2011. április 4., hétfő

keserű hétfő

 Ismét egy parkolóban ülök, a szokásos rádióállomást hallgatom, mert csak itt tudom fogni. Hétfőnként általában új vagy érdekes könyveket mutatnak be, és beszélnek róla. Rájövök arra, hogy a nem hivatásos, azaz nem ez volt az eredeti foglalkozása, hanem leleményesen talált valamit amiből pénz tud csinálni, ők minden kérdésre olyan összetetten tudnak válaszolni, hogy el tudja magát adni. Míg vannak a hivatásos írok, akik egyáltalán nem tudnak beszélni, vagy csak némelyik, de meglátásom szerint, nem tudnak. Nem tudják kifejezni élőszóba magukat. Talán átállt az agyuk az írásra, ahol tényleg ki tudnak bontakozni?
Néha már én sem tudok beszélni, beszélgetni, csak egy üres fehér lapon találom meg önmagamat.
Most gondolkodom további életemen, hogy is lesz, mert azok amelyek lappangnak bennem nem biztos, hogy be fog következni.
         Egy örökké tartó szerelem, az egyetlen megtalálása, ami örökké tart, megmozgat bennem minden egészen különleges eddig rejtett dolgokat. Motivál. Jobbá tesz. Megölel. Szeret. Mosolyog. Mosolygok. Örökké boldogság. Mennyire nyálas és érzelgős. De itt ez a fehér papír, ahol az van, és lehet, amit akarok.
Függőség? Betegség? Vagy a képzelet leképezése? A gondolatok örökké ( vagy amíg a papír bírja) megragadása?
Amikor 4 éves voltam, és nőttem nőttem, azon gondolkoztam, hogy a függőség miért túl emberi betegség??? A sok miért-re való nem tudás megfejtése. Alkohol vagy gyerekek. [többesszám]
Az életben ez a legcsodálatosabb dolgok egyike, ha van gyereked nem? Elég közhelyes, hogy legcsodálatosabb , de a gyerek mégis valami.
Öregen majd ő vigyáz rád, és nem fog rád nehezedni a magány őrületes súlya, s nem fog bezárni, mint valami börtön.
Alkohol vagy gyerekek. (többesszám)
Alkohol.
A döntést akkor se értettem, és máig sem értem. Szikráját se látni a változásnak.
Az évek szállnak.
A változás szikráját, és az akarást se látom.
Nem tudok a miértekre választ találni.
Alkohol gyerekek. (többesszám)
Alkohol.
Nem tudok, nem akarok megbocsájtani, nem vagyok Isten, aki megbocsájt, neki ez a mestersége, de nekem…
Három betűs szó, ami zavart okoz ha leírom. Ha kiejtik zavart okoz bennem. Soha nem szólítottam így, soha nem írtam le. Ez a három betű összerakva belőlem hiányzik.
Ne haragudj, nem tudok, nem akarok… meg…bocsájtani…
Tönkretettél minket.
Alkohol vagy gyerekek. (többesszám.)
Alkohol. Neked mindig ez.

 Bekötött szemmel kelünk át a jelenen. (...) Csak később, amikor a kötést levesszük, és szemügyre vesszük a múltat, csak akkor eszmélünk rá, mit éltünk át valójában, és akkor értjük meg a történtek jelentését. /milan kundera

Nincsenek megjegyzések: