2009. október 25., vasárnap

Édes Október

"Valahová nagyon messzire szeretnék veled menni- mondta a lánynak. Jobb kezével átfogta a lány vállát, ballal a kormányt tartotta. - Valahová messze, délre. A hosszú országútakon, melyek a tengerparton kanyarognak. Voltál már Olaszországban??
-Nem voltam.
-Akkor ígérd meg, hogy eljössz velem.
-Nem viszed egy kicsit túlzásba?
AP. kicsit megijedt, hogy ez a "Nem viszed egy kicsit túlzásba?" egész demagógiájára vonatkozik, melyet a lány ezennel leleplezett. De most már nem hátrálhatott:
- De túlzásba viszem. Mindig őrült ötleteim vannak. Én már ilyen vagyok. De másoktól eltérően legalábbis megpróbálom, hogy ezeket az őrült ötleteimet meg is valósítsam. hidd el, nincs szebb a világon, mint valóra váltani egy őrült ötletet. Azt szeretném, ha az egész életem egyetlen örült ötlet lenne. Azt szeretném, ha többé vissza sem térnénk. Azt szeretném, ha csak mennénk, egyre messzebb és messzebb, míg el nem érjük a tengert.
Vándorolnánk az egyik tengerparti városból a másikba.
AP. még mindig átölelve tartotta a lány vállát, és egyszerre szomorú hangon megszólalt:
- Mindenki azt hiszi, hogy őrületesen szomorú az életem. Így van! Valójában nagyon boldogtalan vagyok. S nemcsak az utóbbi hónapokban, hanem már sok éve. És jöttél, minden megváltozott.

Még van egy hét, és november.

Nincsenek megjegyzések: