Pillekönnyű

Azt mondtam magamban, ha már egyedül vagyok, gondozzam saját magam lelkét. Nem választottam, hogy egyedül legyek, így van és kész. Az egyedüllét, az annyit jelent, hogy a világmindenség a tiéd, rajtad múlik, mit kezdesz vele. Az egyedüllétemben, azt csinálom, amit akarok, amit a szívem diktál. Rájöttem, hogy az életnek nincsen célja, minden tett, és nem tett, egy olyan dolog, amely nem fontos. A fontos az, hogy élvezzük az életet, és szíved szerint úgy dönts, ahogy az neked jó. „Az élet élvezetéhez el kell fogadni, hogy az életnek nincs értelme.”

Pár nap múlva jönnek emberek Osloból ide Szombathelyre. Ők is annak tanulnak, mint én. Pompás. Norvégiában még olvasnak az emberek, írnak, mondhatom, hogy élnek. Sajnos le vagyunk maradva, és ezt nem fogjuk sohasem bepótolni, azokat az elveszett évtizedeket, amelyek odavesztek. Mamám mindig azt mondta, hogy itt születtünk, ennek oka van, amit ki kell derítenünk.

Sokan elhagyjuk a hazánkat, sokan ott maradunk a választott hazában, van, aki visszajön, de ez már árulás, mivel van is hazája, meg nincs is már.

Pillekönnyű hétfő éjjel, amikor a szíved dideregni kezd, álmos vagy, de nincs kedved aludni. Zenét hallgatsz. Aztán gyújtasz egy hatalmas gyertyát, valahonnan a szobából előkerül. Meggyújtod, leteszed a polcra, vagy az asztalra. A fénye beteríti a szobát.

El kezdesz írni, valami kis apró hülyeséget. A szavak jönnek mennek az agyadban. Van, amelyik megtapad a fehér lapon, testet ölt a gondolat, s el kell fogadni, szívünk szerint döntsünk, megfelelően éljünk és szeressünk.

Időhiányban küszködök, valahogy sohase tudok fontossági sorrendet tartani az életemben, így olyan mintha nem is csinálnék semmit. Az órák teljesen felcserélődtek, eltolódtak. Most aludnom kellene, akár a normál emberek. Sajnos, ez majd pár óra múlva fog teljesülni. Te is szenvedsz ebben? Amikor tudod, hogy mit kellene csinálnod, még sem azt teszed, mert ott ragadsz a TV-nél, vagy még megnézed ezt a weblapot az interneten, meg a mailjeidet, meg akármit, aztán észre se veszed, hogy az idő elillan pille könnyen, akár az őszi szélben a felkapott tarka levelek.

Az egyedüllét felkészít a boldog életre, és felkészít annak a személy az érkezésére akit vársz. Legyen az egy nő, legyen az egy férfi.

Mindennap találkozok olyan nővel, akivel lelkem elképzeli az életem, de ez így van rendjén. Sok nővel éltem már így, és még sokkal fogok. Remélhetőleg jönni fog az, akire várok. Most így az éjjeli órákban legszívesebben találkoznék egy olyan személlyel , akit nem régóta ismerek, a véletlennek köszönhetően, talán beszélgetnénk egy csendes út melletti padon, nézve a lehulló faleveleket, vagy talán nem is beszélnénk, csak ülnénk csendesen. Lehet, hogy először és utoljára találkoznánk, de sora, sorsommal érintkezik. Az sorsunk érintését még nem tudni, valóságos lesz-e, mert a döntések, azok a jelenben zajlanak, ezt nem tudja senki se meghatározni, hogy valóban mi is fog történni.

Elfújom a gyertyát, és ne feledd. Az emberek olyanok akár csak te, és mindenki annyi terhet és boldogságot kap, amennyit el tud viselni.