Elképzelés egy majdnem léptező
kiállításról.
Február tizenharmadika. Havas a táj, a szemközti
diófaágai, a hinta. Minden havas. Hideg van, mintha Svédországban lennénk.
Hazafelé tartottam egyik délután, két ismeretlen falu között. A nap már kezdett
lemenni, a havas tájon megcsillannak a tompa fények, jobbra mellettem erdő,
balra mellettem erdő. Az út havas, átszűrődik az ágak között a narancssárga
fény. Olyan érzésem lett, mintha valaki más lennék. Egy Volvo-ban ülnék, tartanék hazafelé a havas úton. A lelkemben pedig
érezném, hogy valami hatalmas tettet hajtottam végre. Valami jót, amivel adok
az embereknek. Szótlanul, akaratlanul, mégis pár percig kirángatva a lelküket
az életszínű jelenből. Egy elképzelt s majdnem létező kiállításról jöttem
volna. A pillanat fények melyet kivetítünk egy fehér fényes lapra, amelyből
több is létezne. A háttérben pedig mély, de ugyanakkor játékos zene szólna,
például olyan, mint Yann zenéje. Az
emberek csodálkozva néznék a pillanatokat, kezükben egy pohár vörösborral.
Beszélgetnének a pillanatokról a múltból, ahová mindenki vágyakozik, mert a
múltban gyökereznek az eleven emlékeink, események melyek súrolták az
életünket, néha mások életét súroltuk, néha ütköztek, néha csak belebotlottak
abba akibe bele kellett. A kiállításon ismeretlen emberek lennének ismerős
tekintettel és érzéssel. Olyan mintha ez az én életemről szólna, úgy éreznék
magukat, minta elvettem volna egy darabot az életükből, mint valami könyv,
melynek részleteit olvasva rádöbbenünk, az emberek ugyanazokon az érzéseken,
problémákon, nehézségeken, örömökön, boldogságon mennek keresztül mint akárcsak
saját maguk. Mások olyanok, mint én, ugyanakkor én nem vagyok olyan mint más.
Szűk úton haladok, mellettem jobbra erdő,
mellettem balra erdő. Néha vannak erdei utak, amelyeken rövidíteni lehet, vagy
éppen ellenkezőleg. Ezekre az utakra együtt érdemes menni valakivel. Útközben
pedig megismerni a másikat. Hisz-e a reinkarnációban? Vagy mi az első szerelmi
élménye? Vagy éppen, hogy szeret-e egyedül magányosan sétálgatni, olyankor mire
gondol. Szereti-e a jó kávét vagy a jó bort? Szeret-e régi írók könyveibe
belelapozni, és visszautazni a múltban, ahol vannak az emlékek, élmények? A
pillanat fény megragadása kész, több is, mint lehetne, de vajon hol leszvolt a majdnem létező a kiállítás???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése