Az ember már csak ilyen... érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti.
Paulo Coelho
Hétköznap fekete szivárványt hányok, s még ezekben a napokban is magányt ölelek, magányt szorítok, magányt hányok. Vakító fény tört át a redőny lyukain megtöltve a sötét szobát.
Álmomban mélyen kalandoztam, s ahogy a fény elérte mosolyogtam, iszonyú meleg perzselte arcomat. Felkelve dühítő érzés fogta el azonnal a szívemet. Magányos vagyok. Egyedül ébredek, egyedül teázom, egyedül fázom. S ha a tea fel is melegíti a lelkemet, a test üres, és hideg marad.
Nem de? Kedvem lenne, ezt és amazt csinálni, kocsikázni, ismeretlen helyekre menni, de ha mennék csak egy helyre mennék, oda ahol tiltás mezeje övez. Hívatlan vendéget pedig Ő, sosem akarna. Itt maradtam hát, ülve, fáradtan és álmosan, gyarló agyamból kipréselve a reggeli dühítő gondolatok árját.
Se szív ár, se szivárvány, csak szürke felhők. Lehet nem is felhők, hanem csak a hamu most ért ide, messzi földről, az Óperenciás tengeren túlról ahol a kis malac túr.
Vagy ki tudja, lehet mégis csak felhő.
Egyik héten, amikor rám jön a sétálhatnék, persze, mit mást csináljak egy lakatlan vidéki nagyvárosba, ahol fél 9 után az emberek rejtélyes módon eltűnnek, és csak én maradok. Néha a benzinkút körül feltűnik egy rendőr autó, jelezve, hogy ő a REND ŐR-e, aztán azon kívül nem sok minden történik, kivéve akkor, amikor nem vagyok ott. Ha nem vagyok ott, bankot rabolnak, embereket találnak meg a kis patakba, amibe belefulladt, vagy belefullasztották, s ezen kívül tényleg nem sok történik.
Aztán sétálás közbe örülsz, ha szembe jön veled egy ember, de azon is látod, hogy lehet nem is ember. Lélektelenül vánszorog szinte a szürke járdán. Kezében egy Tesco-s zacskó, benne Tesco-s tojás, színes Tesco-s kaja, ami persze nem adja vissza a Tesco kék és piros színét.
A templom előtti téren, egy autó haladt el, aztán semmi több. Leültem elszívtam egy cigit, vártam, hátha rám támad valaki, ezzel is félelmet kreálva magamba, de hát semmi. Talán itt az emberek olyanok, mint a Szökőévben születő gyerek születésnapja. Van, de igazából 4 évbe csak egyszer. Ezzel arra gondolok, hogy csak 4 évente jönnek emberek erre? Ez egy költői kérdés.
Maradjunk annyiban, hogy este ritkán vannak kint emberek. Félnek a denevérektől, abból amúgy is rengetek van a Tó körül, de ott sincsenek emberek, csak denevérek, meg szúnyogok.
Azt hiszem vissza kellene feküdnöm, hátha más érzésekkel és gondolatokkal ébredek, meg minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése