Az ősz tizenhét pillanata

Ezt az őszt, már nem kerülte el a halál. Tudtuk, hogy hamarosan itt lesz, szembe kell néznünk vele, át kell élnünk, ahogy Papinak is.
Délután volt, mikor már a kertek alatt járt, megállt pár napra, hagyott még időt, aztán ezen napok leteltével közelebb és közelebb jött. Este hat órakor már az udvaron volt, később pedig a szobában. Aztán tovább indult Papival.
A szoba csendjében ültünk. Arcomon a könnyek vájtak utat, figyeltem ahogy fekszik ágyában hangtalanul és nyugodtan, fájdalom nélkül.
A levegő elvesztette szükségszerűségét a fény kihunyt a szobából.
***
A pillanatok olyan gyorsan jöttek, szinte csak sodródtam, mást úgyse tehettem.
***
Elköltöztünk.
***
Az új játékszer.
***
Bécs. München.Stuttgart. Repülők. Fények. Autók. Félelem. Sok ember. Sok új ember, csak lányok.
***
Félelem. Autózás ahova a szél visz. Új élettörténetek kitalálása embereknek, csak úgy unaloműzésképp. Félek a haláltól. K. gyűlöllek péntekenként. Hiányzik az orgona.
Autózás a semmibe, ahova a szél visz.
Fotózás. Ócska képek, zárt térnyi csend klausztrofóbia.
Egyszer volt, s talán lesz is.
Az ég, kékes sötét szín lepte be. Csillagok csak megszokásból világítanak. A hold is csak néha.
***
Lelked letéped előttem, szívedet kukába dobod.
***
Fázom, megölelnél?
***
Lélegezz, mást úgysem tehetsz.
***
Szeretlek vasárnaponként. Igen, téged.
***
Tovább állok a széllel, a levegő hűlt helyében borzolod hiányom.
***
Szeretsz vasárnaponként? Etus: -Te hagysz el engem és nem én téged.
***
Soha nem alszom el.
***
„Nem helyes azt mondani, azt hiszem. Azt kellene mondani, azt gondoltam.
Én valaki más vagyok.
Ajándék vagyok a gondolataim megszületésével.
Nézek és figyelek.
Kihúzom az íj húrját.
Egy szimfónia meghal a mélyben, vagy ott terem a színpadon.
Az undor hullámaival kezdődik és véget ér, ahogy nem tudjuk azonnal birtokba venni ezt az örökkévalóságot…
Az illatok felébredésével ér véget.”
***
„Most csak vándor vagyok, aki élvezi a kilátást, de túl magasra állt fel és túl mélyre nézett le. A legtakargatóbb és legmeztelenebb időben. Látni, érezni, belélegezni.”
***
Szemembe fújó szél, mézet csepegtet a kaptáromba.
***
Esőcseppek a szélvédőn, oda akarok menni, ahol Ő van.