. Van egy idézet, melyet nem tudok
pontosan idézni : "ahova születtél, ott van dolgod is." Vagy sorsod. Ezeket a
hegyeket látod meg először, ha elindulsz, és hosszú útra mész, ez az a hely,
amely el kezd hiányozni. A fák, a szél, a levegő, a dohos pesti utcák, a Balaton esti illata, a szőlő a hegyen, a vidéki kirándulások, talán az emberek
is. Vagy a római macskaköves sikátoros utcák, a barack színű házak, méregzöld spalettával, a kajaillat, a sok fiat 500-as, a mandulafenyők, a napsütés. Itt szomorúan zuhog a húsvét vasárnapi eső a világra. A virágok még pihennek, a
tavasz nehezebben érkezik, mint eddig, de el fog jönni. Egy mag is nehezen
csírázik ki, de idővel megindul, kitör a földből, és életre kel. Ez a sorsa, s
a mag amelyet elültettél a te felelősséged megfelelően nevelni. Élhetünk máshol,
de tudjuk, hogy a máshol nem a haza s majd egyszer egyedül fogjuk magunkat
érezni. Mint mikor hazafelé jövet egy nagy útról, utoljára pillantunk a
tengerre, s magunkban azt gondoljuk, valamikor látni szeretném még újra a tengert, legalább egyszer...valami ilyesmi érzés...vágyakozni..aztán tovább rohanunk, de
mégis hová??? ha szép idő lesz, szeretném az udvaron a füvet rendbe hozni, a levenduláim új hajtásából, újakat dugványozni. Aztán tovább figyelni a citromfáim növekedését. Még narancsban is gondolkodom. És szeretném idehozni Rómát: Mandulafenyőt is szeretnék.
És szeretnék újra Rómába menni, a sikátoros barack színű házak között sétálni Kingával!!!
Többre nem vágyom. Csak mehessek újra, tudjam, hogy mehetek és ő is jöhet velem. Azt hiszem, nekem mégis Róma AZ a hely...tudjátok....mégsem ott születtem.
"Ott vagy otthon, ahol a szíved lakozik."
Audrey Niffenegger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése