Egy még lezáratlan, forrongó és szemtelenül fiatal úriember próbálgatja tehetség-tollas szárnyait Onlájnia nagyvilágában. A 22 esztendős srác felvette jól csengő művésznevét és ír, költ, fotózik, blogol, hogy megvalósítsa önmagát, kiadja elméje oroszlánját. Újabban a Trubadúron is találkozhattatok egy-két művével, de arról keveset tudni, mi illetve ki rejtezik novellái és szösszenetei mögött. Interjú Andrea Piovannival.
Állítólag a vízöntő csillagjegyűek vannak a világon a legkevesebben, az asztrológia szerint mégis kiemelkedően kreatívak és tehetségesek. Vízöntőként te látsz ebben összefüggést?
Régebben olvastam erről én is egy cikkben. A tehetség semmit nem ér szorgalom nélkül, persze ezt már hallottuk korábban másoktól. Nos, én cseppet sem vagyok szorgalmas. Nincs munkarendszerem, hogy hétfő-szerda-péntek este tíztől hajnali négyig írnom kell. A hangulat, az időjárás szinte azt kell, hogy mondjam, minden befolyásol. Van egy-két vízöntő ismerősöm, ők is alkotnak, ez lehet, hogy véletlen, de az is lehet, hogy az asztrológiában van valami. Lehetséges, hogy minden meg van írva a csillagokban, és hiszek is az efféle jóslásban. Minden héten elolvasom a horoszkópomat, egyelőre a párkapcsolati rész nem vált még be, de a többi általában igen.
Mióta alkotsz a novella műfajában?
Igazából nem tudom. Gyerekként éreztem magamon, hogy sokkal több olyan dolgot is megjegyzek, mint mások, sok más dolgon jár az eszem. Először verseket kezdtem írni, de egy idő után azt vettem észre, ez elég kevés nekem, még többet szeretnék írni. Aztán jöttek a történetek, amelyek ebbe a műfajba tehetőek, de igazából nem a műfaj a lényeg számomra, hanem a téma, amelyet a valóság és a képzelet keverékéből gyúrok össze. Sok ismerősöm vagy közeli barátom néha egy- egy írás után rákérdez: „Te tényleg voltál ott, azon a helyen, ami a legutóbbiban szerepel?” vagy „Tényleg szerelmes vagy?” Azt hiszem, annak ellenére, hogy sokat kell még fejlődnöm és a helyesírásom sem az igazi, azt veszem észre, hogy ezek az írások álmodni hívják az embereket. Ezt legalábbis azok mondják, akik olvassák, olvasták a történeteket. Ezek az emberek nem közeli ismerősök vagy barátok, ők ismeretlen olvasók, akik később ismerősökké válnak.
A művészet olykor összekapcsolódik bizonyos szerekkel, de a kábítószeren kívül is akadnak függőség-múzsák, amelyek inspirálják az alkotót, legyen szó egy kedvenc virágfajtáról, háziállatról, fóbiáról, szerelemről, barátságról, zenéről, kávéról, csokiról, más hétköznapi dolgokról. Mi az, ami írásra ösztönöz, mi a te „drogod”?
Drogom több féle van, főleg a zene. A zenei ízlésem eléggé tág és hangulatfüggő. Általában az alternatív vonalat szeretem: Arms and Sleepers, Sebastian Schuller, Sigur Rós, Placebo, stb, de emellett a klasszikus zenét sem vetem meg, Bach orgona darabjait, vagy más klasszikus zeneszerzők zongorára írt műveit is rendszeresen hallgatom írogatás közben. Elgondolkodtatnak és inspirálnak. De ez csak egy „drog” a sok közül, amivel élek. Szeretek céltalanul utazni ismeretlen falvakba, ekkor megpillantok egy élethelyzetet, egy szép házat vagy csak a táj inspirál. Hazatérve vagy pár nap múlva pedig elképzelem azt a helyet, ahol jártam, és írni kezdek. Emellett a reggeli és délutáni kávém elfogyasztása sem hanyagolható el.
Mi történik nálad, ha a múzsa nincs csókos hangulatában? Hogyan gyűröd le az alkotói válságot, ha van nálad ilyen?
Szokták mondani, hogy az ember bújára-bajára, mindennapi problémáira a szépirodalomban biztosan megnyugvást és válaszokat talál. Rád melyik művész/művészek volt/voltak hatással?
Bár festő szavaid, gyönyörű szóképeid és összerakott írásaid vannak, mégis, zöme egy útját kereső, szívből bánatos embert fest elém (és más olvasók elé is). Gondolkodtál már azon, mi lehet ennek a képnek az oka?
Az utóbbi egy évben megváltozott az életem, igaz, nem száznyolcvan fokban, csak kilencvenben. Próbálkozom, hogy ha a másik kilencven is hozzáadódik, akkor az alkotás ugyanúgy megmaradjon számomra. Az álmodozást nehéz elvenni az embertől, viszont ha a környezet változik, nekünk is változnunk kell.
Müller Péter mondta egyszer, hogy elképzel egy szempárt, és neki ír. Az írás elég magányos vállalkozás. Sokszor én is ezt csinálom, hogy annak az elképzelt szempárnak írok, később ezt teszem fel a blogomra. A nyomtatott írást, például egy könyvet azért veszik meg az emberek, mert sokat reklámozzák, vagy épp az az író adja ki könyvét, amelyik a kedvencük és bevált. Ezen kívül nem igen ajándékoznak könyveket egymásnak az emberek. A blogok gyorsabban frissülnek, viszont ennek is kell egyfajta reklám, amivel az író és az olvasó gyorsabban egymásra talál. Magamnak alkotok elsősorban, mert ez tesz boldoggá, aztán ha ez tetszik másoknak, nagyon jól esik, mert egy nagyon jó dolog. Adni és kapni.
A rajongók megnevezést kissé erősnek gondolom, inkább olvasóknak hívnám őket. Gyakran kifejezik tetszésüket, szakmabeli visszajelzést pedig az egyik tanáromtól kaptam. A Kreatív Blogger címet, amit más blogok írói adnak át egymásnak, Fézler Georginától kaptam.
Az írások a blogomon érhetőek el, ez közel 400 bejegyzést jelent. Ezen kívül a dunapART café oldalán van 6 darab írás, de ezek mindegyike megtalálható a saját oldalmon is.
Szeretném a blogot letisztázni, a helyesírási hibákat és a néhol kusza mondatokat újra átnézni és kijavítani, később pedig megjelentetni. Az, hogy e-könyvként vagy nyomtatottként tenném-e ezt meg, még távoli válasz. A messzi jövőben szeretnék egy szinttel feljebb lépni, megpróbálkozni egy regény írásával, amely hosszabb ideig varázsolja el az olvasót.
|
