2.45

Éjjel van, most van 2.45. lefeküdtem éjfélkor, hogy holnap kialudtan és élettel telve, motivációval és megszállottsággal csináljam a beadandókat, hogy ki tudjam húzni a listámról, hogy ez meg van, nem kell többet vesződni vele. Az öröm hogy kihúzhatom. Jó lenne.

Éjfélkor ellőttem pár smst még , hogy szar az élet. Aztán jött válasz, hogy ahova ment az sms ott is szar az élet, és még könnyek is vannak. Itt nincsenek könnyek, csak rossz kedv, és érzések.

Azt hiszem, hogy holnap csak felkelek, reggelizek, ami normális esetben már a délutáni uzsonnának fog megfelelni, aztán felöltözök, elhúzom a tenyerem az arcom elött, azaz maszkot cserélek, és a szomorú arcomat, egy mosolygós arc követi, ahogy hétfőn volt ez.

Akkor tudtam váltani, kíváncsi leszek, hogy ez sikerül-e majd.

Több tényező blokkolja a hangulatomat.

Lehet pihentetnem kellene az írást, a fényképezést, és beköltözni egy gumiszobába, ahol kedvemre ugrálhatnék a falnak, akár fejjel, hogy a tényezők feloldódjanak, vagy inkább én.

És békés tudattal kijönnék a fényre, hisz mindannyian a fényharcosai vagyunk. Vagy ha ez sem, tehát nem a fény harcosa vagy, akkor valami vagy. Én a fény harcosa vagyok.

A fény harcosának jellemzői:

A fény harcosa mindig csinál valami szokatlan dolgot. Lehet, hogy táncra perdül az utcán munkába menet, vagy egy idegen szemébe nézve beszél neki a szerelemről első látásra.
Néhányszor a fényharcos megvédi az ideát, amelyben hisz, még akkor is ha ez nevetségesnek látszik.
A fény harcosa megengedi saját magának hogy minden napot másképpen éljen meg a többihez képest.
Nem fél gondolkodni elmúlt szomorúságokon, vagy örülni új felfedezéseknek. Amikor érzi, hogy elérkezett az idő, elhagy mindent a kalandért, amelyről oly sokszor álmodott. Amikor megérti, hogy elért képességeinek határára, elhagyja a harcmezőt, annélkül, hogy bűnösnek érezné magát, amiért csinált pár meggondolatlan őrültséget.
Egy harcos nem tölti el az életét szerepeket játszva, amelyeket mások választottak számára.

Használja az örültségét

A fény harcosa nem fél, hogy őrültnek látszik.
Amikor egyedül van, hangosan beszél önmagával. Valaki azt tanította neki, hogy ez a legjobb módja annak, hogy az angyalokkal kommunikáljon, és ő bátran tartja a kapcsolatot. Először, mikor megérti, milyen nehéz is ez, azt gondolja, hogy nincs is mit mondania, csak a butaságait fogja majd ismételgetni értelem nélkül.
Mégis a harcos ragaszkodik ehhez. Beszélget a szívével mindennap. Mond dolgokat, amikkel nem ért egyet, mond badarságokat.
Egy napon észre veszi, hogy hangja megváltozott, és megérti, hogy egy felsőbbrendű tudás hordozója lett.
A harcos hasonlít egy őrültre, de ez csak egyszerűen álruha; meg merte keresni az angyalát, hogy információkat kérjen tőle, és meg is kapta azokat.

Elfogadva a vereségeket

Minden fényharcos félt valamikor, hogy beszálljon a harcba.
Minden fényharcos volt áruló, és mondott hazugságot valamikor a múltban.
Minden fényharcos elvesztette valamikor egyszer a hitét.
Minden fényharcos követett valamikor egy utat, ami nem volt az övé.
Minden fényharcos szenvedett valamikor lényegtelen dolgok miatt.
Minden fényharcos hitte azt valamikor, hogy ő nem fényharcos.
Minden fényharcos elhanyagolta valamikor a lelki kötelességeit.
Minden fényharcos mondott "igen"-t, noha "nem"-et akart mondani.
Minden fényharcos megsebzett valamikor valakit, akit szeretett.
Végtére is ezért a fény harcosa: keresztülment mindezeken, és mégsem veszítette el a reményt, hogy jobb legyen annál, ami volt.

Valami ilyesmi érzés, az, hogy a fény harcosa vagy.