Mi ez az alapzaj?

Általában az írás kezdete előtt jóval tudatosul bennem a cím. Most semmi. Aztán most ecsetelem, hogy milyen régen írtam és stb...ami igaz is. Az utóbbi hetekben és napokban sokat utazom, de nem is bánom, ha nagyon elfáradok. Az egyik kedvenc írom szerint, ez is kell ahhoz, hogy tudjunk írni és hogy ki tudjuk magunkat fejezni. Sok utazás, beszélgetés, film nézés vélhetően a moziba, hogy a többi ember reakcióit is megfigyeljük, ne csak az utcán sétálva vagy ilynek. Aztán az olvasás. Rengeteg olvasás, amely új életre hív. De persze ez ember függő, kinek mi indítja be a fantáziáját. Én főleg olasz irodalmat olvasok...nem tudom miért. Most Alessandro D'Avenia : Senki sem tudja című könyvét. Pár napja vettem, hazafelé volt időm olvasni a vonaton főleg, hogy 20 percet késett. Keménykötésű és jó a méretezése, meg a borítója is szép, ez is hozzájárul a jó könyvhöz. Én utálom a puhakötésű könyveket.

Kint épp esik az eső, olyan kora őszies az idő. Ezt az időszakot imádom a legjobban így ilyenkor mindig felfrissülök. A barátnőmtől kapott Stefan széken ülök, és hallgatom Bach-ot és az eső hangját a közeli diófa leveleiről ahogyan visszaverődnek. Tökéletes. Holnap feladok egy lottót szokás szerint...meg pár önéletrajzot. Hátha sikerül elindulni abba a nagybetűs életbe...

"Eszébe jutott a nagymamája mondása: az élet egy fonál. Hát nem, rosszabb, annál: egy kibogozhatatlan gubanc az élet. Szerencsés az, aki meg tudja találni a fonál végét." Alessandro D'Avenia: Senki sem tudja

Ave Maria, piena di grazia, 
il Signore č con te. 
Tu sei benedetta fra le donne 
e benedetto č il frutto del tuo seno, Gesú. 
Santa maria, Madre di Dio, 
prega per noi peccatori, 
adesso e nell'ora della nostra morte. 

Amen.