Szóval a
Moszkváról a Bosnyákra költöztünk. Ég és föld. Persze a Moszka is jó volt, de
itt legalább az albérlet falaiba besüt a nap, és van egy óriási terasz, amivel
tavasz közeledtével még terveim is vannak. Paradicsom és egyéb fűszernövények
termesztése, és pár virág életben tartása a cél. Főleg tulipánok, azok olyan
szépek. Nehéz volt a költözés, vagyis inkább húzós. Az albérletet eladták a
fejünk fölül, úgyhogy keresni kellett egy másikat. És találtunk egy sokkal
jobbat. Itt déli napsütés árasztja el a lakást, fény árad be a nagy teraszajtó
üvegein át. A macskánk (Iván) is sokkal jobban imádja és persze mi is. Ő
nézheti a Nagy Lajos Király útja villamosait és buszait, vagy ha már ezt
megunta, akkor a lakás déli oldalát bámulja a madarakkal teli fákat, a közeli
bölcsödét és élvezi a besütő napsütést. Én pedig nézem a flyradar-t hogy milyen gépek szállnak le éppen, miközben a teraszon szürcsölöm a forró kávémat.
Most úgy
klassz minden. Ebben az évben az egyik legnagyobb vállalkozás a költözés volt,
utána jön egy többet fizető munkahely keresése, a mostanival is meg vagyok
elégedve…de…
és ezek a de… pontpontpont-ok viszik előre az embert.
Szóval egy jól fizető munkahely, aztán nyelvvizsga és
egy Fiat Panda a 80-as 90-es évekből. Nem nagy célkitűzések, de küzdeni kell
értük, az elemekkel és jól gazdálkodni, mint egy társasjátékban. Kurvára nehéz.
És persze sokan azt mondják, hogy mit akarok egy olasz
25 év feletti autóval? Ez a realitás…és ezt sokan elfelejtik. Én nem akarok thm-et sem
pedig havi kiadásokat, hogy csilli-villi autóm legyen, hogy a szomszéd azt
mondja, de jól megy egyeseknek. Én nem akarom irigységbe vinni, és magamat
adóságba, hogy neki szarabb legyen és persze saját magamnak. Nekem kiváló elsőautó lenne, no meg persze
olasz, ami mindenek előtt áll.
Szóval
az élet egy nagy gazdálkodj okosan című társasjáték. Ez valami okosnak tűnő
lezárás féle…és van is benne igazság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése