Egy magánjellegű
fecsegés XIII.
"Most, hogy
megtaláltam az utamat,
nincsenek már nehéz
pillanatok. Hiszem,
hogy küldetésem van,
amit teljesítenem kell."
/ Paulo Coelho : A portobellói boszorkány
szinopszis
A tavalyi
összegzésemet, hamar megtudtam írni, szinte átgondolás nélkül. Viszont ez az év
olyan gyorsan eltelt, hogy szinte csak képekre emlékszem, amelyeket a
fényképezőgépemmel csináltam. Vagy olyan hosszú és fárasztó volt ez az év, hogy
azért nem emlékszem?
Ez a nap volt a legjobb az évben:
Június 15. amikor Kingával elkezdtünk
ismerkedni,
Június 19.
Végeztem a Főiskolával,
Július 3., mert
találkoztam élőben a szerelmemmel akivel azóta is együtt vagyunk.
Július 29. <3
Az év legborzalmasabb napja : Január hónap, és Tücsi elvesztése.
