2009. október 3., szombat

Ikea, Az utcán, Szívből cselekedni, Autóval


"Tervezd meg a jövődet, de csak ceruzával"
"Kerestem őt, akinek ékszere és sebe van." Pollágh

Ikea

Szóval. Ki kell tűzni egy életcélt, mert mégiscsak élünk, meg valószínű, hogy meghalunk. Az a biztos, hogy meghalunk. Sokan, úgy gondolják, hogy én is megszeretnék. Ez nem így van. Én örülök, hogy élek, meg szeretek embereket, csak nem tudom kifejezni. Szóval így ősszel, amikor a természet meghal, kezd lehülni az idő, gyorsabban sötétedik, a misztikus köd előtőr a semmiből, és a vonaton azon gondolkodom, hogy valami célt mégis ki kell tűzni ebben az életben. Mit szeretek??? Ikea. Hát még takarító is szeretnék ott lenni, csak ott legyek, aztán ha már ott vagyok ráérek gondolkodni, hogy hogyan török fel. A 2010es katalógust megrendeltem, és ellentétben a magyar mentalitással, meg fogsz lepődni azon, hogy ingyenes. Elméletileg, de majd a héten ez kiderül. Svéd az ikea, sok szép színes cuccal ,apró és nagy dolgokkal. Ikea dolgozó akarok lenni. Így vasárnap délután, mikor a szíved megremeg, és már azon a fránya holnapon töröd az agyadat, hogy milyen óráid lesznek, vagy hogy a munkába kikkel kell lenned, vagy valami biztosan foglalkoztat. Engem ez, hogy mi leszek. Vasárnap délután, amikor a szíved megremeg.

Az utcán

Az utcán megannyi kósza történet szaladgál. Te is egy történet vagy a sok közül, hogy kósza-e, azt nem tudom. Alig egy hete láttam egy lányt, 20 évesnek néztem, de olyan kisugárzása volt, mint a körülötte lévő egyik embernek sem. Szőke hosszú hajú vékony lány, piros tűsarokkal, szoknyával.
Ez az érzés estig kitartott, hogy láttam őt, talán bele is szerettem abban a pillanatban amikor átlebegett kecsesen a zebrán. „És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.”

Szívből cselekedni


Az életedben bizonyára voltak, és lesznek olyan pillanatok, amikor a szíved helyett az eszedre hallgatsz, vagy fordítva. A fő az, hogy mindig a szívedre hallgass, mert ha nem így teszel, szenvedni fogsz

Autóval

A szavak nem jönnek, mint régen. Tele vagyok olyan dolgokkal, amelyeket nem mondok ki, nem zártam le. Küzdök ellenük, de mindig visszatérnek. Visszatérnek a volt szerelmek , visszatérnek az érzések, visszatérnek az illatok, abban az időben amikor történtek, amikor történtek talán már az illatok is kísértenek. Ma éppen csak elmentem valamerre autóval. Nem élveztem úgy ahogy régen, pedig ezt az utat sem terveztem meg mint ahogy a többit sem. Nem volt jó a hangulatom ehez.
Az agyamban járnak olyan dolgok amelyeknek nem kellene ott kószlálniuk, mert csak az energiámat veszik el. Olyan emberek járnak a gondolataimban, akiknek meg se fordul a fejükben, hogy én fontosnak gondolom őket , és hogy szeretném az életüket jobbá tenni, valamelyest felvidítani, vagy hozzátenni ahoz a kupachoz amit már összehordott.
Olyan emberek járnak a gondolataimban, akik nem is gondolják, hogy gondolok rájuk.
A fejemben jár a volt barátnőm, akin segíteni akarok, de tudom, hogy az, ami vele történt, arról nem tehetek, nem tudom siettetni az időt, hogy ne legyen depis, és beszéljen róla, és hogy sírjon. Régen azt mondta, hogy a sírás nem jó megoldás. De amikor már nem tudsz semmit csinálni, akkor kell, hogy felszabadítsd az energiákat, csak így élheted túl. Amikor valami annyira fáj, hogy levegőt se tudsz venni, csak így élheted túl.
Autóztam. Most a változatosság kedvéért északra mentem, és nem délnek. Északon még sosem jártam, de olyan volt, mint délen. Ugyanaz a miért itt autózok és miért nem máshol és valakivel érzés.
Miért egyedül? Ennyire rossz vagyok, hogy mindenki taszít. Akkor a mások az Észak, és én a Dél, de ez rossz példa, mert vonzzák egymást nem igaz??? Csak az egy pólusúak taszítják egymást. És az, hogy meg akarom oldani a barátaim problémáját, azoknak a barátaimnak a problémáját, akik nem is gondolnak arra, hogy velem mi lehet, nem akarják jobbá tenni az én kupacomat, amit eddig összeszedtem ebben az életben, meg akarom oldani a problémájukat, hogy őket boldognak lássam, és hogy jó legyen nekik. Miközben azon kéne dolgoznom, hogy ne legyek egyedül, ne egyedül sétáljak a gázszagú, és csatornaszagú kihalt városban ott, Szombathelyen. Nyitott vagyok, de ez is hangulatomtól függ, hogy éppen ki és mennyire jár a gondolataimban. A legutóbbi vörös hajú lány is jár a gondolataimban, és azon töröm a fejemet, hogy miért hittem el minden egyes szavát amit mondott, és rávett arra, hogy kimondjam azt a kibaszott szót, amit megfogadtam magamban, hogy ebben az életben többet senkinek sem fogok kimondani, elmondani hangosan, sem leírni, sem pedig sehogysem.
Az autóban, ahogy északra mentem, lágy zene szólt. A lágy, csupán egy jelző, annyit jelent hogy max. hangerőn hallgatom a zenét, és csak azt figyelem, hogy az út menti fákról a levelek hogyan hullnak a kocsi felé, milyen az út melletti kis falu, milyen a temploma, és milyen fák vannak körülötte. Milyen az erdő, és abban milyen fák vannak, milyen utak vezetnek le erről az útról, milyen földutak vannak még, és azok vajon hová vezetnek. Mindenre figyelek, miközben megyek az ismeretlen Észak felé, ahol sosem jártam még. „Akik haldokolnak, északra mennek, akik élni akarnak azok délre” valahogy így hangzik az egyik Kis Pál számban ez a mondat. Ez is járt a fejemben. Akkor most haldoklom, ahogy a felém hulló sárga, barna tarka falevelek 135 km/óránál úgymond „lezuhannak” , ahogy szívemről a kövek és a gondok. Kizárom az összes volt szerelmemet az életemből, nem járnak a fejemben, nem akarok már senkinek se jót, se rosszat, nem akarok tudni róluk semmit. Nem akarok senkitől semmit.
Esetleg, ha jönne egy lány, aki szeretne, az jól esne. De nem kellene ilyen szavakat használni, hogy együtt járunk, és stb. Együtt ütnénk el a felesleges időnket, és kész. Semmi extra gondolkodás.
És akkor már ketten sétálnánk a gázszagú, csatornaszagú kihalt vidéki nagyvárosban. Ahol semmi sem történik soha, csak az én szívem köré font kötél egyre jobban és jobban szorosodik, és fojtogat.
A félelem birodalma, amely az életemtől, és a bizonytalanságba taszít. Megpróbálok örülni, hogy talán jövő héten történik valami nagyszerű velem. Talán találkozok a közértbe a Nagy Ő-vel, vagy az utcán kutyasétáltatás közben, (persze ez is megtörténhetne, ha lenne ott kutyám) vagy csak egyszerűen valahol ebben a kibaszott üres és történés mentes városban.
Ahol a fákról lehullnak a falevelek, mint ahogy máshol. Ahol esik az eső, mint most.
Ahol üresnek érzem magamat, akár egy akváriumba zárt aranyhal.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

tetszett :) (főleg Az utcán és az Autóval)
Sika :)