Egy magánjellegű fecsegés harminckettő

Barátok, álszent barátok, muszáj tönkre tennetek mindent? 
Mintha a világ új volna? 
Mintha ez lenne az első reggel?
Mintha még mindig hajnal lenne?
Az igazság, hogy ami már tönkrement ami a legfőbb csalódásunk az a szabadságunk.
Nem lehet vesztenivalód, ha szívből és lélekből akarsz szeretni.
A legszédítőbb magasságokba kell emelkedned, hogy fejest merj ugrani.
El kell viselned a birodalmak bukását és a legnagyobb viharokat, hogy együtt legyetek abban a pillanatban.
Élned kellett, veszítened kellett újra és újra, 
hogy győzedelmeskedni tudj.
A szerelem semmi, amikor új, 
nyers és tiszta.
A vihar előtti szerelem nem egy döntés hanem egy elhatározás.
Amikor esemény, baleset vagy lehetőség bekövetkezik, 
legyél ott!
Állva!
Találd meg a szót, a tettet vagy a nézést!
Igen, szerelmem, abban a pillanatban bízz bennem!
Nem tűnök el! 
Abban a percben,
én ott leszek.