A naplemente részletei

             

Ma délelőtt azzal szórakoztam, hogy egy olasz író könyvét próbáltam kinyomtatni, persze csak pár oldalt. Nekem ez most fontos volt. Ezt a könyvét még nem olvastam, sajnos csak kettő könyve van magyarul lefordítva, kettő angolul, de különbözőek. Szóval az egyik angolt nyomtattam ki, de mint valami megszállott. Persze ilyenkor fogy ki a nyomtatóból a patron. Jó az igazsághoz hozzá tartozik, hogy már vagy másfél hónapja kifogyott és ezt tudtam, de nyomtatni akartam. Bementem a városba szereztem patront, többért, mint amit az interneten tudtam volna venni. Az interneten minden olcsóbb, persze a szállítási díjba ugyanúgy kifizeted, ugyanúgy. Most jó. Hónapok óta szeretnék írni, de mindig valamitől félek, vagy éppen elcseszem felesleges dolgokra az időmet. Ez sem írás, csak néhány hülyeségem. Amit fontosnak tartok és más nem tart annak. Lassan itt a hideg, én imádom. Szinte alig öltözök fel, hogy érezzem a testem ahogy dolgozik a hideg ellen. Remegek. A reggeleimet úgy indítom, hogy lefőzöm a kávém, és kint iszom meg az udvaron. Közben elszívok egy Camel-t ami Rómára emlékeztet. Így indul a nap. Annyira hiányzik Róma. Nem is tudom igazán leírni, hogy miért. Tökéletes volt. Látni mindent, átérezni. Bár néha már olyan volt, mintha egy múzeumban járna az ember. Annyi régi és története van, és annyi mindent láthattak ezek a szobrok, és a város is sokat látott. Valami megmagyarázhatatlan és láthatatlan kapocs van közöttünk. Még párszor a spórolt pénzemet biztos erre költöm, hogy oda menjek. Felidézni a régi dolgokat, elfeledni és újra átélni a múltat, meg a jelent.

                Most vívódom magammal, kettőról a háromra szeretnék lépni, de félek, magam se értem miért. Kellene egy lökés. Néha a legjobb kikapcsolódásom a vezetés. Szerencsére van egy munkám igaz csak egy napos és csak ez a bevételi forrásom, hogy vezetek. Éjjel pakolászok és vezetek egy fehér furgont. Megmondom őszintén, hogy imádom, mert kikapcsolja teljesen az agyamat és elfelejtek mindent, de szó szerint, mert olyan fáradt vagyok. Hajnalban valahol az M7-esen éjszakázom, néha azt sem. Elhaladok a román kamionok mellett, 10 kamionból 8 román. Vezetés közben pedig Bartók rádiót hallgatok, vagy ha túl jó a hangulatom akkor Dankó rádiót. Néha pedig semmit. Az élet nagy dolgait ott firtatom meg magammal. 100 km/ órás tempónál dízel hangban zötyögve az autópályán. Míg román vendégmunkások audi A8-a és lengyel kimágnesezett kamionjai előznek. (ez azt jelenti, hogy a 89 km/óra max sebességet manipulálja így sokkal többel megy amit nem tehetne meg) Este volt egy kis zongora darab, vagy dal, már arra nem emlékszem a Bartók rádióban. A címe az volt "A sírásó halálvágya" ez mekkora cím. Ezen gondolkoztam pár percet...

                Valamelyik nap újra megnéztem A nagy szépség című filmet meg a DVD kiegészítéseket (ha láttad nézd újra, ha pedig eddig még nem akkor pótold!!!! ) És annyira boldog voltam, hogy egy éve én láttam ezt a filmet. És hogy születésnapomkor végigjárhattam Rómában az összes jelenethelyszínt, és ahogy nézem, teljesen ott voltam, éreztem az időjárást, az illatokat a pacsuli illatot, ami minden nőn aki elhaladt mellettem teljesen más volt, és teljesen szokatlan, az emberek arcára, arra, hogy boldog voltam hogy ott lehetek lehetünk! Valami ilyesmi. Megtehetném, de mégsem teszem. 
                Egy A nagy szépség plakátot szeretnék karácsonyra, már lassan 1 éve hajtok utána és sehol sem adnak. Két hónapja Pesten a Deák téri Metró felé láttam egyet, azt hittem rosszul látok. Nem tudom, hogy még ott van-e a kopár kirakatba a M2 Déli pályaudvar felé haladva, de ha igen, kérlek szerezd meg nekem!!! Köszi :)

"Azt mondták, hogy alkalmazkodni kell, anélkül hogy elvesztené az ember a lényegét, olyannak kell lenni, mint a víz, amely, ha pohárba öntik, felveszi a pohár alakját, ha pedig üvegbe, az üveg alakjához idomul. Alkalmazkodni és alakot változtatni anélkül, hogy valaha elveszteném a lényegemet. 

Én próbálom, de néha tésztaszűrőbe öntenek, és elveszek az ezernyi kis lyukban."