Fáradt vagyok....

Fáradt vagyok. Igaz nincs miben elfáradnom, ma is haszontalan voltam és annak is éreztem magam. Semmi se jó. Szeretnék hasznos lenni, de most olyan fáradt vagyok. Ha lefekszem, egyedül, ismét egyedül, akkor meg frissebb vagyok, mint most. Jó gondolatok szállnak a fejemben, de hogy leírjam, ahhoz fáradt vagyok. Néha megjegyzem értéktelen álmom után és nekiállok kiírni magamból az ötletet, de hát az már nem olyan jó. Nem kellene visszahúznia az ágynak, vagy csak papír kéne az ágyam mellé és akkor felkapcsolni a takarékos izzós lámpát, és írni, vázlatosan fél szemmel, kómásan, félig ébren félig álomban, aztán jókat álmodni, annak a biztos tudatában, hogy a jó gondolat, érzés, vagy ami éppen jön (fél szavak, mondatok, fél oldalak) megmaradnak.

Édesen aludni, horkolni, (bár azt nem szoktam), a kispárnát keresni (csukott szemmel) amikor leesett a földre vagy a redőnyön átszűrődő fényt nézni, hogy most még éjjel van-e, vagy már délelőtt, vagy dél, rosszabb esetben délután.

De most ez van. Addig alszom, amíg jól esik, akkor fekszem, amikor akarok, azzal vagyok, akivel akarom.

De fáradt vagyok, vár rám az ágyam, az álmaim, a szüleim álma, a rokonaim álma, és a kedvenc plüsseim, no meg a kispárnám. Jó éjt! Buona notte!