Egy szép délután leírása

Talán úgy kellene kezdenem, hogy - "Mióta nem???..." - mint a barátok akik régóta nem találkoztak.

     Most épp áramszünet van egy óráig. Macskáim a kályha mellett pihennek, melegednek. A beígért hó lassacskán meg érkezik. A kertet is eltéliesítettem már, felástam. Tavasszal folytathatjuk a munkát. Tegnap egész este esett. Szokásos sétámon sem voltam. Egyszerűen nem volt kedvem. Most épp a megmaradt délelőtti kávémat szürcsölgetem a Csehszlovák bögrémből -  igaz hideg, mert ugye nincs áram, nincs mikró. Hatvan valahány nap múlva Kingával indulunk Rómába. Pontosan hatvanhat. Már mind a ketten nagyon várjuk. Én közel 15 éve. Végre hazaérhetek. Már mióta várok egy finom paradicsomos tésztára sajttal, meg egy igazi cappucino-ra, macchiato-ra vagy ristretto-ra, este egy kis pizza és vörösbor a Spanyol lépcsőnél vagy valamelyik híres szökőkútnál. A kútba meg beledobni egy számomra értékes érmét, - van egypár - aztán kívánni egyet, kettőt meg hármat. Szóval most Kingával követjük az út fehér vonalát. Tervezünk, álmodozunk. Várjuk, hogy együtt felfedezzük a kis sikátorokat, a piros Vespák szülőhazáját, a régiúj Fiat 500-asokat, a Szt. Péter téri galambokat, az Castel Sant' Angelo hídján lévő angyalokat a Colosseumot meg még egy csomó helyet, (igen a Termini pályaudvart is). Csinálunk olyan fotókat - hasonló szögekből mint ahogy a képeslapokon láttuk már. És majd mindenre azt mondjuk, hogy "magnifico". Próbálunk majd olaszul beszélni , ciao-val, Buongiorno-val ráköszönni ismeretlenekre.  Próbáljuk tervezni mit fogunk megnézni, de a legvalószínűbb dolog, az az, hogy spontán fogunk sétálni Rómában épp a születésnapomkor. Megszületésem pillanatában Rómában leszek ami hihetetlen és felfoghatatlan egyelőre, de ami ennél is fontosabb, az, hogy Kingával. 

ui: Elsétálunk a Via Paolo Frisi-hez is, megnézzük, hogy tényleg szép utcában fogunk-e lakni Kingával meg ilyenek. 

<3 

66 nap múlva Róma