A fény változékony, a szél eloltja, a villám meggyújtja, nincs ott egy állandó helyen, mint a ragyogó nap - mégis megéri harcolni érte.

Kettő óra lesz. Itt vagyok, s te ott vagy. Néha örülünk, néha sírunk, néha félünk, sokszor agyalunk. Ezek vagyunk mi, emberek. Vannak akik lebegnek maguktól, vannak akik szerekkel, és vannak akik csak úgy vannak, céltalanul, ja és persze vannak akik céllal. Sokan vannak. Én egy és megismételhetetlen vagyok, sőt, önző is, és makacs.

A kávém kihűlt, most jelenleg örülök. Az másodperc mutató megállíthatatlanul köröz, múlik az idő, az a valami, a szél borzolja a füvet, a fákat. Most ebben a percben még sokan boldogok, és sokan tudják, illetve nem tudják, hogy mihez kezdjenek. Sokan agyalnak, néhányan meghalnak, mert ez a sors, és az ellen nem menekülhetünk el, csak úgy.

Nah jó, igaz, teljesen igaz, hogy ebben a percben sem tudom kikapcsolni az agyamat, és agyalok valamin. Már a fene se tudja, hogy min. Egy biztos, 5.1-es hangfal cuccal zenét hallgatni, addig amíg jó, szegény ablakok.
Persze akarok  kicsit ma is őrült dolgokat csinálni, ha nem, akkor gondolni rá. A karórám most Bécsben van, én arra gondolok, hogy ő, ott van, és ez egy kibaszott nagy jel, hogy nekem is ott kéne lennem vele. Nah jó, nem személyesítek meg egy tárgyat, de ő az enyém, és ahol ő van általában én is ott szoktam lenni.

Az  egyik tetves idézetemet akartam felrakni az egyik patinás idézetgyűjteménybe, de a következő választ kaptam.: csak híres emberektől származó idézeteket gyűjt.

Jó, legyen mondom halkan magamba. Aztán egy esti inkább éjjeli beszélgetéskor megvilágosodtam, hogy ez a parányi lófing idézet, nem változtat meg semmit. Nem lesz világbéke, meg mit szoktak még mondani??? Nah mindegy is.

Lényeg, hogy van valami, aztán kész. Kézen fogva, csókokat lopós tavaszi esték.

 

Piano Man from Andrew Wilding on Vimeo.