2011. december 29., csütörtök

(Egy magánjellegű fecsegés) VII. / Összegzés

Az évet talán úgy tudnám értékelni, hogy nehezebb volt, a mostani 2011, mint a tavalyi 2010-es év pedig az sem volt könnyű. Valahogy a dolgok sem jönnek össze, illetve nem igazán koncentrálok a dolgaimra. Szét vagyok esve, próbálom összerakogatni magamat, de nem igazán megy. Az év első hónapjába E.-ba képzeltem, hogy szerelmes vagyok, de aztán elszállt, vagyis hagytam, hogy elszálljon. Az első hónapban belekezdtem a 365 napos projektbe, amiből már csak 2 db kép van hátra, azaz sikeresen végigcsináltam ezt a kimerítő szórakozást. Nem volt könnyű minden napra találni valami mást, ami eddig nem volt és megmutatni annak a dolognak a jobbik oldalát, a művészibbet. (bár a művészi szó megfogalmazása itt talán nem helyénvaló). 

Szerettem volna februárban amikor a születésnapom van, elmenni Velencébe vonattal - amiről már pár éve írok a blogon és van is ilyen történetem- szóval szerettem volna eljutni, de valahogy ez sem akart összejönni, talán jövőre. Bár a születésnapomat nem igazán szeretem, mert valahogy mindig furcsa. Nem is az, hogy +1 év és most meg fogsz öregedni, hanem igazán nem is tudom, furcsa állapot. 
Elkezdtem írni egy hosszabb történetet, amelyet itt blogon is olvashattatok, viszont ez még erőteljesen csak egy vázlatszerű állapot. Nem tudom, hogy valaha is lesz-e belőle valami, mindenesetre jó érzés írni, és elképzelni mind azt amit leírok. Röviden a történet egy fiúról és egy lány találkozásáról és közös útjukról szól. A történetben leírt lány személyisége szinte fejezetről fejezetre változik, mivel más lányt képzelek oda, mert így könnyebb írni és folytatni a történetet. Közel 30 oldal nyomtatva, és persze ez a vázlat. Lenne mit rajta javítani, stb stb.
Az év legborzalmasabb napja : az a szakdolgozat védés és záróvizsga napja, ami nem sikerült, így újra kell csinálnom ezeket. Erről inkább nem is írok. Érdemesebb lett volna ezen a napon fel sem kelni. Kezdve ott, hogy a vonatom más fél órát késett amivel időre be kellett volna érnem.
Az év legjobb napja: Hm, igazából erre nehéz lenne válaszolni. Boldog nap nem igazán volt, inkább apró örömök. Pl: az új Paulo Coelho könyv megvétele és elolvasása. Pár napos nyaralás egy skandináv hangulatú weekend házban, és nyáron Bécs utcáin autót vezetni a piros villamosok és a végtelen sok bécsi taxi-s között, illetve még itt a Duna parton fánkot enni. 
Ősszel elkezdtem egy fotókörbe járni, tanultam ezt azt, de azt hiszem, hogy januártól már nem fogok járni, mert tőlem 40 km-re van és most spórolni akarok a benzinnel, mert mégis csak 410 Ft, és nem kell értelmetlenül pazarolni a pénzt. Mert hajlamos vagyok ide-oda járkálni, ismeretlen falvakon át gurulni, és csodálkozni, hogy milyen szép, meg a táj meg minden....de erre nincsen keret. Nem lehet. Pedig szeretek autózni, és klasszikus rádiót hallgatni út közben. Nah, szóval még tudnám ragozni, rossz dolgokkal teleírni ezt a fehér lapot, de...de nem írom. 

A jövő esztendőben szeretnék jobb színvonalú írásokat ide feltenni. Egyik ismerősöm mondogatta, hogy tegyek fel az oldalra egy olyan funkciót, ahol néhány Forintot lehet küldeni a bankszámlámra, mert, hogy milyen sokan olvasnak és hát mégis támogathatnának...de szerintem ott még nem tartunk, hogy valaki támogatna és látná bennem azt a valakit akibe érdemes pénzt ölni vagy támogatni. 
Szeretnék sokat utazni, eljutni születésnapomon Velencébe vagy Rómába. 
A jobban sikerült fotókból meg egy kiállítást szervezni, de olyan helyen, ahol a művészet iránt érdeklődnek. 
Szeretném ha a család minden tagja boldog lenne. Én is szeretnék boldog lenni, mert most nagyon nem vagyok az. Még nem találtam meg az elveszett felemet, de még a halvány nyomait sem lelem az utóbbi két évben, igaz így egyensúlyba kerültem önmagammal, de jövőre remélem ez is megváltozik, hogy találok olyan lányt aki szeret, értékeli amit csinálok...stb...
A sulit végre befejezni...
Nah kezdek átcsapni ilyen nyálas kívánságműsorba. 
Egy idézettel zárok, Paulo Coelho-tól aki számomra olyan elképzelt apafigura szerepet tölt be. Szeretnék hasonló dolgokat alkotni mint ő. 

"Azért írok, mert amikor kamasz voltam, nem tudtam jól futballozni, nem volt autóm, nem volt sok pénzem, és nem voltak dagadó izmaim. Divatos ruháim sem voltak. Az osztálytársismerőseimet pedig csak az érdekelte, és soha nem tudtam fölhívni magamra a figyelmüket. Este mikor a barátaim a barátnőikkel voltak, én azzal töltöttem az időmet, hogy teremtsek magamnak egy világot, amelyben boldog lehetek : a könyvek voltak a társaim. "


Boldog és sikeres új évet nektek, és nekem! 

search

Az utóbbi napokban vettem észre, hogy van egy olvasóm Hollandiából. Szeretném ha felvenné velem a kapcsolatot.
email címem: andreapiovanni@gmail.com 
illetve ha valakinek személyes kérdése van felém vagy akármi, nyugodtan írhat ugyanerre a címre. 
idén még egy bejegyzés lesz amolyan évértékelős féleség. 
mindenkinek szép napot! 

2011. december 24., szombat









Békés Boldog Karácsonyt Nektek!
Kívánom, hogy álmaitok valóra váljanak,
céljaitokat elérjétek,
legyetek boldogok, találjátok meg az elveszett feleteket,
egyetek sok sütit, nevessetek, örüljetek az élet minden percének!
love, andrea piovanni

2011. december 19., hétfő

1/2

Hamarosan itt a karácsony. Ajándékok becsomagolva, vagy fél utas gondolatok az agyakban. Ez az éj más mint a többi éjszaka. Miért más mint a többi éjszaka? Miért ragyog annyi csillag az égen, miért könnyes a szemünk ekkor? Miért telik meg imával és fénnyel? Mondd neked ez az éjjel mit jelent?
Ha lenne egy kívánságlistám ami valóban teljesülne is, hirtelen nem is tudom mit írnék rá. Te mit írnál rá? Az enyémen azt hiszem sorsfordító kívánságok lennének, amelyek kilöknének a mostani állapotomból. Tegyük első helyre a Boldogságot. Néha elérem ezt az állapotot, mikor írok, vagy mikor fényképezek, de ezen kívül nem tudom elérni, hiába próbálom. Szeretném állandósítani, megfoghatóvá tenni, talán személyhez is kötni.  Tovább pedig az lenne, hogy a tehetség, hogyha van bennem, az írás és a fényképezés területén, meg tudjam valósítani és legyek még jobb annál, mint ami tőlem telhető. A kívánságlista további pontjait üresen hagynám, amíg nem találnék megfelelő dolgokat leírni. Mert a tárgyak mégsem kívánságlistákra valóak. Vagy igen? Azt mondják, hogy a tárgyak helyett inkább élményekkel legyünk gazdagabbak. Szerintem egy tárgy is lehet igen is boldogító, úgyhogy megfelelő arányban kell lennie a tárgyaknak és az élményeknek. Pénteken kaptam egy karácsonyi lapot Carolinától. Ő Novarától nem messze lakik, már mondhatom, hogy hagyománnyá válik ez a képeslap küldés.  A rossz csupán az, hogy az ő levele 2 napig utazik és ér el hozzám, míg az enyém hozzá közel egy hétig, de ő mégis szidja az olasz postát, hogy milyen vacak. Nem a hagyományos olasz család mint amit elképzelnél, annak az ellenkezője. Még szerettem volna írni, de nem igen megy. Lemerültem!!!
Kívánom, hogy elérjétek ezt az állapotot : "A boldogság egy köztes állomás a túl kevés és a túl sok között." Pollock  (de nem a festő,hanem a kritikus) 

2011. december 14., szerda

sconosciuto



Este végre ideért az eső. Éjjel huszonhárom óra körül a műanyag  redőny falán hallatszott a szinte már szokatlan zörej. Itt az eső. Épp a tvben néztem egy foci meccset.  Felöltöztem, hirtelen azt se tudtam, hogy melyik cipőm nem ázik be annyira, persze tudjuk, hogy mindegyik beázik csak nem mindegy mennyire. Amikor kiértem az utcára rágyújtottam egy cigire, az eső meg csak esett, esett. Olyan nyugodt és szép volt minden. A fejemben valahogy a Trainspotting - Perfect Day c. dala jelent meg. A járdán megjelentek a kisebb nagyobb tócsák. Istenem. Nincs ősz eső és lehullott falevelek  nélkül. Sajnos most mégis volt. Azon gondolkodtam, hogy mindenkin van egy hátizsák. Ezt a hátizsákot már úgy kapjuk. A színe ismeretlen, a tartalma kérdőjel, a súlya kérdőjel. Képzeljük el, hogy ebbe a hátizsákba elkezdünk pakolni. Először csak a kis dolgokat, amelyek fontosak számunkra. Fotók a családról, barátokról, barátnőkről,  a megvalósult szerelmekről, a megbukott szerelmekről. Képek ahol éltünk, egyszer, vagy többször. Képek ahol már jártunk, vagy ahová vágyódunk. akiért vágyódunk. A hátizsák még könnyű, de már a hátunkon van és így is van súlya. Egy elől, egy hátul. A kisdolgok egyre bővülnek csak bővülnek. Képek, írások, könyvek, tollak. Kedvenc ruhák, kedvenc hozzánk kötődő tárgyak. Aztán elérünk hogy az emlékek mellé a házat, autót embereket is rakunk. Emeljük meg. Nehéz igaz? Már görnyedve járunk, mintha depressziósak lennénk. Le akarjuk venni. Eleinte a súlya, tartalma ismeretlen, de aztán...
Telepakoljuk mindennel és egyre egyre nehezebb lesz. Ezt viseljük tv nézés közben, a nagy esős időben sétáláskor, ezt viseljük, mikor alszunk, mikor a tenger hullámai között lebegünk.  És mégis valami csodaerővel tudjuk tartani ezt a láthatatlan hátizsákot. Ma valahogy nehezebb volt így sétálni az esőben, de ugyanakkor mégis könnyű. Az ismeretlen színű, súlyú valami sosem tűnik el, pedig görnyedve sétálunk a terhe alatt. 

2011. december 6., kedd


Ave Maria, piena di grazia,
il  Signore è con te.
Tu sei benedetta fra le donne
e benedetto è il frutto del tuo seno, Gesú.
Santa maria, Madre di Dio,
prega per noi peccatori,
adesso e nell'ora della nostra morte.
Amen.

dal: http://www.youtube.com/watch?v=lImzMBVnuwM

2011. december 3., szombat

Fiat500


Kerestem a füzetemben, amibe néha leírok dolgokat, hogy hátha találok valami értékelhetőt, és bevethetőt, de semmi. Ez zavar is, de hát van olyan időszak, amikor semmi…Kedvem lenne hülyeségekről írni, de nem tudom, hogy kit érdekel ez. Azaz, nem saját magamnak írok, az unalmas percek órák megtöltésére. Kedden szemtanúja voltam, hogy egy fényképből, hogyan lesz valós kézzel fogható kép. Ugye most már mindenki digitális fényképezőgépekkel rója az utakat, mindent megörökít, így sok képet, és felesleges adatot tárol. Kedden végig vittük azt a folyamatot, hogy egy fotó negatív, hogyan bújik elő, milyen folyamatokat kell rajta végezni. Ha ez előjön, akkor jön, az a lépés,hogy melyik képet hívjuk elő. A tekercsen lévő fényképekből talán ha 1-2 használható. Nagyító alá, a nagyon részletekbe nem megyek bele. De különböző kémiai hatásokra a fotópapírra varázsolódik a kép, amelyet speciálisfolyadékba téve előjön a papíron a kép. Természetesen, ezt sötét szobában, piros fényű lámpánál, mert más szín bezavarja a fotóelőhívást. És ezzel rengetek időt lehet pepecselni. Érdekes volt látni mindezt. Most már én ügyelek arra, hogy mit fényképezek, és feleslegesen ne fotózzak hülyeségeket. Főleg akkor ne, amikor tudom h tök sötétbe úgyse lesz jó a fénykép.
A napokban az új Fiat 500-ast nézegetem. Annyira szép, csak olyan kicsi. Kíváncsi vagyok milyen vezetni, meg úgy mégis. Már vagy 1000 fotót láttam róla és minden paraméterét tudom. Pár éve volt ugyanez a jelenség a Volvo V50-esnél, de aztán valahogy az is lecsengett, meg talán ez is le fog. Persze a fogyasztása valami 3.9 l/100km, ami a mostani árak mellett nem elhanyagolható. A divat dzsíppek meg vagy 25 l/100km-t fogyasztanak. Először Pécsen láttam egy új Fiat 500-ast. Fehér színű volt, rajta az olasz zászló matricázása. Pár hónapra rá, meg valami főzős műsorban láttam, akkor piros színben. Olyan kis szép.
Pár napja találtam egy jó hangú énekest. Birdy. De hiszen, tudjátok.