2009. szeptember 12., szombat

Halálos szívdobbanás

„A szíved elől sosem menekülsz el. Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál váratlan sebet.” P.c.

Szeptember 12-e. A reggel valószínüleg felhőkkel és gondokkal teli volt, a madarak sem ébresztettek fel a csiripelésükkel. Azt gondoltam ki , hogy. Igen. Azt. Jól gondoltad ki.

Meg még emezt. Csináltam ma pár jó képet. Magamról készült a legjobb, de azt nem teszek közzé.

Az életben tovább keressük azt a megfelelő embert. Ma voltam templomban is. Régen voltam utoljára már. Csak imádkoztam, elmondtam a jót, hogy mi történt velem, elmondtam a rosszat, amin szeretnék javítani ha lehet, a jövőben. Gyújtottam egy gyertyát ezt magamért családomért és azokért akiket közel tartok a szívemhez, és gyújtottam még egyet, az ismeretlennek, akivel már találkoztam, tudom, hogy létezik, tudom, hogy Ő az. Érte is gyújtottam egy gyertyát. Ha pedig nem Ő, az, akkor másért gyújtottam gyertyát, aki majd eljő.

Kb. Ennyi volt a mai nap. Az éjjelt olvasással töltöm, már második napja, most lesz a harmadik. Nem sokára a könyvvégére érek.






Nincsenek megjegyzések: