Olyan szar az idő, hogy már elővettem az őszi hosszúszárú tornacipő féle lábbelimet, aztán azt hordom mivel megfagyok. De jó is megfagyni. Szeretem az őszt. Most tök jó hangulatom is van. Bár ez egyáltalán nem látszik. Nem igen beszélek mostanság. Lassan olyan vagyok, mint egy néma. Most szeretnék olvasni, sok sok könyvem van, de különböző okok miatt nem tudok még ráérni. Kávé helyett sört iszom, a macskám az ágyam közepén alszik, én itt ülök kicsit fáradtan, kicsit így és kicsit úgy. Az alkonyat c. könyvet akarom olvasni majd, mert meg van a folytatása a New moon, aztán könyvtári, mi más. Jó lenne, ha már kirobbanna ez a hétvége, mert annyit pecsételtem, meg ragasztottam már, hogy egy életre megutálom hogy ,hova kell rakni azt a kurva könyvtári pecsétet, és a vonalkódot, és stb.
Közben az 500-dik könyv után szól a néni , hogy nem jól pecsételek. Mondom magamban te jézus. Nem mindegy ,hogy hogy van abba a kurva könyvbe pecsételve??? De ő kitartóan mondta: Középre. Aztán tudta hogy mérgesen nézek, és elmondta hangosan hogy mit gondolok most róla. Nem mondtam neki hogy így van, de ő is sejtette.
Hétvégén fényképezni is szeretnék. Már rég voltam el. Lesz egy randim is szombaton remélhetőleg. A lány régi osztálytárs. Beszélgetünk mit élt át ebben a félévben, meg én, meg minden ilyesmi. Nagyszerű lány. Tudja mit akar. Nyáron Norvégiába megy, amit külön szeretekbenne, mondta hogy nem akar menni, de ez van. Azaz nem az érzéseit teszi előtérbe, hanem az ami jó lesz késöbb, azaz a agyára hallgat.
Régen szerelmes is voltam belé. Bár lassan eléggé felértékelődik bennem ez az érzés. Hiába vagyok én szerelmes, vagy tetszik valaki, az a valaki vagy foglalt, vagy nem én vagyok neki a Nagy Ő. Persze ez általában így szokott lenni. Most, hogy nincs senkim akit szerethetnék az rossz persze, meg hogy nem érzem, hogy valaki szeret, de ez van. A magány megtanít az együttélésre.
De megint hülye vagyok, mert régóta myspacen láttam egy olasz lányt. Ő nagyon gyönyörű. Az életben nem fogok vele találkozni személyesen, de valahogy jó nézegetni a frissen feltöltött képeit, elképzelni, hogy milyen vad, vagy milyen érzékeny. Lehet hogy szeretem? Áhh, nem, csak valahogy hatással van rám. De ez már valami. Bár tudnék olaszul. De tanulok. Akarok. Tényleg. Mondommm
.
2009. június 25., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése