Túl vagyok a betűtípus beállításon, meg minden...Fogalmam sincs milyen nap van. A Macbook dátuma mellett egy „V” ficeg, így akkor vasárnap van. 15 év álmodozás után tavaly vettem egy használt Macbookot jó döntés volt. Knausgard (norvég) is ezt használja meg a másik kedvenc íróm is Fabio Volo (olasz). Persze az írás nem a géptől függ, meg semmi egyéb, de valahogy a fejemben ez van már 15 éve, hogy szeretnék egy ilyen gépet. Mitől jobb, mint egy sima Windows laptop, hát elmondom, ég és föld. Itt nincs görcs, hogy előjön a kék halál, vagy újraindul kérdezés nélkül, mert frissíti magát, nyugalom van, te kezeled a gépet, és nem ő téged. Nem jöttek elő a google hirdetések a facebookon, nem kémkedik utánad a rendszer, ha téligumit néztél a kocsira, akkor a facebookot nem lepik el a téligumi hirdetések és így tovább, ellenben egy windowsos gépen, ahol minden apró google keresésedet egy algoritmus tovább generálja és az arcodba tolja a terméket, ez kihagyhatatlan és így tovább. Persze nem nem ez volt ami megfogott, hanem más tehetsége, Knausgard-é akivel egy éve találkoztam is és dedikáltattam a könyvét, kezet fogtunk, rákérdezett, hogy pontosan, hogy is kellene írnia a nevemet a könyvbe, én tört angollal betűztem neki, a végén siker. Biztos, egy hülyének gondolt. De ezt hagyjuk. Ki tudja mit gondolt, valószínűleg semmit, csak jól akarta golyóstollával belevésni a saját nevemet az ő saját könyvébe. Azt hiszem akkor voltam utoljára pesten. Valahogy nem vonz az egész, persze hazudnék, mert vonz, mégiscsak van ott élet, nem, mint itt.
A reggel elég morcosan csípős volt. Kellemetlen volt a cigaretta, meleg eszpresszó a -4 fokban deres fűben napsütésben elfogyasztani pizsamában és télikabátban, de hát a következő napok már csak ilyenek lesznek. Gyűlölöm a hideget. Ma meccs nap. Roma – Parma olasz bajnoki. Remélem nyer a csapat. Ha nem nyer az akkor egy szar nap. Nem egy top csapat az As.Roma, de a 2000 évek körül Totti rúgott egy panenkát, nah, ott lettem Roma szurkoló, akkor voltam 10 év körüli srác. Ez a férfi ez jó... jegyeztem meg magamban, bátor, pökhendi, elég merész. Válogatott meccs volt, azt hiszem a Franciákkal, Eb, Vb, teljesen mindegy, ha tudod a pontos dátumot nem az a lényeg, 11 éves voltam, honnan tudhattam volna ezeket, internet se volt csak a tv-n teletex, azunk se volt. Aztán csurrantak az információk a srácról, Tottinak hívják, As. Roma játékos, bordó narancssárga fekete a mezük. Apámmal szombatonként német bajnokságot néztük a műholdvevőről, parabolaantennán keresztül ( de rég le akartam írni ezt a szót.) a DFS-en, (Deutsche Sportfernsehen), lehet azóta nincs már. Főleg Bayern München meccseket adtak, vagy Borussia Dortmundot. Télen a bajnokság leállt, akkor az Eurosporton télisportokat néztünk, szánkó, bob, síugrás, gyors lesiklás, hó tömkelegével. Rohadtul vártam a havat, mert, ha Németországba esett, akkor lassan ide is ér... gondoltam gyerek fejjel, és mindig felnéztem a cementszürke égre. Akkor még voltak igazi telek, hogy délután 16 órától 22 óráig leesett fél méteres hó és stb. Bedugult minden, járni sem lehetett, információ és pánik nélkül mégis szép volt az élet gyertyafényben ücsörögve a lakásban, mert persze akkor áramkimaradás is tetézte a hideg hóesést.
Trabantunk volt, törtfehér, szedan, s a rajta lévő „tuning” az annyi volt, hogy a hűtőrács az feketére volt fújva, ami acélszürke szokott lenni, meg az állégbeömlők a kocsi oldalfalán az is fekete, „króm” helyett. Jó gép volt, jogsi nélkül vezettem egy földúton. többször, meg az udvaron a garázsba és az utcáig vissza. Néha-néha visszatérő álmom, hogy valahogy visszavásároltuk a Trabantunkat, és azzal megyek dolgozni a könyvesboltban, és fülig ér a szám ettől az érzéstől, és stresszelek, hogy lejárt-e a műszakija, de aztán menet közben valahogy a kezembe kerül a törzskönyv meg a forgalmi, és megnyugszom, minden okés sőt a balesetbiztosítás is be van fizetve és, hogy a Trabant is meg van, nem lett eladva, ilyenkor heves szívdobbanásra ébredek fel, mert többször szoktam ezt álmodni, eddig nem jöttem rá, hogy miért, talán nem is fogok. Közlekedésre alkalmas, így haladok tovább a Trabanttal az úton, megnyugodva. Benzincsap nyitva, ha nem indul akkor a szivatót kell kihúzni a kormány alatti bal húzókarral. Pöfög, meleg az csak 20 km múlva létezik a kocsiban, amit fűtésnek neméppen lehet nevezni, szivargyújtó...nah arra nem emlékszem, de szerintem nem volt benne, se fordulatszámmérő, meg ilyen hülyeségek, elektorinika meg pláne, ez még nem a mostani korszak. Én imádtam, kár, hogy nem jogsival vezettem, örökre megtartottam volna és használtam volna, hiába néztek volna ki az emberek, hogy ez egy őskövület(a Traban), meg aki vezeti (is, meg csóró). Ez egy igazi éltérzés. A mostani autónk egy hengerrel többet tud, mint a Trabant. Szóval, ha lesz következő autónk, akkor így tudunk a hengerekkel tovább lépni. Mit nekünk tolatókamera, meg sávkövető radar, meg ülésfűtés. A hengerek számának növelése, nah az már valami, és a végén majd kilyukadunk egy Audi öt hengeresnél, vagy egy Volvo öthengeresnél, vagy Bmw hathengeresnél, stb, de azok addigra szétporladnak. A mai divat a minél kisebb ccm motorú turbóval ellátott motor, mert itt nem az örök élet plusz egy nap a cél, hanem a max 100 ezer km, mert a vásárló úgyis lecseréli az autót, az újdonságok miatt. (Fogyasztói társadalom) meg a forma kimegy a divatból. Ha mégis megtartja, akkor meg súlyos Forintok úsznak el, a betervezett hibák miatt, ami a kocsi értékének a duplája, ergó egy pénztemető.
A megyei város felé tartva annak is a 6-dik kilóméterénél újra megjelenik a check engine lámpa. Kár volt pár napja leírnom, hogy minden helyére került, és magától megjavult a Seat. A gyomrom görcsbe rándult. Mögöttem egy MAN kamion román rendszámmal próbál letolni az útról ködlámpával, pedig köd sincs, szimplán tirpák a kamionsofőr. Indexelek jobbra, hogy előzzön meg, ezt meg is teszi, persze meg se köszöni. Stresszhelyzetben leblokkolok. Rádiót se kapcsolok, csak némán haladok a könyvesbolthoz. És még oda se értem, már a visszaúton görcsölök, hogy a főút melyik kilóméterénél adja meg magát a kocsi, meg amúgyis lassan a kijárási korlátozás lesz, ki fog megmenteni? De próbálom elengedni...
A nap alig süt be a boltba, folytatom a könyvemet, amit antikvárból rendeltem Brunella Gasperini: Én és Őkcímmel. Jól láthatod olasz, mint bármi, amit használok, és imádok, kivéve az autó. Szóval ez egy ilyen vicces családregény három kötetes, viszont a második kötetét nem tudtam megvenni, csak az elsőt és a harmadikat. Most az elsőt olvasom, és nagyon tetszik, így minden erőmet a második rész megvásárlására fordítom, amiből az országban kettő elérhető, a harmadik meg van(mint írtam már), de mégse lehet azzal folytatni, ha már van második rész. Olasz írónő, újságíró, írta még ’59-ben, ez lett lefordítva magyarra ’79-ben. Hatalmasakat röhögök a könyvesboltban, ami szinte kong az ürességtől, vagy ha épp betoppan egy vásárló, mosolyogva közelítenek és teszik fel a bugyuta kérdéseiket hozzám, még jó, hogy a maszk takar, de a szem körüli mimikából ráncokból, mert sajnos akadnak hiába múltam alig 30, látszódnak a nevetésem ráncai.
A könyvesboltban a forgalom elég aggasztó, a mellettünk lévő sportboltban többen vannak sajnos. Jógaszőnyeg, sportmelltartó, futócipő így a bezártság miatt kihozza mindenkiből az egészséges életmódot meg a protein shake függőséget. Ha fitt vagy, nem ér el a vírus, nem halsz meg, legalábbis nem most, mert amúgy mindenki meghal, csak ki tudja mikor.
Meló közben használtautókat nézek, néha visszasírom a Twingo-m, bár a szarvasos ütközésnél meghaltam volna benne, vagy bármifajta ütközésnél.
Amúgy francia autókon vagy román autón sosem értem az Árpádsávos Nagymagyarország matricát virítani. Valószínűleg ők pont akkor voltak influenzások, amikor a tananyagban ott tartottak, vagy éppen provokálni akarnak másokat. Mert valljuk be őszintén, egy francia autón egy nagymagyarország matricát látni, az elég meredek. Nem volt ott, vagy nem figyelt oda, de ez egyfajta óvatos gyalázás a történelemnek. Ha ősmagyarnak gondolja magát, meg pláne ultragáz, hogy egy Dacia Dusteren ott ficeg a matrica vagy bármelyik Renault-on.
Hatkor zártam, utána kiporszívóztam a boltban, hála a főnökséget sikerült meg győzöm, hogy egy egyszerű porszívó a 200nm es boltban elég kevés és alábecsülés, kellene egy ipari porszívó. Három nap múlva jött is, made in hungary porszívó, meglepődtem, ezt is gyártunk. Sőt a telefont is lehet vele tölteni, ha épp kéznél van, mert van rajta 220V-s konnektor, persze gyárilag a fúrónak, de így akár a telefont is lehet vele tölteni, az kisebb energiát vesz fel (persze ez poén, még nem próbáltam). Fél óra időspórolás a felsöprés helyett meg persze precízebb, aztán a felmosás a fehér laminált padlón. Ez különösen ősszel és télen kényes. Jó hazudtam, bármikor kényes egy 200 nm-es fehér felület, amin emberek járnak. Kiporszívóztam, felmostam, ketyeg az óra, mindjárt hét óra, de van papírom, hogy kint tartózkodhatok még mindig nem szoktam meg ezt a helyzetet. Hatkor bezártam, 19:15ig takarítottam, onnan bő egy óra hazaút a főúton. Szép tiszta minden, a holnapi nyitás után 2 órával, mintha semmi sem történt volna, mintha semmit se csináltam volna, mivel a fehéren minden meglátszik.
A kocsi indul. Headseatemet a fülembe nyomom, hangfelvétel on, Francinak, kocsi melegedik, lámpa ég, mármint a check engine, leszarom, bőrkesztyűt felhúzom, mintha egy Alfa Romeo-t vezetnék, szóval megadom a módját. Utálom, ha 10 fok alá esik a hőmérséklet, és fázom, igazi mediterrán alkat vagyok, Rómára gondolok, hogy ott nem fáznék, este 22 után zárnám a könyvesboltot, és még maradna időm egy pizzára valamelyik étteremben Francescával.
Hazafelé eseménytelen az út. Pofázok a mai napról, könyvekről, filmekről Francinak, elmondom mit lenne érdemes elolvasnia ilyesmi, és a totál kétségbeeséseimet, az anyagi helyzetemet, de ezt max 2 percben(mármint az anyagi helyzetem), meg hogy nincs csajom, pedig így két év gyász után, már klassz lenne, ha szeretni tudnék, és szeretve lennék.
Aztán hazaérésem után, az este folyamán mit szeretnék csinálni. Írni, olvasni, ő ezt tudja, neked nem kell, mert még nem vagyunk olyan viszonyban.
Dash és Lily c. netflixes sorozatot azért nézd meg, van belőle könyv is, akár vedd meg és olvasd el. Tetszeni fog hidd el. Nem egy hétköznapi dolog, nem fogod kitalálni előre, miről fog szólni. Sírni szerintem fogsz, de persze nem fogod bevallani.
Nem egy Notting Hill (magyarul: Sztárom a párom), mint amire én vágyom, hogy a fotocellás ajtón belép a nagy szerelem, és húú, vagy az Autumn in New York (Ősz New Yorkban), Porto 35mm, vagy az A Good Year (Bor mámor Provencben), A szerelem három évig tart c. film, Beetween Us, hú az ott van a szeren, vagy a Kizárólag öttől hétig (5 to 7 angolul).
Ezek keveréke, volnék. Meg még pár ezeré, de inkább dráma, mint vígjáték.
Mindjárt fizetés. Kinézek magamnak pár beszerezhetetlen könyvet, hogy legyen kihívás megszerezni, rajta vagyok.
A Knausgaard: Winter a második rész az Autumn után, hogy karácsonyra ideérjen (rendelési határidő: december 9. ), kötött verzióban és megegyezzen az első rész kiadójával (Harvill Secker, amiről neked fogalmad sincs hogy létezik, de mindegy). Adjunk az eleganciára, legyen egységes a sorozat. Ez egy amerikai kiadó amúgy. Jó lenne az eladó Olivetti Valentine a facebook marketplacen megvenni, hogy a gyűjteményemben tudhassam, de 50 ezer, nem tudom lealkudni, ami elszomorító, pedig gyűjtő vagyok, a gyűjtőknek nem kell ezen balfaszkodniuk, de hát ott az Öreg (mármint a kocsi) szeretetéhesége van, kicsit több szeretetet igényel, és ezt meg kell adni neki, mint általában az elvárható lenne tőle, de hát Ő ilyen, mármint az öreg, babusgatni kell és szeretni. Csak ne romlana el, úgy fél évig, mert ennyi idő lenne, hogy anyagilag helyre jönnék, azt imádnám.
Meg persze imádnám, hogy valaki ezzel lepne meg (Olivetti Valentine), mert az igazi öröm lenne, felszíneskedés nélküli, a gyűjteménybe hiányzó darab. Mint egy puzzle utolsó előtti... előtti darabja, pont belevaló.
Ja amúgy találtam egy alig 50 ezer km-t futott Twingot 2003-as (700ezer) sok pénzért nem messze innen, nekem kiváló lenne (ha lenne pénzem fél misin túl, és nem lennék két havi fizummal negatívban), az is adná, nem kell Alfa Romeo- hogy szívjak vele, úgyis minden hónapban találkozom az autószerelőmmel, hát még ha alfám lenne..., viszont, ha Twingom, akkor csak olajcsere, és kerékcsere évi kettő alkalom. Ebben kiegyeznék, és még az oldalt töltős mosógép is belefér a csomagtartóba, vagy bármi, ami az öregbe nem.
Iszom egy Heinekent, Marci leszólta, hogy túl kommersz, de Peroni-t (olasz sör) nem tudom, hol tudnék venni, így hát marad ez. Ja, majd ha véget ér, ez az egész fos, majd Rómában iszom két üveggel (Peronit) már a reptéren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése