Rövid történet: A megtalálni a megfelelő szavakat

   A szél zaja behallatszik kintről a szobába, néha- néha az esőcseppek is kopogtatják a párkányt és a redőnyt. Teljesen őszi hangulatom van. A kávém gőzölög, a bögre belseje hófehér külseje fekete s benne a kedvenc kiskanalam. Most szél fúj a szívemben. Próbálok valami valós képet festeni amelyből egy valós test születik. Talán ezek az utolsó idők, amelyek a saját határozatlanságomról szól. Ez ma már nem játék, mondom magamban, miközben az idő pörög, az utolsó képek valamiről, valakiről.... az emlékezés. A papírlapokra írt létezés. Megtalálni a megfelelő szavakat. Megtalálni a megfelelő szavakat, hogy rám találjanak. Magamba szívni a szavakat, a mondatokat. Elbambulsz, kinézel az emeleti hatalmas ablakon, ahol beáramlik a  tompa narancssárga felkelő nap fénye. Madarak rajokban alakzatokkal játszadoznak a levegőben a panelházak között, rengetegen vannak, talán ezren is. Mi irányítja őket? Hogyan tudnak együtt mozogni? Miért nem repülnek egymásnak? Tovább bambulok, nézem a polc könyveit, megvakarom a fejemet, szürcsölök a kávémból, épp a balkezemnél helyezkedik el. Mindig balkezes akartam lenni. Persze a világ a balkezesekkel elutasító, mivel csupán 7-% tartozik ebbe a körbe, de ezt sosem tudtam.

   Kisétálok az erkélyre, a hatalmas város elém tárul, egy enyhe dübörgést hallok, felkelt a város...Próbálom figyelni, valamilyen magyarázatot találni a madarak számomra össze-vissza repdesésében, ugyanakkor mégis valami meghökkentő formát és csavart visznek bele repülésükbe. Rövid gyors szárnycsapkodásokkal. Élvezik. Hullámokat rajzolnak az égre, szárnyaik csapkodása, heves csiripelésük hallatszik. Néha elvakítja szememet a felkelő nap fénye. 

- Mire gondolsz most? jön a kérdés. Leírom a papírlapra, de annyira személyes, hogy félek leírni magam számára is.  Újra és újra próbálom, zörög a félig felhúzott redőny, friss levegő árad be a szobába, a csíkos lapra csak ennyit írok: "megtalálni a megfelelő szavakat". A személyes szavak, amelyek nem csak szavak. Jóformán a szavaim mégsem személyes szavak, mert félek tőlük, néha magam sem értem, hogy én hol vagyok köztük.  S rájövök, hogy nem köztük, hanem bennük vagyok. Mert ahogy itt ülök írom ezt, nem tudom, hogy érdemese-e olvasni. Elsődleges cél : Megtalálni a megfelelő szavakat. Azt hiszem megyek, és most feladom a szavak keresését. Végtére is nincs mitmondanom, mert félek a szavak erejétől. Bízom a szemedben. A kezeidben. A tekintedben, amikor a szél csókolja arcod, vagy bármikor. Pár hónap alatt sikerült csak szavak újra Megtalálni a megfelelő szavakat, de ez csak a kezdetek kezdete. Talán most  ott ülsz valahol, és te is a kávédat kortyolod egyedül, de csak az ízéért, akkor gondolkodj el azon, hogy mi az életed súlya? Mit csinálsz egy nap alatt, mik azok a dolgok amelyeket belezsúfolsz, vagy kihagysz, vagy felhagysz valamivel, ami hiányozni fog esetleg, olykor olykor. A döntés amit ma hoztál, biztos jó döntés? 

Hajnaltól hajnalig tartó keretben. Gondold végig: mi az életes súlya azon a napon! Volt-e pótolhatatlan pillanat amely boldoggá tett?

Hosszú néma csend cikázik végig a madarak között. Hosszú csend cikázik végig a szobán, amelyet a szél fúj a szívembe. "Hol van az a határ, ahol a szabadság már teher? Amikor annyira szabad vagy, hogy nincs senkid?" és semmid. Mint a madaraknak. 

video :http://www.youtube.com/watch?v=V-mCuFYfJdI&feature=related

Ami belül történik

Vannak emberek akik képtelenek a boldogságra, én is hozzájuk tartozom. 


Vannak akik felcserélik a nappalt az éjszakával, mert ott érzik jól magukat. Bele kerülünk egy spirálba és csak lejjebb és lejjebb esünk a pokol felé.


 Vannak akik képtelenek valamit alkotni - legyen az kicsi, vagy nagy dolog az életben - örökké fent maradni a föld színén. 


 Nem tudok írni. Fáradt vagyok mindig.

hajnalnégyórakilencperc

Beginners

Most eltűnök még egy hétre, aztán jönnek majd a szokásos hétfői és csütörtöki bejegyzések, ahogy ősszel jöttek. Időközben sikeresen lediplomáztam, írni lett volna kedvem, meg időm is lett volna hozzá, de valahogy nem tudtam megmutatni nektek. Belefogtam a forgatókönyv írásba, igaz még sehol sem tartok, csak próbálgatom magamat, de majd idővel csak sikerül valami elfogadhatót alkotni ebbe a nagy melegbe. Már várom az őszt, a pulcsit, meleg teát, a 10-15 vagy kevesebb fokot. A szerelmet. 


ui: a levenduláimat learattam, most még száradnak itt a szobámba, aztán majd átkerülnek kis párnákba amelyben illatozni fognak. imádom. Az elmúlt egy hétben többet jöttem- mentem mint az egész hónapban szoktam. Imádom. Koncertről koncertre, fotózásról fáradtan, esti baráti beszélgetésre menni, vagy egymagamba vörösborozgatás olvasás. Picit fáradt vagyok, de aztán még egy oldal, még egy oldal.

Legyetek jók!!!
Jövő héttől, meg berendszerezzük a blogbejegyzéseket. HÉTFŐ, CSÜTÖRTÖK, ahogy eddig!!!
Vettem pár könyvet a nyárra, remélem el leszek velük egy darabig.



Sokáig volt Trabant 601-esünk, és pár napja épp néztem egy használt autós weboldalt, ahol ilyen kocsira kerestem rá, és  találtam egy 1989-es februári gyártmányút. Akár csak én 1989. februári...:)
Jó lenne birtokolni ezt a Trabantot, aki akkor született mint én. :)))

Az év mottója : Nem tudom, hogy mit akarok, csak azt tudom, hogy mit nem!!!