2011. szeptember 30., péntek

(Egy magánjellegű fecsegés) VI.



Az íróasztalomnál ülök, álmos vagyok, ébren álmodozom. Nemrég pont egy péntek estén eldöntöttük B.-vel, hogy elmegyünk valahova autóval, valahova messze, ahol tenger is van. Menjünk Olaszországba. Menjünk, de melyik városba?? Igazából az volt az ötlet, hogy Olaszországba menjünk, a legelső város a térképen Udine. Ami 460 km. Az nem sok végül is. Szóval majd egyszer Udine-be megyünk, igen péntek este, persze ez egy másik péntek este lesz, nem a mai. Sajnos nem a mai péntek este.

Tegnap a könyvtárból kikölcsönöztem ugyanazt a könyvet, amit tavaly ilyenkor olvastam. A címe „Három nő a diófa alatt”. Ez egy vékonyka könyv 81 oldalas; Václav Pankovcin szlovák ember írta, akiről akkor nem tudtam semmit. Nem tudom, minek olvasom el másodszor is. De mindegy is, megyek a diófánk alá és olvasok a napsütésben. Délután bringázni is akarok, a hét elején megszereltem, most már nem annyira életveszélyes, mint korábban, de még ígyis az. 

Nincsenek megjegyzések: