A hátam mögött körülbelül 2500km. A távolság alatt sem szűnnek meg a gondolatok, sőt.
A gondolatokat, pont, hogy a távolság hozza mégjobban össze.
Hallgatva a régi dalokat a rádióból, az újakat, melyekhez kötődik oly sok élmény. Republic... aztán az ismeretlen számok, amelyeknek a nevét se tudom, de akkor jelen volt az életemben, vagy a háttérben az szólt, mikor történt ez-az valami fordulat vagy rossz az életemben.
Az otthonomtól 1130 km Róma. Ha úgy nézem, amit megtettem, megtettünk egy oda vissza út simán lehetséges lenne.
Bár mint szokott lenni, mindennek el jön az ideje, majd egyszer, vagy akár többször én is ott leszek a St. Peter téren galambokat nézek, etetek, kávét iszom, napszemüveg lesz rajtam, a hőmérséklet kb. 0 fok körül, vagy pozitívba. Körbenéznék, élnék, de ez nem azt jelenti, hogy itt nem tudok. Csupán annyit jelent, hogy elképzelem, hogy reggelente, melyik pékségbe megyek be, hol iszom a kávét, kikkel találkoznék a séta során a városba, avagy kocsival. Teljesen magamba zárnám a ott töltött időt. Elidőznék.
Ma azaz október 23-dika a piros betűs ünnep mellett mást is tartogat ez a nap számomra.
Immáron 16-dik éve, hogy elköltöztünk otthonról, azóta, nincs otthonom, és a világ más. Elköltöztettem a szívemből egy személyt. Bezártam ajtót és ablakot, miatta és miattam. Azóta olyan nehéz lett lélegezni.
Ez az a pont, amitől naponta nem tudok megszabadulni. Ellököm magamtól, aztán undorító módon ugyanúgy visszajön.
Elmúlt, mégis égetően fáj.
Az utazásom során viszont beköltöztettem valakit a szívemben. Nem tudom mit hoz, nem tudom mit ad, ad-e egyáltalán.
Valami furcsa érzés kerülget, aztán már csak azt érzed, hogy bumm bele a közepébe.
Tökéletes lüktetés a semmibe....
Akarom. Őt.
Az esőcseppek a szélvédőn kopogtatnak, az ablaktörlő lendületesen végzi a munkáját. A szembe jövő autók fényénél becsukom a szememet. A lámpa fénye még csukott szemet is elvakítja. Haladunk. Elálmosodom. Aztán róla álmodom, ahogy ott fekszem mellette és átölelem. Hallom, ahogy a szíve ütemesen ver. Milyen a szív[ének] hangja?
Befogadtam egy plüssmacit is csak, hogy ne legyen annyira egyedül. Este átölelgetem, együtt alszunk, együtt alszunk a többiekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése