Amikor
találkoztunk, akkor léptem ki valamiből, legalábbis azt hittem, de nem..
Akkor
kezdődött el igazán. Így veled másképp hatott, hatottam én.
Úgy,
hogy láttad, itt valami nincs rendben, nem akartál részt venni a dolgok
kuszaságában, mint egy képlékeny nodeklitésztaszerűségben.
Néha
azért találkozunk.... ezek igazi véletlenek, de nem.
Ezek
csak rajtam állnak, de téged ez már nem. Pedig ha nem is jók lennénk, de valami
megközelítőleges.
Te sem
vagy jól, csak mégis úgy teszel.
Jó lenne
egy kávé, meg egy visszatekerőgomb, mint ha egy régen felvett filmet néznénk
meg együtt, hogy azt vissza lehet még akárhányszor, de itt ebben a helyzetben
már nincs, hacsaknem...újra megnyomnád a „Rec” gombot, ami elképzelhetetlen,
mert amúgy sem így álltunk, csak az én filmemben.
Szeretem
a kihívásokat, de ez már nekem is sok.
Szépek a
szeplőid mondom fizetéskor, te ezt meg se hallod, csak kérded van-e
multipontkártyám, vagy, hogy kérek-e friss kávét.
Talán az
észhez térít, térítene, felfrissítene, felpörgetne. Adjunk egy esélyt.
Kérek
kávét.
- Cukorral?
- Ööö
- Barna vagy fehér? – kérded.
- Olyat, amely kevésbé rákkeltő. –
mondom.
- Akkor édesítőszer? Ja de az még gázabb
feleled mosolyogva.
Csak
tudnám, hogy te hogyan iszod reggelente futás előtt? - mondom kimondatlan.
Marad
minden úgy, ahogy sosem létezett, még mielőtt láttuk egymást.
Te
maradsz, meg ez a szövegecske a fejemben, amit épp most neked írok, s aztán
indulok is.
Elszívnék
egy cigit veled a szünetedben, de nem lehet. Autód kint áll, épp mellette
parkoltam le, te azt se tudod milyen autóval jöttem. Autóval jöttem-e
egyáltalán.
Nem
mintha ez számítana is valamit. Se a márka se a méret. De én ott és tudom.
Ha
cigiznénk, én kérdeznék tőled pár dolgot, amire válaszolnál és tudnám, amit.
Totál ellentétéi vagyunk egymásnak, mindenféle szempontból.
Mégis van,
ami van.
Ez
látszólag kívülről is egyértelmű, mármint, hogy te meg én az nincs, se lesz. De
én ezt nem. Nem akarom észrevenni, ehhez túl szépek a szemeid, a szeplőid és a kisugárzásod.
Azt
hittem szerelem, az is volt, te is tudod, bár honnan tudnád, elég, ha én tudom.
Aztán lecserélted a kocsid, és nem tudtam ki mellé parkoltam le.
zene: Erik Satie- Gnossienne No. 4
