Kimásztam a mezőre,
egy szénabálán ültem, és néztem a bárányfelhőket. A szél velem
barátkozott, így mégsem voltam annyira magányos, de persze most hazudtam,
nagyon is magányos voltam ott és akárhová megyek. A magány az ereimben lüktet,
nem akar távozni. Ősszel szerelmes leszek most kezd kicsúszni a kezeim közül. Most
a magány ölelget. Szorít, nem enged.
where are you my angel now? don't you see me crying?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése