2010. március 13., szombat

Exit


Figyelem mások életét, nézegetem az embereket, kik ők, hová mennek , aztán történeteket találok ki róluk .

HOZZÁ, AKI TÚL VIDÁM
(Á celle qui est trop gaie)

Fejed, mozgásod, arcod oly
szép, mint egy szép táj; tiszta égen
játszik úgy a szellő a fényben,
ahogy ajkadon a mosoly.
...

E bolond ruhák játszi-könnyed
lelkek tükre, szimbólumok;
bolond lány, bolond vagyok:
szeretlek s éppen úgy gyűlöllek!
...

és úgy megalázott a kék ég
s a zöld tavasz, hogy dühöm egy
virágszálon torolta meg
a természet szemtelenségét.

Éppígy, amikor elüti
a gyönyör éjfélét az óra,
szeretnék, orvul lopakodva
testedhez közelíteni,

hogy vidám húsod megfenyítsem,
hogy betőrjem dús kebled, és
míg riadt bordádba a kés
nyomát nagy, mély sebbé feszítem,

- óh, iszonyú kéj, szédület! -
drágám, e sok nyíló csodán át,
új ajkaid új bíborán át
beléd öntsem a mérgemet!

Baudelaire

Nincsenek megjegyzések: