2009. november 26., csütörtök

Elveszett

Ülsz a kocsiba, mész valahova, még te sem tudod, hogy hova, csak el az érzések elől, amelyek zavarosan is, de előjöttek a rejtett helyükről s egyre erősödik napról napra.
Ezt akartad nem? Hogy újra érezz valamit, amitől szenvedhetsz, amitől azt hiszed, hogy csak te tudsz szenvedni.
Semmi sem jó, ha nem vagy velem. Ez az eszeveszett autózás is csak arra elég, hogy kilökjem magamból az életet, hogy bármikor jelezzem magamban, ennyi volt maga az élet.
A szürke felhők hatása nem érvényesül rád, a nap mindenkit boldoggá tesz, kivéve saját magadat. Az ereidben lüktet a vér, talán feleslegesen, talán nem.
A célod most, hogy beérj egy faluba, vagy egy városba, s ha ott vagy, elképzeled, hogy milyen lenne itt élni, kik jönnének szembe veled a szűk utcácskába, mely tele van pocsolyával, sárral ha eső után vagyunk. S ha ilyen ősszel, akkor a falevelek hullái rohadnának az út szélén vagy éppen ahova estek.
Boldog lennél ott? Vagy boldog lennél valahol??? Boldog lennél vele, ki szőke s kék szemű?
Ahogy szerdán láttad s  ahogy énekelni hallottad, nem énekelt még úgy senki más. Mosolyogva élvezi, amit csinál, most boldog, kitárja szívét a dal alatt, s majd ha egyszer véget ér, bezárja, s eldobja a kulcsot a következő dalig, mely holnap jön, s titokban csöndesen és türelmetlenül várja, hogy mikor érezheti újra a dal erejét, a hangját, s mikor tárhatja ki szívét.
A sors többször megmutatta az utat, melyről mindig letért, s most helyesen cselekedve, az úton akar maradni, feszültségeivel. Az életet úgy értelmezi ahogy mások akarják, s nem úgy ahogy saját maga értelmezné.
Ez a helyzet. Valami megmozdult, akarom újra hallani  torkából előszökő csodálatos hangot, s újra látni szemében magam, hogy az vagyok én, akit ő akar, s aki nem más mint saját magam.
Ölelésének melege és szorítása amely a legjobban kellene, hogy higgyek az elkövetkező hónapokban amelyek lesújtanak rám.
Támaszom lehetnél, csak bízz bennem, s tárd ki szíved felém, ne csak a dalnak.
Szívembe költözött szíved, maradj itt, szükségem van rád…

Nincsenek megjegyzések: