Karantén napló 2.1
Nem, nincs 0-dik nap, mint a Sziget-fesztiválon, hogy még több pénz lehúzhassanak az emberről, a nyers valóság van meg a kormányrendeletek, amelyeket vártunk, a szigorításokat. Este 20 óra után takaródó hajnali 5-ig. Kutyát lehet sétáltatni, de azt is bizonyos métereken belül. Lizinek a kutyánknak ezzel nincs baja, hisz két telken tud mozogni, bár ez a hatalmas terület sem szokta kielégíteni, így amikor munkába, vagy munkából jövök kiszökik a közel kétszáz kilós vaskapun. Olyan örömmel fut, mintha egy börtönben élne, vagy mintha kínoznánk, ahogy megfigyeltem, ugyanazokat a helyeket szimatolja meg, mintha egy rendszer lenne az agyában, bár ez 100%-ban ismétlődő és amíg nem végez a berögzött feladattal, addig sosem lehet hazacsalogatni. Makacs egy kutya, de legalább van stílusa. Igen rájöhettél, hogy nem a budai hegyekben lakom, sem pedig Pesten. A legközelebbi város, az 18km-re fekszik. Egy vegyesbolt az egyetlen itt, az is szombat 11 órakor bezár, nyitás hétfő hajnal 6 óra. Ezt az előző csajom nem igen díjazta, és feltette a kérdést:
„Hogy lehet így itt élni?”- mire azt válaszoltam „Nem úgy, mint Pesten, ahol kiég az ember agya, azaz lassabban, mert ez a normális”
Szerinte meg kurvára nem ez, hogy mindent előre kell tervezni.
Mi van, ha ő brownit akar sütni vasárnap és nincs 70%-os belga csoki itthon?
Akkor az van, hogy bemész a városba azaz 18 km-t illetve vissza és veszel, ami nem túl költséghatékony, vagy előre tervezed és munkából hazafelé csütörtökön vagy pénteken veszel ahol tudsz. Ilyen egyszerű
Itt falun, (most lebuktattam magam, bár nincs is szándékomban, mert 2009 óta létezik a blog, úgyis olvasott, aki..., de ha esetleg új vagy neked mondom.) lassabb az élet falun, és ez a normális, meg amúgy sincs a Belső boltban (mert így hívjuk) 70%-os belga csoki amúgy sincs, és ha ezt keresed, esetleg hétfőn, akkor talán tudnak rendelni, ami péntekig, ha megjön, ha hozza a zöldséges a Nagybaniról(sok a ha a mondaton belül). Itt mindenki az olcsóbbat veszi, nem a belgát.
Túl lehet élni, amúgy sem szeretem a brownit.
Este 19:28 perc, tankoltam a megyei városban a munkahelyemről kilépve, szaporán vert a szívem, mivel onnan még egy óra autóval haza a 8-as főúton. Úristen mi lesz, ha megállít valaki 20:06-kor. Aztán a táskámban van a papír, hogy „Munkavégzés helye és lakóhely, tartózkodási hely, szálláshely közötti közlekedés 20.00 óra és 05.00 óra között, ” mint kijárási tilalom alól kivételre okot adó körülmény. Hivatalos céges pecsét, dátum, aláírás, minden adatom. Ergo nem lenne félnivalóm, persze mégis van, kinek hiányzik egy 50 ezres csekk??? Mégse krúzolhatok a városba még egy potyakarikát erre hivatkozva, de persze nem is tettem meg a csere autómmal.
Hogy az autómmal mivan? Hát aranyom ezt nem akarod tudni, de úgyis leírom, mert reggel óta 220 a vérnyomásom. Négyszer lett kitörölve a check engine lámpa, amit 100 km-ként bedob a művszerfal, 17 éve van nálunk az autó szinte újkorától, így megmondom az őszintét, hogy befostam ettől, mivel sosem villant ki, vagy égett huzamosabb ideig, így megijedtem. A problémát meg kell oldani, felvillant, ki kell olvastatni szerelőnél, azt valami lesz, mert úgy sose volt, hogy ne lett volna valahogy, tudjuk a problémát, farkasszemet nézünk, csak valahogy ez olyan mellékes, mert menni kell vele, azt kész, lehet, hogy magától elalszik(?). Kidobja, kitörli a szerelő, mert ez nem lehet, ez az alkatrész nincs is egy éves stb, mondom oké, haladok tovább. De mondom kurvára lehet. Nem, nem lehet.- mondja.
Azt elküldött egy másikhoz, aki meg egy full alkesz, és süket a balfülére(nagyot halló, bár attól még alkesz), így negyedjére se hallotta meg, hogy mi a fészkes fenét akarok tőle. Aztán "szerelés" helyett kihajtotta a fél tank benzint, és még leszámlázza az ingyen krúzolását, megállapítva, hogy nem rángat az autóm, nincs problémája, én vagyok a hülye. Mondom gratulálok, oké. A közeli hegyre, meg visszament vele, és ő nem állapított meg semmi problémát. Azt már nem kérdeztem meg, hány liter bort hozott a pincéjéből (már ha van), a saját autómmal. Aki ismer tudja, hogy örömmel fizetek bármiféle autószerelőnek, aki annak mondja magát, mivel napi szinten használom, és szükségem van rá, hogy ne görccsel verítéktől tajtékzó tenyérrel fogjam a kormányt, és beleizzadjak a plüss ülésbe. A máv hiába vár, nincs faluról bejutás. A vonaton általában 3 főnél és a 2 kallernél nincs több, az alig csak 7 szerelvényből álló, Szombathelyről jövő gyorsvonaton, ami éppen megáll itt a faluban, és a második vonat amit megáll reggel, a kettőből Budapest felé, szintúgy vissza. Más kérdés, hogy Olaszországban le se tudtam ülni a vonaton Pisa- Empoli-Firenze vonalon, de hát ott többen laknak, 6-szor annyian. Szóval így nagy logisztika, hogy a munkahelyemre (ami pénzt ad) hogyan érjen be az ember máshogy mint autóval, és vissza. Vagy vársz heteket az autószerelődre, és közben vonattal jársz(többlet költség), 2 óra plusz oda, 3 óra vissza, amit már a matek se ad ki, hogy megérné arra, az 5 órára hazajönni aludni, és Netflixen nézni valami béna sorozatot, amiben az első részének a 11-dik percében levágod az egész évadot, magyarul kurvára időhúzás végignézni, de hát a karanténban nem múlik gyorsan az idő, inkább ezt csinálod, így 3 órát alszol, aztán mintha másnapos lennél a melóban, megkérdezik a karikás szemeidből kiolvasva,: minden oké? Persze, csak sokat olvastam az éjjel.
Apropó olvasás, a kölcsön autóval, ami kilóméterenként litereket kér, de nem nem egy 40’es évekbeli amerikai V6-os dübörgő motor 3 fokozatú automataváltóval aminek ilyen "férfias" robaja van, amitől mindenki kinéz az ablakon ki ez a pökhendi jampi akinek feltűnési viszketegsége van, ez csak egy 92-es Opel Astra bár szintúgy automataváltóval, ami további plusz benzin elégetést literekénket jelent a motorba lökve váltásonként. Kamion előzés az kizárva, kivéve ha szeretsz halálfélelemben lenni, az a 20 másodperc amíg az előzés tart, az összes bűnödet felvállalod, elmormolod még szlovákul is a Miatyánkot, utána olaszul, pedig egyik nyelven se tudsz, és aztán csattan valami a motortérből, de menned kell tovább, úgy csinálsz, mintha nagyon hangosan hallgatnád a Bartók rádiót, azon belül is a Csajkovszkij B-moll zongoraversenyét, ami még bakeliten is meg van otthon (édesanyád vette), és már a kezdő akkordokból tudod, hogy ez csak Csajkovszkij lehet.
Bocsánat, ha ehhez túl fiatal vagy, sosem késő művelődni. Nem Rihanna, és az összes mainstream pop előadó a kultúra mércéje, de erre majd rájössz, ha kicsit is idősebb leszel, és kinővöd. A Zeneakadémiát hallgattam élőben ezt a Csajkovszkij-t, Khatia Buniatishvili előadásában, csajommal mentem, csak közben lettünk ex-ek így ő elmenekült a szüleihez a Balatonra, én meg egyedül maradtam tavasszal húsvét előtt, meg a két koncertjeggyel a kezemben. Igaz a jegyet az esemény előtt egy évvel vettük, már akkor sejteni lehetett, hogy valamelyikünk nem fog ott lenni, és az nem én leszek. Így én ott is voltam. Küszködve a hiányával, meg az üres székével, hazudnék, ha szmokingban lettem volna, mert nem, egy egyszerű öltönyben voltam, amit még apámtól örököltem, amiben ő is ballagott(minimum 20 éves). Hát ez van, ha csóró az emberfia és ezt én nem szégyenelem. Bár itt jegyzem meg, hogy azért nem néztek ki a Zeneakadémiáról, szóval pont divatba jött újra ez a fajta szabású mini csikózású varratott öltöny, közel 20 év telt el, de a divat már csak ilyen, lesz, kimegy a divatból, aztán az emberek unalmából vagy a designerek unalmából újra visszajön rátalálnak, csak akkor már ugye nem mindenkinél lesz vagy van meg a régi szabású old öltöny, mert mindenki a legújabbra vágyódik(divat) így újra megveszik a régi stílust és így tovább. Hát így működik a fastfashion, meg bármi a világban(fogyasztói társadalom, amiben tárgyakkal helyettesítjük a boldogságot), egy a lényeg, hogy a Hr, Pr csajok, meg a designerek, reklámmarketingesek az általuk tervezett reklámokkal, cuccokkal mindig elérik amit akarnak, hogy pénzt termeljenek, elhitessék veled, hogy ez mindenképp kell neked, és ezekek nélkül a tárgyak nélkül nem tudsz élni egy nagy nulla vagy.- és elérik , mert ez a feladatuk. Te kimentél a divatból, a ruhád undorító, pedig kettő hete vetted, most ez már nem divat, és új göncöket veszel, hogy divatos legyél, és a csajod szeressen. Itt jegyzem meg, ha ez így van, akkor hagyd ott, mert rohadtul nem is szeretitek egymást. Ha egy Dior-ra vagy egy Calvin Kleinre gerjedtek, vagy bármi márkára, akkor hajrá, meg persze apa céges autójára amivel a városba krúzolhattok le a budai hegyekből a 180 milliót érő házból aztán pesten a Blahán szembeütközik az igazi élet, amelyet észre se vesztek, vagy nem akartok észre venni. És rádöbbentek, hogy mekkora szar ez az ország, és kimentek Svájcba, meg Ausztráliába, vagy Angilába... bármint, csak itt, itthon ne kelljen semmit dolgozni. Aztán ott mégis kellene, de az se megy, visszajöttök, aztán beiratkoztok egy mainstream egyetemre, csak heccből, tervek és bármi nélkül, amit apa fizet ugyancsak, és az iskola végeztével rájöttök, hogy nem tudod mit is csinálj az életben, így elmész Afrikába gyerekeket menteni(amitől azt gondolod, hogy ha más segítesz, megmented saját magadat is), apa pénzéből, vagy végig bulizod a nyarat Spanyolország egy ismert szigetén valamelyik Clubban, bármi csak ne kelljen dolgozni, viszont még mindig nem tudod mi az életcélod. Kiröhögöd Coelhot, mert az már nem mainstream, old, aztán mégis a kezedbe fogod a könyvét, mert egyik barátodnál meglátod, vagy Ő mondja, hogy olvass bele, és akkor rádöbbensz, hogy elkúrtál 8 évet az életedből, és megvilágosodsz. Nah, de ne legyen így.
A koncert amúgy jó volt, sírtam is, férfiként ezt mások nehezen vallják be, én őszinte vagyok, annyira régen vettük meg a jegyet, hogy a darabot a Csajkovszkij B-moll zongora versenye speciel nem volt az agyamban, csak épp, hogy nem estem szét, mivel pár nappal előtte szakított a csajom. A jegyeket is amúgy eladtam, mert kellett a pénz, hála munkatársaimnak, akik azt mondták, hogy egy éve beszélsz erről és te képes voltál eladni a jegyeket? Eladtad a lelkedet?
Képes voltam, mivel nem voltam beszámítható. Aztán visszavásároltam, ami elég nagy ferdítés, mert a pénzt adtam vissza pirosló fejjel. Mind a kettőt, mivel gondoltam, hátha fénysebességgel Ő is ott lesz, de az nem lett (bízni mindig lehet a szerelemben, persze ez csalódással járhat).
Hallgattam az akkordokat, és eszembe jutott, hogy ha gyerekként jobban odateszem magam, és blablabla, akkor én is így tudnám/tudtam volna csapkodni ezeket az orosz akkordokat. Magamat is sirattam, az exmenyasszonyomat is, meg az orosz akkordokat, persze nem sikerült ez 100%-osan ott a helyszínen, mert ez két éve volt. Ja még szeretem, nevezhetsz hülyének, de ha senki sem szenved akkor nem is volt szerelem, az egyik mindig szenved akkor volt valami, hát ezt a szenvedésfaktort nekem dobta a gép.
Más kérdés, hogy ő új életet kezdett egy hónap alatt, a 6 éves kapcsolatból, lakáshitel, új laptop, új fiú, régi macska, új kiskutya. Nehéz volt elengedni( mint hazudsz, most is az). Ez az igazi szerelem köztük, akkor hát legyen, én nem állok útjába, bár próbáltam, többször is, totál feleslegesen(majd erről talán később).
Nálam magas a léc, így két éve nincs is senkim. Bár egy kávéra se tudnám meghívni a jövőbeli csajomat, mert az összes pénzemet autószerelőkre költöm, persze ez nem így igaz. Az autóra költöm, nekem ez a hobbim, csak lenne már jó és ne világítana sárgán a check engine, amitől idegbajt kapok. Pár hónapja csak raccsing benzint töltök bele (100 oktán aranyáron) várva, hogy megjavul és előjönnek az elfeledett lovak, de csak színében Ferrari, lelkében nem, igazi spanyol, van a szieszta idő minden teendő között az a bizonyos fél óra, vagy egy óra, akár kettő óra, plusz a késés a megbeszélt időponthoz képes félóra, óra, kettő óra, akármennyi. (Igen piros a színe, ferrari rosso, mármint a kocsinak, néha a fejemnek is tőle.) (folytatás egy következő napon)
zene : spotify:track:1g4UnhHkOfF1ECwPTp6sgH
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése