hajnal felé
2010. szeptember 2.
a napok sosem mondják,hogy jó vagy rossz lesz az adott nap.a folyton rossz ,hoz magával egy érzést.az emberek sosem értik,hogy a rossz dolgok maradandóak,a jó dolgok múlandóak.aki csak az egyik kehelyböl eszik (a rosszból)és a másikból ritkán wagy sohasem kap az nem boldog.a hitegetés nagymesterei vagyunk.amit kapunk elhagyjuk,amit akarunk sosem kapjuk. Kockáztatunk,hirtelen felnövünk,mert fel kelĺ.A konyha már üres,csak a szekrény az ami utal hogy,ez a konyha.elökerültek a soha nemlátott szép tányérok amiböl sosem volt semmi.még húsleves se vasárnap.a többi dolgaink még szanaszét.a könyvek,ruhák,plüsmacik.Ja és bársonydobozba találtam egy szívet. kell valakinek??nagyon tud dobogni,föleg péntekenként.a vasárnapokat szorongással tölti,hétfön szabad,de csak azért mert ekkor kezdett kalimpálni.Névnélküli rajongás. vérvörös bársonydobozba zárt szív.hol a párja??kell lennie,igaz?(megint csak hitegetés) Hajnalban más az elképzelt ölelés azzal a lánnyal,akinek illatával alszom el.bár itt lennél.talán itt is vagy!ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése