2009. június 26., péntek

American Beauty

2009. június 25., csütörtök

???

Olyan szar az idő, hogy már elővettem az őszi hosszúszárú tornacipő féle lábbelimet, aztán azt hordom mivel megfagyok. De jó is megfagyni. Szeretem az őszt. Most tök jó hangulatom is van. Bár ez egyáltalán nem látszik. Nem igen beszélek mostanság. Lassan olyan vagyok, mint egy néma. Most szeretnék olvasni, sok sok könyvem van, de különböző okok miatt nem tudok még ráérni. Kávé helyett sört iszom, a macskám az ágyam közepén alszik, én itt ülök kicsit fáradtan, kicsit így és kicsit úgy. Az alkonyat c. könyvet akarom olvasni majd, mert meg van a folytatása a New moon, aztán könyvtári, mi más. Jó lenne, ha már kirobbanna ez a hétvége, mert annyit pecsételtem, meg ragasztottam már, hogy egy életre megutálom hogy ,hova kell rakni azt a kurva könyvtári pecsétet, és a vonalkódot, és stb.
Közben az 500-dik könyv után szól a néni , hogy nem jól pecsételek. Mondom magamban te jézus. Nem mindegy ,hogy hogy van abba a kurva könyvbe pecsételve??? De ő kitartóan mondta: Középre. Aztán tudta hogy mérgesen nézek, és elmondta hangosan hogy mit gondolok most róla. Nem mondtam neki hogy így van, de ő is sejtette.
Hétvégén fényképezni is szeretnék. Már rég voltam el. Lesz egy randim is szombaton remélhetőleg. A lány régi osztálytárs. Beszélgetünk mit élt át ebben a félévben, meg én, meg minden ilyesmi. Nagyszerű lány. Tudja mit akar. Nyáron Norvégiába megy, amit külön szeretekbenne, mondta hogy nem akar menni, de ez van. Azaz nem az érzéseit teszi előtérbe, hanem az ami jó lesz késöbb, azaz a agyára hallgat.
Régen szerelmes is voltam belé. Bár lassan eléggé felértékelődik bennem ez az érzés. Hiába vagyok én szerelmes, vagy tetszik valaki, az a valaki vagy foglalt, vagy nem én vagyok neki a Nagy Ő. Persze ez általában így szokott lenni. Most, hogy nincs senkim akit szerethetnék az rossz persze, meg hogy nem érzem, hogy valaki szeret, de ez van. A magány megtanít az együttélésre.
De megint hülye vagyok, mert régóta myspacen láttam egy olasz lányt. Ő nagyon gyönyörű. Az életben nem fogok vele találkozni személyesen, de valahogy jó nézegetni a frissen feltöltött képeit, elképzelni, hogy milyen vad, vagy milyen érzékeny. Lehet hogy szeretem? Áhh, nem, csak valahogy hatással van rám. De ez már valami. Bár tudnék olaszul. De tanulok. Akarok. Tényleg. Mondommm
.






2009. június 22., hétfő

Esős napok

Esős őszi naphoz hasonlított a mai nap. Én remekül érzem ilyenkor magamat. Lehet hogy ilyen, londoni időjárás jön be inkább, mint az olasz napfényes 50 fok. 20 perces biciklizés meg volt. A-ból B-be. Ez jelenit a gyakorlatot. Most így este 22 órakor szürcsölgetem a kihűlt kávémat, ami valljuk be, így szar. Olvasni akarok már pár napja, de a sok könyv miatt már egyfajta fóbiám van, amit könyvfóbiának hívok. Google nem dob ki egy latin megfelelőt sem, így tehát eltekintek az okoskodástól. Lényegében, írni sem tudok, meg nem is akarok, mert kijövök onnan leszívott aggyal és belezuhannék az ágyamba, de hát olyan szépen esik az eső.
Néhány napja, vagy fél hete, nem tudom már. Voltam egy családnál. Na nem ilyen családlátogatás volt, a barátnőmnél, semmiféle ilyesmi. Egyik jó ismerősömnél voltam. Ritkán jutok el oda, pedig a falu másik végén van. Négy testvér közül a második legfiatalabbnál voltam. Katalin. Szeretem ezt a mentalitást ami érzékelhető rajta, meg a házán is. Olaszos. Levendulák, leanderek, virágok tucatjai. Rózsák. Azok nagyon fontosak. A májusi rózsánál nincs szebb. Jó volt ott lenni. Természetes volt az egész. Harmónia, vidámság.

ui: Azt hittem ,hogy ennek hatására majd valahogy megered az egész írási folyamat, de úgy tűnik nem.



2009. június 14., vasárnap

A hetekben...

A hetekben nem jelentkeztem. Többnyire csak netezem céltalanul. Youtube megszállottság, meg olvasás, pocsék m1-es filmek nézésével töltöm a napokat. Meg persze vizsgákra tanulás volt. Most már nem. Vége. 4-esre szigorlatoztam. Remélhetőleg nyáron jó messzire elkerülöm VAS megyét amennyire csak tehetem. Nemrég befejeztem Milan Kundera: Azonosság c. könyvét, amit már lassan 2 hónapja olvasok, nincs 120 oldal sem, én úgy vagyok vele, hogy hagyom magamban érlelődni a történetet. Most is három , vagy négy könyvet olvasok egyszerre. Ha kedvem van akkor előkapom az egyiket és folytatom, ha nincs kedvem, akkor meg a másikat, és így tovább. Rászoktam az éjjeli olvasásra. Volt egy könyvolvasólámpám, aminek annyi a jelentősége, hogy a volt barátnőmtől kaptam és ezzel szoktam olvasni. Nem kell a lámpát feloltani, hanem ez az elemes kis lámpával olvastam. Sajnos, ez két napja elromlott. Vettem bele, elemet, de nem emiatt nem működik,hanem mert a vezeték ami vinné az elem erejét a lámpához, elszakadt. Úgyhogy, hogy vennem kellene, egy ilyen kis könyvolvasólámpát. Hogy miket olvasok most? Paulo Coelho: A győztes egyedül van; Gerlóczi Márton: Váróterem; Milan Kundera : Lassúság; Peter Mayle: Bor, mámor Provance; sőt még várakozó állásponton van Tisza Kata: Dr. Kleopátra, Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége; Frances Mayes : Egy év a világban, Édes élet Itáliába; Coelhoról szóló Mágus c. könyv, ezt nem tudom kiírta, lehet , hogy nem fogom elolvasni. Ennyire nem akarom tudni az életét, hogy valójában kicsoda, és az életének 22 évében június 14dikén hol volt, milyen nővel, vagy férfival, vagy éppen melyik buszra szállt fel és bizonyítékul hogy ott volt azon és akkor, fotóval bizonyítják. Nekem elég ,hogy egy nagyszerű író. A könyvei adnak egy olyan világot, amire vágyunk, adnak sokféle tanítást, amelyből talán könnyebben fordulunk meg a hétköznapokban, vagy ilyesmi.
Olvasás mellett, pedig tervezgetem az életemet. Sokszor feltettem a kérdést, hogy azokkal a lányokkal akikkel jártam, ők mellettem is nagyon jól bele tudtak illeszteni az életükben. Racionálisan tudtak dönteni, tudták, hogy mi a fontos, néha még nálam is fontosabb volt némelyik dolguk, én meg elvakultan csak szerettem, miközben, haladt mellettem az élet. A fontos dolgoknak a lányt gondoltam, majd késöbb persze kiderült, hogy ebben nagyot , de nagyot tévedtem, és amit talán a lány miatt el szalasztottam, mert őt gondoltam a fontosabbnak és nem azt amit tennem kellett volna. Így van ez. A lányok jobban döntenek, meg cselekednek.
De ezt persze mindeki tudja. Most pedig egy hónapig foci (Konföderációs kupa), gyakorlatra járás, aztán nyaralás. Utána meg valami munkát kellene keresni a nyárra. Vagy pihenek, mert megnyertem az 5-ös lottót, vagy a Skandinávot, vagy a 6-os lottót.






2009. június 1., hétfő

Boldog vasárnapok

Tegnap és ma két kávé sem volt képes beindítani a szívemet. Fáradt vagyok. Szétesem. Be vagyok lassulva. Álmos vagyok. Ha alszom rémálmok gyötörnek. Rosszak. Milyenek lehetnének a rémálmok? Így kóboroltam. Lassan mondhatom, hogy minden vasárnap kirándulok a hegyen, ez így volt ma is. Szerettem a mai napot. Az ég felhős volt. Nem sütött a nap, csak a távolban. A hegyről látni lehetett a Balatont is. Ez eszembe juttatta azt, hogy rég voltam ott, és hogy nem tudok úszni. Az eső csepergett, szemerkélt, de sosem eredt meg, és nem voltam csurom vizes. Leültem a kápolnához, és néztem a felhőket, hogy jó lenne most lefényképezni, de csak néztem. Ők az enyémek most. A pillanatot nem akartam megörökíteni, nem akartam hogy emlékezzek erre a boldog vasárnapra. Vagy félórát ülhettem ott. Utána elmentem egy sárga házhoz, mellyel terveim vannak. Van egy kicsi terasza, leültem egy fehér fonott székre, melyből ezen kívül még három volt, s egy fehér asztalt vigyázták. Kíhúztam az egyiket, majd egyenesen szembehelyeztem a kilátással. Farkasszemet néztünk. Én és a világ. Itt már nem tudom, hogy mennyi időt töltöttem el. Lehet, hogy a szívem ott maradt még álmodni? Ki tudja, ha én sem? Boldog bolond vasárnap, esővel széllel táncoló madarakkal, szürke színekkel, vérvörös naplementével.