Egy magánjellegű fecsegés huszonhét

Néztem, ahogy indul a géped. Végig néztem flyradaron, azt a majdnem két órát, hogy mit láthatsz a repülőből. Ott voltam veled, azt akartam érezni és látni amit te láttál. Aztán landolt a gép. Nekem ott kellett volna várnom téged, Budapesten 12:08-kor. Aztán erősen átölelni téged. Aztán beköltözni virtuálisan azokba a házakba, amiket lefotóztál a pár nap alatt. Megbeszéltük volna, hogy a miénk milyen lenne, és hogy a klassz norvég házaknál nekünk sokkal jobb lett volna, mert mi sokkal de sokkal jobbra megtudtuk volna csinálni. Aztán minden irigykedő haverunk bekaphatta volna. Örömmel jöttek volna hozzánk a barátok, akik sose akartak volna lekopni tőlünk, mert hogy nálunk annyira kurva jól érzik magukat. És ők is azt akarják maguknak, amiben mi élünk, persze amiben éltünk volna az nem átruházható, sem kialakítható. Mindenki vágyódik a tökéletes dolgokra, persze a miénk kellett volna nekik, de mi nem adtuk. Amikor látom arcodon a mosolyt, az nekem a világ. Te éppen mosogatsz, én elszívom a cigarettámat, gyerekek már rég alszanak. Te mellém bújsz az erkélyen, nézzük a közeli város pulzáló fényeit, én átkarollak, még találunk fél üveg vörösbort, a szarabbikból, felezünk, röhögünk a semmin, szeretkezünk a csillagok alatt. Szóval valami ilyesmi. Bocs, hogy mindent elkúrtam. Kitépném a szívemet, hogy a bizalmad újra felépüljön. Vagy soha többet nem fotóznék, csak, hogy újra bízz bennem. Tudod nagyon jól, hogy az mekkora áldozat lenne számomra, de lemondanék mindenről, érted. Csak is érted, a szerelmünkért. Aztán még meg szerettelek volna tanítani jól vezetni, a saját kocsinkon, mit együtt vettünk, miattunk. Minden összeköt veled. Önző mód féltem magamtól, elbasztam mindent. Nem vigyáztam eléggé rád, pedig megérdemeltél volna mindent, napot s minden csillagot. L' amor che muove il sole e l'altre stelle. Nélküled semmi vagyok. El fogok veszni, megtaláltalak, én meg…elbasztam mindent a félelmeimmel. Ne haragudj rám. Őrülten szeretlek, mert a mi szerelmünk a legnagyobb. Hiányzol, hiányzik a meleg ölelésed, a csókod, a tiszta szerelmed és szereteted felém, hiányzik az odafigyelésed, a törődésed. Hiányzik, hogy nem törődhetek veled, és nem szerethetlek már, csak innen messziről…a világ végéről, bezárva. Szeretlek!