„Tudod te, hogy mi az hogy szerelem? Az igazi szerelem? Szerettél-e olyannyira mélyen, hogy öröklétre kárhoztattad magad a pokolba? Én igen.”...
Kora délután, déli szél szürke felhőket hozott, az égboltot haragos viharparadicsommá varázsolva tündökölt, ott fennt, az hol örökké tarka az ég, ahová tartunk mindannyian, oda fel.
Tudod te, hogy mi az a szerelem? Mikor egy olyan kívánságod teljesül, melyekre éveket vársz, aztán teljesül. Majd nem ott áll előtted, a semmiből. Rád mosolyog, körtét eszik, s csak mondanod kell, és teljesül amit évekkel ezelőtt kívántál.
...
Láttam egy lányt. Arcán mosoly ragyogott fel, barna szemében a szerelem tüze perzselte szívemet.
Kora délután , déli szél hozta felhők mellé, csatlakozott a megmagyarázhatatlan valós érzés, mely szívtől szívig terjed, amely testtől testig tart.
...
Az este arcomról igazi könnycseppek hulltak, az igazi hömpölygő, zivatar. A könnyem sós, mely végig marta készülőben lévő ráncaimat. A papír átnedvesedett. S a zivatar óvatosan , tíz- húz percig tarthatott.
Megérkezett: a szerelem.
...
Szeretlek, kiáltottam fel hangosan. Az esti órák sóhaja mellett, sétáltam, kutattalak, noha tudtam hol keresselek, de azt akartam, hogy te is tudd szívem akaratát, hogy tudd, a sorsunk egyé válik. Egyé kell válni, te barnaszemű lány.
Lelkedet csak akkor látom, ha már ismerlek, akkor látom igazi szemed színét.
Azt akarom, hogy tudd, sorsunk egy öleléssel indul, és az örökké valóságig tart, míg ég vagy pokol tűz haragja nem hív.
...
Táncoljunk az esőben, élvezzük a könnyeket. Mit mesél az eső? Azt súgja, szeretlek. Azt súgja, szeretlek.
...
A végzet asszonya lettél. Te teremtesz életet, te teremtesz bennem egy olyan világot, melyben a fekete fehér képek színesekké válnak, a levegő hidege felforrósodik, az álmok valósággá válnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése