Eltelt egy év , mire újra találkoztak egymással. Az életükben gyökeres változás nem volt, illetve a fiú másképpen gondolkodott, másképp értékelte a lányt, akit egy év eltelte után is szeretett. Valóban szerette? Kedd volt ismét. A fejében már egy hete ott motoszkált, hogy meglátogassa a lányt, de ezen a kedden érezte azt a megmagyarázhatatlant, hogy mennie kell, semmi veszteni valója nincsen. Beült a kocsiba, utazott 20 Km-t majd bekopogtatott az ajtón. A lány csodálkozva, és mosolyogva fogadta a fiút, akár csak régen. Zavarban voltak ez első percekben. A lány megkínálta almás lével, majd leültek beszélgetni. A fiú mesélt magáról, a lány hallgatta, majd a lány mesélt, és a fiú hallgatta. Valahogy tudták mind a ketten, hogy valami hiányzik az életükből, csak nem jönnek rá hogy micsoda. A fiú mesélt pár kockáztatásáról, hogy mit csinált, de aki nem kockáztat, az nem ismeri meg a világot. A lány is mesélt ugyanerről. Egyikük sem talált párt magának ebben az évben. Hogy a lány mit érzett, és mit gondolt nem tudom. A fiú, pedig legalább napjában gondolt a lányra, hogy mit csinálhat. Hiányzott. Igen. Hiányzott a lány. Hiányzott az ölelése, a puszija, az hogy ott van, a legfontosabb dolog, hogy a lányban bízott meg a legjobban és tudta, hogyha a világ rossz is, a lány ott van mellette, ami megcáfolja azt, hogy a világ ilyen. Amikor hallgatta a lány szavait, felállt, és szó nélkül megölelte a lányt, majd a lány is hatalmas szorítással jelezte, hogy ő is hasonlóan érzett idáig, csak félt beismerni magának azt, hogy valaki hiányzik neki, félt felemelni a telefont és a legnehezebb időkben felhívni a másikat, amikor a legfontosabb lett volna ha mellette van a fiú. Az ölelésük hosszú volt, majd a lány folytatta a történeteit. Ebben az érzéki órában valami elindult a fiúba. A lányon is látszott, ahogyan viselkedett, hogy a fiú az, akit várt, tudta, hogy amikor meghallotta a kopogást az ajtón, hogy a fiú az. Megérezte. A lelkük és testük is külön jár, de gyakran a lelkek jelzést adnak gazdájuknak, hogy várják a másik lélek érkezését, mert hiányzik.
2009. május 26., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése