Köszönöm, hogy bejelölitek a kis jelölő négyzetet az "elolvastam" nevezetűt. Mostanság utálom a Word programot, ha meglátom. Igaz, most is a gyorsaság kedvéért ide firkálok pár sort. Az ötletek is a fejemben vannak köszönik szépen jól vannak, csupán az egyéb körülmények gátolják szabad áramlásukat. Most 21óra 9perc van, de New Yorkba viszont még csak délután 3óra 9perc. Valamitől vezérelve már egy éve a telefonomon is látom ezt az idő-t is, meg kaptam egy másik karórát, és annyira szeretem őket, mert ha van új, attól még a réginek is örülök, de az újat is akarom hordani. Szóval kompromisszumot kötöttem magammal, így a régi óra a megszokott helyzetében mutatja a pontos időt, azaz a bal kezemen, míg a jobb karomon meg az új van. Gondoltam, hogy ne ugyanazt mutassák, meg minden, így a régi az itteni időt méri, az új meg a New York-it. Még a másodpercmutatók is egyszerre kattognak, állásuk is ugyanaz. Azon versenyeznek kiadja fel előbb, azaz melyik lassul be.
Az ablakomból kilátok az udvarra, a nagy diófára, a szemközi házra, a felhőkre. A liláskék felhők rendezetlenül tetszelegnek, néha a halvány barackszín is feltűnik, csak úgy mert miért ne. A blogomon, új funkciók is létzenek, mint például ahttp://www.formspring.me/andreapiovanni amelyen akár névtelenül is kérdezhettek akármit, én meg válaszolok. Végül is, ha sok kérdés összegyűlik és válaszolok is, akkor egy idő után biztos vicces, hogy a kérdések nem logikusan kullognak egymás után. Aztán van a lájkolós oldal(https://www.facebook.com/pages/Andrea-P%C3%AFovanni/139595099431737), amin most jelenleg 57 ember lájkolt, amit köszönök szépen. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak ott közlöm, hogy írok valami újat a blogra, de aztán a statisztikai adatok kimutatták, hogy a rendes személyes oldalamon többen nézik meg, így mind a két helyen van posztolás. Az andreapiovanniphoto (http://www.flickr.com/photos/andreapiovanni/) szerintem egyértelmű. Van egy 365 nap elnevezésű projektem, amit ott is figyelni tudtok.
Ki honnan néz engem. Nah ez a kedvecem, mert a kíváncsi ember hamar megöregszik. Mostanában látom, hogy Amerikából ugyanonnan a helyről valaki mindig olvas. Azon gondolkoztam, hogy Amerikából én nem ismerek senkit. Igazából kíváncsi vagyok arra, hogy ki lehet az. Szóval majd írj rám Amerikából jó??? (Lényegében azért mazsoláztam ezeket most, hogy ne tűnjön túl direktnek, hogy én kíváncsi vagyok arra, hogy ki olvas Amerikából.)
Baromira szeretnék New Yorkban élni, és fotózni kávéházban ülő embereket, sárga taxi-t fogó embereket, szép nőket, akik szép ruhában felemelt fejjel csámpásan járnálnak a tűsarkú cipőikben. Szóval ilyeneket, meg olyanokat. Jelenleg bátorságot szeretnék meríteni abból a semmiből, ami van. És végre itt a blogba oda teszem ki a vesszőket, ahova akarom. És „HA- val is kezdhetek mondatot, ha akarok. Mert mindig van választásunk.
- ÉS az a helyzet, hogy nem tudom mit kéne kezdenem magammal.
- Mert rossz kérdést teszel fel. Azt kérdezed: Mit kellene tenned? A jó kérdés az, hogy: Mit akarsz tenni?
Szeretni, szeretve lenni, fotózni.
1 megjegyzés:
Tényleg fontos, hogy azt csináld, amit valóban te akarsz. Olyan könnyen összemossuk magunkat a környezetünkkel évek/évtizedek alatt.Néha egy-egy lejárt projekt után kérdezi meg az ember magától vagy csak a véletlen hozza úgy, hogy kibukik: de én nem is ezt akartam valójában. A pótcselekvés pótcselekvéséhez gyűrűzik ez és ki tudja hol áll meg. Pl. én nemrég tettem meg egy olyat, amire 30 éve készültem (jó öregecske vagyok, mi? 30 éves beteljesületlen vággyal?:-), de jobb, mint ugyanezt 60 évesen leírni vagy a sírból felhörögni.Na, szóval az olyan érzés, hogy letisztulsz. Most nem tudom jobban leírni. Bocs a sok fecsegésért.
Megjegyzés küldése