G.R. tegnap visszajelölt facebookon. Végre ismét sokadszorra. Valahogy kötődöm G.R.-hez. Meglehet azért, mert úgy akarok élni, mint ő, és vágyom rá. Vagyis egy ilyen testre amilyen neki van, hogy birtokolhassam őt és lelkét egy ideig. Hogy ez az idő meddig és hogyan, nem érdekelne. Csak birtokolhassam. G.R. Milánó gazdag negyedében lakik. Valamit tanul, főiskolán, de valahogy nem igazán érdekli az egész. Mindennap más férfiakkal fekszik le, de csak azért, hogy ne teljen egyetlen este sem unalmasan. És legfőképpen, ne kelljen a szerelmére gondolni, aki elhagyta.Én, mint kezdetleges emberi gondolatait leíró valaki, sosem tudtam megérteni, hogy a magamfajták miért vágynak „bombacsajokra”, hisz tudjuk jól, hogy velük, semmiben nem egyezünk, de valahogy vonz az egész dolog. És, ha G.R.-t birtokolta a pasija, miért dobott el egy bomba csajt? Ami a másiknak megadatik, egyszer eljön, hozzánk is. Reménykedjünk ebben. G.R. lehet, hogy nem is tudja, hogy vonz, de nem baj. A sorsunk meg van írva előre, és amíg termeli nekem a boldogságot, addig jó nekem. Akár egy végtelenített torta, amelyet mindig eszik az ember és soha nem unja meg. Ha megunod, az jelenti a végét, akkor váltani kell. Az ilyen szerelmekben az a jó, hogy nem én váltok tudatosan, hanem az agyam a tudatalattim. Végigfuttatja a dolgokat, anélkül, hogy akaratommal befolyásolni tudnám. Aztán jön egy új valami. Szerelemnek nevezzem? Inkább csak ilyen boldogság, van élni valamiért, hátha bejön dolog. Aztán egy hét múlva újra ez az érzés, egy újabb lélek és test.
De G.R. esete, egészen más. Ő vonz, akár a mágnes a fémport, hogy ne romantikus elemekkel tarkítsam már ezt az érzelem gazdag dolgot.
Ma délben G.R. ki tudja mit csinált, nem is érdekel. Lehet, hogy épp józanodott a péntek esti bulizás után és egy ismeretlen helyen ébredt fel, egy ismeretlen pasi ágyában. Én bizonyára kávémegvonási tüneteimet akartam ellen orvosolni, de megoldották a körülmények a beavatkozásom nélkül, így valahogy leküzdöttem. A hideg időben 10 kmt, kerékpároztam(falusi nyelven felpattantam a bringára), hogy az egyhetes munkahelyemre beérjek és a késésem ne haladja meg a 2 órát. Nem csak G.R- nek sikerült jól az éjszakája.
Nah igen. A munkába a szokásos motivációt vesztett emberek, akár csak jó magam.
Bár néha még felötlik bennem az álmodozás kora, megjelenik és ott is marad. Ami, jó dolog, de amikor már meg is akarod valósítani, hogy beülsz egy piros Seatba és mennél a végtelenség felé.
Hideg van, a mostani kocsikban az a jó, hogy nem kell 20 km-t várni amíg bemelegszik a motor, és termeli a meleget, nem mint a régi szép időkben a Trabant. Ebben már elég szépen lehet melegedni. És akkor már azért jó autózni. Figyelni a lehulló leveleket, meg az út menti dolgokat . Figyelni a természetet, az őzeket.
Nem hiszem el, hogy sohasem volt ehhez hasonló érzésed, kedves olvasóm. Ugye volt.
Szerda, amely nemsokára itt lesz, utazok. G.R. tudja-e hogy utazom, nem tudom. Még nem mondtam neki, de nem is kérdezte. Beszélhetnék vele azonnal itt facebookon, de mit mondjak neki??? Nem is hallottam a hangját. Csupán annyit tudok, hogy a lelkem sokszor elképzeli vele az életet, és attól boldog vagyok, valamiért. Amíg álmodozol, addig van lelked, attól vagy különlegesebb a másiknál, hogy vannak álmaid, és megpróbálod megvalósítani. Ha egy motorra vágysz, és csak menni akarsz a szomszéd lánnyal, valamerre, hát tedd meg. Amerre fúj a szél, arra haladj, ha nem tudod merre is mennél. Aztán már nem vakon mész, hanem egy tudatos irányba haladsz, amerre mozog a természet, amerre mozog a világ.
képek: Helen Edvardsdotter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése