Éppen éjjel van, fél 2 körül. Nem rég
értem haza. Naplementés autókázásnak indult a story, aztán átcsapott éjjelibe.
Imádom. Sok probléma elhagyta a lelkemet, az övét is. Megkönnyebbültünk. A spontán
és hirtelen találkozásoknál nincsen jobb. Aztán csak mentünk úgy a vak
világban, hogy meneküljünk egy kicsit. Kicsit magunk elől, és a világ elől.
Aztán a végső ponton bevártuk a lelkünket, amely már megszabadult a gonosztól.
Néha kérdezik, hogy miért vagyok még
itthon, és miért nem dolgozom külföldön. Én ide születtem, itt van feladatom.
Az, hogy nehéz munkát találni, és kevés a fizetésem, és hogy vannak ezek a
megpróbáltatások… Én ide születtem. Magyar vagyok. Nem mehet el mindenki.
Küzdeni kell. A célokért amelyeket kitűztünk, álmokért amelyeket valósítunk
meg. És a pénz nem minden.
Persze jó ha van, és nem csicskamunkát
csinálsz, nem görcsölve mész a munkahelyedre, esetleg xanax-xal, vagy ilyenek.
Félek a következő hónapoktól. A
bátorság és a tapasztalat, ami hiányzik bennem. Napról napra érzem erősebbnek
magam. Előbb csak eljön.
Amennyi szart kaptunk az élettől, talán
valamennyit vissza is ad. Próbálom így megélni.
Kartonmappában az írásaim. Álmom és
célom egy igazán jó könyvet kiadni, egy jó kiadónál. Persze manapság a
művészetnek nincs értéke, és ára. Minden a profit célkeresztjében.
Álmom még egy ház, kis családdal,
autóval, Fiat Panda menta színben, egy Celeste zöld Bianchi bringa, egészség,
szeretet, könyvek, sok sok könyv, barátok, haverok. Átbeszélt éjjelek, mint a
mostani. Vagy épp át autózott… Igazából poénból a tenger felé akartunk menni,
vagyis én. Persze az nagyon de nagyon durván spontán lett volna és messze.
Ehelyett jó volt a magyar tenger mellett haladni, zenét hallgatni. És
elmélkedni, hogy jövőhéttől más lesz az ember és reméljük, hogy eléri a céljait, álmait.
Minden este imádkozom. Már nem tudom,
hogy megszokásból-e, de imádkozom. Magamért. A szeretteimért akik már nincsenek
itt és hiányoznak. Nagyon!
Néha arra gondolok, hogy a következő
életem talán jobb lesz…ha lesz…
"Van, amit már nem bír a lélek." Grecsó Krisztián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése