A szövegben feltűnő személyek, helyszínek, események, mind a képzeletem szüleménye, bármilyen hasonlóságot vélsz felfedezni a sorok mögött az csupán a véletlen műve, és ez a te képzeleted csupán. Lehet, hogy igazad van a személyekkel, helyszínekkel, eseményekkel kapcsolatban , viszont az már a te képzeleted szüleménye.
Megint az a helyzet, hogy fogalmam sincs melyik nap van és hanyadika, az írással a napi penzummal biztos, hogy csúszom, sőt munkatársam is beszólt, - mivel ecseteltem neki a blogról, hogy igazából nincs karantén, meg full lezárás, így értelmetlen a fenti cím. Totál egyet értek vele, viszont valahogy el kellett neveztem a bejegyzéseket, és külön címet adni nekük, mint ha, de hála még nem ez van. Lehetne a címe „önismereti írások felé”, vagy „kedves naplóm” vagy a már megszokott „Egy magánjellegű fecsegés”,
Fél korlátozások, vagy félig karantén, nah szóval sehogy se adta ki, így lett ez a cím, talán karácsonyig marad is ez az egész, mármint ami most van ez a fél lockdown, félig bezártság. Lehet is, meg nem is. Engem speciel megzavar, mert nem tudok este 20 óra után sétálni, kb 22 óra körül szoktam itt a kisfaluban, és ha előbb megyek se találkozok emberrel, nemhogy 22 óra után. Csak más az időbeosztás, marad is, bár főleg megmarad is. Ezt népsűrűséghez kellett volna kiterjeszteni, vagy népességhez, mert nem túl éltszerű az, hogy mindenki szív. Eleve a pesti V. ker-ben ez megállja a helyét, és segít, de egy pár ezer főt számláló településen, meg megszokott, hogy nincs senki este 20 óra után az utcán, csak az akinek dolga van. De hagyjuk is ezt.
Péntek van ez biztos - (amikor a szöveget „javítom” már a másik péntek, egy héttel később, de persze a következő szöveg kész van, csak nincs kijavítva, magyarul nincs kész, bár egy szöveg sosincs kész...), - mert utána néztem, szabadnapon vagyok a teljes hétvégén, ami nem sűrűn fordul elő velem, csak havonta egyszer. Kissé pánikba esek mit csinálok hétvégén. Szinte időbeosztást csinálok magamnak, hogy akkor x órakor séta után x ideig plusz minusz, este film plusz mínusz, közben lockdown, este fürdés hajmosás, aztán olvasás, írás, alvás, aztán csak hajnal 5 lesz, de akkor úgyis alszom, általában mindig.
Bár voltam egy embernél még (pár éve), és gondoltam is már rá régen, addig se, és most se hiszek 100%-ban az előző életben, de fura mód, mindig hajnali 5 előtt felkelek. Itt gondolhatsz bármit, lehet, hogy időeltolódásban 2 órával ezelőtti volt az előző életem vagy ugyanúgy európában életem, de furcsa, hogy bármikor, bármilyen fáradt vagyok hajnali 5 előtt felébredek, aztán persze visszaalszom, mindenesetre fura, óramű pontossággal marad ez a hajnali 5 előtti ébredés.
Aztán ez az ember mondott egy-két dolgot, meg hogy megszabadított tőle, - mármint az előző életemtől vagy mi, persze mosolyogva mondom, jól tette, ha ettől nekem jobb lesz most, vagy később.
Tettem valami fogadalmat, persze ez is így elég tág, lehetne lehántolni a dolgokat, mint a vöröshagymáról a héját, de ezt rád bízom kik tesznek fogadalmat, és kik kelnek 5 órakor.
Sétáltam a hegyen, vittem a 40 éves filmes fényképezőmet, befűzött filmmel, amit még három hete vettem, s a két hónappal ezelőtti látványt szerettem volna lefotózni, akkor is vittem gépet, de pont ott és pont akkor fogyott el a filmem. Így újra próbálkoztam, azt tudtam, hogy a két hónappal ezelőtti természetet nem tudom rekonstruálni, de egy borospincét szemeltem ki, diófa előtte, mondom így is szép lesz, legalább látni a diófa ágainak vonulatát, és stb, ha már 2 hónappal ezelőtt még betakarták a zöld, sárguló és vörösbehajló levelei. Olyan akár Andre Kertész Párizs téli felvételei, szóval menő lesz. Jó persze nem vagyok Andre Kertész, sem fekete-fehér filmre fotózom...se Párizs...
És odaérek a helyszínre sétálva, kezem vacog a kicsit fagypont feletti ködös időben és a döbbenet fogad, a látvány, hogy a diófa elkorhadt ágai le vannak vágva, gallyazva a Pantone zöld árnyalatú pince előtt hevernek a diófa elrothadt nedves ágai levágva.
Ilyen az élet. Csináltam így is pár felvételt, meg a közeli kökényről, ami még maradt a bokrokon mint madáreleség,- a természet ad, és visszaad, örök körforgás, de hát, ja ez már nem az, lemaradtam, sajnáltam is, és mérges voltam magamra.
Az előző film, ami a fényképezőgépembe volt, az is egy éves szinte, egy éve porosodik a Canon-ba, a film kémiai rétegei kopnak a fényképezőgépen belül. Talán ez az év eddigi egyetlen alulteljesített éve, volt 2014-ben amikor 52 tekercs filmet lőttem el és hívattam elő egy év alatt, most meg csak egy szem darabot, szánalmas teljesítmény. Sőt az is csak lefotózva van, előhívatva még nem, bár találnék parkolóhelyet délelőtt a megye városának óváros részén.
Agyalni kell mikor hívatom elő, hívatják elő, mert nem pesten élek, hogy másnapra, vagy harmadnapra kész, itt hetek kérdése.
Brunella Gasperini: Én és Ők c. könyvét elolvastam. Remek volt, szerezd be, olvasd el, nem fogsz csalódni. Most folytatom a Berta Isla-t Javier Marias-tól. Felénél tartok, olaszból most spanyolba csapok át, mármint, ha az írót nézzük.
Autóval egy métert nem mentem, az Öreggel, nehogy nekem a legfontosabb hónapban adja megint meg magát decemberben. Úgyhogy félve használom, csak amikor kell, így hagytam három napig pihenni. Bár pénteken bevásároltunk Muttival. Nem szereti, ha így hívom. Black Friday volt, de csak hazaúton beszéltük a kocsiban, azt, hogy többen voltak, mint szoktak, azt se tudtuk, hogy fekete péntek van. Nah jó, tudtuk, de csak az egyik boltba kiírva, hogy mindenre 20% akció. Az egyik drogeriánál, ami mindent árul. Vettem is Klimt-es naptárt, a jövőévit, de ez tervezett volt, mármint a naptár megvétele, szokásos december első heti program, hogy biztosan legyen. Már vagy hat írom számmal 6 éves tradició nálam. Klimt 1918. február 6-án halt meg, én 1989. február 6-án születtem, ez a közös bennünk.
Születés és halál. Spanyolnáthában halt meg, mint akkor a bécsi szecesszió összes tagja, ott ért véget, minden, bár valószínűleg nem így tervezték.
Ehhez kapcsolódóan tudok ajánlani egy dokumentumfilmet. (Klimt és Schiele: Amor és Psyche - A szecesszió születése
Érdemes megnézni. Bár lehangoló, hogy az összes jeles szecesszió képviselő spanyolnáthában halt meg, főleg a bécsiek. Ezeknek olvass utána, bővítsed a tudásodat, abból sosem lesz baj.
Szóval aztán egy másik helyen, egy kertészetben, meg limitált kiadású Klimt-es kávésbörgék, teásbörgék, párnák, asztali abroszok, pénztárcák és társai. Mutti mondta, hogy belőlük válasszak valamit karácsonyra. Mivel szinte csak kávézom, úgy 4 óránként, napszaktól és időtől, bármitől függetlenül, így maradt a kávés Klimt-es bögre, ezt majd szenteste kapom tőle.
Klimt-es bevásárlótáskám van, bár ezt érdekes mód került hozzám (nem fejtem ki) lesz egy bögrém, meg a naptár, valószínűleg azt gondolod, hogy Klimt fanatikus és egy csepp egyediség sincs, hát tedd.
Bécsig még nem jutottam el, hogy megnézzem a festményeit, fent van a bakancsilistámon, sőt az akkori kettőnknek volt fent a bakacslistáján, de nem jött még el az idő.
Feltűnhet, hogy sokszor a múltról is írok, de ez így van rendjén. Az már elmúlt, megtörtént. A jelenről senki nem ír, az teljesen képlékeny, a jövőről is sokkal többet beszélnek és írnak, mint ami most van a jelenben. Mert a most azaz a jelent nem lehet megfogni. Ha leírnám, a jelent, hogy kint cigizek vaksötétben és Bandi a vörösmacskám ordít, hogy engedjem be a lakásba, mert hatodjára is enni szeretne, nem volt elég számára az, hogy egy órán belül adtam neki enni, az is múlt lenne. A jelen az egy megfoghatatlan valami és senki nem kíváncsi rá, mert az múlttá pörög. A jövő, meg a holnap. Holnap talán jobb lesz, nem leszek szomorú, pedig most sem vagyok az, de bízom, bízunk, mint mindenki, hogy jobb lesz, mint a mai nap, de hol a jelen pillanata?
Jelen pillanatban boldog vagyok, írok, zenét hallgatok : Bach-ot, egy orgona fúgát, csak mert ez tölt fel most. Holnap lehet, hogy techno zene, valamelyik holland női dj-től (amelie lens bár ő belga, Charlotte de Witte mondjuk ő is az) olaszt speciel nem tudok, de Marci küldött át valamelyik nap olasz női dj-t és majd rákeresek valamikor, most húzós a könyvesbolt is, hó vége, hó eleje, akciók jönnek és cserélődnek, meg a havizárás ami macera, de hát zajlik az élet. Nos így változik a jelen, szóval sosincs, mégis van, és ez alakítja a jövőt.
Hogy fér meg a klasszikus zene és a techno egymás mellett? – teszed fel a kérdést. (?) Elég jól, hidd el. Pop-ot nem hallgatok, sosem érdekeltek a közhelyes semmit mondó szövegek, meg a három akkordból álló dalok, amelyeket nem tudsz kitörölni az agyadból három napon át.
Bachnál sikítasz három- négy ütemtől, mert már túl sok hangot és dallamot hallatsz egyszerre, azért mondod rá, hogy szar, nem tudod befogadni.
Ellenben a Pop daloknál, elég a három hang. Mindenki más, és mindenkinek más tetszik, így van jól. Ilyen az ember és ilyen a világ. Hála nem vagyunk egyformák. Kivéve, ha fast fashionból öltözködsz, nem olvasol könyveket, nem nézel filmeket, nincs véleményed, sem aktuálpolitikáról, történelemről, és semmiről, mert nem tartod lényegesnek. Igazából csak vagy, a fizetésed 125%-át elköltöd, azaz túl költekezel, felesleges cuccokra, amelyek az ego-dat boldoggá teszik jómagadat nem, de azt hiszed boldoggá tesznek, és hó közepén görcsölsz, és szomorú vagy, attól, hogy nem vagy boldog, miközben más az körülötted.
Van még három sárgacsekked, de még jó lenne ez a kabát, mert kinéznek a kávézóból. Így a sárgacsekk marad, nem fizeted be, kabát jön, akciós, black friday, kihagyhatatlan. Hogy pénzhez juss, keresd meg a hülyét, adj nekik valami apró dolgot, vedd el a pénzüket, így működik a világ. Egyet pislantasz és már más van. A divat épp ilyen. Egyet pislantasz és kimentél a divatból. A ruhádtól lehetsz egyedi, de olyat is válassz, amelyik tartós, ezt nem a fast fashion boltban fogod megtalálni, sem az eredetiséged, hanem a fejedben.
A fejedben lévő gondolatoktól, érzésektől, tettektől leszel az, aki vagy.
Persze lehetséges, hogy ezek a gondolatok nem jönnek maguktól, nincs ezzel semmi probléma. A megnyugvás eljön. Sok tízezer forint óránként (pszichológusnál). Ha vannak barátaid akkor ingyen van.
A hegyi doktor újra rendel sokadik évadát(11.) nézem. Nem maga a sztori miatt, mindinkább a hegyek vonulatai miatt, a táj, ahol olyan mintha nem létezne a gonosz plusz 1000 méter magasan közelebb Istenhez.(inkább csak távol a hülyéktől.) Valószínűleg a menyország ilyen csodálatos,(mármint a hegyek és a természet, felhők, napsütés, köd stb. a hegy tetejéről nézve) de ha létezik a földön, akkor még ennél jobb a menyország. Viszont, ha láthatjuk ép elmével, ki kívánkozna még a menyországba? Majd egyszer...ha ránk kerül a sor, amire valamikor sor kerül.
Szóval vágyakozom a képek láttán ide a hegyekben, mert olyan romantikus. Mindennap más. De az én hegyemről is mindennap más a naplemente, a harangzúgása is, épp ahogy én, a jelenben. Észreveszem? Próbálom.
Te próbálod észrevenni a részleteket magad körül? Ott van, mégis nehéz tudom, de ott van. A szürke hétköznap így lesz sokszínű, csak épp nem akarod észrevenni. Élményekkel, színekkel érzelmekkel gazdag. Próbáld észrevenni, kérlek. Vessz el az út melletti bokrokban, a fákban, az épületekben az épületek színeiben, díszeiben, mert vannak, aztán vessz el, az emberekben (persze csak 1,5 méter távolságból figyelve ami pont jó), ki milyen vidám vagy épp mogorva, találd ki, mivel foglalkozik, kivel telefonál épp, ha így tesz, honnan jön- hová megy, mit gondolsz róla, mi az első benyomásod. Szórakoztasd magad, látod....
Megy ez.... Tényleg megy???
Eddig is ilyen volt, csak nem vetted észre.
Fél korlátozások, vagy félig karantén, nah szóval sehogy se adta ki, így lett ez a cím, talán karácsonyig marad is ez az egész, mármint ami most van ez a fél lockdown, félig bezártság. Lehet is, meg nem is. Engem speciel megzavar, mert nem tudok este 20 óra után sétálni, kb 22 óra körül szoktam itt a kisfaluban, és ha előbb megyek se találkozok emberrel, nemhogy 22 óra után. Csak más az időbeosztás, marad is, bár főleg megmarad is. Ezt népsűrűséghez kellett volna kiterjeszteni, vagy népességhez, mert nem túl éltszerű az, hogy mindenki szív. Eleve a pesti V. ker-ben ez megállja a helyét, és segít, de egy pár ezer főt számláló településen, meg megszokott, hogy nincs senki este 20 óra után az utcán, csak az akinek dolga van. De hagyjuk is ezt.
Péntek van ez biztos - (amikor a szöveget „javítom” már a másik péntek, egy héttel később, de persze a következő szöveg kész van, csak nincs kijavítva, magyarul nincs kész, bár egy szöveg sosincs kész...), - mert utána néztem, szabadnapon vagyok a teljes hétvégén, ami nem sűrűn fordul elő velem, csak havonta egyszer. Kissé pánikba esek mit csinálok hétvégén. Szinte időbeosztást csinálok magamnak, hogy akkor x órakor séta után x ideig plusz minusz, este film plusz mínusz, közben lockdown, este fürdés hajmosás, aztán olvasás, írás, alvás, aztán csak hajnal 5 lesz, de akkor úgyis alszom, általában mindig.
Bár voltam egy embernél még (pár éve), és gondoltam is már rá régen, addig se, és most se hiszek 100%-ban az előző életben, de fura mód, mindig hajnali 5 előtt felkelek. Itt gondolhatsz bármit, lehet, hogy időeltolódásban 2 órával ezelőtti volt az előző életem vagy ugyanúgy európában életem, de furcsa, hogy bármikor, bármilyen fáradt vagyok hajnali 5 előtt felébredek, aztán persze visszaalszom, mindenesetre fura, óramű pontossággal marad ez a hajnali 5 előtti ébredés.
Aztán ez az ember mondott egy-két dolgot, meg hogy megszabadított tőle, - mármint az előző életemtől vagy mi, persze mosolyogva mondom, jól tette, ha ettől nekem jobb lesz most, vagy később.
Tettem valami fogadalmat, persze ez is így elég tág, lehetne lehántolni a dolgokat, mint a vöröshagymáról a héját, de ezt rád bízom kik tesznek fogadalmat, és kik kelnek 5 órakor.
Sétáltam a hegyen, vittem a 40 éves filmes fényképezőmet, befűzött filmmel, amit még három hete vettem, s a két hónappal ezelőtti látványt szerettem volna lefotózni, akkor is vittem gépet, de pont ott és pont akkor fogyott el a filmem. Így újra próbálkoztam, azt tudtam, hogy a két hónappal ezelőtti természetet nem tudom rekonstruálni, de egy borospincét szemeltem ki, diófa előtte, mondom így is szép lesz, legalább látni a diófa ágainak vonulatát, és stb, ha már 2 hónappal ezelőtt még betakarták a zöld, sárguló és vörösbehajló levelei. Olyan akár Andre Kertész Párizs téli felvételei, szóval menő lesz. Jó persze nem vagyok Andre Kertész, sem fekete-fehér filmre fotózom...se Párizs...
És odaérek a helyszínre sétálva, kezem vacog a kicsit fagypont feletti ködös időben és a döbbenet fogad, a látvány, hogy a diófa elkorhadt ágai le vannak vágva, gallyazva a Pantone zöld árnyalatú pince előtt hevernek a diófa elrothadt nedves ágai levágva.
Ilyen az élet. Csináltam így is pár felvételt, meg a közeli kökényről, ami még maradt a bokrokon mint madáreleség,- a természet ad, és visszaad, örök körforgás, de hát, ja ez már nem az, lemaradtam, sajnáltam is, és mérges voltam magamra.
Az előző film, ami a fényképezőgépembe volt, az is egy éves szinte, egy éve porosodik a Canon-ba, a film kémiai rétegei kopnak a fényképezőgépen belül. Talán ez az év eddigi egyetlen alulteljesített éve, volt 2014-ben amikor 52 tekercs filmet lőttem el és hívattam elő egy év alatt, most meg csak egy szem darabot, szánalmas teljesítmény. Sőt az is csak lefotózva van, előhívatva még nem, bár találnék parkolóhelyet délelőtt a megye városának óváros részén.
Agyalni kell mikor hívatom elő, hívatják elő, mert nem pesten élek, hogy másnapra, vagy harmadnapra kész, itt hetek kérdése.
Brunella Gasperini: Én és Ők c. könyvét elolvastam. Remek volt, szerezd be, olvasd el, nem fogsz csalódni. Most folytatom a Berta Isla-t Javier Marias-tól. Felénél tartok, olaszból most spanyolba csapok át, mármint, ha az írót nézzük.
Autóval egy métert nem mentem, az Öreggel, nehogy nekem a legfontosabb hónapban adja megint meg magát decemberben. Úgyhogy félve használom, csak amikor kell, így hagytam három napig pihenni. Bár pénteken bevásároltunk Muttival. Nem szereti, ha így hívom. Black Friday volt, de csak hazaúton beszéltük a kocsiban, azt, hogy többen voltak, mint szoktak, azt se tudtuk, hogy fekete péntek van. Nah jó, tudtuk, de csak az egyik boltba kiírva, hogy mindenre 20% akció. Az egyik drogeriánál, ami mindent árul. Vettem is Klimt-es naptárt, a jövőévit, de ez tervezett volt, mármint a naptár megvétele, szokásos december első heti program, hogy biztosan legyen. Már vagy hat írom számmal 6 éves tradició nálam. Klimt 1918. február 6-án halt meg, én 1989. február 6-án születtem, ez a közös bennünk.
Születés és halál. Spanyolnáthában halt meg, mint akkor a bécsi szecesszió összes tagja, ott ért véget, minden, bár valószínűleg nem így tervezték.
Ehhez kapcsolódóan tudok ajánlani egy dokumentumfilmet. (Klimt és Schiele: Amor és Psyche - A szecesszió születése
Érdemes megnézni. Bár lehangoló, hogy az összes jeles szecesszió képviselő spanyolnáthában halt meg, főleg a bécsiek. Ezeknek olvass utána, bővítsed a tudásodat, abból sosem lesz baj.
Szóval aztán egy másik helyen, egy kertészetben, meg limitált kiadású Klimt-es kávésbörgék, teásbörgék, párnák, asztali abroszok, pénztárcák és társai. Mutti mondta, hogy belőlük válasszak valamit karácsonyra. Mivel szinte csak kávézom, úgy 4 óránként, napszaktól és időtől, bármitől függetlenül, így maradt a kávés Klimt-es bögre, ezt majd szenteste kapom tőle.
Klimt-es bevásárlótáskám van, bár ezt érdekes mód került hozzám (nem fejtem ki) lesz egy bögrém, meg a naptár, valószínűleg azt gondolod, hogy Klimt fanatikus és egy csepp egyediség sincs, hát tedd.
Bécsig még nem jutottam el, hogy megnézzem a festményeit, fent van a bakancsilistámon, sőt az akkori kettőnknek volt fent a bakacslistáján, de nem jött még el az idő.
Feltűnhet, hogy sokszor a múltról is írok, de ez így van rendjén. Az már elmúlt, megtörtént. A jelenről senki nem ír, az teljesen képlékeny, a jövőről is sokkal többet beszélnek és írnak, mint ami most van a jelenben. Mert a most azaz a jelent nem lehet megfogni. Ha leírnám, a jelent, hogy kint cigizek vaksötétben és Bandi a vörösmacskám ordít, hogy engedjem be a lakásba, mert hatodjára is enni szeretne, nem volt elég számára az, hogy egy órán belül adtam neki enni, az is múlt lenne. A jelen az egy megfoghatatlan valami és senki nem kíváncsi rá, mert az múlttá pörög. A jövő, meg a holnap. Holnap talán jobb lesz, nem leszek szomorú, pedig most sem vagyok az, de bízom, bízunk, mint mindenki, hogy jobb lesz, mint a mai nap, de hol a jelen pillanata?
Jelen pillanatban boldog vagyok, írok, zenét hallgatok : Bach-ot, egy orgona fúgát, csak mert ez tölt fel most. Holnap lehet, hogy techno zene, valamelyik holland női dj-től (amelie lens bár ő belga, Charlotte de Witte mondjuk ő is az) olaszt speciel nem tudok, de Marci küldött át valamelyik nap olasz női dj-t és majd rákeresek valamikor, most húzós a könyvesbolt is, hó vége, hó eleje, akciók jönnek és cserélődnek, meg a havizárás ami macera, de hát zajlik az élet. Nos így változik a jelen, szóval sosincs, mégis van, és ez alakítja a jövőt.
Hogy fér meg a klasszikus zene és a techno egymás mellett? – teszed fel a kérdést. (?) Elég jól, hidd el. Pop-ot nem hallgatok, sosem érdekeltek a közhelyes semmit mondó szövegek, meg a három akkordból álló dalok, amelyeket nem tudsz kitörölni az agyadból három napon át.
Bachnál sikítasz három- négy ütemtől, mert már túl sok hangot és dallamot hallatsz egyszerre, azért mondod rá, hogy szar, nem tudod befogadni.
Ellenben a Pop daloknál, elég a három hang. Mindenki más, és mindenkinek más tetszik, így van jól. Ilyen az ember és ilyen a világ. Hála nem vagyunk egyformák. Kivéve, ha fast fashionból öltözködsz, nem olvasol könyveket, nem nézel filmeket, nincs véleményed, sem aktuálpolitikáról, történelemről, és semmiről, mert nem tartod lényegesnek. Igazából csak vagy, a fizetésed 125%-át elköltöd, azaz túl költekezel, felesleges cuccokra, amelyek az ego-dat boldoggá teszik jómagadat nem, de azt hiszed boldoggá tesznek, és hó közepén görcsölsz, és szomorú vagy, attól, hogy nem vagy boldog, miközben más az körülötted.
Van még három sárgacsekked, de még jó lenne ez a kabát, mert kinéznek a kávézóból. Így a sárgacsekk marad, nem fizeted be, kabát jön, akciós, black friday, kihagyhatatlan. Hogy pénzhez juss, keresd meg a hülyét, adj nekik valami apró dolgot, vedd el a pénzüket, így működik a világ. Egyet pislantasz és már más van. A divat épp ilyen. Egyet pislantasz és kimentél a divatból. A ruhádtól lehetsz egyedi, de olyat is válassz, amelyik tartós, ezt nem a fast fashion boltban fogod megtalálni, sem az eredetiséged, hanem a fejedben.
A fejedben lévő gondolatoktól, érzésektől, tettektől leszel az, aki vagy.
Persze lehetséges, hogy ezek a gondolatok nem jönnek maguktól, nincs ezzel semmi probléma. A megnyugvás eljön. Sok tízezer forint óránként (pszichológusnál). Ha vannak barátaid akkor ingyen van.
A hegyi doktor újra rendel sokadik évadát(11.) nézem. Nem maga a sztori miatt, mindinkább a hegyek vonulatai miatt, a táj, ahol olyan mintha nem létezne a gonosz plusz 1000 méter magasan közelebb Istenhez.(inkább csak távol a hülyéktől.) Valószínűleg a menyország ilyen csodálatos,(mármint a hegyek és a természet, felhők, napsütés, köd stb. a hegy tetejéről nézve) de ha létezik a földön, akkor még ennél jobb a menyország. Viszont, ha láthatjuk ép elmével, ki kívánkozna még a menyországba? Majd egyszer...ha ránk kerül a sor, amire valamikor sor kerül.
Szóval vágyakozom a képek láttán ide a hegyekben, mert olyan romantikus. Mindennap más. De az én hegyemről is mindennap más a naplemente, a harangzúgása is, épp ahogy én, a jelenben. Észreveszem? Próbálom.
Te próbálod észrevenni a részleteket magad körül? Ott van, mégis nehéz tudom, de ott van. A szürke hétköznap így lesz sokszínű, csak épp nem akarod észrevenni. Élményekkel, színekkel érzelmekkel gazdag. Próbáld észrevenni, kérlek. Vessz el az út melletti bokrokban, a fákban, az épületekben az épületek színeiben, díszeiben, mert vannak, aztán vessz el, az emberekben (persze csak 1,5 méter távolságból figyelve ami pont jó), ki milyen vidám vagy épp mogorva, találd ki, mivel foglalkozik, kivel telefonál épp, ha így tesz, honnan jön- hová megy, mit gondolsz róla, mi az első benyomásod. Szórakoztasd magad, látod....
Megy ez.... Tényleg megy???
Eddig is ilyen volt, csak nem vetted észre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése