Ülsz egy padon aztán eltervezed, aztán megvalósítod. Hogy mit? Ha nem is az életedet, mert annak semmi értelme nem lenne, ha nem a szél vinne, ha most egy üres fehér lapra felfirkálnád, ha csak halványan is az életedet, hogy hogyan is csináld, butaság lenne. Elég pár napot megszerkeszteni, és teljesíteni az őrült álmot. Nekem így sikerült és teljesült.
Mellettem állt, csodáltam, pillanatokra elöntött a semmihez nem fogható érzés, aztán ismét csak bámultam, figyeltem.
Mellettem állt, néhányszor szorosan akartam ölelni, harcolni érte, meghódítani, s eközben nem tettem semmit, csak álltam mellette, és mentünk azokra a helyekre, amelyet ebben a nagyvárosban szeret, és itt tölt el időt és szabadságot.
Mellettem volt, hallottam heves szívverését, hallottam, éreztem. Csupán a gondolatok tengerét nem tudtam.
Annyit érzek, hogy valami van. Nem tudok normálisan írni, nem tudok semmit sem tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése