Engedd

Azt mondtad, menjek, ha vársz, és jössz, hogyha várlak,
mert minket összekötnek fényes, kis szálak.
Emlékszel, nevettünk, sírtunk, csak most volt ez, nem rég.
Egy kis zugban meglapul ezernyi, színes emlék.

Ha nem simulhat bôrömhöz a bôröd,
csak vigyázok rád, hadd legyek az ôröd.
Ha nem hagyod azt sem, hogy hozzád szóljak,
csak engedd, hogy néha kicsit rád gondoljak.
Ha a fényes szálakból semmi sem maradt,
csak hadd üljek csöndben az ablakod alatt.
Engedd, hogy egy dalban elrejtselek,
de ne engedd, hogy elfelejtselek!

Most meg kell, hogy mondjam, és errôl beszélni kényes,
az a sok kis szál már nem olyan fényes,
pedig még megyek, ha vársz rám, hisz most volt ez nem rég.
Egy kis zugban meglapul ezernyi színes emlék.