ki vagyok és mit akarok?

Jön a vihar. Remélem valami újat fog hozni magával. Most szívesen áznék el, mert én szeretem. Ahogy érzem a hideg cseppeket amikor rám zúdulnak, közben, pedig hallgatom a cseppeket, hogyan csókolják a földet. Olyan nyugodt minden.  Egy mező közepén állnék, a mező pedig egy erdő szívében lenne.  Semmi más körülöttem csak a természet.  Az esőben sírnék.  Talán azért, mert nem szeret senki, vagy nem vagyok senkinek sem fontos, úgy…

Holnap megyek Bécsbe, jobban mondva csak a reptérre. Szeretnék Gustav Klimt képeket nézni a belvedere-ben, vagy igazából nem is tudom minek kell hívni, de azt tudom, hogy ott vannak a képek. Olyan jó lenne egyet birtokolni, de persze nem az igazit, elég lenne egy hamis is, akárcsak amilyen az élet.  Amikor az élet tele van drámákkal, vígjátékok az igazi életben soha nincsenek. Miért van az, hogy ha baj van akkor ott mégnagyobb baj terem? Vagy tegyük fel, egy ember felteszi azt az alapvető kérdést: „Hogy miért van a világon? Mi a célja a világban?” És egyszerűen nem tud rá válaszolni. A folyamatos szenvedések után azzal hitegetjük magunkat, hogy majd jön a jó…de az mikor jön??? És a legeslegfontosabb, MEDDIG MARAD??? Meddig tartanak ki az álmaink???

Felszárad, mint az eső cseppek vagy beleivódik a földbe? Ez nem pozitív vagy negatív hozzáállás kérdése. Ez a sors, amibe nincs nagyon beleszólásunk. Tegyük fel, hogy az inga, ami a rossz és a jó tartományba leng ki, mi van, ha egészen hosszan száll a rossz felé…és a jó felé meg már nem ér el.

Szeretnék Klimt képeket nézni. Ott állni órákig elüttök s közben nyugodt elgondolkodtató dalt hallgatni, s a dalról mindig a képei jutnának eszembe. Olyan lenne ez, mint az illatok.

Illatok

Vannak olyan illatok, amelyeket megőrzünk. Fene tudja miért. Vannak olyanok, amelyeket elfelejtünk. Vannak illatok, amelyekről, csak akkor tudjuk, hogy megőriztük, mikor újra érezzük. Elgondolkodunk, hol, mikor, miért…

Nálam, ez sokszor történt már meg. A tudatalattim megjegyezte, s ha újra érzem, ott vagyok, képzeletben az illat forrásánál. Egy parfüm, egy kézkrém illat, szájrúzs ezek : a szerelem melléktermékei, az illatok, amiket tudjuk, hogy megőriztük, de azt sohasem, hogy örökre.  És megint ott vagyunk, hogy örökre igaz? Mi az örökre??? Hisz az illatok sem örökké illatoznak, de néhány váratlan pillanatban újra ütközünk, s megküzdünk, az elfojtott szerelemmel, a múltbeli eseménnyel amely jó vagy rossz volt hozzánk. Amikor ez az esemény pereg le bennem,  úgy ver a szívem, mintha egy zongora kalapácsai verdesnék a húrokat. Néha rövid néha hosszú, vagy magas és mély zizegős hanggal.

 Az illatok örök múlása igaz? Idézd fel otthonod illatát, idézd fel szerelmed illatát, idézd fel elhagyott otthonod illatát, idézd fel elmúlt szerelmed illatát! Idézd fel utolsó csókod édes körte illatát! (11. márc. 31.)

Vajon neked mi a célod a földön??? Szeret valaki szerelemmel amely majd idővel elmúlik??? De nem is jó kérdést tettem fel. A jó kérdés ez : Boldog vagy???