2019. augusztus 22., csütörtök

Parkolói feljegyzések X.


Parkolói feljegyzések X.
/Egy 2009 körül elkezdett bejegyzési formát porolok le, így pontosan 10 évre rá./

Egy kisvárosban ülök a kocsiban egy a főúttól nem messze lévő parkolóban. Körülöttem testek és emberek helyett parkoló autók. Előttem birsalmafa, pár bokor, balra tőlem egy út melletti kőkereszt, aminek az egyharmada ki tudja mikor tört le, helyette vaskereszttel pótolták magát a keresztet, de jól mutat. A park rendezett, pár napos a fűnyírás, pár üres paddal, és a kihagyhatatlan térkővel, Eu-s pénzből. A parkoló fehér kaviccsal leszórt. Az anyósülésen ülök, kezemben a sok valahányéves laptopom. Időkorláthoz vagyok kötve. Körülbelül 59 percem van írni, vagy talán annyi se. Mellettem egy sárga épület, címerrel és zászlóval ellátva, kapuja még a régiidőket jelzi barna óriás kapu, felette félkör alak amin átszűrődik a fény. Egy szürke Renault Twingo mellett parkoltam le, nem véletlenül. Üvegtetője van, gyári alufelni. Szerelem első látásra.
A rádióban fm4-t (efemfír) hallgatok, az osztrák rádiót, csodával határos módon itt tiszta a vétel,  valami daily mix megy, délután háromóra tizenháromperc van. Előtte mondták be a híreket németül utána pedig angolul. Furcsa érzés kapott el. Itt azért mégsem annyira becsapós a német sem az angol, mint egy nyelvvizsgán ülve és fülelve a részletekre, igaz itt nincs is tétje.
         A kocsiban enyhe benzinszag terjeng, vennem kell a fűnyíróba benzint. Hiába a csomagtartóban van, illata erős és meghatározó, persze az ablakokat lehúztam 26 fokban kész öngyilkosság lenne itt írni. A visszapillantón lógó wunderbaum „new car” kékszínű fára kivágott illatosítója mocorog, fújja a nyárutói könnyed szellő.
A közeli dohányboltban vettem piros Marlboro-t, irodalmi elindíttatásból. Amit szép irodalmi rajongásnak nevezett el egy barátom. Pár napja Knausgaard interjút néztem, amit a Vice magazin készített vele New York utcáin pár percig kullognak, aztán egy Pub-ba betérve egy pohár sör mellett vitassák meg a Harcom (Min Kamp) sorozatot részeit. És ebben a Pub-ban valamilyen oknál fogva még lehetett cigarettázni, így Karl Ove rágyújtott a piros Marlboro-jára, és mivel szeretem a könyveit,  egy példakép is számomra, ezért leutánoztam. Ami persze stílustalan, és gyerekes rajongás.
         Az íze teljesen más, mint a sárga Camelnek. Cigizgetés közben a Twingo részleteibe vesztem el, klassz autó, imádtam az „enyémet”, bár sohasem volt igazából az enyém. Hiányzik. Jövőbeli tervek listáján egy ugyanilyen, mint ami itt parkol mellettem, szeretném birtokolni. Üvegtető, kesztyűtartós, pohártartós, gyári alufelnis változat. A színe mindegy igazából, csak menjen, bár jó legyen fekete, mert az előkelő, igaz minden másnap le kellene mosni a portól, de hát a fekete előkelő szín. Ebben a szürkében se csúnya, igaz ahogy a részletekben vesztem el, szegényen téligumi van, valószínűleg hasonszőrű olcsó budget történt. De esőben legalább betapad, meg a forró aszfalton, igaz így télen elveszti jelentőségteljességét a winter felirat a gumi peremén, mert csak megnyugtatás képpen lesz ott, tapadás helyett.
         Alig sétál itt ember, így róluk nem tudok írni. Bár egy bordó hajú lány haja összkötve, épp viszi a hátán a tubáját, fekete pólóban. Valószínű a buszpályaudvarra indul, a közeli városban van egy fúvószenekar, a délután 5 órási próbára odaér. Sosem voltam zenekari tag, a zongorát nehezen lehet az ember hátán cipelni, az külön kategória. Meg amúgyis kontár voltam, sose voltam jó benne.
Most beállt baloldalamon egy kopasz fickó, és érdekesen néz. Ki ez az őrült, ölében egy laptoppal és ír. Hát én volnék az. Barna színű pólóban és farmer rövidnadrágban. Gyorsan kiszállt, és el is viharzott valamelyik irányban. Nem tudtam megfigyelni merre.
A parkoló mögötti házban emlékszem pár éve még tv szerelő dolgozott, mondanom se kell, hogy mára már nem ő bérli ezt a boltot. Most Asztalbútoros van kiíra a cégérre. Szellemes cégére van. „Szálka lakberendezés”.  
         Fekete atlétás ötven év körüli férfi bringázik a főúton a szürke kemping-jével , s más emberek kettesével, vagy hármasával tartanak valahonnan valahová. Mindig érdekelt, hogy honnan és hová, de ez olyan, amit soha nem tudunk meg.
A rádióban már 5 perce csak reklámok mennek, németül. Vedd meg, ez annyi, ez meg amennyi, sváb tamtam. Ikea family kártya stb.
A távolból sziréna hallatszik, tűzoltóautó az, emberek kicsit rémülve megállnak pár másodpercig a látványra, mindenki test beszéde rémült ilyenkor.
Egy pár sétál a közeli járdán. A lány várandós, az állapotot tekintve talán november végére lehet kiírva a kis jövevény.
         A kopasz férfi elhajt mellőlem a szilvalila opeljével… Még mindig furcsán nézett. De nem mégse hajt el, csak kijött valamilyen alkatrészért vagy a papírjaiért. Nem tűnik szerelőnek, szóval csak valami fontos iratot hagyhatott a kocsijában. Akkor még egy furcsa nézést el kell viselnem tőle.
         Aztán elszívok egy cigit még, nem várom meg. Indulok benzint venni a fűnyíráshoz.
Aztán este pedig szeretném folytatni az olvasást, a valamelyik csak elkezdett de be nem fejezett könyvvel, talán a Római lányt, vagy akármit, sok van.
Vagy írni levelet, hogy a jövőhéten a postás kézbesítse őket.

ui: Kedvem támadna most rögvest elindulni délnek, Rómáig meg sem állnék. Imádom a nyárutót, az őszt, és a tél elejét. De ezek csak álmok. Most mennem kell, lemerül a laptop. És én sem ülhetek itt tovább, mint egy buborékba zárva.



Nincsenek megjegyzések: