közeli barátom is ezzel jár kel és volkswagen márka alá tartozó autót használ, sőt a harmadik is. Én próbálom megoldani a problémát, félsüketekkel, és egyéb, de most ez nem. Feladom, de hullámokba rám jön, mint hozzá nem értő, hogy feltárjam a hibát, de rájövök, hogy ehhez nincs elegendő pénzem és idegzetem már.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Befejeztem pár könyvet a hat nap alatt. Mussotól a legújabbat: <i>A párizsi apartman</i>-t. Folyamatban van Knausgard: <i>The End</i> c. könyve, ami jövőre jelenik meg magyarul, bár ez covid függő, elkezdtem Umberto Eco: <i>Miben hisz, aki nem hisz</i> című könyvét, amit egy milánói bíborossal levelezgetett és ezt tette közzé egy népszerű olasz napilap, valószínüleg a hétvégi mellékleteiben. Jó közben utána néztem a google-on hogy „Ez </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">a kötet Milánó érseke, Carlo Maria Martini és Umberto Eco egymásnak írott és a liberal című folyóirat lapjain 1995/96-ban publikált nyílt leveleit tartalmazza stb” Szóval nem bíboros, hanem érsek. Izgalmas könyvnek tűnik, főleg az ateistáknak ,akik nem hisznek, akiknek bizonyíték kell, vagy olyan válasz várnak, ami kielégíti őket. Aztán folyamatban olvasom a <i>Berta Isla</i>-t Javier Marías-tól(spanyol kortárs író), és ez a <i>Minimalisták minden, ami igazán fontos</i> c. könyv beszerzése illetve elolvasása miatt tolódott. Keszthelyen vettem meg, épp arra jártam a zsákfalut is érintve (pár hónapja), egy darabot írt a webáruház, eladó kb 1 perc után feladta, mondván készlethibás a rendszer, de én 2 perc után megtaláltam, miután magamra hagyott. Így nagy hévvel ennek a könyvnek az elolvasását szorgalmaztam, és 90%ban egyet is értek ezzel a felfogással, így ajánlom neked is elolvasásra. Márai 1958-1967 közötti naplóbejegyzéseit is olvasom, igaz ez nem a teljes kiadás, hanem abból szemelvények. Rajta vagyok, hogy a teljes naplóit beszerezzem, de ez olyan mint tűt a szénakazalba, hiába foglalkozom könyvekkel már 5 éve. Jap. Aztán ott a fő könyv, amit most olvasok Halász Rita: mélylevegő címmel.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Délelőtt sétálok a közeli hegyen minimum egy órát, már napok óta tervezgetem, hogy a negyvenéves analóggépemet is viszem, befűzöm a legolcsóbb 35mm-es filmet, fotózom, elkattintom, ahol már közel egy hónapja folyamatosan látom a természet változásait, a falevelek sárgaságát, vörösességét, és egyéb, de a gyenge idegzetem miatt, mindig otthon felejtem a negyven éves Canon gépemet. Művészi faszságok, mondhatod magadba, de jól gondolod, talán.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Manapság mindenki a legmenőbb legtöbb pixeles gépekkel fotózgatnak, és ettől menőnek gondolják magukat, hát tegyék, attól függetlenül a látásmód, ami számít, és nem a fényképezőgép. Egyből lehet látni, a fotókról, hogy az adott „fotósnak” van-e igazán látásmódja, vagy csak a divatnak és a pénznek hódol be. De ezt most hagyjuk. Akinek megfelelnek az ótvar esküvői fotók, élete legfontosabb napjáról, és megelégszik az olcsóval, és szarral, mert a jó sokba kerül hát legyen. Mindenki másképp működik és gondolkodik.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Aztán az elmúlt hat napban ez a délelőtti séta, inkább idegből volt, mint másból. Csak menni akartam, érezni a percek és másodpercek múlását, hogy még én is benne vagyok, haladok vele, együtt. A szívem dobbanásait hallani a testemben, visszhangként, a levegővételeimre összpontosítani, nézni a felettem sólymok repülését, a délről jövő vadkacsa flottát, közel 300-an voltak és északra repültek. Itt mindenki megőrült, mondom magamban, miközben talán már én is. Persze pörögtem a problémákon, kivel oldjam meg, de ilyen az élet.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">A hegyen a megsárgult szőlőlevelek, néhány tűkén óvatlanul otthagyott szőlőfürtök, (a madaraknak is kell eleség a télre) vagy egyszerű figyelmetlenségből adódóan. A fák ritkuló kopársága, a hideg, amelyet nem éreztem, mert felkészültem felöltöztem meleg ruhába, és a fülemben lévő headset ahol a barátomnak mondtam el hangfelvételben a bajaimat, azt ami bennem van, azt amit látok, a szőlőtőkék leveleinek sárgaságát, a madarakat, a sáros talajt a talpam alatt, a szellő érintésének nedvességét, bármit ami hat rám és bennem van. Sosem éreztem még ilyet, hogy van egy ember a földön, akinek bármit, de bármit elmondhatok, és ő nem néz komplett hülyének, nem minősít, nem mondja azt, hogy pszichiátriai kezelésre szorulsz, hanem végig hallgat, minden álló nap. Szinte függünk is egymástól, ha kimarad egy hangüzenet kérdezi, hogy mi történt és felhív, így telefonon folytatjuk azt, ami kimaradt. Igen soulmate. Erről most a Placebo zenekar száma jutott eszembe. Be is teszem youtube-ról. Soulmates never die. Nincs is mit ezen mondani, benne van a szavakban. „<i>I believe that there are those souls which we have encountered before. And they leave a mark on ours. We long to find them again, and when we do, we know something important has taken place. We just don’t know why.” - ( Hiszem, hogy vannak olyan lelkek, akikkel korábban találkoztunk. És nyomot hagynak bennünk. Vágyakozunk arra, hogy újra megtaláljuk őket, és amikor megtaláljuk, tudjuk, hogy valami fontos dolog történt. Csak nem tudjuk miért.)<o:p></o:p></i></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> A covid miatt gyakorta eszembe jut a halál, miközben tudjuk „porból lettél s porrá válasz” ergo megszületsz, s idővel meghalsz. A köztes idő, ami számít és a tettek. </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX-h6bDbE7C6qvPnP8acaUoluevCPhm0yFBBxseifrzDzShZc3y2o9tZuh2iouO8RUe2BZDF-m5s3Mh8I0mwQmiAStao5ZfwYdgqWYnwPV4HfUNUtnfUBfcnMnB4yE4Qs6Pe_dYxOLzxiO/s2048/2100x1400x2-3.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX-h6bDbE7C6qvPnP8acaUoluevCPhm0yFBBxseifrzDzShZc3y2o9tZuh2iouO8RUe2BZDF-m5s3Mh8I0mwQmiAStao5ZfwYdgqWYnwPV4HfUNUtnfUBfcnMnB4yE4Qs6Pe_dYxOLzxiO/w320-h213/2100x1400x2-3.jpg" width="320" /></a></div><br /><o:p></o:p><p></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Emlékszem, mikor 25 éves koromban épp születésnapomon Rómában jártam a macskaköves ezer éves utcákat róttam, néztem az ismeretlen házakat amelyek közel tizenöt évig a fejemben voltak, hát íme, ilyen a képzelet és ilyen a valóság és ez merőben eléggé, megközelítően hasonló, a terrakotta stílusú házak, a szűk utcák, a levegő illata, s magamba szívtam a római illatokat amelyek igaziak voltak, nem csak képzelődés, a római szellőt éreztem az arcomon, a római platánfák lehulló leveleit láttam februárban (igen Vízöntő vagyok), mindent, ami azelőtt csak illúzió volt, akkor és ott, teljes boldogságban és szerelemben Rómában talán a csúcspont az életemben. Akkor döntöttem el, hogy a „porból lettél és porrá válasz” a porrá váláskor ezt szeretném érezni. Ott szeretnék porrá válni, ott szórjon szét a lelkitársam vagy bárki Rómában. Minden apró poromat a város, különböző részein. Az ott tartózkodásom négy napja alatt úgy éreztem, hogy a 25 évem alatt most érzem igazán jól a bőrömben. Olyan, mintha az előző életem kapcsolódna ehhez a városhoz. Sosem hittem ebben, most sem, viszont abban a négy napban mégis megfordult a fejemben, hogy igaz lehet (igaz is).<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Nem is tudom leírni ezt az egészet neked, felfokozott állapotban voltam. Mintha egy gyerek belekerül egy mesébe, és ha nem is főszereplő, egy mellékszereplő, ami fontos.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> A digitális fényképezőgépem itthon volt a szerkényembe, mert bedöglött, így a negyvenéves analóg gépemet vittem csak 4 tekercs filmmel, ami 4x36 fotót jelentett. A második utcán lefordulva betelt volna a digitálisfényképező memóriakártyája, viszont így figyelni kellett a 4 tekercs film, amit magammal vittem, aztán ráeszmél az ember, hogy ez csak az első 10 perc, nem örökíthetsz meg mindent marad még 142 kocka kép. Itt van előttem az esti római első levegő párája, ami a tüdőmbe érkezett, sokkal másabb, itt, és ez sem tudom kifejezi, amit akkor éreztem. A pinus pineák alatt, az esti római metro alagút alatt vele a hátizsákunkkal a vállunkon, a késői óra miatt az utolsó metrót értük el, hogy a hotelhez érkezzünk amit lefoglaltunk a via Laurentinán. Ott állok a metró felirat alatt, Ő csinál rólam egy fotót, ami itt van előttem meg is keresem majd a Macbookomon. A buszpályaudvar a metró feljáróból. Római buszok, szürke bordó színben, közel 400 méter a hotel. </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNugI3VwC7f-a4iYJKXysHR4OwaG7c8oh8SC8ZfLCxcTIoQTmNIrORDRQyPnFWxFaXKhzluNYDhKpJ3lidAPWB04uMadO_WZNhJwSiQds-5LiJXaDXSR2zDUtQJHoLcdjKd4eSD-m6vw8N/s2048/2100x1400x2-4.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNugI3VwC7f-a4iYJKXysHR4OwaG7c8oh8SC8ZfLCxcTIoQTmNIrORDRQyPnFWxFaXKhzluNYDhKpJ3lidAPWB04uMadO_WZNhJwSiQds-5LiJXaDXSR2zDUtQJHoLcdjKd4eSD-m6vw8N/w320-h213/2100x1400x2-4.jpg" width="320" /></a></div><br /><span style="font-family: trebuchet;">Annyi fény kiszűrődik a házak ablakain, be akarok lesi mindegyikbe, ismeretlen ismerősként, láthatatlanul, milyen egy igazi római lakás(?), és a benne élők milyenek(?). A föld nedves volt, fél órája hagyhatta abba az eső, minden vizes, de már szárad, a cseppek a pinus pineáról cseppennek az arcomra. Féktelen boldogság.</span><o:p></o:p><p></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> A recepciónál elkérik a személyinket, a vörös szeplős csaj, azt mondja: buon compleanno- válaszolom Grazie mille. Csajom rám néz, kérdi mit mondott, de tudja, hogy semmit nem beszélek olaszul. Azt mondta boldog születésnapot, mert ma van. Aztán a kiscsaj levágja, hogy csajom nem értette, így elismételi angolul, majd visszaadja a személyinket. Honnan tudsz, te olaszul kérdezi? <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Hotel American Palace Eur valahányadik szintjén kapunk egy normál hotelszobát. A turisták, mint mi, elég, ha van fedél a fejünk felett éjjel, nincsen különösebb igényünk, bár én mindenhol fázom, így reggel ugyancsak a vörös szeplős kiscsajnak a recepción elmakogom angolul, hogy nagyon fáztam, - mondja, hogy kapcsoljuk be a fűtést, ott van az ablak alatt. Bekapcsoltuk, de fázom - mondom. Küld fel a szobába 4 db extra vastag takarót, és hangosan rómain nevet, - majd én is magamon. Indulunk a metrohoz, napsütésben, 16 fok, februárban, Rayban napszemüvegben igazi olasznak érzem magam, már csak egy espressora van szükségem (innen 20 perc metróval) a Colosseumnál, (és csak után) felfedezhetjük a várost a szerelmemmel, immáron 25 évesen, az ezeréves épületeket, bárcsak mesélni tudnának, elmondanák az apró cseprő sztorikat, Mussolinit, Pasolini-t, Mamma Rómát, A nagy szépséget, Amerigo Tot-ot bármit, hogyan élték túl.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6hYVSjPd2Wrvl78lEuzfI-aExIUw8zBtzefxB3fkek8QondVQIHihRaulGw3jOyiiS5cKynZInwxQ6MzriCRDR-5BmmQJWUgLWY0OYwnRxdeA4J1prmZMqWJ2UOtIILnN7Dc9RIAVTza-/s2048/2100x1400x2-2.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6hYVSjPd2Wrvl78lEuzfI-aExIUw8zBtzefxB3fkek8QondVQIHihRaulGw3jOyiiS5cKynZInwxQ6MzriCRDR-5BmmQJWUgLWY0OYwnRxdeA4J1prmZMqWJ2UOtIILnN7Dc9RIAVTza-/w320-h213/2100x1400x2-2.jpg" width="320" /></a></div><br /><o:p></o:p><p></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">A napfény csodálatos, igazi római, az illatok igazi római, élőben vagyok az álmomban, de ne ne most csípj meg légyszíves. Aztán a csajom megcsíp, ez igazi fájdalom. Nem hiszem el. Megcsókolom, igazi francia csókkal, és magamhoz szorítom. Érzem a nedves csókját, a parfűmjét amit imádok rajta, a barna szemeit, a barna haját, olyan tökéletes minden. Köszi, mondom neki.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Magadnak köszönd. Te voltál spontán. Ja eszembe jut, hogy épp pont annyi pénz volt a bankkártyámon novemberben, amennyibe a kettőnk repjegyére futotta, 28 ezer forint oda vissza. A szállást meg az útiköltséget megoldjuk mondta K. szeretlek, te hülye. A jegy már az emali fiókban volt, megvettük. Én meg nem hittem el igazán a 13.kerületben ülve a Pannónia utcában, hogy ha elérem a 25-dik évemet, római levegőt fogok szívni, de így lett. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">És amikor a Colosseo-nal leszállsz a Metro B-ről a földalatti kocsiból, milyen látvány fog fogadni a pinus pineák alatt. (Requiem for Hell)<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-67525417692478150712020-11-11T22:59:00.000+01:002020-11-20T19:55:50.466+01:00 Karantén napló 2.1<p> <span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Karantén napló 2.1</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Nem, nincs 0-dik nap, mint a Sziget-fesztiválon, hogy még több pénz lehúzhassanak az emberről, a nyers valóság van meg a kormányrendeletek, amelyeket vártunk, a szigorításokat. Este 20 óra után takaródó hajnali 5-ig. Kutyát lehet sétáltatni, de azt is bizonyos métereken belül. Lizinek a kutyánknak ezzel nincs baja, hisz két telken tud mozogni, bár ez a hatalmas terület sem szokta kielégíteni, így amikor munkába, vagy munkából jövök kiszökik a közel kétszáz kilós vaskapun. Olyan örömmel fut, mintha egy börtönben élne, vagy mintha kínoznánk, ahogy megfigyeltem, ugyanazokat a helyeket szimatolja meg, mintha egy rendszer lenne az agyában, bár ez 100%-ban ismétlődő és amíg nem végez a berögzött feladattal, addig sosem lehet hazacsalogatni. Makacs egy kutya, de legalább van stílusa. Igen rájöhettél, hogy nem a budai hegyekben lakom, sem pedig Pesten. A legközelebbi város, az 18km-re fekszik. Egy vegyesbolt az egyetlen itt, az is szombat 11 órakor bezár, nyitás hétfő hajnal 6 óra. Ezt az előző csajom nem igen díjazta, és feltette a kérdést:</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">„Hogy lehet így itt élni?”- mire azt válaszoltam „Nem úgy, mint Pesten, ahol kiég az ember agya, azaz lassabban, mert ez a normális”</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Szerinte meg kurvára nem ez, hogy mindent előre kell tervezni. </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Mi van, ha ő brownit akar sütni vasárnap és nincs 70%-os belga csoki itthon?</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Akkor az van, hogy bemész a városba azaz 18 km-t illetve vissza és veszel, ami nem túl költséghatékony, vagy előre tervezed és munkából hazafelé csütörtökön vagy pénteken veszel ahol tudsz. Ilyen egyszerű</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Itt falun, (most lebuktattam magam, bár nincs is szándékomban, mert 2009 óta létezik a blog, úgyis olvasott, aki..., de ha esetleg új vagy neked mondom.) lassabb az élet falun, és ez a normális, meg amúgy sincs a Belső boltban (mert így hívjuk) 70%-os belga csoki amúgy sincs, és ha ezt keresed, esetleg hétfőn, akkor talán tudnak rendelni, ami péntekig, ha megjön, ha hozza a zöldséges a Nagybaniról(sok a ha a mondaton belül). Itt mindenki az olcsóbbat veszi, nem a belgát.</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Túl lehet élni, amúgy sem szeretem a brownit. </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Este 19:28 perc, tankoltam a megyei városban a munkahelyemről kilépve, szaporán vert a szívem, mivel onnan még egy óra autóval haza a 8-as főúton. Úristen mi lesz, ha megállít valaki 20:06-kor. Aztán a táskámban van a papír, hogy „Munkavégzés helye és lakóhely, tartózkodási hely, szálláshely közötti közlekedés 20.00 óra és 05.00 óra között, ” mint kijárási tilalom alól kivételre okot adó körülmény. Hivatalos céges pecsét, dátum, aláírás, minden adatom. Ergo nem lenne félnivalóm, persze mégis van, kinek hiányzik egy 50 ezres csekk??? Mégse krúzolhatok a városba még egy potyakarikát erre hivatkozva, de persze nem is tettem meg a csere autómmal.</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Hogy az autómmal mivan? Hát aranyom ezt nem akarod tudni, de úgyis leírom, mert reggel óta 220 a vérnyomásom. Négyszer lett kitörölve a check engine lámpa, amit 100 km-ként bedob a művszerfal, 17 éve van nálunk az autó szinte újkorától, így megmondom az őszintét, hogy befostam ettől, mivel sosem villant ki, vagy égett huzamosabb ideig, így megijedtem. A problémát meg kell oldani, felvillant, ki kell olvastatni szerelőnél, azt valami lesz, mert úgy sose volt, hogy ne lett volna valahogy, tudjuk a problémát, farkasszemet nézünk, csak valahogy ez olyan mellékes, mert menni kell vele, azt kész, lehet, hogy magától elalszik(?). Kidobja, kitörli a szerelő, mert ez nem lehet, ez az alkatrész nincs is egy éves stb, mondom oké, haladok tovább. De mondom kurvára lehet. Nem, nem lehet.- mondja.</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Azt elküldött egy másikhoz, aki meg egy full alkesz, és süket a balfülére(nagyot halló, bár attól még alkesz), így negyedjére se hallotta meg, hogy mi a fészkes fenét akarok tőle. Aztán "szerelés" helyett kihajtotta a fél tank benzint, és még leszámlázza az ingyen krúzolását, megállapítva, hogy nem rángat az autóm, nincs problémája, én vagyok a hülye. Mondom gratulálok, oké. A közeli hegyre, meg visszament vele, és ő nem állapított meg semmi problémát. Azt már nem kérdeztem meg, hány liter bort hozott a pincéjéből (már ha van), a saját autómmal. Aki ismer tudja, hogy örömmel fizetek bármiféle autószerelőnek, aki annak mondja magát, mivel napi szinten használom, és szükségem van rá, hogy ne görccsel verítéktől tajtékzó tenyérrel fogjam a kormányt, és beleizzadjak a plüss ülésbe. A máv hiába vár, nincs faluról bejutás. A vonaton általában 3 főnél és a 2 kallernél nincs több, az alig csak 7 szerelvényből álló, Szombathelyről jövő gyorsvonaton, ami éppen megáll itt a faluban, és a második vonat amit megáll reggel, a kettőből Budapest felé, szintúgy vissza. Más kérdés, hogy Olaszországban le se tudtam ülni a vonaton Pisa- Empoli-Firenze vonalon, de hát ott többen laknak, 6-szor annyian. Szóval így nagy logisztika, hogy a munkahelyemre (ami pénzt ad) hogyan érjen be az ember máshogy mint autóval, és vissza. Vagy vársz heteket az autószerelődre, és közben vonattal jársz(többlet költség), 2 óra plusz oda, 3 óra vissza, amit már a matek se ad ki, hogy megérné arra, az 5 órára hazajönni aludni, és Netflixen nézni valami béna sorozatot, amiben az első részének a 11-dik percében levágod az egész évadot, magyarul kurvára időhúzás végignézni, de hát a karanténban nem múlik gyorsan az idő, inkább ezt csinálod, így 3 órát alszol, aztán mintha másnapos lennél a melóban, megkérdezik a karikás szemeidből kiolvasva,: minden oké? Persze, csak sokat olvastam az éjjel.</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Apropó olvasás, a kölcsön autóval, ami kilóméterenként litereket kér, de nem nem egy 40’es évekbeli amerikai V6-os dübörgő motor 3 fokozatú automataváltóval aminek ilyen "férfias" robaja van, amitől mindenki kinéz az ablakon ki ez a pökhendi jampi akinek feltűnési viszketegsége van, ez csak egy 92-es Opel Astra bár szintúgy automataváltóval, ami további plusz benzin elégetést literekénket jelent a motorba lökve váltásonként. Kamion előzés az kizárva, kivéve ha szeretsz halálfélelemben lenni, az a 20 másodperc amíg az előzés tart, az összes bűnödet felvállalod, elmormolod még szlovákul is a Miatyánkot, utána olaszul, pedig egyik nyelven se tudsz, és aztán csattan valami a motortérből, de menned kell tovább, úgy csinálsz, mintha nagyon hangosan hallgatnád a Bartók rádiót, azon belül is a Csajkovszkij B-moll zongoraversenyét, ami még bakeliten is meg van otthon (édesanyád vette), és már a kezdő akkordokból tudod, hogy ez csak Csajkovszkij lehet. </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmPqbYlJQ1l6rV7knEc5nWOrQCp2Qa07cshD4-S1xmJ1K_t_98K3TqdeORAK78PpEo8MkpPh4b1s7HbgCN9MCHmVKdJpOESd_VSMdQRlxEfD1bID-YuDqSAW8X8QWaGL3jskdnE0yOl6p7/s1280/tumblr_og8q5ytMKE1upn7q8o1_1280.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="844" data-original-width="1280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmPqbYlJQ1l6rV7knEc5nWOrQCp2Qa07cshD4-S1xmJ1K_t_98K3TqdeORAK78PpEo8MkpPh4b1s7HbgCN9MCHmVKdJpOESd_VSMdQRlxEfD1bID-YuDqSAW8X8QWaGL3jskdnE0yOl6p7/s320/tumblr_og8q5ytMKE1upn7q8o1_1280.jpg" width="320" /></a></div><br />Bocsánat, ha ehhez túl fiatal vagy, sosem késő művelődni. Nem Rihanna, és az összes mainstream pop előadó a kultúra mércéje, de erre majd rájössz, ha kicsit is idősebb leszel, és kinővöd. A Zeneakadémiát hallgattam élőben ezt a Csajkovszkij-t, Khatia Buniatishvili előadásában, csajommal mentem, csak közben lettünk ex-ek így ő elmenekült a szüleihez a Balatonra, én meg egyedül maradtam tavasszal húsvét előtt, meg a két koncertjeggyel a kezemben. Igaz a jegyet az esemény előtt egy évvel vettük, már akkor sejteni lehetett, hogy valamelyikünk nem fog ott lenni, és az nem én leszek. Így én ott is voltam. Küszködve a hiányával, meg az üres székével, hazudnék, ha szmokingban lettem volna, mert nem, egy egyszerű öltönyben voltam, amit még apámtól örököltem, amiben ő is ballagott(minimum 20 éves). Hát ez van, ha csóró az emberfia és ezt én nem szégyenelem. Bár itt jegyzem meg, hogy azért nem néztek ki a Zeneakadémiáról, szóval pont divatba jött újra ez a fajta szabású mini csikózású varratott öltöny, közel 20 év telt el, de a divat már csak ilyen, lesz, kimegy a divatból, aztán az emberek unalmából vagy a designerek unalmából újra visszajön rátalálnak, csak akkor már ugye nem mindenkinél lesz vagy van meg a régi szabású old öltöny, mert mindenki a legújabbra vágyódik(divat) így újra megveszik a régi stílust és így tovább. Hát így működik a fastfashion, meg bármi a világban(fogyasztói társadalom, amiben tárgyakkal helyettesítjük a boldogságot), egy a lényeg, hogy a Hr, Pr csajok, meg a designerek, reklámmarketingesek az általuk tervezett reklámokkal, cuccokkal mindig elérik amit akarnak, hogy pénzt termeljenek, elhitessék veled, hogy ez mindenképp kell neked, és ezekek nélkül a tárgyak nélkül nem tudsz élni egy nagy nulla vagy.- és elérik , mert ez a feladatuk. Te kimentél a divatból, a ruhád undorító, pedig kettő hete vetted, most ez már nem divat, és új göncöket veszel, hogy divatos legyél, és a csajod szeressen. Itt jegyzem meg, ha ez így van, akkor hagyd ott, mert rohadtul nem is szeretitek egymást. Ha egy Dior-ra vagy egy Calvin Kleinre gerjedtek, vagy bármi márkára, akkor hajrá, meg persze apa céges autójára amivel a városba krúzolhattok le a budai hegyekből a 180 milliót érő házból aztán pesten a Blahán szembeütközik az igazi élet, amelyet észre se vesztek, vagy nem akartok észre venni. És rádöbbentek, hogy mekkora szar ez az ország, és kimentek Svájcba, meg Ausztráliába, vagy Angilába... bármint, csak itt, itthon ne kelljen semmit dolgozni. Aztán ott mégis kellene, de az se megy, visszajöttök, aztán beiratkoztok egy mainstream egyetemre, csak heccből, tervek és bármi nélkül, amit apa fizet ugyancsak, és az iskola végeztével rájöttök, hogy nem tudod mit is csinálj az életben, így elmész Afrikába gyerekeket menteni(amitől azt gondolod, hogy ha más segítesz, megmented saját magadat is), apa pénzéből, vagy végig bulizod a nyarat Spanyolország egy ismert szigetén valamelyik Clubban, bármi csak ne kelljen dolgozni, viszont még mindig nem tudod mi az életcélod. Kiröhögöd Coelhot, mert az már nem mainstream, old, aztán mégis a kezedbe fogod a könyvét, mert egyik barátodnál meglátod, vagy Ő mondja, hogy olvass bele, és akkor rádöbbensz, hogy elkúrtál 8 évet az életedből, és megvilágosodsz. Nah, de ne legyen így.<span style="font-family: "Times New Roman", serif;"><o:p></o:p></span><p></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> A koncert amúgy jó volt, sírtam is, férfiként ezt mások nehezen vallják be, én őszinte vagyok, annyira régen vettük meg a jegyet, hogy a darabot a Csajkovszkij B-moll zongora versenye speciel nem volt az agyamban, csak épp, hogy nem estem szét, mivel pár nappal előtte szakított a csajom. A jegyeket is amúgy eladtam, mert kellett a pénz, hála munkatársaimnak, akik azt mondták, hogy egy éve beszélsz erről és te képes voltál eladni a jegyeket? Eladtad a lelkedet?</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Képes voltam, mivel nem voltam beszámítható. Aztán visszavásároltam, ami elég nagy ferdítés, mert a pénzt adtam vissza pirosló fejjel. Mind a kettőt, mivel gondoltam, hátha fénysebességgel Ő is ott lesz, de az nem lett (bízni mindig lehet a szerelemben, persze ez csalódással járhat).</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Hallgattam az akkordokat, és eszembe jutott, hogy ha gyerekként jobban odateszem magam, és blablabla, akkor én is így tudnám/tudtam volna csapkodni ezeket az orosz akkordokat. Magamat is sirattam, az exmenyasszonyomat is, meg az orosz akkordokat, persze nem sikerült ez 100%-osan ott a helyszínen, mert ez két éve volt. Ja még szeretem, nevezhetsz hülyének, de ha senki sem szenved akkor nem is volt szerelem, az egyik mindig szenved akkor volt valami, hát ezt a szenvedésfaktort nekem dobta a gép.</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Más kérdés, hogy ő új életet kezdett egy hónap alatt, a 6 éves kapcsolatból, lakáshitel, új laptop, új fiú, régi macska, új kiskutya. Nehéz volt elengedni( mint hazudsz, most is az). Ez az igazi szerelem köztük, akkor hát legyen, én nem állok útjába, bár próbáltam, többször is, totál feleslegesen(majd erről talán később).<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Nálam magas a léc, így két éve nincs is senkim. Bár egy kávéra se tudnám meghívni a jövőbeli csajomat, mert az összes pénzemet autószerelőkre költöm, persze ez nem így igaz. Az autóra költöm, nekem ez a hobbim, csak lenne már jó és ne világítana sárgán a check engine, amitől idegbajt kapok. Pár hónapja csak raccsing benzint töltök bele (100 oktán aranyáron) várva, hogy megjavul és előjönnek az elfeledett lovak, de csak színében Ferrari, lelkében nem, igazi spanyol, van a szieszta idő minden teendő között az a bizonyos fél óra, vagy egy óra, akár kettő óra, plusz a késés a megbeszélt időponthoz képes félóra, óra, kettő óra, akármennyi. (Igen piros a színe, ferrari rosso, mármint a kocsinak, néha a fejemnek is tőle.) (folytatás egy következő napon)<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> zene : <a href="spotify:track:1g4UnhHkOfF1ECwPTp6sgH">spotify:track:1g4UnhHkOfF1ECwPTp6sgH</a> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif;"> </span></p>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-55773082765393522122020-10-24T00:32:00.006+02:002020-10-24T15:17:52.632+02:00 Egy magánjellegű fecsegés negyven<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhflE71KTJ1r6Ty7M-M6i4RDNRBYsHOhFd87NnTbVzZI1uJ2ZoCqoDhJ0PDMHH3W2hdEm_HOgK7UfXqR0smBM_7WIUHKeGbyNHneBuO3FEDA43nn9PZyh-Fp-Msf54F1tj_CSgf4TYY6aaL/s600/Edvard_Munch_-_Madonna_%25281894-1895%2529-2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="466" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhflE71KTJ1r6Ty7M-M6i4RDNRBYsHOhFd87NnTbVzZI1uJ2ZoCqoDhJ0PDMHH3W2hdEm_HOgK7UfXqR0smBM_7WIUHKeGbyNHneBuO3FEDA43nn9PZyh-Fp-Msf54F1tj_CSgf4TYY6aaL/s320/Edvard_Munch_-_Madonna_%25281894-1895%2529-2.jpg" /></a></div><p style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Verdana, Geneva, sans-serif; font-size: 12px;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12.5pt;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12.5pt;">Az őszi évszak kezdi bontogatni szárnyait, a naplemente fényei már egy órával előbb leköszönnek a közeli hegyről tekintve, s a falevelek, napról napra sárgábbakká vörösebbekké válnak, intenzíven, de mégis lassan halnak. Átlagosan egy hónap mire egy fa elveszi összes addigi, élettel teli levelét. Ezt még egy balatonfüredi lakás kertrészében láttam, a fa alatt mértani pontosságú kört leírva az összes megsárgult falevélel karöltve bámultam a természet igazi életét. Csodálattal néztem ezt a látványt, korábban még ilyet nem láttam.</span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12.5pt;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12.5pt;"> Esti sétámon túl vagyok, jó volt elmélkedni az életen, a következő hónapon, szabadnak érezni magam, beszívni a kissé hűvös őszi hideg levegőt, a sárral dagadt földesúton sétálni mely a piros tornacipőmre ragadt. Ma Szent Mihály napja van (szeptember 29.). <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12.5pt;">Épp Knausgaard: My Struggle 6 : The End című könyvét olvasom angolul. Jövő tavasszal jelenik meg magyarul (a kiadó ezt ígéri), ezt még pontosan nem lehet tudni (a helyzet amiben élünk nokedlitészta állaga miatt). Emlékszem, amikor az első kötetét olvastam, azt mondad az albérletben a Nagy Lajos Király útján, a szürke kanapén ülve kezedben a könyvvel, miközben én épp egy 25 km-es budai és pesti bringázásból jöttem haza, hogy ez a csávó ugyanúgy ír mint te. Amit nem igazán vettem komolyan. A könyv ¼-dénél tartottam. Amikor ezeket mondtad, a könyvet is elfelejtettem. Aztán történt, ami történt. Hazajöttem nélküled. A könyv ott porosodott a többi olvasatlan könyvem között, és levettem a polcról, immáron Nélküled, elkezdtem újra olvasni, és igazad volt. Azzal a különbséggel, hogy én nem ülök le írni mindennap, nincs fix időintervallumom saját magamra, hanem hagyom elveszni a fejemben lévő szöveget, bár néha azért jegyzetelek, és vannak soha nem befejezett szövegeim, amivel pedig igazán érdemes lenne foglalkozni. Ami persze nem tenné jobbá a világot, hisz, mindenki ugyanazonon életeseményeken megy át, különböző szemszögekből, viszont mégis ugyanazokon, szerelmek, halál, élet, munka, pénz stb. Ki nehezebben, ki könnyebben viseli a sors által megrajzolt vonalakat. Egy biztos, mindenki életében vannak hullámok és törésvonalak.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12.5pt;"> Az esti séták hiányoznak, amire én szoktattalak rá, még ha nem is volt kedved kimenni az őszi hidegbe, és a sétálás ismeretlen A-pontból B- pont felé, közben a beszélgetés, ami közöttünk sosem volt tabu, inkább álmokkal, célokkal telítve. A csend nem minket jellemzett, persze legfőképp én csacsogtam, de valami hasonló a boldogság, amikor ez volt, és létezett közöttünk, nem csak a beszélgetés, a sétálás, hanem a létezés együtt. Márai írja valahol, hogy a sétálásról: <i><br />„A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben.”<o:p></o:p></i></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><i><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12.5pt;">”<o:p></o:p></span></i></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12.5pt;"> Szóval a My Struggle 6: The End című Knausgaard könyvet olvasom angolul, meglepő, hogy értem a szöveget, a megkopott angol tudásommal. 1153 oldal, ha nem is idén, de a magyar kötet megjelenése előtt szeretném elolvasni, ámbátor így voltam az ötödik résszel is, ott nem jött össze. Valahogy választékosabb a magyar nyelvre átfordított bármilyen külföldi nyelven megírt szöveg, ahogy az én első blogbejegyzésem is, sokkal jobb magyarul, mint angolra lefordítva, amit az akkori angoltanárommal fordítottam le, alig tíz éve. Szóval hogy pontosak legyünk tizenegy éve írok blogot, szövegeket amelyek bennem vannak. Hogy ezek jók-e, vagy érnek-e valamit, szubjektív, ahogy ha ránézel egy Modigliani képre vagy egy Livornoi kikötőben ücsörögsz egy padon, vagy Rómában sétálsz, oly szubjektív, mert minden mindentől függ, az aznapi állapotodtól, kedélyedtől, életcélodtól, motivációdtól minden összefügg, az éppentől, és ezen összetevőkből. Az „éppen most” pedig egy meghatározhatatlan nokedlitészta állagú valami, ahogy az élet.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12.5pt;"> Hová tűnik a szerelem, ha egyszer elmúlik vagy akár az élet az emberi testből hová bújik, halad-e tovább, vagy mi történik vele, véges-e? <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12.5pt;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12.5pt;"> Az életednek nincs vége, még ha el is tört , vagy legalábbis azt gondolod, és ha rátalálsz másra, aki csak jön az életedben, az klassz. Így a rossz dolgok kevésbé félelmetesek. Más kérdés, hogy akire rátalálsz valós-e vagy csak épp illúzió a fejedben alkotott igaziról, nagy valószínűséggel illúzió, aki egy pótlék, így egy húsvér ember érzelmeivel, lelkével játszadozol, azért, mert keresed az utat, keresed azt aki elveszett, elvesztettél, megszólal a tudatalatti. (...???)<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12.5pt;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><b><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Pár hétvégével arrébb.<o:p></o:p></span></b></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Október közepefelé halad az év. Az időjárás is egyre ősziesebb, végre valami, ami állandó. A koraesti sétáimat, egy órával előbbre kellett hozni, amikor tehetem (nem még nincs óraátállítás), a naplemente miatt, vagy még épp ülök a munkahelyemen és várom az este nyolc órát, amikor zárhatok, onnantól, még egy óra autóút amíg hazaérek. Az aznapi dolgokat a legközelebbi barátnőmmel megbeszélem, érdekességeket, furcsaságokat, a bennem zajló, őrlődő dolgokat, amelyek felhúztak, vagy adtak az életemhez, egy újabb érdekes történet foszlányokat melyeket nem értek s nem értem miért kapom újból és újból. Az aznap újabb kitalálásra váró életet, életszituációt, akármit. Az esti úton hazafelé, a szaggatott vonallal szegélyezett választóvonal, a sötétség s misztikuma, rejtett és élőbb gondolatokat hoz elő bennem. Sosem éreztem még ezt, hogy a világon van egy ember, akinek gátlásoktól mentesen bármiről tudok beszélni, akár olyan dolgokról is, amelyeknek közlése után vörösödő fejjel létezik tudattalan az ember. A véletlen folytán cseppent társamul ez a barátnő, ez a folyamat hozzásegíti rengeteg dologhoz, ahhoz is, hogy téged, valahogy feldolgozzalak az idők során. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Itt az ősz, az esték hűvösebbek, hosszú séta után jól esik egy meleg tea, forró fürdő, lámpafénynél olvasás, ilyenkor én speciel többet olvasok, mint a nyári szezonban. Ilyenkor a középiskolában is jobban teljesítettem, mint a tavaszi félévkor, ez a fénynek is betudható. Ilyenkor több mindenre ráviszi a lélek az embert, amely mindig jó lenne kísérőként. A misztikus sötétség, melynek holtpontján számolgatjuk a fény újbóli érkezését.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Ebben a folyamatokban még hála nem tudott beleavatkozni az emberiség.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Ideje magunkkal lenni, saját magaddal lenni. A kérdésekre választ találni, vagy épp elengedni, és a horgonyt felhúzni a hajón, hogy haladni tudjon, s ne fékezze le. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Sétálj az Andrássy úton, a kivilágított bezárt boltok kirakatait nézve, a lehulló faleveleket, a nedves járdán lévő falevelek sokaságát megcsillanva, hogy ilyenkor más a főváros. Frissebb a levegő, a kifújt leheleted szinte látszik, az alig tíz fokban, a város dübörgő hangját hallod, az otthonokban felkapcsolt lámpák fényét, amelyekbe bepillanthatsz ha akarsz, az érdekes könyvespolcok, festmények, feszületek, lámpacsillárok közt. Kevesebb ember sétál veled szembe, mint eddig, várunk valamit, átéljük, átvészeljük, mindenki máshogy más milyen szisztéma szerint.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Én a sétálással, és friss levegővel éltem át és vészelem át, bármi fontosabbat az életemben, akkor veszem észre a pozitív dolgokat, és próbálom a negatív dolgokat háttérbe szorítani, keresni az értelmet körülöttem, mert mindig van, ebből nyerni egy kis pluszt. Átélni elvesztéseke, melyek ezentúl mindig bennem és velem lesznek, ha akarom, ha nem. Főként az utóbbi időben ismét veled, nem tudok mit kezdeni, főként a hiányoddal. Ez mit is jelent? Talán majd egyszer elmondom neked, viszont te ezt nem tudod, és nem is gondolsz rá gyakran. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Holnapra esőt ígérnek, igazi őszi időt, vasárnap lesz, dolgozom, ami a mai napig furcsán kezelem. A vasárnapok nálunk munkamentes napok voltak az utóbbi generációkon át. A klasszikus családi ebéd közösen, 11-kor szent mise, pontosan délben ebéd, a klasszikus menüvel, utána kávézás, beszélgetés nagyszülőkkel, s az idők folyamán ez változott. Az ebéd kezdés megmaradt, néha-néha a beszélgetés is, a kávé is, minden más a nagyszülők elvesztésével változott, és ezzel a változással a személyek, személyiségek hiányával próbálunk kezdeni valamit, de ez a lehetetlennel való próbálkozás, egy aprócska hiányérzettel.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Az élet ilyen, mindig változik, sosem lesz olyan, mint volt, mindig újat hoz, és ahhoz alkalmazkodunk a legjobbak szerint.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Rengetek írásom van, amit eddig a fióknak félkészen írtam, remélhetőleg, ebben a pár hónapban elkészülök velük. Ehhez kellett egy aprócska változtatás is nekem, hogy ne gondoljak rád. Lett egy új íróasztalom, minden új, hogy ne te vidd el a szöveget(ebben a bejegyzésből is 4 oldal), az újdonság remélem kihozza azt, ami bennem van. A közhelyek, hogy mindenkinek célja van az életben, nálam mindig háttérbe szorult, ebben a pár hónapban próbálom nem háttérbe szorítani. A félbehagyott szövegeimet, ha nem is véglegesíteni, de afelé terelni, újra írógépes leveleket írni a barátoknak, akik örömmel fogadják majd, viszont időhiányra hivatkozva nem fognak visszaírni, amit már most tudok. Amúgy azóta sikerült hozzájutnom pár Olivetti írógéphez, totál kiakadnál, így nem is írom le a számot. Ezekkel mindig az a cél, hogy rajtuk írom meg a regényt, amely totál kasszasiker lesz, és meggazdagszunk, de már csak úgy fogalmazok, hogy meggazdagszom, E/1ben, mivel ez már nem rád tartozik, szerinted se, szerintem fogalmam sincs, mivel még itt vagy, sokszor sajnos, és bánt, hogy ennyi idő elteltével még mindig itt vagy. Így kérlek, engedj el, engedjük el egymást, magamat hiába kérem, még mindig szeret, igen tudom ez őrültség, de ilyen a szere...<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Egy spanyol szerző könyvét olvasom, Javier Marias: Berta Isla. Napjaim az 1979-es években zajlik, küzdök szerelemmel, diktatúrával, érzelmekkel, szeretettel, a különböző tettek súlyával. Nincs még tervben sem, a technológia amikor mindenki 0-24ben elérhető és zavarható. Telefon sincs szinte, csak helyenként. Van levél, fizikai találkozások és megfigyelések, személyes csevegések, személyes kontaktok, egyszóval az igazi élet, ellentétben a maival.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Próbálj mindennap este sétálni egy félórát, s magadban összegezni a nap történéseit, ne hallgass zenét, csak érezd a szél zúgását, a körülötted élők zajait, a város állandó zaját, az évszak illatait, az eső súlyát az arcodon, azt, hogy abban a félórában igazán és meghitten élsz, vessz el a részletekben, nézz be a házak lámpafénnyel bevilágított ablakain, találj ki új életet a szobákban élőknek, vagy találj rá az igazi életre, amelyben élnek.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Ne találj kifogásokat, legyél magaddal és szórakoztasd magadat azzal, amit látsz, amit a szemed lát, amelyet a szemed látni kíván.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Pár héttel még később<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Egy dokumentumfilm mozgatott meg, Minimalisták: minden, ami igazán fontos. Könyv is létezik magyarul hála, így a film után, régi önmagamat megtalálva egy balatoni könyvesboltban meg is szereztem a könyvet. Épp ezt olvasom, a felénél tartok. A balatoni túra, amelyet nevetséges lenne túrának titulálni(kb 60km tőlem), mégis az, mivel szinte a megyét nem hagyom el. Egy barátommal is tudtam fél órát beszélgetni személyesen, és ez kellett már. A személyes kontakt, beszélgetés, csevegés. Hazafelé a „kedvenc” falumat is érintettem, a kőházzal, a személyes kötődéssel. Igaz az autóm nem működött tökéletesen, és ez a kezdeti lelkesedésemet kezdte rászegezni, mint egyfajta gravitáció bármilyen tárgyhoz a földön. De összességében jó volt ez az út. Naplementét látni a Balatonnál az őszben, és találkozni beszélgetni fontos momentumokról, mint munkakeresés, nők, vallás, autók élethelyzetek, a fontos dolgokra rátalálás(könyvben leírtakra utalva), ezek a nem mindennapi momentumok. Sötétben az autó lámpafényét és a felfestett fehér visszatükröződő vonalat követve, mint potyautas a Balatonon megcsillanó hold fényében, a feketébe burkolódzó dombok mentén hajtottam.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Aztán pár napra rá autó amit 18 éve vezetek, a szerelőnél várt az utcán, esőben, munkahelyemre egy ismerősöm vitt be, kora reggel, így volt időm kitakarítani, felporszívózni, felmosni a fehér padlót a tonna könyvek illatában, majd várni a vásárlókat.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Talán az nap délután, vagy egy másik nap, de munkahelyen töltött estén, Knausgaard: Time for everything című könyvét rendeltem meg angolul egy közismert online könyves webáruházból. A My Struggle 6: The End című könyvön felbuzdulva. Londonból érkezik, egy hajszállal olcsóbb, mint bármi magyar nyelven kiadott könyv, ingyenes szállítással. Ebből az infóból sok mindent le lehetne szűrni, legfőképp azt, hogy kevés a magyar könyv iránt az érdeklődés, kevesen olvasnak, de egy hetekkel ezelőtt megjelent és különösképp ezzel foglalkozó cikk alá is támasztja ezt. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Knausgaardnak ez az első regénye, majd négy év kihagyás után írta a My struggle- regény ciklust.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Az idő, ez a legfontosabb, amelyet be kell osztani valahogy. Szóval ajánlom az említett könyvet a Minimalizmusról, és azokról a fontos dolgokról, amelyek lehet, hogy nem veszünk észre, vagy nem akarunk észrevenni, a pénzhajhászást, a személytelen felszínes kapcsolatokat, amelyet főként online bonyolítunk le, amelyekben filterekben áztatva hitetjük el a másikkal, mi mennyire boldogok vagyunk, sokkal, de „sokkal boldogabb vagyok mint te”, az én életem sokkal izgalmasabb, eseménydúsabb mint a tiéd, közben ezzel becsapjuk saját magunkat, és a másikat. Lepergetjük, mint az autószélvédőjéről az esőcseppeket, a fontos dolgokról és értékekről megfeledkezünk. Ez mindenkinek szubjektív. Meg kell keresni, és meg is kell találni, mielőtt késő lenne.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Nekem késő volt, és ez utólag is emészti, elkezdi kiölni a lelket meglehetősen gyorsan, hogy szintén ezt sem veszed észre.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Ma péntek este van, október 23-a (’94-ben költöztem ezen a napon 5 éves voltam, nem a múltban kell élni, viszont ez hozzátesz a jelenedhez, és a jövődhöz nem???), barátom élő youtube videóban mutatja be, hogyan születik egy zongorás zenéje (insta: @kalisession) írtó kiváncsivá tett, bár a zongorához azért van közöm, de a különböző programokhoz, és kis midi zongorái, felvevő eszközéihez koránt sem. Így érdeklődve nézem a videót, tőlem 168 km távolságból. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Talán jövőhéten írok neki egy írógéppel írott levelet, s majd postán feladom, leírom...(ez titkos hogy mit.)<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Illetve jó pár barátomnak szeretnék írni, de a mai felgyorsult világban nem tartanák ezt értéknek, és fontosnak, ilyen a mi XXI. századunk (felszínes, a felszín felett boldog, ez a rész látszik százalékra lebontva a legkevésbé, és az alatta lévő haldoklik, ez pedig a több százalékot nyom ). <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Ez a postai levél elavult dolog, viszont aki válaszol is, levelében leírja, hogy az elmúlt x évben toll is ritkán volt a kezében, és hogy ez mennyire kiváló esemény, hogy magával lehet és a papírral, amely az íróasztala elött hever üresen, és félórával később az üres papírlap oldalain megjelennek a lekerekített betűi, szavai, mondatai, amely belőle áradt ki, és köszönik az élményt. Köszönik azt, hogy magukkal lehettek, miközben a fejükben az járt, hogy ezt csak egy ember fogja elolvasni. Nem kell felszínesen boldognak lenniük, nem kell senkinek megfelelni és félelemben lenni, hogy ki mit fog gondolni erről, szinte már-már nem gondolnak semmire. Gombok, billentyűk helyett egy Signetta (kedvenc toll márkám Pomázon gyártják) írja a vonalas, vagy üres lapra a gondolatait, s ebben az a legnagyszerűbb, hogy időt tölt el olyan dologgal, ami igazán fontos, nem csak neki, hanem akinek küldi is a levelet, mivel várja a reakciót, és viszont levelet. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Ennél fontosabb pár halvány ökörnyálni súlynál a személyes találkozás, egy tea, kávé melletti eszmecsere, vagy sétálás céltalanul az Andrássy úton, kivilágított puccos világdivatmárkák között stb stb. Az egymással töltött idő, amely pótolhatatlanná válik, és a semmitmondó fizikai emléknek tűnő az igazi emlékké formálódik, amelyre elékezni fogsz, mert valós volt, hamis filterek helyett igazságokkal, hideggel, ősz illattal, az akkor fáról lehulló megsárgult vörösödött levéllel a nedves járdán, melyen megcsillant az utcai lámpa fénye, a barátod társaságában. Ez, ami igazán fontos. Idő, amelyet adsz másnak. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> A fénynélküliség kell, hogy a lelkek összekapcsolódjanak.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Vladimir Horowitz (orosz) plays Scarlatti K 466- el búcsúzom. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Martha Argerich féle eljátszásban nem találtam a neten. Ő egy argentin zongoraművésznő, Scarlatti szonáta után találtam rá Khatia Buniatishvili-re akinek voltam a koncertjén Budapesten a Zeneakadémián. (Erről már írtam bejegyzést ha nem olvastad, akkor itt a link : <i>Egy ismeretlen út margói közti sorok<o:p></o:p></i></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span class="MsoHyperlink" style="color: blue; text-decoration: underline;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"><a href="https://andreapiovanni.blogspot.com/2017/01/egy-ismeretlen-ut-margoi-kozti-sorok.html" style="color: #954f72; text-decoration: none;">https://andreapiovanni.blogspot.com/2017/01/egy-ismeretlen-ut-margoi-kozti-sorok.html</a></span></span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> . )<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="caret-color: rgb(114, 114, 114); color: #727272; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12.5pt;"> fotó: Edvard Munch - Madonna 1894-1895 kötött, olaj, vászon</span></p>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-55943265939465572862020-09-18T19:28:00.009+02:002020-09-18T19:35:19.695+02:00Egy parkolói feljegyzés tizenhárom<p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;">Csütörtöki nap, késő délután, az emberek már normál estben végeztek a munkájukkal, nem normál esetben még további négy óra „kínszenvedés”.</span><span style="font-family: Garamond, serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;">Egy fehér autóban ücsörgök, ismét, egy bevásárlóközpont előtt. Az öngyújtómat otthon hagytam, így a kocsi szivargyújtójából próbálom meggyújtani a sodort cigimet. A rádióban Csajkovszki Diótőrőjéből az Arab táncok című darabja szól. (Link majd lejjebb a szöveg végén, négy és fél perces darab).<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"> Nyárutói szellő fúj, még melegen, ugyanakkor már közeleg az ősz, a lehullott száraz halott falevelek tömkelegeivel, amelyek a kocsi szélvédőjére csapódnak, és itt-ott a kocsi réseiben is fellelhetőek, főként, ha a hársfa alatt áll az autód, kora reggel kidobáljuk az út szélére marokszámra a leveleket, akárcsak a kéretlen postai levelek tömkelegét a volt párunktól.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2CsUb0Uz3pDDfJ9Z42V3lO_nGYCG5RYJl9Xb0nJGjnrumyE5XuBOEtzQheJJwYSjwL4kmzba9dus2yBuEZNU0rIr2biBrbpAayOCMjUy4JWBbRaSMaccmrPOMUm1mT_vtLwnsodKVn3s1/s2048/Ke%25CC%2581pernyo%25CC%258Bfoto%25CC%2581+2020-08-30+-+23.26.30.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1280" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2CsUb0Uz3pDDfJ9Z42V3lO_nGYCG5RYJl9Xb0nJGjnrumyE5XuBOEtzQheJJwYSjwL4kmzba9dus2yBuEZNU0rIr2biBrbpAayOCMjUy4JWBbRaSMaccmrPOMUm1mT_vtLwnsodKVn3s1/s320/Ke%25CC%2581pernyo%25CC%258Bfoto%25CC%2581+2020-08-30+-+23.26.30.png" width="320" /></a></div><p></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"> A dal elég szomorú, már-már depresszív, mély gondolkodásra sarkall a pillanatnyi állapotomban, elgondolkodtat. Fontos ez a mai rohanó embernél? Elgondolkodni? Nem, mert nincs rá ideje. Nem mindegy, milyen állapotban ér egy talán fontos chat üzenet, egy telefonhívás. A környezettől és az adott állapotunktól függ, hogyan értelmezzük ezeket. Párok bevásárlókocsiba tolják a 100-Ftos érmét, (ebből már sejthető, melyik bevásárlóközpontnál állok), hulla fáradtan teszik a berögzött köröket. Az előttem lévő parkolóba áll be egy piros Lada Samara. Felmerül bennem a kérdés, ki használ még ilyet? Kiszáll egy bajszos, úgy 55-és 60 közötti férfi, ’80-as évek divatja szerinti bajusszal, és kantáros, azaz általam csak Szupemáriós jelmezként aposztrofált munkaruhában és fehér pólóban van, majd a felesége aki szintén a ’80-as évek divatja szerint vágatja még a haját, és öltözködik. néha úgy tűnik, hogy megáll az idő, néha meg csak úgy elszáll, mintha nem is lett volna, nem tudom melyik a jobb. A férfi bevásárlókocsiért indul, a nő addig igazgatja a haját. Szeretik egymást, ez jut eszembe erről, ők talán az örökkét testesítik meg, ha egyáltalán létezik ilyen. A férfi szobafestő lehet kiindulva a munkaruhájából, igényes a munkájára, ő még abból a korból való amikor ez mérvadó volt, ma is ezt teszi, nem pedig a divatos akárkitudjamilyen szuperklassz cuccokat használ egy szoba legletteléséhez, és kifestézéhez, amit az internetről olvasott egy amerikai blogon típus, hanem tudja, hogy mi a bevált módszer, és nem arra játszik, hogy ronda munkát végezzen és egy nap alatt kifesse a szobákat, hogy másnap egy másik házban dolgozzon pénzért. Aztán ők eltűnnek a szemem elől. A szivargyújtóra rá kell nyomnom az ujjamat, mert az idők során már nem működik az a funkció, hogy ha jó a szivargyújtó izzása akkor kipattan, jelezvén, hogy megfelelő állapot van a gyújtáshoz. Tétován szívok a cigiből, azt remélve, hogy működik, így hozzáérintem a szivargyújtó kerek pirosan izzó fémjéhez a cigarettámat, és lám, mégiscsak, a holtnak képzelt dolog működik. A kocsiban pöfékelem az első slukkokat, majd kiszállok, az ajtó recseg. Az embereket tovább figyelem. Szürke, sima márkajelzés nélküli, felirat nélküli pólómat lebegteti a meleg nyárutói szél, borzolja, mint ha egy vitorlás hajón ülnék a tenger közepén. A hullámok a pólómon a magyar tengert juttatják szembe, múltheti utamról, érdekesen zöldes és hullámzó volt a tó vízszíne, és a csend, nah az épphogy leírhatatlan. Amúgy, rohadtul utálok márkajelzésű pólót, vagy akármit felvenni, mert az olyan számomra, mint egy hirdetőtábla. Nem vennék fel soha Levi’s pólót, azért mert menő, se Filásat, mert nem vagyok hirdetőtábla. Ha megfigyeled a mai trendeket, és látsz is, láthatod, hogy egyre nagyobbak bármilyen pólón, ruhán a márkajelzések, ami undorító számomra, aki ebben részt akar venni, és menni a divattal, ám tegye, de én nem fogok. A márkajelzés nélküli ruha is épp ugyanazt a funkciót látja el, mint bármelyik. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"> A naplemente részleteiben veszek el (Nabukov: Egy naplemente részletei című könyvet érdemes forgatni, ha eddig nem tetted meg, akkor irány az internet és vedd meg). Az egyik barátomnak ma van a születésnapja, és a telefonban nem találom a telefonszámát. Barátomnak minősül-e ezek után? Irtó ciki, vagy épp ellenkezőleg, hogy az évben csak akkor beszélünk telefonon mikor a születésnapja van? Minden más esetben csak chaten pötyörészünk, miközben jelen vagyok „írott” szóban, az idézőjel nem dísznek van, (a chat nem beszélgetés). Nem tudom elérni, felhívni élő szóban elmondani neki a jókívánságaimat. Mindenki 0-24-ben elérhető, a végtelen beszélgetések tömkelegeit generálva, de ezekből melyik is őszinte? Ha élőben dumáltok, meg megállapítjátok, hogy veled, és velem igazából semmi nem történt, történik soha. Belekortyoltok a legolcsóbb sörötökbe a kocsmában és némán ültök egymás mellett. Ránéz a telefonra, instára feltöltött valaki valami szart, aki 300 km-re lakik innen, megdobban a szíved, mert jó csaj, , de nem fogsz vele összejönni, de te mégis azt hiteted el magadban, hogy igen. Mert a mai világban bármi lehetséges. Egy Budapest- Ausztrália távolság nem sok. Egy kapcsolatot simán fent lehet tartani. Ünnepnapokon találkoztok, csupán akkor vagytok fizikálisan együtt pár napot és ez a normális kapcsolat? Ne röhögtessél már. Azt se tudod, kit szeretsz, az illúziódba vagy szerelmes. Ha ezt megmondja valaki a szemedbe, akkor meg egyszerűen letiltod a facebookról és instagram-ról. Ez a személy már nem létezik számodra, egyszerűen halott. Láttál már halott embert? Azt se tudod milyen az, az igazi elvesztés, mert hívnak a kórházból, hogy nagypapa meghalt épp dolgozol homeofficeba, múlt hétre tervezted, hogy meglátogatod, de nem volt rá idő. Ahogy egy könyv elolvasására se, ami összességében maximum hat órát vesz igénybe, de instán fent vagy napi 3 órát. Semmire nincs időd, mert dolgozol, gyerekedet nevelni se érsz rá, főzni meg pláne. Fastfood, kész étel, mikrózni kell csak, jó ez, majd kifizetem.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;">A pénz??? <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif;">„Dönthetsz úgy, hogy kevéssel is beéred, szabadon, távol a fényűzéstől, mert itt bent van a boldogságod (a fejedben) máskülönben sehová sem jutsz el. Nem a szegénységet dicsőítem, hanem a mértékletességet. Amióta feltaláltuk a fogyasztói társadalmat, a gazdaságnak folyamatosan növekednie kell. HA nem növekszik, akkor az tragédia. Kitaláltunk egy halom teljesen felesleges szükségletet is. Megvásároljuk az újat, eldobjuk a régit...</span></i><span style="font-family: Garamond, serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif;">Ezzel pocsékoljuk el az életünket, ha vásárlok valamit, vagy vásárolsz valamit, akkor nem a pénzeddel fizetsz, <b>hanem életed azon óráival, amíg azt a pénzt elő tudod teremteni.</b></span></i><span style="font-family: Garamond, serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif;">A különbség az, hogy egyetlen dolog, amit nem lehet megvenni, az maga az élet. Az élet rövidebb és rövidebb lesz.”</span></i><span style="font-family: Garamond, serif;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;">Nem érted ugye? <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;">Nem baj, a bioparadicsom pont neked találták ki 6-szoros áron.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"> A szél kissé felerősödött. A naplemente narancssárgás fényében hallgatom Csajkovszkijt, mindenki másra „fecsérli” az idejét, ez a zene már túlzottan hat a lélekre, és nem három ismétlődő akkordból áll, valami közhelyes szöveggel ellátva, amely 20 másodpercenként ismétlődik a három perc alatt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;">Hiszem, hogy a pillanat, amelyet látunk szemeinkkel hozzáadnak a zenéhez, és itt ez meg is történt hála Isten, a zene kapcsolódik a narancssárga naplementével, tökéletesnek tűnik még ha, oly tökéletlen is.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;">Mi az igazi pillanat? Az mindenki számára, szubjektív, nekem ez. Neked mi?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;">Bizonyára ott van körülötted, nem veszed észre, ja igen bocs, dolgozol, és semmire sincs időd, se a haldokló nagypapádhoz, se a haverokra, semmire, mert dolgozol, pénzt keresel, hogy a legújabb Iphone-t megvehesd, vagy azt az olcsó Wizz air / Ryanair-es jegyet Lisszabonba olcsó jeggyel, olcsó hotellal, Burger King-es kajával, szóval ott csinálhatod instára a fotókat a barátaidnak, a puccos étteremből, ahol csak kávét ittál a barátnőddel akit két három hete ismersz, mert te egy igazi world traveller vagy. Az utazás jó dolog, ezt Littré is megírta, de hagyjuk, úgysem tudod ki az. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;">Egyik hobbid az utazás, igazából csak az. Normális fotót, azaz fotópapírra nem is hívatsz elő, képeket, nem lesz mit mutogatni majd a gyerekeidnek 5 év múlva.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"> Az anyósülésen ülök lehúzott ablaknál, a márkajelzés nélküli szürke pólómat hullámoztatja a felerősödő szél, cigifüstömet Dél felé viszi tovább. A távolban lement a nap, még itt vagyok a parkolóban állok, eltelt egy félóra, egy óra, nem tudom. Az esőcseppek csillognak a ledes autófényszórója előtt, intenzíven szakad az eső, villámok cikáznak a Balatonfelvidéken, egy másodperc, egy kilóméter, ahogy nagypapa tanította. A villámlás után számolsz a hangágyú mennydörgésig, a szél langymeleg, az eső parányi szemjei szemerkélnek, érzem karomon a nedves szél huzatát. Talán a régi életemet szeretném visszahozni, abból az egészből, amit szerettem, s most munkálkodom, ezeket a mozaikokat átemelni az újba. Hova tűnik a szerelem, ha elmúlik? <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"> <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"> </span></p>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-44479678302977046832020-08-10T20:38:00.002+02:002020-08-10T20:38:51.519+02:00Egy parkolói feljegyzés tizenkettő<p><span style="background-color: white; font-family: "bookman old style", serif;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiptEpI3YtF6SFLZn7HgHNhr00sy-7llW6dVcpXxuxpgbzDiAbTx6vqTCcwI54U5wOJ2grIfxGFHcyNOm4ZdEBFqgSgsB62YAKN9pKQEqHX7Gl0agBuIxbM_TdmrtXHRqylpBTraB_SpRRw/s2048/volvo1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="background-color: transparent; font-family: "Times New Roman", serif; text-align: left;"> </span></a></div><p></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"> <span style="font-family: "bookman old style", serif;">Pár hete újra bennem van, hogy írjak, szinte szokatlan érzés, de ez persze mindig bennem van, mert készítek vázlatokat a vonalas füzeteim egyikébe, amelyek talán sohasem lesznek kidolgozva, teljes szöveggé formálva. Szeretem, amikor a részlet részletét észreveszem, és néha nézelődőként ott vagyok, átélem a pillanatot észrevétlen. Egy barátom erre azt mondta: ezeket mindenki észreveszi, csak nem beszél róla. Én írok róluk. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> „<i>Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni</i>” Gabriel Garcia Marquez<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">Ezzel az idézettel vágnék vissza. Én visszaemlékezem, próbálom átadni az illatokat, színeket, érzéseket, ami számomra a jelen volt, az akkori jelenben, ami múlttá zsugorodik „írás” közben és alatt, viszont aki olvassa a jövőben, újra átváltozik, s majd talán benne múlttá változik. Érdekes dolgok.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> Egy nagyváros „Hotel parkoló”-nak nevezett fizetős parkolójában ücsörgök a platánfák fakózöld leveleinek az árnyékban. Hatalmas hőhullámmal küszködünk a héten, de ez minden nyáron így van az utóbbi években, szinte már-már megszokott mediterrán forróság. </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKY3BmlJ3HDHDGOjQ5BnTXV5x87pMp2tpsdPCnholJ1mpVWaX-X2r3jxDLj_3SMIOTG62xHM2-Afoq3BGzEFcwkIMk-0RNVQk-kkS6StGWqu3BUcxCBAwQTNLGy51kzz0tgszK17o_yne1/s2048/volvo1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1279" data-original-width="2048" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKY3BmlJ3HDHDGOjQ5BnTXV5x87pMp2tpsdPCnholJ1mpVWaX-X2r3jxDLj_3SMIOTG62xHM2-Afoq3BGzEFcwkIMk-0RNVQk-kkS6StGWqu3BUcxCBAwQTNLGy51kzz0tgszK17o_yne1/w410-h256/volvo1.jpg" width="410" /></a></div><o:p></o:p><p></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">Körülöttem parkoló autók, járdán sétáló, vagy gyorsgyalogló emberek sietnek a-pontból b- pontjuk felé. Szinte már némán szervezett minden, mint egy jóltervezett algoritmusban. A parkolóban csak a 4-5 féle színű autók állnak. Fekete, fehér, bordó, szürke, kék, és ha jön egy ezektől eltérő, az már unikumnak számít. A rádióban semmi érdemleges, reggeli hahotázók zaja, könyv nincs nálam, amit épp olvasnék, az éjjeli szekrényemen hagytam és amúgy is, korán van az olvasáshoz. Reggel nyolc és kilenc között járunk. Már most 28 fok van, ha ez így folytatódik megolvad a kocsi visszapillantótükre.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">Átkapcsolok a Bartók rádióra, hátha...aztán nem...ott is csak beszélgetnek klasszikus zene helyett. A rádió halk háttérzajában próbálom kitalálni mivel szórakoztassam el magam.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">Figyelem az utcán sétáló embereket, érdekes történeteket találok ki róluk, az a-pontból b-pont felé vezető köztes úton nekik.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">Egy bajszos férfi lépett ki a közeli lépcsőházból, valószínű, hogy a 80’as évek óta visel bajuszt, de összességében illik hozzá, és a régimódi öltöny nadrágot vett fel, világos szürke színben, hozzá egy rövidujjú bégié színű kockás inget, melyen a kockák mintázata barna. Kezében egy fekete autóstáska, hasitasi, vállpánt nélkül, amit a csuklóra lehet biggyeszteni. Makkos cipő, fényesen csillog csak úgy tükröződik vissza a tikkasztó nap sugaraiban, elhomályosító erejével. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> A rádióban bemondják, hogy a nantes-i székesegyház gótikus temploma kigyulladt. Több tucat tűzoltó dolgozik az eloltásán, de már most tudható, hogy az orgona teljes terjedelmében lángol, menthetetlen. Az orgona több, mint négyszáz, azaz 400 éves. A XV .századi katedrális ablakai és XV. századi orgonája megsemmisült. A telefonomat a rádióhoz csatlakoztatom remegő kezemmel, a nantes-i orgonára keresek, hogy halljak valamit a már megsemmisült orgona csodálatos hangjából. Nem, nem csak az orgona mivolta fontos, hanem a gótikus katedrálisban őrzött pótolhatatlan kegytárgyak, szobrok, festmények, az európai kultúra került megsemmisülés állapotában. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> J. S. Bach - Prelude in C minor BWV 546/1 (Luca Massaglia; organ of Nantes Cathedral) darab jut elsőként meghallgatásra. Ez az egyik kedvenc Bach darabom, és egy olasz előadásában. Lúdbőr sodorja végig a gerincemet, szívet tépő, hogy ezeket a négyszáz éves sípokat már nem lehet majd hallani, és közel négy-öt évbe telik majd mire csak az orgona újjá lesz építve, a gótikus épületről renoválásáról nem is beszélve.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> Próbálok nem arra gondolni, hogy a tűzvészben mennyi felbecsülhetetlen festmény, szobor és kegytárgy veszhetettel, és vált a meg semmisülés útjára, vélhetően gyújtogatás miatt. Amit a múltból próbálunk megőrizni, nem sikerült eléggé és mennyi válik majd por és hamuvá...<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> Elfog a sírás az autóban ülve. Magamat sem értem. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">Körülöttem testek, az őszhöz közelítő platánfák kezdődő haldokló fakózöld falevelei alatt, szemeimből patakként folynak a sós könnycseppek. Igen, mindent újjá és szebbé lehet építeni, de nem lehet pótolni, egy XV. századi dolgot [...] csupán rálegyinteni, hogy most újabbat, jobbat, modernebbet és szebbet lehet helyére pótlóan berakni, az utólagos az nem az eredeti. Elveszett valami, amely sosem jön vissza. Rosszabb, mint maga a halál. A világ a másolat másolata, hozzá kell szokni, de én nem, nem szeretnék.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> A világ túl gyorsan halad, az emberek tempójához. Sokan rájönnek erre, sokan pedig rohannak vele.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> Elrohannak a hársfa virágzásának illata elől, egy könyv elolvasása utáni pillanattól, bármely tevékenységtől, amely a mai világban esztelen, „időpocsékolás” és nem instagram kompatibilis. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">A mit eszel poszt, hol jársz, a világban és lefotózod kategória, amely vonzza a „nézőket”, mint legyeket a kürtöskalács.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> El kell fogadni, hogy a világ ilyenné vált. Szerethetetlen, önző emberek helye, miközben ezt észre sem vesszük igazán, csak akkor, ha a szabadság, már nem olyan, mint rég, hogy ott van valami, amit nem látunk, de van, és mégis ennek ellenére megyünk felfedezünk, élményeket akarunk akár a halál oltárán is, hogy a fotó meglegyen, másoknak, nem saját magunknak, hanem másoknak. Jobbnak és szebbnek akarunk tűnni, mint amilyenek vagyunk. Igaz sokan az se tudják, hogy milyenek is valójában. Mindenki másol valakit, akire szeretne hasonlítani és olyanná válni. Nincs már olyan, hogy egyedi. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> Pár könnycseppet töröltem le az arcomról, mikor egy óceán kék volvo V70 hybrid állt be elém tolatva. Sosem láttam ilyen csúnya színben Volvot, de ez ízlések és pofonok.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">Egy középkorú göndör hajú nő szállt ki belőle elsőnek, feketébe öltözve. Ekkor sejtettem, amit a fekete színből sejteni lehet. Hátsó ülésen két kamasz fiú szállt ki, az egyiknek divatosra nyírt haja, középiskolás lehet, másodikos vagy harmadikos, öccse, négy öt évvel fiatalabb. Apuka, pedig parkolójegyet vesz a közeli automatából kissé gyűrött, de ünnepélyes ruhájában, fehér ing, fekete zakónadrág. A család többi tagja addig a kocsi előtt vár, a közeli templomba haragja negyedet üt. A férfi bedobálja az automatába az aprót, majd az kiköhögi a ticketet, a kocsi szélvédőjére helyezi, majda család együtt közelít a templom felé, melyből az imént harang kondult.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">A méregzöldre festett templom kapu bejárata előtt állnak és várnak az immár biztosra vélhetően eddig csak a fejemben feltételezett temetésre érkezők.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> Egy férj és feleség épp a bankok felől érkezik, s az évtizedek óta nem látott testvérek, unokatestvérek csodálattal, és meglepetten néznek egymásra, hogy az idő rajtuk is fogott, s ezt az időt már nem lehet visszahozni, de hülyék voltak, hogy nem tartották a családi vérszerinti kötöttségeket, amely tetszik, nem tetszik, de van és létezik. Lehet ellene küzdeni, de a végén íme, mégis csak van és lesz egy kis ideig óráig.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> Itt a platánfa alatt, hársfa illatban, mégis van ez a pillanat, egy végső út, egy végső személyes búcsú, egy embertől, az emberektől, mert ez az élet, születés és halál közötti percek, évek, tettek.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">Mindenki mást hoz ki ezekből az időkből. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> A könnyeimet felszárítja az év legmelegebb napjának forró szellője. A kocsi mellett rágyújtok egy sodort cigarettára, költséghatékonysági szempontból. Újabb parkoló autókban lévő emberek váltják meg a parkoló jegyeiket, cserélődnek, újabb történetek életek jönnek, én még várok egy fél órát kémlelődők, figyelek, ráérek. Igen, és te is ki ezt olvassa ráérnél, hogy figyelj, s magadba zárd az ehhez hasonló örök pillanatot, melyből nem lesz több, nem lesz másik, mert ez egyedi te vettél benne részt, úgy, hogy másnak fel sem tűnt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 177pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">...<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 212.4pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> Napok jöttek és mentek. Kevéske fizetésemből Márai naplóit vettem meg antikvár példányokban, jelenleg az 1945-1957 közötti gondolatait olvasom, melyek telis-tele vannak monumentális és közben egyszerű árnyalatokkal a világról, amelyet akkor látott az író olaszországi falvakban, fő lakhelye ideiglenes otthon : Nápoly városa, s így közel hatvan év után gondolatait olvasva rájövök, hogy a világ és emberek cseppet se változtak, épp ugyanolyan, mint most, hanyatló. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 177pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">...<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> Ma a közeli hegyet kerékpároztam körbe, egy 15 km-es úton, Motobecane vintage bringámat az előírtak szerint felpumpáltam, fél éve nem látott aszfaltozott utat, kicsit poros is lett ez idő alatt, a láncot újra olajoztam, és a csapágyakat. Az általam generálható adatoktól eltekintettem, amit telefonnal, vagy egyéb okos karpereccel mérhettem volna, amely kreált adatok esetleg mindenképp, akarva-akaratlan más kezében jutnak. Magamra fókuszáltam ezalatt a közel 40 perc alatt, arra, hogy este írjak, ha pár oldalt is de írjak, és olvassak minimum 30-40 oldalt az adott könyvből, amelyet épp olvasok, s ha nem tetszik, akkor merjem félretenni és választani másikat. A volt szerelmeimre gondoltam, épp mit csinálhatnak, s főleg a legutóbbira, akivel tegnap rémálmom volt, de örültem, hogy ebben a rémálmomban újra láttam. Szeretném még újra? Vagy szeretem állandóan egyfolytában? (Erre közeli ismerősök tudnak is határozottan válaszolni, mint, ahogy én is.) És megannyi kérdéssel indultam útnak, és ugyanannyi megválaszolatlan kérdéssel tértem haza, de nem is ez volt a lényeg. Az út alatt nem szoktam zenét hallgatni, csak én és a Motobecane francia országúti kerékpárom a maga negyven évével. A mellettem elhaladó préspincék, amelyben akár a közeljövőben laknék is valamelyikben, ház a domboldalon (Cesare Pavese), a búzamezők learatott tarlói, a még mindig pompásan virágzó napraforgómezők hátterében az erdő magasodó fái, és a naplemente narancssárga tompa fényei, a forró déli szellő, amely kicsit lassítja tempómat az utam második felétől, s nehézkessé teszi. Ilyen az élet valójában. Nem?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: bookman old style, serif;">Autók haladnak el mellettem, péntek este felé van. Fáradtak vagyunk, ugyanakkor feldobódottak is valamilyen bizonyos ismeretlen oknál fogva. Itt a hétvége, lesz idő magamra amely a hét öt napján nem volt idő próbálom megtenni amit eddig fontosnak gondoltam, de idő hiányában mégsem, az elhitetés, hogy most akkor bepótlom, s majd hétfőn rájövök, hogy ugyanúgy el vagyok havazva, mint az előző hétfőn és mindig időhiányra hivatkozom amikor a megválaszolatlan postai írógépes levelet látom az íróasztalomon, a chat üzenet megválaszolására, bármire, amire időt kellene szánnom, és csak bambulok pattogatott kukoricával a Netfilx előtt, olyan sorozatot vagy filmet nézve, amiről tudom hogyan s miként végződik, mert a másfél perces trailert megnézve, azaz filmajánlóból, már rájöttem az egész sztorira, és a film már csupán csak időpocsékolás, de mégis belemegyek, hogy történjen valami, történjen valami velem. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> <span> <span> <span> <span> <span> <span> </span></span></span></span></span></span>...<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">Néha könnyebb eldönteni, azt, hogy mit nem szeretünk és mivé nem szeretnék válni. Sokkal nehezebb arra válaszolni, mi a kedvencünk, mit szeretnénk csinálni. Szóval. Mi tesz boldogtalanná : <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 212.4pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">mi tesz boldoggá: <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">Ha te sem tudod, ki tudná?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 177pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">...<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;">Vettem magamnak három akciós könyvet, meg anyától kaptam diploma osztóra egy ünnepi cipőt, amelyet esetleg esküvőre is fel tudok venni anélkül, hogy bárki kinézne onnan, az olcsó öltönyömmel együtt. Szeptemberben egy nap kettő esküvőn veszek részt, ha megtartják. Filmekben sem szokott hasonló lenni, itt igaz, nem egy időben lesznek, így van idő átmenni egyikről a másikra, jelen lenni az ünnepen. Aztán addig ki tudja mi fog történni.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> Forog a föld, rajta te és én máshogyan, de mégis együtt.</span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> </span><a href="https://www.youtube.com/watch?v=X_ERENjdZXI" target="_blank">J. S. Bach - Prelude in C minor BWV 546/1 (Luca Massaglia; organ of Nantes Cathedral) </a></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "bookman old style", serif;"> <o:p></o:p></span></p>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-77950498866645922272020-06-17T20:25:00.002+02:002020-06-17T20:25:41.387+02:00Egy magánjellegű fecsegés harminckilenc<div class="separator"><p class="MsoNormal" style="clear: right; float: right; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; margin-top: 0cm;"><img border="0" data-original-height="769" data-original-width="1280" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIlPQJ-MKzOqz_KIR-ZeGbjQDBPve_sywpGcOBmbBqd_WQIvTYGbgZsTF_BXWTjBPtKpE_nYlN9jofrpVLtqXTyxgnzSh35hCKVFKvW5_YThk3VEWD4j9Pb5HXhc1oIGwIGw-gQGLKxvUH/w400-h240/tumblr_pwfrd03C4e1vd1ad5o6_1280.jpg" width="400" /></p></div><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt;">Éjfélhez közelít az óra. Eleredt az eső, már vártam. A fehér színű műanyag redőny oldalát verdesi az eső, ki</span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt;">ssé feltámadt a szél ere</span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt;">je is, mert hallom a házhoz közeli diófának a félig kinyíló leveleinek susogását. </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt;">Az emberek közben cs</span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt;">endben alszanak, kipihenik a mai napot, vagy az előző napokat, s álmukban feldolgozzák a történéseket, ami zajlott különös vagy épp megszokott életükben.</span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Talán semmi, vagy épp csak valami, s ha már valami az jó, nemigaz? Túlmutat a szokványos szürke téli napokon, mint a mai. Dátum szerint még tél, de idén és tavaly sem esett már igazi nagymennyiségű hó. Nem lehetett szánkózni a közeli hegy kanyargós meredek beton útjain. A legutolsó ilyen is vagy öt éve volt, a barátokkal, akik azóta már nincsenek itt a faluban, felköltöztek a fővárosban te épp vissza onnan, s ha lenne is hó, nem lenne kivel szánkózni. Az időjárás kezd átalakulni mediterránná. Kár, hogy vettem új téligumit a kocsira. Pénzkidobás. Bár a winter felirat ad némi biztonságot, de a snow felirat, ami a cseh gyártmányú gumin ficeg, eddig nem jött be.</span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Ma hónapforduló van. Reggel cigi, kávéval indítom a napot, s közben különös hangra lettem figyelmes. Egy rikoltozó jellegzetes madárhangra. Itt van. Minden évben megjön, s ez tíz éve folyamat. Ő A harkályunk, nagy A-val. A házhoz közeli Szentiváni fában van az oduja. Ott költ, ki tudja hány generáción át. És hogy a megszületett fióka jön-e újra vissza, vagy a szülők...<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">A lényeg, hogy a már elnyíló hóvirágok felett rebben, néha kopácsol, és rikkant. Jó tudni, hogy az életben vannak állandóságok, mint például ez is. Közeledik a tavasz, csendesen, de már itt van a kertek alatt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">A hegyen nyiladoznak a mandulafák. Egy hónappal előbb, mint az szokványos lenne, ebből bajok lesznek később[...] Ha a hegyen nyílnak, akkor a Balatonfelvidéken már egyhéttel azelőtt kinyíltak, mint itt, (ideje elmennem a kedvenc helyemre a Szent György hegyre a Lengyel kápolnához, melynek útja tele van mandulafákkal). Az emberek lemetszették a szőlőt, rotálják a szőlők közötti halovány gazos földet, amely kezd éledezni csak, s mindezt persze hétvégén, és csak akkor, ha szép az idő.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">A feltöredezett kátyús hegyi utakon megjelennek a városi Suv-ok, amit ki tudja, ki talált ki, de mindenki átkozza, hogy az autók formája, egyénisége elveszett, minden autó egy szopott nyalókára hasonlít, semmi különleges nincs bennük, amitől szép egy tárgy, vagy különleges. Nincsenek szögletes ívek, vagy épp gömbölyded ívek, nem praktikus belső, semmi amely hozzásegítene a rohanó és rothadó életünkhöz.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">A kávém gőzölög a kezemben, sok cukorral iszom, most hagyok időt, arra, hogy elvesszek ebben az örömben, amelyet ez a visszatérő harkály okoz. Elképzelem ahogy Rómában nyüzsög az élet, a Colosseum körül vagy a via Cavouron. Itt ezen a madárhangon kívül nincs más, ott autók, mentők szirénája, a város lüktetése lenne, hangok, illatok, amelyek ismeretlenek lennének számomra. Kávéházból ordítozó emberek hangjai, házak nyitott spalettáiból kiszűrődő otthon illatok, az a mély és érdekes illat, amelyet csak az első alkalommal érez meg az ember, s ha sokszor jár abban a bizonyos otthonban, akkor természetessé válik. Kora reggel még kevesebb a turista, csak a helyiek mozognak a törzshelyeik felé, ahol az eszpresszójukat felszürcsölik, néhány mondatot váltanak egymással a baristával, megbeszélik az esti Róma meccs eredményét, és hogy ez felháborító, már rég ki kellett volna rúgni az edzőt, és az a les, ami nem is volt, az, tuti lefizették a bírót, mert ilyen nincs, hogy nem adták meg azt a káprázatos gólt a Rómának.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">A folyamatos tompa zaj, amire már fel sem figyelnek az ottani emberek, amelyhez hozzászoktak, s ez a harkályhang sem lenne hallható, ami itt van.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">A fények felerősödnek, árnyékok sötétebbek lesznek és illatok intenzívebbé válnak. Hamarosan tavaszodik, határozottan.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">A falu határán lévő szántóföldre hordják a trágyát, a langyos meleg fokozza ez az illatot amelyet még gyerekkoromból őrzők, s ez különös érzelmeket vált ki belőlem. (Igen, illat és nem szar szag.)<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Valami különös érzelmet vált ki belőlem, bizsergést, hogy e tavasszal valami jó fog történni érzem a bőröm alatt az ereimben, pezsgés szerűen csörgedezik a vörös halvány vérem, (vörösvértest -fehérvértest, s melyben a fehér a több, mely aggodalomra ad okot) ezt a szívem lüktetése szórja szerteszéjjel mindenfelé.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Rengeteg felesleges és valós tervem van még, néha több felesleges, mint kellene. Ideje szelektálni, dönteni, s ha dönt az ember az felettébb jó érzés, mint a tenyeredet összedörzsölni és felmelegíteni egy téli napon, hogy az ujjbegyeid felmelegedjenek, meginni egy forró teát, vagy kávét és sétálni a városban, nézelődni a fénnyel bevilágított szobákon, a szobákban lévő tárgyakon, elképzelni a lakókat, az embereket, akik ugyanolyanok, mint te saját magad, ugyanazokkal a problémákkal, hasonló élethelyzetekkel, hasonló érzésekkel, vágyakkal, vagy ahogy vagy, valahogy így.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Érezni a tél illatát, a barátnőddel kézen fogva sétálni, érezni a keze melegét, a csókja ízét, a barna vastag szálú hosszú haját, azt, hogy szerelmes vagy belé, ő is beléd, s ezek a tökéletes percek egy szürke hétköznapban, amelyet nem is vettél észre. S tudod ez a pillanat örökké ott marad a szívedben, örökké fog hiányozni s majd a barnahajú lány is egyszer, most még jobb nem is tudnod, hogyha kitavaszodik, ő már mással lesz, más kezének melegében összefonódva sétál, felfedezi a várost Bergent, Prágát, te pedig otthon szenvedsz a hiányától, a hangja hiányától, minden rá fog emlékeztetni, az elmúlt hat kerek év, a közös minden. Nehéz idő lesz, de túl fogod élni? Ő túl élte, de nem biztos. Csak azt tudod, hogy hiányzik mérhetetlenül, a csípője vonala, a szépségpöttyei a testén, s nem csak ez. De erre rájössz, ha a sebedből már nem érzel semmit, de a heg ott marad rajtad örökké, így emlékezni fogsz rá, akár a mai nap, akár a tegnap előtti nap délután a naplementében ücsörögve, jó lenne elmesélni neki, amit láttál, ami bennem van.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Aztán a házakból kiáramló gőz ívét figyeled egyedül, beszívod azt az enyhe fa füst illatot, amely a kéményből lecsapódik az utca töredezett betonjárdára amelyen lépkedsz és figyeled a repedéseit, a kinyílt hársfavirág tömör illatában.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">Csak lenni a sétálás közepedte, a sötét magányos téli estében, amely már tavaszi.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">S ebben az állapotban megtalálni, azt, amire vágysz. Mintha meggyújtanál egy sötét szobában egy gyertyát s néznéd órákig a falakon lógó képeket, amelyet a barátod festett, elmélyülni a színekben, a formákban, a dinamikában, az érzelmekben, amelyet ad a festmény magából, ahogy teljesen le nem ég a kanóc és a lemezjátszón el nem némul, a rá tett bakelitlemez s a lemezjátszó tűje csak serceg lüktetve, s körülvesz, a néma lüktetés és csend a zene dallamai helyett. Az idő magaddal, nélküle.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Tavasszal könnyebben szerelmes az ember. A nappalok meghosszabbodnak, a fényben több mindent lát az ember, s a virágok illata, a hideg melyet felvált a langyos meleg, rádöbbenünk, hogy a tél jobban is telhetett volna, ha van kivel megosztanunk gondolataunkat, érzéseinket, a rövid világról alkotott képünkkel, melyet próbálunk tavasszal megtestesíteni és megkoronázni. A nőt látni a mélybarna szemeit a naplementében megcsillanó vastagszálú haját melyen a narancssárga tompa fény áthatol, minden másabb és szebb, mint télen s mégis ugyanaz. Elfelejtünk beszélni és találkozni. Kialakítani azt, hogy ne legyünk egoisták, az idő kényszeres rabjai. Az idő, amelyet adhatsz másoknak az általa leszel te is. Közhelyes, de mégis sokan elfelejtjük. Rabul ejtjük saját magunkat, a saját illúzióinkkal.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;">S ha néhány szempárban megragadsz, mint egy pillanat, a lelkekben is.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> Indulnom kell dolgozni, egy órás út. 18 hónapja majdnem mindennap ugyanaz az út, s a mai napig találok újat benne, valami változást, mert van benne és azt rögtön észreveszem. Többnyire csendben haladok, rádiót sem kapcsolok be. Furcsa érzés a csend, a benne lét, a haladás közben, hogy csak az autó kerekeinek gördülő zaját hallom, a szélzajt, a légzésem hangját. Ha dalt kapcsolok, 6 perces dal jön s megy, pár dal, zeneszám, és ott vagyok a megyevárosban, ott ahol autók rohannak, mentők szirénáznak el mellettem, emberek sétálnak akik hasonló problémákkal, vágyakkal és érzésekkel sétálnak a töredezett járdán, a topmpán felkelő narancssárga napfényben. Nézik-e a járták repedéseit? Vagy várnak a helyközi járatokra némán? Nyüzsgés, élet, ahol nincs csend, s nem vagyok én (s te sem leszel már) , mert ott és akkor a repedések figyelése között jön rá az ember, hogy nincs egyedül, de mégis magányos.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif;"> </span></p>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-50935462378375539822020-04-11T20:47:00.000+02:002020-04-11T20:47:07.637+02:00Egy magánjellegű fecsegés harmincnyolc<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq5tgOJ3Pv1mwzRG1QWEl2tJBpd-2yH5BubsqZCU4rpI9yDh5C0Vq9WRdJKS9LQwtc8bzqQmhBqtkaAqmODE_d3UlKDoHU7Hn2bU2fCMJAKu6rIZ6JnsgtEjtdZY8av3D0s7R7DgOTNm0K/s1600/2020nagype%25CC%2581ntek1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1115" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq5tgOJ3Pv1mwzRG1QWEl2tJBpd-2yH5BubsqZCU4rpI9yDh5C0Vq9WRdJKS9LQwtc8bzqQmhBqtkaAqmODE_d3UlKDoHU7Hn2bU2fCMJAKu6rIZ6JnsgtEjtdZY8av3D0s7R7DgOTNm0K/s320/2020nagype%25CC%2581ntek1.jpg" width="223" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCCerIS3ExGwOrRi3sXrurIC4BEDXqKyjCjDKAfzoCv3WtCJzFLUFxALG_fIQxjO3iGmkaPNx2t7Oosb98Odd9YtFTXXeNfm2zL7omPFoI62I6j7RtI6Hj73hO4jYW6FHLrMg_9DwFXtvt/s1600/nagype%25CC%2581ntek2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1104" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCCerIS3ExGwOrRi3sXrurIC4BEDXqKyjCjDKAfzoCv3WtCJzFLUFxALG_fIQxjO3iGmkaPNx2t7Oosb98Odd9YtFTXXeNfm2zL7omPFoI62I6j7RtI6Hj73hO4jYW6FHLrMg_9DwFXtvt/s320/nagype%25CC%2581ntek2.jpg" width="220" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL7TzNvML00J6FSnLld11buuN8W3F81OD7ajfuD4SosJxYaf_J9jbQKoDKDcDhCeXOS0QdUZif6HjrF-bRmr6Ulm4ma6Y55akSW2Oje-Jli1KML55fAdrbhe2XAUL2vfbKrhgvAv9lHU_e/s1600/nagype%25CC%2581ntek3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1097" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL7TzNvML00J6FSnLld11buuN8W3F81OD7ajfuD4SosJxYaf_J9jbQKoDKDcDhCeXOS0QdUZif6HjrF-bRmr6Ulm4ma6Y55akSW2Oje-Jli1KML55fAdrbhe2XAUL2vfbKrhgvAv9lHU_e/s320/nagype%25CC%2581ntek3.jpg" width="219" /></a></div>
<br />andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-69837629591232083622020-02-01T23:46:00.002+01:002020-02-01T23:46:28.916+01:00Loretta
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]-->
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="375">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Mention"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Smart Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hashtag"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Unresolved Mention"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]-->
<style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:Wingdings;
panose-1:5 0 0 0 0 0 0 0 0 0;
mso-font-charset:2;
mso-generic-font-family:decorative;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:0 268435456 0 0 -2147483648 0;}
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:3 0 0 0 1 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-536859905 -1073732485 9 0 511 0;}
@font-face
{font-family:"Bookman Old Style";
panose-1:2 5 6 4 5 5 5 2 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:647 0 0 0 159 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraph, li.MsoListParagraph, div.MsoListParagraph
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraphCxSpFirst, li.MsoListParagraphCxSpFirst, div.MsoListParagraphCxSpFirst
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-type:export-only;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraphCxSpMiddle, li.MsoListParagraphCxSpMiddle, div.MsoListParagraphCxSpMiddle
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-type:export-only;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraphCxSpLast, li.MsoListParagraphCxSpLast, div.MsoListParagraphCxSpLast
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-type:export-only;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
@page WordSection1
{size:595.0pt 842.0pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection1
{page:WordSection1;}
/* List Definitions */
@list l0
{mso-list-id:2145124456;
mso-list-type:hybrid;
mso-list-template-ids:246563562 -1531002762 68026371 68026373 68026369 68026371 68026373 68026369 68026371 68026373;}
@list l0:level1
{mso-level-start-at:0;
mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:-;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Bookman Old Style",serif;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
@list l0:level2
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:o;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Courier New";}
@list l0:level3
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Wingdings;}
@list l0:level4
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Symbol;}
@list l0:level5
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:o;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Courier New";}
@list l0:level6
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Wingdings;}
@list l0:level7
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Symbol;}
@list l0:level8
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:o;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Courier New";}
@list l0:level9
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Wingdings;}
ol
{margin-bottom:0cm;}
ul
{margin-bottom:0cm;}
-->
</style>
<!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<!--StartFragment-->
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSrxMR3eWF7ez6SaH8YUQM3PjSCEsBcbzUWxqUNMKiDXTNZ3Dqz3cK8Ia18dwGl6ZI20FNUr9x9wp8XMXJjkF4uejParaem-5My0aFkbVacq9HKR1ouL4C-FFeYVxKF_GoOkTWcIjBcLwd/s1600/tumblr_opc0yfoy9F1qidyw2o7_1280.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="563" data-original-width="1080" height="166" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSrxMR3eWF7ez6SaH8YUQM3PjSCEsBcbzUWxqUNMKiDXTNZ3Dqz3cK8Ia18dwGl6ZI20FNUr9x9wp8XMXJjkF4uejParaem-5My0aFkbVacq9HKR1ouL4C-FFeYVxKF_GoOkTWcIjBcLwd/s320/tumblr_opc0yfoy9F1qidyw2o7_1280.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Amikor
találkoztunk, akkor léptem ki valamiből, legalábbis azt hittem, de nem..<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Akkor
kezdődött el igazán. Így veled másképp hatott, hatottam én.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Úgy,
hogy láttad, itt valami nincs rendben, nem akartál részt venni a dolgok
kuszaságában, mint egy képlékeny nodeklitésztaszerűségben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Néha
azért találkozunk.... ezek igazi véletlenek, de nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Ezek
csak rajtam állnak, de téged ez már nem. Pedig ha nem is jók lennénk, de valami
megközelítőleges.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Te sem
vagy jól, csak mégis úgy teszel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Jó lenne
egy kávé, meg egy visszatekerőgomb, mint ha egy régen felvett filmet néznénk
meg együtt, hogy azt vissza lehet még akárhányszor, de itt ebben a helyzetben
már nincs, hacsaknem...újra megnyomnád a „Rec” gombot, ami elképzelhetetlen,
mert amúgy sem így álltunk, csak az én filmemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Szeretem
a kihívásokat, de ez már nekem is sok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Szépek a
szeplőid mondom fizetéskor, te ezt meg se hallod, csak kérded van-e
multipontkártyám, vagy, hogy kérek-e friss kávét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Talán az
észhez térít, térítene, felfrissítene, felpörgetne. Adjunk egy esélyt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Kérek
kávét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; mso-bidi-font-family: "Bookman Old Style"; mso-fareast-font-family: "Bookman Old Style";"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Cukorral? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; mso-bidi-font-family: "Bookman Old Style"; mso-fareast-font-family: "Bookman Old Style";"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Ööö<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; mso-bidi-font-family: "Bookman Old Style"; mso-fareast-font-family: "Bookman Old Style";"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Barna vagy fehér? – kérded.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; mso-bidi-font-family: "Bookman Old Style"; mso-fareast-font-family: "Bookman Old Style";"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Olyat, amely kevésbé rákkeltő. –
mondom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; mso-bidi-font-family: "Bookman Old Style"; mso-fareast-font-family: "Bookman Old Style";"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Akkor édesítőszer? Ja de az még gázabb
feleled mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Csak
tudnám, hogy te hogyan iszod reggelente futás előtt? - mondom kimondatlan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Marad
minden úgy, ahogy sosem létezett, még mielőtt láttuk egymást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Te
maradsz, meg ez a szövegecske a fejemben, amit épp most neked írok, s aztán
indulok is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Elszívnék
egy cigit veled a szünetedben, de nem lehet. Autód kint áll, épp mellette
parkoltam le, te azt se tudod milyen autóval jöttem. Autóval jöttem-e
egyáltalán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Nem
mintha ez számítana is valamit. Se a márka se a méret. De én ott és tudom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Ha
cigiznénk, én kérdeznék tőled pár dolgot, amire válaszolnál és tudnám, amit.
Totál ellentétéi vagyunk egymásnak, mindenféle szempontból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Mégis van,
ami van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Ez
látszólag kívülről is egyértelmű, mármint, hogy te meg én az nincs, se lesz. De
én ezt nem. Nem akarom észrevenni, ehhez túl szépek a szemeid, a szeplőid és a kisugárzásod.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Azt
hittem szerelem, az is volt, te is tudod, bár honnan tudnád, elég, ha én tudom.
Aztán lecserélted a kocsid, és nem tudtam ki mellé parkoltam le.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Bookman Old Style, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Bookman Old Style, serif;">zene: Erik Satie- Gnossienne No. 4</span></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=JE8ReAAcZjU">https://www.youtube.com/watch?v=JE8ReAAcZjU</a> </div>
<!--EndFragment--><br />
<style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:3 0 0 0 1 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-536859905 -1073732485 9 0 511 0;}
@font-face
{font-family:"Bookman Old Style";
panose-1:2 5 6 4 5 5 5 2 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:647 0 0 0 159 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
@page WordSection1
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection1
{page:WordSection1;}
-->
</style>andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-36971616300930965472019-12-08T23:15:00.000+01:002019-12-08T23:15:15.061+01:00Egy névtelen történet részletei
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]-->
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="375">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Mention"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Smart Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hashtag"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Unresolved Mention"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]-->
<style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:Wingdings;
panose-1:5 0 0 0 0 0 0 0 0 0;
mso-font-charset:2;
mso-generic-font-family:decorative;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:0 268435456 0 0 -2147483648 0;}
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:3 0 0 0 1 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-536859905 -1073732485 9 0 511 0;}
@font-face
{font-family:"Bookman Old Style";
panose-1:2 5 6 4 5 5 5 2 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:647 0 0 0 159 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraph, li.MsoListParagraph, div.MsoListParagraph
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraphCxSpFirst, li.MsoListParagraphCxSpFirst, div.MsoListParagraphCxSpFirst
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-type:export-only;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraphCxSpMiddle, li.MsoListParagraphCxSpMiddle, div.MsoListParagraphCxSpMiddle
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-type:export-only;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
p.MsoListParagraphCxSpLast, li.MsoListParagraphCxSpLast, div.MsoListParagraphCxSpLast
{mso-style-priority:34;
mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-type:export-only;
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:0cm;
margin-left:36.0pt;
margin-bottom:.0001pt;
mso-add-space:auto;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
@page WordSection1
{size:595.0pt 842.0pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection1
{page:WordSection1;}
/* List Definitions */
@list l0
{mso-list-id:1343898440;
mso-list-type:hybrid;
mso-list-template-ids:-1677407384 483290918 68026371 68026373 68026369 68026371 68026373 68026369 68026371 68026373;}
@list l0:level1
{mso-level-start-at:0;
mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:-;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:53.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Bookman Old Style",serif;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
@list l0:level2
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:o;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:89.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Courier New";}
@list l0:level3
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:125.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Wingdings;}
@list l0:level4
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:161.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Symbol;}
@list l0:level5
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:o;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:197.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Courier New";}
@list l0:level6
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:233.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Wingdings;}
@list l0:level7
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:269.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Symbol;}
@list l0:level8
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:o;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:305.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:"Courier New";}
@list l0:level9
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:;
mso-level-tab-stop:none;
mso-level-number-position:left;
margin-left:341.0pt;
text-indent:-18.0pt;
font-family:Wingdings;}
ol
{margin-bottom:0cm;}
ul
{margin-bottom:0cm;}
-->
</style>
<!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<!--StartFragment-->
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQiFQN6Oi7H0yW5ocHyRXlhjFxBpae31pQYPB_3x3LeKF2n6YEwcMkPjghVeC0FHeFOSUfLckb_jtLulU3yJXKqEPR91vO8uZsVbb0BAsZsIV1SMWW28re_-Ey_vYg8Tbis2wWzAYc7Kva/s1600/tumblr_pd3ki0ScF71xbjibho1_1280.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" data-original-height="216" data-original-width="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQiFQN6Oi7H0yW5ocHyRXlhjFxBpae31pQYPB_3x3LeKF2n6YEwcMkPjghVeC0FHeFOSUfLckb_jtLulU3yJXKqEPR91vO8uZsVbb0BAsZsIV1SMWW28re_-Ey_vYg8Tbis2wWzAYc7Kva/s1600/tumblr_pd3ki0ScF71xbjibho1_1280.jpg" /></span></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Cataniában
egy kávézó teraszán ülök, mellettem robogók haladnak el, a kora őszi
napsütésben. A platánfákról hulldogálnak a levelek, a fák alatt mégcsak elvétve
a kis kupacokat formálva fújja a szél. Meleg van, de már nem úgy, mint nyáron.
Más a szél illata, más szögben éri bőrömet a narancssárga tompa fény. A
turisták már nincsenek nagy tömegekben, szinte csak a helyiek hangját lehet
hallani. A Chiesa Cattolica di Sant’ Agata al Carcere templom közelében
ücsörgök egy padon, fél órája egy misén voltam ott, s a szertartás alatt
pityeregtem. A sós könnyeim nedvességét még az arcbőrömön érzem, nem szívta be
teljesen, a templomból kijövet a tenger szintén sós szellője és a nap gyorsan
távozásra ítélte s lelkemből a melankóliát is legyengítette a szicíliai
napfény.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hogy miért
sírtam el magam, nem tudom, nem tudtam rá magyarázatot találni, és nem is
akartam, hogy őszinte legyek. Az érzéseknek utat kell engedni, legyen az akár
jó vagy rossz. A kávézó teraszán, az előttem álló kis asztalon a töltőtollam,
egy besárgult lapú füzet bőrbevonattal, egy gőzölgő eszpresszó szódával, két
kis croissant, egy vajas édes, a másik sós. A szemben lévő kis széken a bőr
aktatáskám, benne a félkész regényem az Olivetti írógépemen legépelve, amit úgy
adattam fel még otthonról magamnak postán, az itteni írógépekkel csak macera
lett volna dolgozni, pedig többször volt is lehetőségem vásárolni egyet a
piacon, és iszonyú késztetést éreztem, hogy tudjak érdemben haladni a
szövegeimmel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Igen és a piac. Hajnalban valamelyik
szombati nap talán, láttam egy csodálatos nőt ott. Göndör hajú volt, enyhén
megvilágította a felkelő hajnali napfény, s ehhez a látványhoz keveredett a
tenger sós illatával, a piac nyüzsgésével, a feketemárványokról visszacsillanó
tompuló narancsfénnyel. Mind az öt érzékszervemre szükség volt, s meg is kaptam
ezt. Narancssárga vászonnadrágban volt, fehér színű ujjatlan felsőben, merészen
kitette vállai szögletes ívét, s a ruházathoz megfelelő színű fehér bőrsaruban
nézegette a piac portékáit a lekoptatott márvány kockákon. Hajában egy Rayban
napszemüveg tűzve, hogy rakoncátlan enyhe göndör fürtjei ne essenek arcába,
hogy barna szemei csillogása látszódjék. A bal karján egy ásványokból felfűzött
karkötő, amit innen a piacról szerzett be, mert minap láttam egy ugyanilyet,
vagy hasonlót. Pár gyűrű az ujján, kivéve azon az ujjon. Ekkor fellélegeztem.
Illetve mélyet, ebből a csodálatos hajnali párás narancshéj illatú sós
levegőből, s majd olyan közel voltunk egymáshoz, hogy a nő parfümje még fokozta
a rajtam eluralkodó vágyakozást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nem tűnt helyinek, turista volt,
akárcsak én, ezt feltételeztem róla, mégsem volt érzékelhető rajta sem a
hangjában sem a gesztusaiból, hogy turista lenne. Tipikusan tudott
asszimilálódni a városhoz, a benne élő forgataggal, beleszeretett vagy gyorsan
hozzászokott, alkalmazkodott, tán régebb óta lehet itt, mint én ki tudja? Én
azért jöttem, hogy hasznosan töltsem el a hátralévő időmet, ami még van. Ő
velem ellentétben nem bujkálni jött, én viszont igen. Én, ha eltelne akárhány
10 év sem tudnám felvenni ezt a ritmust, kivéve, ha már reggel három kávé után
lennék, vidáman rángatnám a csuklóm és modorosan gesztikulálnék a tenyeremmel,
ahogy a helyiek teszik, s ha alkudnék valamelyik boltba egy csenden hmm-mel
legyintenék totál természetesen, elküldve a fenébe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A füzetembe kezdtem írni egy levelet,
egy névtelen történetben szőtt névtelen levelet, egy ismeretlennek, talán neki,
igen neki, de ezt még magamnak sem vallottam be. Egy levél megírása mégsem
lehet elkezdeni üres hétköznapi dolgokkal, így adtam a hajnali lányak egy
nevet, egy pár általam kitalált szituációt, közben a valós életét én kreáltam
magamban, hogy legyen fogalmam róla, s bekezdésről bekezdésre haladtam a
levéllel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kértem
még egy eszpresszót. A lány neve Sara lett, mintha homályos emlékeimet
visszaidézve ezt a nevet hallottam volna a piacon, mikor ő is ott volt. Nem
abból a romantikus érzelgős állapotomban írtam le, amelyet vele kapcsolatban
éreztem hajnalban. Az őrültség lenne, én nem lehetek szerelmes, nem, most
biztosan nem, se később, bár ki tudja, egy igazi olasz nővel...de most nem,
most ez fontosabb, ami van, a semmi. Minden más, ami másnak lényegtelen,
számomra fontos, sokan hibáztatnak, hogy nem Pesten ücsörgőm vagy dolgozom, de
el kellett jönnöm ide.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Húsz percet egy könyvesbodegánál
időztem el, s magamban valamifajta furcsa érzés fogott el, öröm járt végig
hosszú idő után, s mosolyogtam az emberekre, mosolyogtam magamban, az ereimben
éreztem azt a fajta bizsergést, hogy most valami új fog történni az életemben,
csak hagyom, hogy megtörténjen én pedig részese legyek, ne csak külső
szemlélője. A bodegából kilépve, a piac utolsó standját elhagyva egyből
belecseppentem a cataniai szűk utcákba, s az úton egy rózsaszín ásványokból
kirakott karkötőre lettem figyelmes. Ez az a karkötő, amit...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A
gyomromat marja az olasz kávé, éhségérzetem alábbhagyott, nem is figyelek
magamra, nem érdekel a testem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hamarosan
dél lesz, nem ettem semmit a két kávén kívül. Éreztem, hogy a szívem hevesebben
verdes, de ez nem csak a kávé mellékhatása.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A
levélben írogattam ezt azt, áthúztam, csillagokkal lábjegyzetmagyarázatokkal
láttam el, hogy ha este hazaérek, az írógép előtt már egy kész szöveg fogadjon,
amelyet még bizonyára számtalanszor átfogok írni, és fogalmazni, addig a
pontig, amikor az írógép billentyje rá nem csapódik a hófehér lapra, melyekből
karakterek, szavak lesznek, majd bekezdések, és talán oldalak, míg a sorok,
mint egyfajta láncot nem alkotnak s egymásba nem kapcsolódnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A két
kis croissanthoz sem volt kedvem. Alig bírtam magammal, ügyeltem, hogy a
nadrágom ne legyen tintás. Hat oldal, hat oldal magamról, amiben semmi
konkrétumot nem írtam le, de mégis valamicskét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Írógéppel
fogom írni, mivel a kézírásom nem az olvasható kategóriába sorolható, ebből már
voltak bajaim a középiskolai tanárommal. Aki ahelyett, hogy próbálkozott volna
elolvasni, kibogozni a vonalaim görbéit, rávágta az egyest javítás nélkül.
Ekkor fogadtam meg, hogy olyan levelet, amelyet szeretném, hogy elolvassanak,
vagy bármit, amit fontosnak tartok, azt gépelve küldöm el, ha lehet. Ha nem, akkor
vállalom a keszekusza görbék íveit, az olvashatatlan szavak
értelmezhetetlenségét, a nem egyértelmű mit írt, inkább kihagyom és átugrom a
másik szóra, melyből csak össze tudom rakni a mondatot. Tervem, ha volt is
ilyen, elég mélyen, nem foglalkoztam, mi történik a levéllel s olvasójával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ha a
feltételezésem beigazolódik, akkor van levél, ha nincs akkor nincs, de persze
ez nem ilyen végtelenül egyszerű, mint a fehér-fekete effektus.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Valaki zongorázni kezdett a kávézó
feletti lakásban. Egy banális dallamot játszott, de megannyi hangközzel,
ismerősnek tűnt a billentés erőssége, a zongora hangjainak érdessége. Nem, nem
a kávézó feletti lakásból jön, zárt ablakon nem jön át így a dallam, de akkor
honnan? A kávéházi terasz szemközti háza felől jöhet, s azon is valóban az
emeletről. A szemközti lakás erkélyablakának, mintás színes csipkefüggönyét
meg-meg lebegtette a cataniai őszi száraz őszi szél. Ez a dallam, most épp
hozzátett a szavaim lágyságához, ebben a sorsfordító őszi nyárutó pillanatában.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A levél kész lett, s ahogy gondoltam,
az írógépem előtt mégis megszeppenten próbáltam újra formálni, számtalan oldalt
kezdtem el újra írni, talán azt akartam, hogy jól sikerüljön, hogy akarjon majd
az olvasója válaszolni, még így, ha nem is látott sosem, hogy legyek elég
érdekes, ahhoz, hogy egy kicsit ismerni szeressen, hogy a vágy, amelyet éreztem
ő is érezze, s ami benne is rejtőzik rám húzhassa. A szerelemről alkotott
szélfútta illúziót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az
írógépből kitéptem a lapot, újat fűztem bele, majd csattogni kezdett a masina,
a jó öreg Olivetti írógépem, amit még az Andrássy úton vettem magamnak. S noha
az oldalak rosszabbnál rosszabbak lettek, mégis úgy gondoltam, hogy jobb s jobb
lesz, de nem lett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Úgy
hajnaltájt három óra felé, egy vörösborral megtöltött pohárral a kezemben a
teraszon néztem a kihalt várost, s felülről más rálátni az utcára, mint benne
járni. Furcsa, hogy szinte hangtalan most a város, nyugodt a totális csend elég
ijesztő ilyenkor tájt. Pár óra és hamarosan kel a nap, eltelt egy réginap és
kezdetét veszi egy új. Hamarosan nyílik a piac, addig nem alhatok el. Újra
szeretném Őt látni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kifeküdtem
a teraszra, a márvány még ontotta magából a meleget, de ez a melegség már
ősziesen meleg, nem olyan, mint mikor idejöttem. Érzékelhetően kimerültebb,
fáradtabb, akárcsak én. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nézem a
csillagokat, amelyek épp látszódnak az égen. A borospoharamat a márványra
tettem, melynek hangja visszhangzott az utcáról, s ez volt az egyetlen éles
hang abban a pillanatban, amelytől magam is megijedtem a visszahangok neszétől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ha volna
hullócsillag kívánnék is. Bár az égen egy fátyolszerűség lebegett, így
bágyadtan pulzáltak a fehér csillagok, én mégis figyeltem s készen voltam a
kívánságommal, talán addig bámulom míg történik a felcsillanás, legalább egy
hisz akkor..<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Hajnal lett. Megismételhetetlen volt a
kissé párás ködös időben a narancssárga napfelkelte. Borospoharam megmaradt
részét kikortyoltam, s hogy volt-e hullócsillag? Erről nem írhatok (tehát
volt...)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A nap kezdte bevilágítani az utcákat. A
tegnapi fény szinte narancsosan világított ismét, hogy lassan a sötétmély
árnyékok eltűntjenek a szűk sikátorokból is, a város éledezik, a kikötő felől
emberek érkeznek, szinte, mint egy tengerről hömpölygő halászhajók jó fogást és
kikötés után. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A piac
felé indulok el a lakásomból, amelyet bérlek. Egy megsárgult borítékkal a hónom
alatt, amelyből kidomborodik a karkötő, kezemben egy frissen vásárolt Corriere
Della Sera újság.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Félek,
hogy mindent jól írtam-e le a levélben, ugyanis az volt az egyetlen borítékom a
lakásban, s lezárás előtt nem olvastam át a levelet. Ez az egyik hibám a sok
közül, hogy nem fecsérlek időt dolgokra eléggé, pedig ennek éppen van értelme, tétje
és célja. Nem tudnám megfogalmazni ezt miért nem tette meg, inkább a magamra
figyelés önző<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>mivolta az idő hasznosabb eltöltése
számomra és a könyvek olvasása ebben a barátok nélküli városban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A piac felé még fél óra séta
következett, a macskaköves úton, melynek nagyobb kövekből álltak, mint a pesti
utcákon. Az évtizedek alatt megsüllyedtek néhol megállt oválisan felettük az
esővíz, pocsolyát képezve ott, a kövek között mély rések, melyeknek élei
már<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>le voltak gömbölyítve a sok járókelő
által és csúszóssá vált főleg a hajnali pára mely rájuk ült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A levegő
talán hűvösebb, mint tegnap, de ez alig érzékelhető. A házak ablakaiból reggeli
friss kenyér illat szálldogál, a rádió recsegő hangjai, emberek lépteinek
zöreje, lágy Buongiorno-ka karöltve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hónom
alatt a levél, izzó Modiano cigarettámat szívom, cipőm sarka hangtalanul kopog
a márványmacskakövön. A házak részleteiben veszek el, a színek kavalkádjában,
az árnyalatok sokszínűségében, abban az egyszerűségben, ami épp körülvesz.
Tárgyak, emberek, életek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A piacot elérve a szívem mélyebbeket
dobbant, mint kellene, talán a tegnap magam által rápakolt súlya miatt túl
nehézkes. Körbe nézek, az árusok ugyanott helyezkednek el ahogy tegnap, ebben
nincs is meglepetés, hisz mindenkinek bérelt helye van, az arcok is talán
ugyanazok, mint amiket tegnap láttam, egyet kivéve. Őt még nem láttam. Úgy félórán
át nézelődtem, persze nem akartam semmit vásárolni, ez várakozás volt, némán
nézelődve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ezen a
korai hajnali időben még nem láttam. Aztán a harangok kilencet kongattak, az
árusok pakolni kezdtek, én pedig mindezt egy padról néztem a távolból. Kicsit csalódott
voltam, és persze álmos is. Egy újságcikket olvasgattam a Corriere Della Sera
hasábjain, a levelet a bal mellényzsebembe tettem. Egy magyar művészről
olvastam Rómában szobrászkodott egy kis műteremben a Trastevere negyedben. Épp
kiállítása volt, melyen Dali is részt vett, kár, hogy lemaradtam erről. Örültem
a sikerének.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A
sportrovathoz évre, láttam a friss Calcio eredményeket, hát igen, nem voltam
elragadtatva a kedvenc csapatom As.Roma eredményétől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Egy kis idő után, ahogy felnéztem az
újság mögül, már csak a gyümölcsárus és a halárus volt a piacon, körülöttük már
szinte mindenki elpakolt vagy pakolászott, kisebb szeméthegyekben úszott a
piac, de hát ez ilyen. Fél óra múlva ennek nyomást se látja senki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>És akkor eszembe ötlött...Ha ma nem
jön, talán holnap, és újra a négyféle olasz barackból fog válogatni. Az árusnál
hagyom a levelet, benne a kidomborodott rózsakvarc ékszerrel, melyen éreztem
parfümje jellegzetes illatát. Jó ötlet egy vadidegenre bízni? A zakóm zsebéből
elővettem egy tollat, a borítékra ráírtam a nevemet és a címemet. A fekete
tinta jól mutatott ezen a kisárgult borítékon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az árus
felé vettem az irányomat a súlyos macskaköveken, amelyek sarkai lekerekedtek,
néhol berepedeztek. Zakóm és az elcsúszott ingujjamat megigazítottam. Karórám
szorított egy kicsit, miközben rápillantottam az időre, s igaz nemrég a közeli
templom óralapját figyeltem a kettő között alig telt el valamennyi perc.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A fejem
felett lévő platánfa elengedte a régi leveleit, s a meleg sós szél illatával már
a földön heverésző száraz leveleket dobálta, némelyik karcoló hang kíséretében
súrolta a macskaköveket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Mögülem hangos nevetést hallottam. Nem
néztem hátra. A parfümje illatából tudtam, Ő az. Most már a nevetést is elraktároztam
magamban ezt a selymesen simogató bársonyos, élettel teli kacarászást, hozzá
tudom kapcsolni. Felvidított, puszta jelenlétével, amiről semmit sem tudott,
amiről pár napja én sem tudtam, hogy létezik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A szívem
úgy kalapált, mintha vörösen izzó vasat a tűzből kivevő kovács kalapálva
formázná az izzó fémet, mint ahogy Horowitz játszott egy zongorán, vagy akár a
mostani Jazz zongoristák, a gyors játéknak köszönhetően, szinte az izzó
zongorahúrokon meg lehetne gyújtani egy cigarettát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lábaim
viszont megálljt parancsoltak. Nem engedelmeskedtek. A bal oldalam felöl
felerősödött a hangja és a parfüm illat egyre intenzívebb lett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Balra fordultam,
és a mély barna szemeibe néztem egyenesen, és követtem ahogy elhalad mellettem.
Mintha végig mért volna egy kicsit. Haja most is összefogva a talán lágy meleg
miatt, vagy csak így szereti hordani. A másodpercek hosszúra nyúltak,
törékenyek, intenzívek és a miénk volt, vagyis az enyém.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Karjáról hiányzott a karkötő, ahogy
végignéztem a szememmel, ahogy előttem talán öt méterrel járhatott, vékony fehér
vászonruháján átütött a cataniai napfény, melyben pontostan kirajzolódott a
tökéletes alakja, a fény körülötte, a bal oldalán a nap különös pillangófény
effektust varázsolt rá, mintha egy szárny lenne, igaz csak egyik oldalról.
Szárnyszegett angyal? S angyal-e ki nem tud repülni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Három érett barackot adott át az
eladónak, aki papírzacskóba csomagolta s a mérlegre helyezte. A lány korát nem
tudtam behatározni, ez sosem ment igazán, mióta...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijxzl6SHIUaCuUo7QxQiE7pfc_CpaZTBW9DBLp8sHnxrjokF8QIiKK1c48eLe-yqouQFAzeMAyMtPqgFR8bv67e625OnG-soDQZn2AVkTTuZjcNnRnC9AIVBSZ-wBy_egqg5w96uCmYCTU/s1600/71535761_3686429531455194_4476030820707991552_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" data-original-height="320" data-original-width="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijxzl6SHIUaCuUo7QxQiE7pfc_CpaZTBW9DBLp8sHnxrjokF8QIiKK1c48eLe-yqouQFAzeMAyMtPqgFR8bv67e625OnG-soDQZn2AVkTTuZjcNnRnC9AIVBSZ-wBy_egqg5w96uCmYCTU/s1600/71535761_3686429531455194_4476030820707991552_n.jpg" /></span></a><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A
retiküljéből elővett egy elegáns citromsárgára festett bőr pénztárcát, melyből
a kisebb rekeszből az aprók között kotorászott, a fém érmék egymáshoz érve
csilingeltek, az eladó a markát nyújtotta, a lány nevezzük Saranak, ha már a
levélben is így hívtam, átnyújtotta, majd széles mosollyal megköszönte az eladónak
és pár perces beszélgetésbe kezdtek. Régóta ismerhetik egymást. Én pedig ott
álltam a tér közepén, felettem galambok és sirályok rikácsoltak egymással, s
szálldostak a házak között, szabadon és tiszteletet parancsolón, az idő egyre
melegebb lett, vagy csak a heves szívdobogásom miatt éreztem annak? Az arcom,
most mindent elárulhat rólam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sara
fogta a fonott kosarát beletette a papírzacskóban lévő barackokat, miközben
felemelte, majd elindult<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>s
vászonruhájával<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>játszott az enyhe szél,
szinte nem is sétált, talpa nem teljesen ért a talajhoz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az
eladóhoz igyekeztem, de szememmel csak őt követtem tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-left: 53.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><!--[endif]-->Buongirno. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 53.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><!--[endif]-->Buongir uram, mit parancsol?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 53.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><!--[endif]-->Tudom, hogy indiszkrét a kérdés,
de ki volt ez a lány magánál az előbb, aki vásárolt Önnél? Narancssárgaszínű
vászonnadrágban fehér felsőben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 53.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><!--[endif]-->Nem tudom uram, alig ismerem.
Mindennap erre jár, vesz pár gyümölcsöt tőlem. A keresztneve, ha jól emlékszem
Sara. A nyáron sűrűbben jár erre, most csoda, hogy itthon van így ősszel. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 53.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><!--[endif]-->Odaadná ezt neki, ha megkérhetem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-left: 53.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><!--[endif]-->Persze. -<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>feleli.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Majd
mintha oly természetes lenne az egész, átvette a megsárgult borítékot, benne a számára
ismeretlen tartalommal, az ismeretlen lányak. S tudtam, hogy bízhatok benne, át
fogja adni, mihelyst alkalma adódna hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Én
pedig, azt hittem, hogy a kiüresedés érzését fogom érezni magamban, de nem ez
történet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A
különös cataniai történet koránt sincs még vége.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A boldog
várakozás pillanata töltött be, ezen az őszi napon. Várva a levélre és
válaszára. Mindenesetre, ha nem innen majd Rómából válaszolok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Pár hét múlva
Rómába kell utaznom, találkozni szeretnék a magyar szobrásszal. Ott fogok élni,
s menekülni magam elől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Addig
is átölel a szicíliai napfény és a pozitivitás. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 212.4pt;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„De
ha nem járhat, oson a szerelem”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<!--EndFragment--><br />andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-23041433210908609132019-10-25T23:20:00.001+02:002019-10-25T23:32:23.531+02:00Egy magánjellegű fecsegés harminchét<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]-->
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="375">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Mention"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Smart Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hashtag"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Unresolved Mention"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]-->
<style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:3 0 0 0 1 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-536859905 -1073732485 9 0 511 0;}
@font-face
{font-family:"Bookman Old Style";
panose-1:2 5 6 4 5 5 5 2 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:647 0 0 0 159 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
@page WordSection1
{size:595.0pt 842.0pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection1
{page:WordSection1;}
-->
</style>
<!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<!--StartFragment-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Egy magánjellegű fecsegés harminchét<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Talán
egy órája értem haza a munkahelyemről ami egy könyvesbolt.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS-zFpqGlPUWJkpIVVgX73LXi2VD_0bCDe913fQei93wW815UNGWndwZTsF9SvrUXDZYCwd70oepoTSrl6g38Fewg7oHN2HpzJmkILBRniWnFV4dIq3uGQxRKIgLtvMzXSp6Boq4YIgB0Q/s1600/IMG_0920.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS-zFpqGlPUWJkpIVVgX73LXi2VD_0bCDe913fQei93wW815UNGWndwZTsF9SvrUXDZYCwd70oepoTSrl6g38Fewg7oHN2HpzJmkILBRniWnFV4dIq3uGQxRKIgLtvMzXSp6Boq4YIgB0Q/s320/IMG_0920.jpg" width="320" /></a></div>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Az őszi köddel tarkított esti sötétben nagyon lassan
közlekedem az utakon. Aki már gázolt az lassabban jár, félelemmel. Persze ez a
félelem, amikor beülök a kocsiba nem jön elő, sem amikor úton vagyok, amolyan
szakaszos félelem, ami csak néha-néha tör rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A Hold nem világított ma. Az Fm4-et hallgattam a rádióban,
este kilenctől angolul mondják be a híreket, és angol nyelvű műsor következik.
Recsegve hallgattam. Sokszor a rádió el is vált, mert érzékeli, hogy nincs elég
rádióhullám, én pedig nyomkodom a rádió hármas gombját, mert ezen tároltam el,
a Petőfi, és a Bartók között félutas megoldásként. Az angol nyelvven megszólaló
műsorvezetőn érezhető, hogy pár perccel az adás előtt érkezett meg a rádióba,
hülyeségeket beszél magáról, amire valószínűleg senki sem kiváncsi, de ő még
ezen nevet is, és a bájdövéj ecetera, notingimportant, wenájvóz a kid, mögött érdekes
régi zenét sugároz. Értem mit mondott, ami jó érzéssel tölt el, hogy nem kopott
ki belőlem az angol nyelv tudása, bár megszólalni lehet, hogy nem tudnék
hirtelen. A rádiós azt mondja döljek hátra, ahogy ő kis pöcsös korában, és
élvezzem a zenét, amit a kis nyomorék lejátszóján vagy tizszer visszaszokott tekerni
a magnón. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Épp vezetek, elég baj lenne, hogyha így tennék, de
mégis valahogy kényelmesebb pozícióra váltok. Autók jönnek szembe velem a főúton,
pénteki csúcsról már lekésem, ezek az emberek, akik jönnek velem szembe, ők is
munkából hazafelé tartanak, de ezek az emberek az autókban hullafáradtak,
elvégre péntek van, mögöttem is tülekednek az autósok, némelyik a reflektorját
is rajta felejti, aminek nem éppen örülök, ekkor jókorát káromkodok, vagy rá
villogok a reflektorral, de észre se veszik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A dal kellemes, nem ismertem, aztán átvált németre nyelvre
azt meg nem hallom meg, valahogy túlontúl taszít, semmi szépség nincs meg ebben
a nyelvben. Sok autóst látok az utakon, hisz havonta kettőezer-ötszáz kmt
vezetek le, és sosem értem azokat, az autósokat, akiknek nagymagyarországzászló
virít az autójukon, mármint a filozófiát és a mondanivalót értem emögött,
viszont, hogy egy francia népautón látom mindezt, akkor belémhasít a fájdalom,
hogy a történelem ennyire nem megy egyeseknek? Ha nagymagyar, árpádsávos
zászló, akkor miért ül be egy francia autóba? Trianon nincs meg? Tudom elveszem
a részletekbe, de ezek mögötti részletek érdekelnek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Aztán a rádió átvált, nekem meg már nincs kedvem újra
nyomkodni a hármas csatornát, így lekapcsolom a rádiót. Néma csendben haladok
80-90 km/h sebességgel. Mögöttem egy negyventonnás kamion. Indexelek, hogy
előzzön meg, megelőz, megköszöni, magamban meg mondom ,hogy good driver.
Együttélünk a forgalommal, én nem sietek, ő igen, hát menjen. Lelassítok, hogy
meg tudjon előzni. Sokszor van az, hogy két kamion verseng egymással, mert az
egyiknek kettővel több a végsebessége, és akit előznek, nem hogy elengedné a
másikat, aki előz, nem hanem élvezi, mintha egy forma egyes pályán lenne, fej-fej
mellett küzdenek, én meg körülbelül tőlük ötvenméterrel figyelem a végkifejletet,
fél lábam a féken, nem itt és nem most akarok megdögleni mások miatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Aztán már
a tájhatár közelébe értem, mögöttem egy autó, nagyon megakar előzni, de szemből
jönnek normális ember nem előz így, de mögöttem lévő mégis. Épp, hogy befért
elém, hogy ne ütközzön a szembejövővel. Rá dudálok, észre sem veszi, gyorsan
rápillantok a rendszámára, román. Hát jól van, róluk tudjuk, hogy cseppnyi
veszélyérzetük sincs, folyamatosan versenyeznek minden főúton nem magukkal
hanem az idővel. Aztán ezután az életveszélyes manőver után még négy román autó
előz meg. Egy diktálja a tempót, a többi követi, vagy csak a legelső autó tudja
a címet, hova mennek, a többi nincs beavatva a bizniszbe, és nem akarnak
lemaradni. Persze ez hülye feltételezés, az idővel versenyeznek és saját maguk
életével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A heves szívdobogásaim közepedte rágyújtottam egy cigarettára.
Ma viszonyleg keveset szívtam, örültem is magamnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nemsokkal később megálltam a környék legolcsóbb
benzinkútjánál, teletankoltam hatezerért, ami persze ironikusan értendő, aztán
már csak tíz kilóméter haza. Semmi érdekes, az fm4 már jobban szólt, a csávó
érdektelen poénokkal nyomul, gondolom már várja a műsora végét, ki akar
szabadulni az osztrák péntek estébe a barátaival sörözni, nightclubba akármi,
megértem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Itthon
ittam egy kávét a Bialetti kotyogósból, este fél tíz van, belefér.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Majd interneten gyors híreket olvasva, videókat nézve
rájövök, hogy most épp az agytompító perceimet végzem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Egy kisebbfajta listát készítek a fejemben, hogy a
hátralevő kettő-három órában mit kellene csinálnom ami hasznos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Írni, aztán olvasni pár oldalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Meglepő lehet, de a könyvesboltban nem tudok olvasni,
kivéve este hat után amikor besötétedik. Este hangulatosabb olvasni, én azt
szeretem, tűző napnál nem tudok, és nem sűrűn szoktam. Iskolákban is mindig az
őszi félévben teljesítettem jól, és ez a napsütéses órák számának is tudható
be. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Most Térey János: Káli holtak című könyvét olvasom,
párhuzamosan, Jon Kalman Stefansson: Menny és pokol, illetve tegnap kérdeztem
meg erdélyi lány barátomat, mit olvas épp : Vida Gábor: Egy dadogás története
című könyvét, így abba is belelapoztam és elég ígéretes.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Szeretem, ha valaki ajánl könyvet és nem nekem kell, illetve így ajánláskor, hogy ismerem láthatom és elgondolhatom, hogy ő mit látott, mit érzékelt a szövegből. Persze megbeszélni nem fogjuk, az már egy magasabb szint, de ki tudja. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Róla már korábban volt szó, de ezt
neked most nem kell tudnod, Ő tudja, hogy róla írtam, és tudja, hogy amit
leírtam az egy szöveg, nem pedig a valóság. Tetszett neki, aminek én is
örültem, valami szerelmeses volt, tudom kíváncsi vagy így belinkelem
elolvashatod (</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><a href="http://andreapiovanni.blogspot.com/2019/06/a-hajnal-aranylo-bibor-szine.html"><span style="color: blue;">http://andreapiovanni.blogspot.com/2019/06/a-hajnal-aranylo-bibor-szine.html</span></a></span><span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">) <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az estéből
még rengeteg idő van hátra. Telefonomért nyúlok, tárcsázok, beszélünk 10
percet, majd félóra múlva nála vagyunk. Egy üveg hárslevelű mellett vagy között
ülünk a teraszán, dumálunk, egymáshoz bújva alszunk el szorosan, rég éreztem már ilyet. Másnap azaz holnap
onnan megyek munkába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Szeretem a változatosságot, a mindig újat, és aki mindig újat tud mutatni, és én ezt
keresem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">ui: a fotón az összes eddigi Olivetti írógépem van,
szám szerint tíz, a fotón csak kilenc. Egyet ajándékba adtam, amit
feltételekhez kötöttem, de az ajándékba kapó nem tartott be, így ez most
hiányzik a gyűjteményemből. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Találtam egy újat, AZ OLIVETTI-k Olivettije vaterán.
Egy piros színű Olivetti Valentine, imádom, de nincs pénzem rá, és itt van a
megyében, furcsa, hogy nálam több Olivetti írógép van, mint Veneziában az
Olivetti múzeumban és felettébb érdekes, hogy ez a piros Valentine, is a megyében
van. Csatlakozna hozzám. Jó lenne birtokolni, magaménak tudni. Ha meglepnél vele, írj rám! Ne hogy egymásra licitáljunk! (Mosolyok) </span><br />
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Örülnék
neki! És persze neked is, hogy hóbortomat segítenéd ezzel! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p> Cím :</o:p></span><a href="https://www.vatera.hu/olivetti-valentine-piros-vintage-irogep-2827055393.html?bk_source=kiemelt_aukciok_nyito&bk_campaign=gravity&bk_content=rwd_listing_bottom&bk_referral=https%3A%2F%2Fwww.vatera.hu%2F&bk_term=olivetti%20valentine%20piros%20vintage%20irogep">https://www.vatera.hu/olivetti-valentine-piros-vintage-irogep-2827055393.html?bk_source=kiemelt_aukciok_nyito&bk_campaign=gravity&bk_content=rwd_listing_bottom&bk_referral=https%3A%2F%2Fwww.vatera.hu%2F&bk_term=olivetti%20valentine%20piros%20vintage%20irogep</a> </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.8pt; margin-top: 3.0pt; mso-outline-level: 3;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<!--EndFragment--><br />andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-32699871901970762712019-09-11T21:14:00.001+02:002019-09-11T21:15:46.858+02:00Egy parkolói feljegyzés tizenegy<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]-->
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="375">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Mention"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Smart Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hashtag"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Unresolved Mention"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]-->
<style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-536870145 1107305727 0 0 415 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-536859905 -1073732485 9 0 511 0;}
@font-face
{font-family:"Bookman Old Style";
panose-1:2 5 6 4 5 5 5 2 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:647 0 0 0 159 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-language:EN-US;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
font-size:10.0pt;
mso-ansi-font-size:10.0pt;
mso-bidi-font-size:10.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-hansi-font-family:Calibri;}
@page WordSection1
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection1
{page:WordSection1;}
-->
</style>
<!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";}
</style>
<![endif]-->
<!--StartFragment-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;">Egy
parkolói feljegyzés tizenegy<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"> </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6lgnAWxzkjNnTV5DOVvv1xDBmwtlikEayKH1c0CPb-3ScIwe0NjMZRgbxpF9GNE5U6FH_2BfAbvbMSIVDD5xerKYf_jfK_r9Lzu4CoKgF8bmVwpo5fA12QV_8AemrKbOAdk-O3px1jnZf/s1600/69764581_738562599915889_1045478396571680768_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="720" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6lgnAWxzkjNnTV5DOVvv1xDBmwtlikEayKH1c0CPb-3ScIwe0NjMZRgbxpF9GNE5U6FH_2BfAbvbMSIVDD5xerKYf_jfK_r9Lzu4CoKgF8bmVwpo5fA12QV_8AemrKbOAdk-O3px1jnZf/s320/69764581_738562599915889_1045478396571680768_n.jpg" width="320" /></a></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]-->
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="375">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Mention"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Smart Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hashtag"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Unresolved Mention"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]-->
<style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-536870145 1107305727 0 0 415 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-536859905 -1073732485 9 0 511 0;}
@font-face
{font-family:"Bookman Old Style";
panose-1:2 5 6 4 5 5 5 2 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:647 0 0 0 159 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-language:EN-US;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
font-size:10.0pt;
mso-ansi-font-size:10.0pt;
mso-bidi-font-size:10.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-hansi-font-family:Calibri;}
@page WordSection1
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection1
{page:WordSection1;}
-->
</style>
<!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";}
</style>
<![endif]-->
<!--StartFragment-->
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">A hegyen
egy kihalt parkolóban álltam meg, egy cseresznyefa és egy kis pince árnyékában.
Most a hátsó üléssor bal oldalán ülök. Felidézni sem tudom mikor ültem ezen a
helyen egy autóban. Talán még a 90-es években, amikor Trabantunk volt és
anyával és tesómmal mentünk a szombati piacra bevásárolni. <o:p></o:p></span></div>
<!--EndFragment--><div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szóval itt ülök, az előbb sétáltam el a
közeli kápolnához, ami fehér színben pompázik arany tetővel. A kápolna körül levendula
ültetések vannak, minden levendulaillatú. Cigizés után leszedtem pár virágot,
és a tenyerembe morzsoltam. Az illatjuk még így száradtan intenzív. Néztem a
körülöttem lévő tájat, a közeli erdőt, a benne mértani pontossággal megrajzolt
háromszöget, bükk-tölgy erdő lehet, de a háromszög forma egy másik fa fajta
lehet, fél méterrel kisebbek a többinél. Furcsa látvány, ugyanakkor egyedi is.
Az erdő melletti kis út, elkészült, szinte csillog innen a magasból. A kápolna
bejárati ajtaján be lehet látni az ablakokon keresztül, látni a főoltárképet a
Madonnát, mellette balra egy Jézus festményt, illetve jobb oldalt is egy festmény,
de arra nem emlékszem. Hatos padsorok balról és jobbról, szűk kis kápolna.
Elmondok egy Miatyánkot és egy Üdvözlégy Máriát, ha itt vagyok. Féltérdre
ereszkedek, miközben magamban elmondom az imádságokat, és kérek, hogy az életem
legyen, olyan ami már fent meg van írva, ne térjek le az ösvényről, kérem, hogy
legyen ehhez elég erőm, kitartásom, akarásom. A kápolna bejárati kapuja a
templomtól egy méterre beljebb van, visszhangzik ez a szűk folyosó, kicsit
megijedek a saját magam zajától. Körbenézek a kápolna belsejében, könnyed
minden, megkönnyebbülök. A kápolna bejárati ajtajánál a közel kétszáz méteres
magasság tájképe fogad. Újult erővel hat rám az erdő, a mező, a szálldogáló
villásfarkú fecskék és rétisasok sokasága. Rengetegszer voltam már itt, de mindig
ad újat és szépet ez a látvány. Ha szép az idő ellátni a közelben lévő hegyig,
ha még tisztább, akkor az Alpokaljáig, a monumentális hegyekig, ami ennek a
hegyenek a háromszorosa. És a nap, ott nyugszik le. Most épp, nem sokára jelen
lehetek ennek a megismételhetetlen pillanatnak. Leülök a közeli padra. Lábamat egymásra
teszem keresztbe, és várom a pillanatot. Rágyújtok egy sodort cigarettára.
Narancssárgán izzik a nap a távoli hegy mögött. Pár perc, és végleg eltűnik,
hogy másnap újra találkozzunk. Ahogy ez a megismételhetetlen pillanat véget ér,
elfog az az érzés amikor azt érzem, valami hiányzik az életemből, hogy ezt a
pillanatot nem egyedül kellett volna átélnem, hanem valakivel, aki mellettem van,
aki bátorít akire mindig számíthatok, aki a képzeletbeli nagy Ő. De most ez
van. Itt és most, ezt csak én éltem át. Közben nyolc óra lett. A kápolna
harangjai megkondultak. A szép harangok hangjában ott ülök a padon és nézem a
horizontot egyedül. Az őszben felerősödnek az illatok, a kissé hűvös szél diófa
és föld illatot szállít felém. Mélyen beszívom a levegőt, hagyom a tüdőmben pár
másodpercig. Aztán a kocsi felé sétálok, hogy leírjam ezt a szöveget. Egy
kavicsos út vezet az autóig, kb 150 méter távolság. Kis borospincék között, a szüretelésre
várü szőlő édes illata csap meg, eszembe jutnak a régi szüretek, Nagyapám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Behelyezkedek a bal hátsó ülésre. Kicsit
kényelmetlen, de elkezdek gépelni. Van egy jó órám a laptopon írni. Előttem egy
kicsi elhagyott romos pince és a cseresznyefa. Leeresztem a kurblis ablakot,
hogy friss levegő legyen a kocsiban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mellettem balra a falum madártávlatból, ahol
felnőttem, jobbra mellettem a pár éve felhúzott szőlőteraszok. A régebbi földút
helyett, ma már betonos út vezet ide, könnyebb feljönni kocsival is, így nem
kell a bringámra pattanni. Régen is mennyiszer jártam ide. Hm... Akkor még
szinte érintetlen volt ez a rész, csak az jött ide fel, akinek dolga volt. Nekem
igazából szinte semmi, de mégis feljöttem a látványért, a csendért a nyugodt energiákért,
amely most is körülvesz, átölel a kora őszi napfénnyel együtt, amelynek még van
ereje, viszont a szél már hűvösen fúj északról, de ez gyógyírrá, a látvány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;">Mögöttem
az egyik legkedvesebb présházpincém. Jelen voltam amikor még egy kis normál
pince volt, aztán valaki megvenne, láttam, ahogy lebontják, és szinte a
semmiből újra húzták ezt a házikót, és most épp egy család lakik benne,
háromnál több gyerekkel. A ház fehér színben pompázik, az eleje téglamintás,
mint egy angol ház, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>tetején szélkakas, a
meredek domboldal mellett húzódik szőlővel körülvéve, akár valamiféle
védőbástya. Gyakorta képzelem el magamat is egy ilyen házikóban, családdal.
Innen eljárni munkába, majd munka után a gyerekekkel foglalkozni, vagy a ház
körüli teendőkkel. A szőlőben kapálni, permetezni, figyelni a növények
növekedését. A fűszerkertet és a ház előtti virágokat gondozni, locsolni,
ápolni. Egy régi autóval közlekedni, amelynek szinte már csak eszmei értéke
van, de a célnak megfelel, ából bébe eljutni. A csajom teregeti a frissen
mosott ruhákat, lengedeznek ebben az őszi narancssárga színű szélben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;">És az
emeleti ablak kilátása..., amely mindennap magával ragadna. Kora hajnalban
együtt kávéznánk, ő teát inna. Valahogy így kezdődne a reggel. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- elmélkedem<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ez a kicsinyke kuckó, amely megóvna a világ rosszaságától,
illetve a meg nem született család és gyermekeim óvóhelye lenne. Az értékek
őrzője.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;">A
mostani felgyorsult világunkban, amikor egyet pislantunk és már más van, nehéz
sodródni az árral, de nem is muszáj. Az idő pereg, benne mi emberek, akik
képtelenek vagyunk egymásra odafigyelni, mert folyunk az árral, azzal a
szarkupaccal ami a víz tetején folyik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;">Barátokra
nem fordítunk elég időt, magunkra nem fordítunk elég időt, hogy akarunk ebből
bármit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Itt ülök a kocsi bal hátsó sorában,
nosztalgiázok a múltról, amelyben benne is élek, mintha élő jelen lenne,
viszont nem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Amikor ezt a parkoló bejegyzést leírom,
otthon az egyik Olivetti írógépemen, egy Sára nevű lányak fogalmazok meg egy
klasszikus írógépes levelet, postán feladva. Vele már találkoztam, fogalmam
sincs mit írjak neki, fogalmam sincs, hogy szimpatikus vagyok-e számára. Még
sosem kapott levelet senkitől, szóval jónak kell lenni a levél
megfogalmazásának és tartalmának. Nem szeretek első lenni, semmilyen formában, de
most itt az idő.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A kihalt már-már
uniqumnak számító levelezésben megfogalmazni, amit egy pesti kávézóban kellett
volna elmesélnünk egymásnak, talán úgy, hogy a bevásárlóközpontban a kocsinkat /
kosarunkat egymásnak toltunk volna és felpillantunk...és akkor...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;">Vagy
akár a könyvesboltba betéved, a fotocellás ajtó széthúzódik, mint a Notting
Hill-i srác a filmben elkezdődik valami új. Felfele ívelő boldogság. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Úgy háromhete fogalmazódik meg bennem a
levél, de hogy a 85 éves Olivetti úr elé üljek az félelemmel tölt el, pedig nincs
mit takargatnom a múltamon, sem a jelenemen. Ez volnék én, egy piros kocsi
hátsó ülésén ülő ember, a közeli kápolna tövében. Művészetek iránt érdeklődve,
félelmekkel amelyek sok esetben többek, mint egy normál emberben, gátlásokkal
amelyeket, talán generációk óta hordok magammal. Sok esetben félek elmondani,
vagy épp leírni, amit gondolok. Jelen esetben az írásról beszélhetek. Ha
tizedannyit le tudnék írni, mint ami a fejemben van, lehetnék Knausgaard,
Hemingway, vagy aki csak szeretnék. A leírt szónak, mondatoknak súlyuk van,
noha a mai ember semmit nem ír papírra, kivéve az aláírását bankban, vagy hivatalos
helyeken, azon kívül semmit. A gondolatok elszállnak, még mielőtt léteztek
volna?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;">Én
teljesen máshogy gondolkozom. Bakelit lemezről hallgatom a zenét, nem letöltöm,
írógépeken írok levelet a barátaimnak, akik vagy visszaírnak, vagy nem. Sok esetben
nem, mert időhiányra hivatkoznak, vagy arra, hogy dolgoznak, vagy bármire. Mi
nem az, ha időd adsz a barátodnak? Annak, aki odafigyel, és elmondja őszintén a
dolgokat: Figyelj! Te letértél az ösvényről, nem gondolod, hogy vissza kellene
másznod oda? Miért tértél le? Segítek, itt vagyok, mondd el nekem, tudod, hogy
rám mindig számíthatsz. És stb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;">Ha ezek
elhangzanak, már maga a segítség, persze a fülekre is szükség van, amelyek meghallgatnak,
és karok, amelyek átölelnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szóval félek a leírt szavaktól, most főképp,
S.-nak szánt levélben, mert ezeknek van súlya. Nem tudok, és nem akarom hazudni
magamról, akár egy közösségi médiára feltöltött fotón sokan, nem akarom
színlelni a boldogságot, nem akarom színlelni, hogy nekem jobb, mint neked. Én
itt voltam a Colosseum a háttérben, jól érzem magam, miközben te épp munkában
vagy, és ezt látod, hogy nekem mennyivel jobb MOST, mint neked, hogy te is erre
a most-ra vágyj. De fontos, hogy a te saját MOST-odra vágyj, ne máséra. De
sokan folynak az árral, arra vágynak amilyük nincs, azt akarják elérni, ami
másnak van, miközben észre sem veszik azt a gazdagságot, amelyben vannak, mert
mindig is mások akartak/akarnak lenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Én szeretnék, most mindent itt hagyni.
Minden emléket, minden emléket vele, a helyeket, amelyeket együtt láttunk.
Rómát, Toszkánát, a magas hegyeket a tó körül, és ezt a helyet is, de szinte
lehetetlen, és nem gondolni rá butaság lenne. Vagy épp kitörölni, nem járni
arra felé, ahol összekötött a sors szövője. Nem sétálni éjjel az Andrássy úton,
őszi napon, bekukkantani a lakásokba, ahol a felkapcsolat tompa sárga színű lámpák
fényeiben látjuk a szobát a festményekkel, bútorokkal. Amikor jó hazatérni a sétálás
után, meginni egy forró csésze kávét. Összebújni a takaró alatt, összefonódva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Amikor felfedezel egy várost, ne menj oda többé
az emlékek miatt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;">Vagy épp
az emlékek miatt mész oda szívet tépázni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;">Örültség
ugye a szerelem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;">Benne
minden díszletére emlékezni, újra- és újra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Én nem szeretném kitörölni, de már nem
szeretnék emiatt szenvedni. Sem egy rendszám, sem egy felugró utcanév láttán.
Csak együtt szeretnék élni vele, hogy igen, akkor jó volt és szép.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Gyakorta elém csapódnak ezek a dolgok,
amelyekkel nem igazán tudok mit kezdeni, fáj, hogy emiatt emlékezem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A
lehúzott ablak résén párás hideg zúdul be, körülöttem besötétedett, a nap
lement, itt ülök a sötétben csillagok alatt, látom a kisgöncölt, az
esthajnalcsillagot, a Hold fehéren vakít. Sosem tudom milyen Hold van épp, pedig
régen ezeket a dolgokat tudták az emberek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;">Szarvasbőgés
hangja hallatszik a felettem kétszáz méter magasan lévő erdőből. A nagy
sötétségre pillantok, onnan jön a hang, ha világos lenne most a fák lombkoronáit
látnám és a sziklákat, amelyek, már sokat láttak ez idő alatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ideje lenne mennem, már. A betonúton, a
kanyarban megállt a tegnap lehullott eső sara és hordalék. Idejövet is alig
tudtam átverekedni magam az autóval, majd figyelnem kell és a közeli sziklákra
és kövekre, hogy ne csússzak neki . Az autó fényszórói a szürke betonon
sárgásan világított fényalagútja a szemközi kis pincére világított amelyen
szétragyogott a fény a közeli cseresznyefára, és ereje tompult. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "bookman old style" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ez a világ és én benne élek, benne élek!? Te
benne élsz-e? <o:p></o:p></span></div>
<!--EndFragment--><br />andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-51470594842510299262019-08-22T20:13:00.002+02:002019-08-22T20:13:38.033+02:00Parkolói feljegyzések X.<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Parkolói
feljegyzések X.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 212.4pt; text-indent: 35.1pt;">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">/Egy 2009 körül elkezdett
bejegyzési formát porolok le, így pontosan 10 évre rá./ <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUmv6olCqFvXFAT1Ub-cfiRk_QrKBZWnB_KIlXJ-LeveFoam8EqwhA9nnqeOcF6wlKsraiMLCjj2_iFsPcOTqUlucgaMlF0ttoK_3ZXGV233OqkjgOh4Ix8P5kWt8a8NFvBC9Fah2ny5-L/s1600/68961229_458703618015236_4085959167876005888_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="480" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUmv6olCqFvXFAT1Ub-cfiRk_QrKBZWnB_KIlXJ-LeveFoam8EqwhA9nnqeOcF6wlKsraiMLCjj2_iFsPcOTqUlucgaMlF0ttoK_3ZXGV233OqkjgOh4Ix8P5kWt8a8NFvBC9Fah2ny5-L/s320/68961229_458703618015236_4085959167876005888_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Egy
kisvárosban ülök a kocsiban egy a főúttól nem messze lévő parkolóban.
Körülöttem testek és emberek helyett parkoló autók. Előttem birsalmafa, pár
bokor, balra tőlem egy út melletti kőkereszt, aminek az egyharmada ki tudja
mikor tört le, helyette vaskereszttel pótolták magát a keresztet, de jól mutat.
A park rendezett, pár napos a fűnyírás, pár üres paddal, és a kihagyhatatlan
térkővel, Eu-s pénzből. A parkoló fehér kaviccsal leszórt. Az anyósülésen ülök,
kezemben a sok valahányéves laptopom. Időkorláthoz vagyok kötve. Körülbelül 59
percem van írni, vagy talán annyi se. Mellettem egy sárga épület, címerrel és
zászlóval ellátva, kapuja még a régiidőket jelzi barna óriás kapu, felette
félkör alak amin átszűrődik a fény. Egy szürke Renault Twingo mellett parkoltam
le, nem véletlenül. Üvegtetője van, gyári alufelni. Szerelem első látásra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">A
rádióban fm4-t (efemfír) hallgatok, az osztrák rádiót, csodával határos módon
itt tiszta a vétel,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>valami daily mix
megy, délután háromóra tizenháromperc van. Előtte mondták be a híreket németül
utána pedig angolul. Furcsa érzés kapott el. Itt azért mégsem annyira becsapós
a német sem az angol, mint egy nyelvvizsgán ülve és fülelve a részletekre, igaz
itt nincs is tétje. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A
kocsiban enyhe benzinszag terjeng, vennem kell a fűnyíróba benzint. Hiába a
csomagtartóban van, illata erős és meghatározó, persze az ablakokat lehúztam 26
fokban kész öngyilkosság lenne itt írni. A visszapillantón lógó wunderbaum „new
car” kékszínű fára kivágott illatosítója mocorog, fújja a nyárutói könnyed
szellő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">A
közeli dohányboltban vettem piros Marlboro-t, irodalmi elindíttatásból. Amit
szép irodalmi rajongásnak nevezett el egy barátom. Pár napja Knausgaard
interjút néztem, amit a Vice magazin készített vele New York utcáin pár percig
kullognak, aztán egy Pub-ba betérve egy pohár sör mellett vitassák meg a Harcom
</span><i><span style="background: white; color: #222222; font-family: "Arial",sans-serif; font-size: 10.5pt; line-height: 107%;">(Min Kamp) </span></i><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">sorozatot részeit. És ebben a Pub-ban valamilyen
oknál fogva még lehetett cigarettázni, így Karl Ove rágyújtott a piros
Marlboro-jára, és mivel szeretem a könyveit, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>egy példakép is számomra, ezért leutánoztam.
Ami persze stílustalan, és gyerekes rajongás. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az íze teljesen más, mint a sárga
Camelnek. Cigizgetés közben a Twingo részleteibe vesztem el, klassz autó,
imádtam az „enyémet”, bár sohasem volt igazából az enyém. Hiányzik. Jövőbeli
tervek listáján egy ugyanilyen, mint ami itt parkol mellettem, szeretném
birtokolni. Üvegtető, kesztyűtartós, pohártartós, gyári alufelnis változat. A
színe mindegy igazából, csak menjen, bár jó legyen fekete, mert az előkelő,
igaz minden másnap le kellene mosni a portól, de hát a fekete előkelő szín.
Ebben a szürkében se csúnya, igaz ahogy a részletekben vesztem el, szegényen
téligumi van, valószínűleg hasonszőrű olcsó budget történt. De esőben legalább
betapad, meg a forró aszfalton, igaz így télen elveszti jelentőségteljességét a
winter felirat a gumi peremén, mert csak megnyugtatás képpen lesz ott, tapadás
helyett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Alig sétál itt ember, így róluk nem
tudok írni. Bár egy bordó hajú lány haja összkötve, épp viszi a hátán a
tubáját, fekete pólóban. Valószínű a buszpályaudvarra indul, a közeli városban
van egy fúvószenekar, a délután 5 órási próbára odaér. Sosem voltam zenekari
tag, a zongorát nehezen lehet az ember hátán cipelni, az külön kategória. Meg
amúgyis kontár voltam, sose voltam jó benne. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Most
beállt baloldalamon egy kopasz fickó, és érdekesen néz. Ki ez az őrült, ölében
egy laptoppal és ír. Hát én volnék az. Barna színű pólóban és farmer
rövidnadrágban. Gyorsan kiszállt, és el is viharzott valamelyik irányban. Nem
tudtam megfigyelni merre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">A
parkoló mögötti házban emlékszem pár éve még tv szerelő dolgozott, mondanom se
kell, hogy mára már nem ő bérli ezt a boltot. Most Asztalbútoros van kiíra a
cégérre. Szellemes cégére van. „Szálka lakberendezés”. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Fekete atlétás ötven év körüli férfi
bringázik a főúton a szürke kemping-jével , s más emberek kettesével, vagy
hármasával tartanak valahonnan valahová. Mindig érdekelt, hogy honnan és hová,
de ez olyan, amit soha nem tudunk meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">A
rádióban már 5 perce csak reklámok mennek, németül. Vedd meg, ez annyi, ez meg
amennyi, sváb tamtam. Ikea family kártya stb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">A
távolból sziréna hallatszik, tűzoltóautó az, emberek kicsit rémülve megállnak
pár másodpercig a látványra, mindenki test beszéde rémült ilyenkor. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Egy pár
sétál a közeli járdán. A lány várandós, az állapotot tekintve talán november
végére lehet kiírva a kis jövevény. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A kopasz férfi elhajt mellőlem a
szilvalila opeljével… Még mindig furcsán nézett. De nem mégse hajt el, csak
kijött valamilyen alkatrészért vagy a papírjaiért. Nem tűnik szerelőnek, szóval
csak valami fontos iratot hagyhatott a kocsijában. Akkor még egy furcsa nézést
el kell viselnem tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Aztán elszívok egy cigit még, nem várom
meg. Indulok benzint venni a fűnyíráshoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Aztán
este pedig szeretném folytatni az olvasást, a valamelyik csak elkezdett de be
nem fejezett könyvvel, talán a Római lányt, vagy akármit, sok van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">Vagy
írni levelet, hogy a jövőhéten a postás kézbesítse őket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;">ui: Kedvem
támadna most rögvest elindulni délnek, Rómáig meg sem állnék. Imádom a
nyárutót, az őszt, és a tél elejét. De ezek csak álmok. Most mennem kell,
lemerül a laptop. És én sem ülhetek itt tovább, mint egy buborékba zárva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Bookman Old Style, serif;">zene: Bon Iver: Holocene: </span><a href="https://www.youtube.com/watch?v=8T0cHQb39GY">https://www.youtube.com/watch?v=8T0cHQb39GY</a></div>
<br />
<br />andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-89693776888284728302019-06-26T22:03:00.001+02:002019-06-26T22:03:02.502+02:00Egy magánjellegű fecsegés harminchat<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMtUEfLGq1nidlwCzyxBD-X3WWtic33_mv_kg2TjliU8BAbrWPwK6LLQjLOW2Msl4QaOY4Tde0BnSoSW5CFURk9SvJLqaeAF6yLeFqgl2KzM1H0uE5afzRCYW_bSYTK8LC7zzEjWN3eD3d/s1600/szentjanosbogar2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="1200" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMtUEfLGq1nidlwCzyxBD-X3WWtic33_mv_kg2TjliU8BAbrWPwK6LLQjLOW2Msl4QaOY4Tde0BnSoSW5CFURk9SvJLqaeAF6yLeFqgl2KzM1H0uE5afzRCYW_bSYTK8LC7zzEjWN3eD3d/s400/szentjanosbogar2.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt;">Épp az
udvaron cigiztem, és a közel-távoli mezőt, és erdőt figyeltem közben. A frissen
főtt kávé elégette a szájpadlásomat, kicsit könnyezni kezdett tőle a szemem.
Aztán káromkodtam. A mezőre pillantottam újra. Napraforgómező lesz pár hónap múlva,
és a hársfa illetve a napraforgó mező mellett közvetlen egy búzatábla van. Az,
amire a napraforgó megnő – most olyan 20-30 cm nagyságú lehet, addigra már a
búzát épp feldolgozza egy malom, s szemeit őröli, hogy friss lisztet készítsen
belőle. A pékek ebből a lisztből remek kenyeret készítsenek. Nah igen ezt még a
80’as években jól tudták, mára már ehetetlen az összes kenyér, pár órával a
sütés után aszalódásnak indul. Sok minden hiányzik belőle. Főként a jó minőségű
liszt, illetve a szaktudás. Rengeteg „csináld magad süss kenyeret” könyv
jelenik meg, nem hiába. Sokan már otthon bíbelődnek vele. Nagyapám molnár volt a
helyi malomban. Már nyugdíjas évei után jó pár évvel mondta emlékszem, egy
vasárnapi ebédnél, ahol ő vágta fel a kenyeret – mielőtt megáldotta a késsel
keresztet vetett (rajzolt) a kenyérre, és utána vágta fel – ennyire zsurmolódik
a kenyér ahh. Azaz apró pár centis morzsák hullottak az asztalra. Szemében
látszott, a csalódottság. Sosem felejtem el. Ez körülbelül a kettőezres évek
körül volt. Azóta a helyzet csak rosszabb lett. </span><span style="font-family: "Bookman Old Style", serif; font-size: 12pt;"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Most
már minden tucattermék, ruhák, autók, ételek, gyorsételek sőt az emberek is.
Elfelejtünk enni, főzni, szeretni, álmodozni. És igen, ezek közhelyek, de tedd
fel magadban a kérdést, hogy ma, vagy tegnap hol ebédeltél és mit. Időhiányra
hivatkozva kész ételt, mert ez és az van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">De ezt hagyjuk is, mindenki eldönti saját maga. Az
vagy amit eszel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Mai
nap bevásároltam. Gyűlölök bevásárolni, az embertömeget is, de hát meg kell
csinálni. Egyik boltba ki, másikba be, hol olcsóbb, hol még olcsóbb. A forróság
nehezítette a dolgokat. Valahogy az ember akkor ingerlékenyebb, nem csoda hisz
csorog, folyik róla a víz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Egy fehér Iveco-s furgonos teljesen irreális helyen
állt meg a számláját írogatni, vagy akármilyét, kikerülöm, persze várnom
kellett, amíg a szembejövök eljöttek, és biztonságosan megelőztem, aztán rádudáltam
egyet, mert balesetveszélyes helyen állt meg. Ha 15 méterrel feljebb állt volna
meg a kereszteződés előtt, akkor nincs útban, ráért volna a Dankó rádiót
hallgatni, árnyékban tudta volna a számláját megírni, kiszámolni az áfát,
béfát, céfát, és a nettót meg a bruttót, stb. Aztán ahogy lenni szokott ment a
mutogatás, én csak integettem neki.<span style="mso-tab-count: 1;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Aztán rövid időn belül egy másik F1-es pilótával is
összefutottam. Szürke Audi-s volt, irányjelző nélkül kanyarodott, elsőbbséget
nem adott, elém<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>furakodott, mire kikérte
magának a dolgokat, hogy a közel 6 méteres kombijával elém jött. Persze legyek
türelmes, gondolkozzak az ő fejével, merre akar menni. „Barátságosan”
integettünk egymásnak ő rázta az öklét, és meg a középső ujjamat mutattam neki.
Persze egy újgazdag férfit nem lehet csak úgy helyre tenni egy középsőujj
felmutatásával. Legszívesebben, mivel már nálam is elpattant az ér a
homlokomon, kiszálltam volna és bekopogok az ablakán, hogy „Hé ember te most
mire is gondoltál?” ugyanis, a zebrán áthaladt egy gyalogos, azt persze még ő
se merte elütni. Szóval így álltam mögötte, mire a barátnője is integetni
kezdett az autóból. Valószínüleg az autót féltették jobban, hogy a matt Audi
fényezése ne sérüljön. A nagyobb kutya baszik effektus ez az autóknál is jelen
van íratlan szabály. Aztán elindultunk, nénike áthaladt a Tescoból, a Lidilbe,
Audis előttem, én mögötte, felgyorsítunk 40-50-re, mire hirtelen a fékre
lépett. Ez ugye a közúti veszélyeztetés tipikus esete. Az újgazdagok így próbálnak
példát statuálni, hogy egy piros seatos, nehogy a meglévő egojába csak úgy bele
merjen szólni, vagy taposni, aztán lakott területen belül padlógázt nyomott,
mire a dízel Audijából egy gyárkéménnyi korom távozott. Kedvelem az ilyen
embereket. Szerencséje volt, mert nem a gallytörő dzsippemmel voltam, mert
akkor nem satuztam volna amikor büntetőfékezett előttem, hanem simán
belemegyek, a zsaruknak meg megmutatom a felvételt, hogy volt F1-es pilótánknak
képzelt újgazdag „férfi” mit csinált, és hogy is volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Így
telnek a szabadnapok csendesen. Kiolvastam Bukowski: Nők című könyvét, most
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt… című könyvét fogom elolvasni ebben a
tikkasztó melegben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Tegnap
este tizenegy körül sétáltam a faluban, ezt az időszakot szeretem, mert már nem
lehet látni semmi embert, semmi mozgást, nyugodt minden, kihalt és izgalmas. A „szoros”-on
mentem át, az akácfák és bozótok kötött kis szentjánosbogarak világítottak,
persze frászt kaptam először tőlük, hogy mi világít a bozótosba, de csodaszépek
voltak. Mostanában nem láttam ilyen csodát. Arra gondoltam önző mód, de szép
lenne beletenni pár tucatot egy befőttesüvegbe, és nézni, ahogy világítanak a
sötétben, illetve lefotózni, alkonyattájt felé. Haladtam tovább, a pompa
utcailámpák fényében, pár szúnyog csípdesett, egy az arcomat, kutyák rémülten
ugattak. Van egy utca amit különösen utálok, ott mindig vérszemet kapnak és
üvöltenek. A gazdájuk nem szeretheti őket eléggé, talán ezért ennyire vadak
gondoltam. A kocsma zárva, bár sosem teszem be oda a lában, a munkás busz már
rég elment, pár macska fekszik a meleg aszfalton. Egy másik utcában van vagy 5-6
darab akik az egyik ház előtt bandáznak. Egy hófehér, egy szürketarka, fekete,
fehér vörös, vörös szürkecsíkos, és egy teknőctarka. Némelyik kedvesnek tűnik,
odajön és a lábamhoz dörgölőzik a többiek csak feszülten figyelik és tizedmásodperc
alatt futásnak erednek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Hát
valahogy így telnek a napok. Gondolatokkal, és el nem készített fotókkal, le
nem jegyzett „hú de klassz mondatokkal amik később de jók lennének” a fejemben.
Tervekkel, álmokkal, és közhelyekkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Minap láttam egy klassz laptopot, de most ebben és a
következő hónapban és talán az után sem tudom megvenni, majd félreteszek,
persze minden hónap így indul. Aztán a sok minden főként én keresztbe teszek
magamnak. 10 éve néztem még ki, már akkor ilyet szerettem volna, hogy hú azon
megírom a regényemet, azóta ez újra előtérbe került, és ahelyett, hogy azon
lennék, hogy gyűjtök mégsem teszem. Igen egy alma laptopot szeretnék, mert
menő, mainstream, a kedvenc íróm is azon ír, persze ettől én még nem fogok
olyan jól írni, mint ő, és stb stb. Az álmokat meg kell valósítani nem? Hát azon
leszek. És ahogy 10-15 éve elkezdtem, és az volt a fejemben, hogy azon fogom befejezni,
hát azon fogom egy apple-n. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Igaz, hogy már az 1/3-át megírtam, de még lesznek
oldalak, karakterek, csavarok, szomorúság vidámság, utazás benne. Hát ennyi. A
magam szórakoztatására írom, nem akarok híres lenni, meg semmi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Utána meg jöhet, az autó. Bár az nagyobb falat. Egy
új Suziki Jimny, igen ez is cuki, mainstream, és kell…majd valamikor. Persze
hányok a menő dolgoktól, de hát ez van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Most elmegyek sétálni,
megnézem a szentjánosbogarakat ott vannak-e még, és majd olvasgatok hajnali kettőig
ahogy szoktam. Holnap már dolgozom, leemelem a munkahelyi szekrényemből az
álarcomat és magamra öltöm olyan könnyedén, ahogy a céges műszálas pólót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4836913340940698241.post-5279280566825015322019-06-06T00:37:00.002+02:002019-06-06T00:37:57.381+02:00A hajnal aranyló bíbor színe<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdLQ-du2T1etiu_P_hfFS7jN-zeuY3KgZspnFxbzTXd9qV-_0BScbwqduHNseiobJT7KEjc6ITo2AMWlUEel19njPmS0gNsEQtpOUKjC4mwGS4lZbxb2_pEIKaTA4CCc5smO2cfWRLR6G3/s1600/11222896_10208881472821224_2607792750628540078_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdLQ-du2T1etiu_P_hfFS7jN-zeuY3KgZspnFxbzTXd9qV-_0BScbwqduHNseiobJT7KEjc6ITo2AMWlUEel19njPmS0gNsEQtpOUKjC4mwGS4lZbxb2_pEIKaTA4CCc5smO2cfWRLR6G3/s1600/11222896_10208881472821224_2607792750628540078_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdLQ-du2T1etiu_P_hfFS7jN-zeuY3KgZspnFxbzTXd9qV-_0BScbwqduHNseiobJT7KEjc6ITo2AMWlUEel19njPmS0gNsEQtpOUKjC4mwGS4lZbxb2_pEIKaTA4CCc5smO2cfWRLR6G3/s320/11222896_10208881472821224_2607792750628540078_n.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"> Esteledett. A redőny még nincs lehúzva, csak félig,
lyukain átszűrődik a mai naplemente aranyló bíbor színei. Meleg árad a
téglafalakból, a bitumenből, a betonból. Pár órája vajas croissant ettem egy
teraszon, forró eszpresszóval. Előttem egy hatalmas tó, legalábbis innen nézve.
A nyomtató elkezdte kipöfékelni a gondolataimat, amelyet, akárhány hónap év,
akárhány hét és óra perce írok. Aztán papírgalacsinok szerteszét a fahajópadlón. Csak Albertnek, a macskámnak tetszik a látvány, van mivel játszania ha már elhanyagoltam. Pocsék
minden amit papírra vetettem? Elpazarolt idő, mire is? Magam sem tudom...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Telefonon beszélek egy
szlovák lánnyal. Magánjellegű fecsegésekben vagyunk, csak mi ketten. Egy kihalt
gondozatlan parkban ül egy padon, s előtte is és mellette is padok, de ez egy
ápolatlan valami, amiben jó ülnie. Az az érzése, ettől az igen szegényes
környezetről, hogy jó itt lennie csendben. Elmélkednie magáról, másokról „csak
azt szeretném tudni, hogy mi ez az egész.” Egyedül a semmiben lenni. Persze
velem van, hisz beszélünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">A hétvégi utazásáról mesél, és a mesélés által én is
részese lehettem egypersokad részben az egészből. Jó érzéssel tölt el. Ott járt
ahol én jártam közel hat évvel ezelőtt a kis osztrák falucskában. Látta a tavat, a hegyeket, és ha vajas
croissant és eszpresszót nem is fogyasztott, a látvány a hely mit sem
változott. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Könyvekről filmekről mesélünk
egymásnak, amit hasonló időben néztünk, és ugyanazt váltotta ki belőlünk, hogy
emlékszünk rájuk, és hatott ránk, szívünkbe zártuk. Sokszor újdonságnak hat, amit már elmeséltünk
egymásnak, de a másik valami miatt nem figyelt. Új könyvcímek után kutatunk,
ezt talán olvastam, én nem. Akkor holnap bemegyek az antikvárba megnézem, és
igen meg volt jön egy héttel később a telefon, most olvasom, tényleg jó,
betalált a 21 gramm közé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Aztán
egy másik telefonbeszélgetés. Egy fiúval, aki egy zsúfolt szobában tengeti a
napjait, hangszerek között és mechanikák között. A naplemente aranylóbordó
fénye beszűrődik az ablakán, igaz a mellette lévő tízemeletes panel elvesz
belőle, de így is jelentős. Új hangokon dolgozik, amely ebben a bíborfényben
megtörve eljut azokhoz akiket igazán…aztán hirtelen leteszi a telefonkagylót, s azóta sem válaszol, csak kicseng némán a telefon, nincs ki felvegye vagy nem akarja felvenni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Aztán
egy harmadik telefonbeszélgetés. Egy lány fekszik méregzöld színű függőágyában, Szabó Magda:
Az ajtó című könyvét olvassa. Itt az idő előbb jár, itt már nincs aranylóbordó
szín, itt már éjszaka van. Csendes forróság árad a falakból, a szellő könnyeb
járkál át a tetőtéri szobájában. Ő most nincs ott. Egy színházi előadás
szünetében hív vissza. Hangja érdes, épp fújja ki a cigifüstöt a tüdejéből. Szoknyáját
fújdogálja a langyos szellő. Hiányzol mondja. Amint letesszük a telefonkagylót a
huszon pár perc beszélgetés után, útnak indulok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Egy
válogatás kazettát hallgatok a Trabantomban ülve. Nekem is hiányzik. A főúton
csak egyes-egyedül vagyok, se előtte, se mögöttem se szembejövő nincs. Kihalt
minden. Alszik a világ, csak én vagyok ébren és a gyári éjjeli műszakosok. Felé
tartok, nem vagyok magányos, sosem voltam. Meleg van, a Trabant leengedett ablakán hűvös levegő áramlik be, és az erdő vadaktól ricsajozó muzsikája. A szarvasok tánca, a békák brekegése, s ezek mellett az erdő lélegző fenyőfástölgyes földes párás aromája. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">És a hajnal aranylóbíbor színében meglátom őt, átölel
egy vajas croissant és eszpresszot fogyasztunk a tó előtt, a harangtoronyból fokozatos
emelkedéssel harangzúgás kezdődik, öt óra van. A tó felszíne párában úszik, a tó
egyik felén lévő hegy sötét árnyékban van, s a tó mellett lévő szemközti hegyen egymás után
kis időközökben megjelenik az aranylóbíbor szín, ami átvált aranysárga színre,
majd erősödik a pillanat tört ütemében sárgára és fényborul az egész hegyre. Rég láttuk egymást, mégis
csendesen figyeljük a pillanatot. Ez most egy olyan valami, mint a szemhéj
hirtelen kinyítódása és lezárása annyira gyors egszeri és múlandó ami itt van. Ujjaink egymásba fonódnak, meleg szorítás.
Rég éreztem ilyet. S ez a lány, ott áll később a tengernél. Combját verdesi a szoknyája
a meleg széltől, karjai kitárva, bokáig áll a hullámzó tengerben. Haja kócosan
lebeg a lemenő nap aranybíborszínében. Ő az. Ilyen a szerelem. Megfoghatatlan,
mint a szél a lány fodrozódó szoknyáján. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Aztán
a nyomtatót felváltotta az írógép, a háromnegyed oldalig írt szöveget, hogy a
javításnak legyen helye. A folyamatos kattogás az írógépből, ami hetvennyolc
éves. A fehér papírra freccsenő tinta illata, az írógép fémes illata, a
gondolatok fiatalsága. A vagy- vagy, is-is nem ugyanaz. Haldokló lepke az
íróasztalon, de ez csak képzelet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">A gianicolo-n ébredek fel egy parkban szobrok közötti
padon. Arcomat és hónapljamat az Aqua Paolában mosom meg, majd leülök egy
padra, a zakóm zsebéből előveszek egy fekete kis noteszfüzetet egy tollal,
majd írni kezdem az álmomat, néha rágyújtok egy Modiano cigarettára. A történet
fontos, így az éhség érzetem is kisebb. Csaknem tizenegy óratájt, mikor
meghallottam a körülöttem lévő ezer harang közül azt az egyet, amely a
szemközti parton álló bazilika egyedüli harangzúgása és összetéveszthetetlen, majd felnézve a füzetemből
látom a szürkésfehéres kupoláját, elindulok a hegyről lefelé. A történet kész,
amit írtam, mégha nem is olyannyira. Egy téren vagyok a Trasteveren macskaköves utakkal, vajas croissant és eszpresszót fogyasztok,
körülöttem emberek, testekben élő lelkek, van kiben élő s van kiben holt, Vagy- vagy, is-is, nem mindegy. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bennem
hol ósdi, hol…ki tudja...a lényeg, hogy itt vagyok s felémközelít a lány, melynek szoknyáját fújdogálja a szellő. S hogy milyen a szerelem illata? Fahéj és levendula szappan illatú.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Bookman Old Style",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<br />andreapiovannihttp://www.blogger.com/profile/02627771035903450220noreply@blogger.com1