2011. szeptember 12., hétfő

Új hét, új remények!



Kimásztam a mezőre,  egy szénabálán ültem, és néztem a bárányfelhőket. A szél velem barátkozott, így mégsem voltam annyira magányos, de persze most hazudtam, nagyon is magányos voltam ott és akárhová megyek. A magány az ereimben lüktet, nem akar távozni. Ősszel szerelmes leszek most kezd kicsúszni a kezeim közül. Most a magány ölelget. Szorít, nem enged.
where are you my angel now?  don't you see me crying? 

Nincsenek megjegyzések: