2009. október 14., szerda

Minden másképpen történik






"Az igazi művész első fontos feladata saját lelkének megerősítése." Luigi Guarnieri

Szerda délelőtt, minden másképpen történik, mint azt elképzeltem tegnap. Lehet, hogy ennek így kell történnie persze. Lehetett, volna úgy is, ahogy elképzeli az ember, de az már egy átélt esemény, a lelkedben végig zajlott.

Pár nap múlva kirándulni fogok, egymagam. Párszor átgondoltam, hogy hogyan is fog történni, de valójában, abban a percben, amikor felszállok majd a vonatra, akkor fog az álom valósággá válni. Vajon mi lesz az álom után, ha teljesül???

Amikor teljesül, ott vagyok a vonaton, útban Délnek, útban oda, ahol tavasszal voltam, ugyancsak egy barátot megismerni. Igen. Így ismeretlenül is el tudom, dönteni, hogy ő az.

Szerda délelőtt a lelkek pihennek, vagy éppen fagyoskodnak valahol az utcán, mert a hideg szél a közepéig hatol.

Egyszer egy aranyos lány, azt mondta, hogy ha teát iszik, akkor felmelegíti a fagyos lelkét.

Nagyon tetszett abban a pillanatban ez a mondata. Lehet, ha hazaérek ma, én is iszom egy teát, hátha megindul valami ott a szívem és a tüdőm között valahol, azon a részen amelyet léleknek hívunk.

Egy kávéházban ülök egy baráttal. Kávézunk, beszélgetünk. Ő cigizik, én írok. Mellettünk németek, olyan mintha nem is ebben a lepukkant vidéki városban lennénk, hanem valamelyik szakadt német városban. A németek söröznek. Mi mást, talán egy ember, ha kávét iszik, de ő csak azért, mert tegnap bizonyára túl sok sört ivott. Idősek. Olyan nyugdíjas félék. A mamámra és a papámra gondoltam, hogy ők, talán ha fiatalkorukban ültek be a barátaikkal kávéházba, és most otthon ülnek. Mama főz, papa talán a kertben ás. Elém képzeltem a vasárnapi ebédet múlt hétről. Papa misén volt, mert az Istenben fontos hinni. Azt hiszem én is hiszek Istenben és abban, hogy ha igazán bajban vagyunk, segít. És bizonyára a haláltól is félek, nem tudom, hogy miért és hogyan alakultak ki a vallások, de hinni abban, hogy nem fogunk meghalni, hinni, hogy Isten létezik és talán hozzá kerülünk.

Mama pedig szorgosan nyújtja a húsleves tésztát, meg mindent csinál egyszerre.

Amire felkelek, a szombat éjjeli írás mögül, mely azzal záródott, hogy elfelejtek hinni magamban , hogy jó amit csinálok, és azon gondolkozom, hogy a főiskola éveit rosszul használtam fel, és több tudásom kárba veszett, mint hasznot hozott.

Régi középiskolás tanárom mondogatta, hogy most tanulják meg itt középiskolába a történelmet, mert a főiskolán nem lesz oktatás. Hát nem hittem neki, és amit nem hiszünk el, azt megtapasztaljuk, hogy fiam, az valóban így van. Ha nincs normális oktatás, akkor butulsz.

Így van ez most. Az írás ebben a században, nem nagy cucc. Nem kedvez sem a verseknek, az irodalmi folyóiratoknak, az újságoknak, és a regényeknek sem. Mondhatom azt is, hogy egy jó történetű könyvvel is ugyanúgy munkanélküli leszel, hacsak nincsenek gazdag befolyásos rokonaid, akik benyomnak valahova. Az ilyen embereket senki sem szereti, de mindenki nyalja. Nem szeretem a vezér típusú embereket, akik túlzottan egoisták, és túlzottan hisznek a sikerükben, és amit csinálnak az úgy jó, ahogy van, és a többi ember véleménye, és érzései semmit sem érnek.

Szerdán délelőtt, erős szélben, amikor a lelked és lelked össze vissza fagy a hideg 3 fokos utcán, akkor van az, hogy teát kell inni, otthon, nyugodt környezetben, és eltervezni az életet. Forró kályha mellett, fehér papíron ceruzával teleírni, hogy mihez van kedvem, és azt csinálni. Figyeld meg, kevés dolgot fogsz leírni, de azt a keveset legalább szívesen fogod csinálni nem? És ha lehet, kezdj is el úgy élni, ahogy a szíved diktál. Megtanultam egy szobrász lánytól, hogy aki a szívét elrejti, az az agyával nem vészeli át az életet.

Sok mindenen keresztülmegy mindenki, ő is. Rájött arra, hogy ne az agya döntsön, hanem a szíve, mert a szív szeretetből él, és ha nincs kielégítve, megfagy, akárcsak a lelked a hideg 3 fokos utcán. Szerdán, délelőtt, amikor semmi sem úgy alakul, ahogy azt elképzelted. Hiszen, nem vagy Isten, te ember vagy. Ha van Istened, imádkozz hozzá, mert van. Hinni kell benne, ha nem így teszed, a te döntésed. Én hiszek. Hiszek benne, és magamban. Azt hiszem…

A vonatra nem fogok felszállni, és így nem fogom tudni, hogy milyen a teljesült álom. Így marad minden álom….


1 megjegyzés:

Névtelen írta...

dehogy is nem fogsz!!!fel fogsz szállni egyszer arra a vonatra ;) :)
(Sika)