Franciaország tengerpartján voltam,
Párizshoz közel. Élveztem a nyár utolsó sugarait a tengerparton. Színes kis
tengerparti kunyhók, nagyvárosi lakók mindenhol. Ezt onnan állapítottam meg,
hogy az emberek bőrszíne általában falfehér, és az ingben lévő apukák
futkároztak gyerekeik után, sárkányt eregettek, az anyukák, meg a kezükben
tartott fonott táskájukkal és szalmakalapjukkal csak mosolyogva nézték gyerekeiket
és szerelmüket. A tengerben néhány hullámlovas, élvezték, hogy nincs sok
fürdőző, sőt senki, alig van 20 fok, a víz is kb. ennyi lehet. Hogyan
bírják? Magam sem tudom. Elővettem pár üres papírt amit a kocsiba találtam,
persze Citroen, ha már egyszer itt járok. Beálltam egy Peugeot és egy Renault
közé, csak a mihez tartás kép. Az asszony elment valamerre, én meg itt élvezem
a napsütést, de ezt már írtam. A kutyám is szaladgál valamerre, majd visszajön.
Ő is egy hűséges dög, angolul dog. Innen azt hiszem nem akarok hazamenni.
Valahogy ha találkozok egy külföldivel, a lelkem lejátsza, hogy milyen Ő neki
lenni, mit érezhet itt, és milyen neki ott. Volt már szerencsém, egy
ismerősömmel szimuláltam azt az esetet, hogy egy hétre Ő jött a házunkba, aztán
egy hét múlva, mi mentünk hozzájuk. Persze ők külföldiek, vagyis magyarok, de
kint élnek. Ez a barátomat még az ősidőkből
ismerem. Pár sarokra lakott tőlem, jó barátok voltunk. Együtt ökörködtünk,
együtt ittunk, együtt rúgtuk azt a fránya bőrt. Szóval, hogy milyen is az ott?
Érdekes. Mindig is az. Az első pár nap jó, az fantasztikus, de utána az emberre
rátapad az a hangulat, ami mégis hiányzik. „Honvágy.”? Vagy ehez fogható érzés.
Nem tudja, hogy kicsoda, és hogy ha jönnek vele szemben az utcán azok az
ismeretlen emberek, hirtelen nem tudja magát hova rakni.
A lélekben, hogy játszódik le??? Olyan, mint most,
hogy nem tud hazamenni az ember, mert jó itt. Végülis minden meg van. És még
egy csomó helyen nem voltam még, ebben a Bretagne (Brötány) megyében. Azt se
tudtam, hogy 96 megyéből áll Franciaország, de hát...Minden egy pillanat alatt.Egy lánynak összetört a sárkánya, most sír. Azt hiszem, odamegyek segítek neki.
Minden jót.
Ui: Franciaország helyett, az ágyamban élveztem a 39.5 fokos lázat. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése