2017. február 1., szerda

Egy magánjellegű fecsegés huszonhárom

   Szóval a Moszkváról a Bosnyákra költöztünk. Ég és föld. Persze a Moszka is jó volt, de itt legalább az albérlet falaiba besüt a nap, és van egy óriási terasz, amivel tavasz közeledtével még terveim is vannak. Paradicsom és egyéb fűszernövények termesztése, és pár virág életben tartása a cél. Főleg tulipánok, azok olyan szépek. Nehéz volt a költözés, vagyis inkább húzós. Az albérletet eladták a fejünk fölül, úgyhogy keresni kellett egy másikat. És találtunk egy sokkal jobbat. Itt déli napsütés árasztja el a lakást, fény árad be a nagy teraszajtó üvegein át. A macskánk (Iván) is sokkal jobban imádja és persze mi is. Ő nézheti a Nagy Lajos Király útja villamosait és buszait, vagy ha már ezt megunta, akkor a lakás déli oldalát bámulja a madarakkal teli fákat, a közeli bölcsödét és élvezi a besütő napsütést. Én pedig nézem a flyradar-t hogy milyen gépek szállnak le éppen, miközben a teraszon szürcsölöm a forró kávémat. 
         Most úgy klassz minden. Ebben az évben az egyik legnagyobb vállalkozás a költözés volt, utána jön egy többet fizető munkahely keresése, a mostanival is meg vagyok elégedve…de…
és ezek a de… pontpontpont-ok viszik előre az embert.
Szóval egy jól fizető munkahely, aztán nyelvvizsga és egy Fiat Panda a 80-as 90-es évekből. Nem nagy célkitűzések, de küzdeni kell értük, az elemekkel és jól gazdálkodni, mint egy társasjátékban. Kurvára nehéz.
És persze sokan azt mondják, hogy mit akarok egy olasz 25 év feletti autóval? Ez a realitás…és ezt sokan elfelejtik. Én nem akarok thm-et sem pedig havi kiadásokat, hogy csilli-villi autóm legyen, hogy a szomszéd azt mondja, de jól megy egyeseknek. Én nem akarom irigységbe vinni, és magamat adóságba, hogy neki szarabb legyen és persze saját magamnak. Nekem kiváló elsőautó lenne, no meg persze olasz, ami mindenek előtt áll.
         Szóval az élet egy nagy gazdálkodj okosan című társasjáték. Ez valami okosnak tűnő lezárás féle…és van is benne igazság. 


Nincsenek megjegyzések: