2011. október 7., péntek

big sky, man



Esik az eső. Az ablakon a friss esőcseppek kapaszkodnak. Tíz fok van, három pulóvert veszek, kabát, sapka. Kilépek a falu végébe. Jól vagyok. Végre hideg van. A bringám kormányára fagy a kezem, nem is érzem. Ilyenkor mindenki behúzódik. Esőben az emberek csak akkor lépnek ki a házból, ha valami igen-igen fontos dolguk akad. ( Ellentétben velem.) Sok ember megázik, az esernyők a széltől megtörnek, sok-sok cipő beázik, és vagy fél napot a nedves zokniban tocsogunk, alig várjuk, hogy levehessük. Különösen szeretem ezeket a napokat, persze csak akkor, ha nem ázik be a cipőm. Megtaláltam a motivációmat, bár elég gyerekes, de hát az álmok már csak ilyenek. Este kimozdulok remélhetőleg. Már rám fér. Ilyenkor mindig félek, hogy a másik lemondja a találkozót. (Még 5 és fél óra.)


***

Úgy ennék most egy kürtöskalácsot, fahéjasat.


Talking in the window as the light fades
I heard my voice break just for a moment
Talking by the window as the light fades
I felt the floor change into an ocean
We'll never leave here, never
Let's stay in here forever
And when the streets are quiet
We'll walk out in the silence
…
We'll never leave here never
Let's stay in here for ever
And when the streets are quiet

Nincsenek megjegyzések: