Vonzás

 Hm. A kezdet mindig is nehéz. Most nehéz írni, pedig azt érzem, hogy szükségem van rá és arra, hogy valamit cselekedjek. Egy éve láttam a Titok c. filmet, valahogy átvészeltem vele az akkori szerelmi csalódásomat. A filmből rájöttem, hogy amim van, azt bevonzottam magamnak. Kezdve a tárgyakat amik körülvesznek és sajnos függünk tőlük, mindenki….

 A telefonom, amelyet tavaly ősszel vagy télen kezdtem el kinézni magamnak, előtte a laptopomat, amelyre egyáltalán akkor a kezdetekkor pénzem se volt, aztán lett, pedig nem volt alacsony az ára, aztán jött a fényképezőm. Fotóztam már 1 éve, gondoltam arra, hogy ha majd lesz pénzem, akkor majd veszek egy jobbat. A gépet is fél évig nézegettem a neten, majd már azt vettem észre, hogy a kezemben van és fotózok vele. Hihetetlen. A hála pedig ahogy a filmben is van, egyáltalán nem mondtam ki senkinek. Most így egy évvel ezelőtt, a film átsegített és/vagy segített megérteni a szerelmet. Arra rájöttem, hogy saját magam építem az életemet és nincs szükségem másra főként itt a szerelmet értem. Előbb magamra kell figyelnem. Viszont ez az egyedüllét magával hozza azt, hogy fel kell találni magunkat, ezt én egyáltalán még a mai napig nem tudom megoldani. Az egyedüllét magával hozza azt ,hogy a gondolatok egész nap a fejedben vannak, néha le akarom írni, néha csak hagyom, had menjen. Az egyedüllét magával hozza bennem a félelmet. Sokszor nem cselekszem úgy, ahogy mások elvárják, de viszont én is látom, hogy meg kellene cselekednem. Itt jön tovább a dolog, hogy most már szükségem lenne valakire, aki rám talál én rá és ez a valami ami van eltűnne ez a félelem és...

Nézem a filmet, de semmi erő…akarás…semmi…valami baj van velem.