Fura érzésem van, ez az augusztus vége, szeptember eleje
mindig fura érzést vált ki belőlem. Kora ősz, hűvösebb van, el gondolkodósabb
az ember. Előkerülnek a vastagabb takarók, a vastagabb zoknik, a forró teákkal
teli bögrék. A napsütésnek még mindig van egy kis ereje, átsétálunk a
napsütötte oldalra az utcán, ha árnyékban vagyunk. Elraktározzuk a fényeket, és
a meleget. Minden eső illatú és nedves és hűvös.
De be kell vallani, hogy imádom az ilyen időjárást! Szívesen
laknék észak Londontól felfelé, hogy mindig esik az eső és borús az idő. Be
kell vallani, hogy ilyen embertípus vagyok: hajlamos a depresszióra, mély
gondolatok zakatolnak a fejemben egész nap, nem vagyok túl élet vidám, és
kerülöm az idióta emberek társaságát, miközben a barátaim le se szarnak, és
sokszor egyedül hagynak. Magamra hagynak. Tudok magammal foglalkozni, nem ez a
probléma, hanem inkább az, hogy ha bajom van, rajtam nem segít senki.
„Azt hiszik, hogy normálisak,
csak azért, mert mind egyformák.” paulo coelho
Forró kávémat kortyolgatom a házunk teraszán, közben pedig
nézem az erdőt, imádom ezt a nyugalmat. Reggel láttam egy őzikét is. Most elolvasom az utolsó 10 oldalt a legújabb
Fabio Volo könyvből. Nagyon nem akarom. De egyszer minden eljön. A könyv vége
is. Nyitva akarom hagyni a sztorit, de tudni is. Sőt láttam, hogy végzett az új
könyvévvel is. Amit gondolom olaszországban kiadnak karácsonyra, mi meg majd
úgy 5 év múlva olvasunk. Lehet itt az ideje megtanulni olaszul!
„…tiszta, mint egy csendes
szóköz két szó között.” fabio volo: hely a világban.
"No Shit"
It was in the winter of my fiftieth year
When it hit me
I was really alone
And there wasn't a hell a lot of time left
Every laugh and touch that I could get
Became more important
Strangely, I became more bookish
And my home and study meant more to me
As I considered the circumstances of my death
I wanted to find a balance between joy and dignity
On my way out
Above all, I didn't want to take any more shit
Not from anybody
-/ iggy pop
